2009. január 11-én lép hatályba1 az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II, továbbiakban: RII Rendelet),2 amely az első tisztán kollíziós tárgyú közösségi jogszabály.3 A Rendeletet "a hatálybalépését követően bekövetkező, károkozó eseményekre kell alkalmazni."4 Bár a szerződéses kötelmi viszonyok kollíziós szabályai tekintetében az európai szintű jogegységesítés hosszabb múltra tekint vissza, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény (továbbiakban: RI Egyezmény)5 közösségi jogszabályi újjászületése még a vajúdás stádiumában van. Az Európai Közösségek Bizottsága 2005. december 15-én terjesztette be javaslatát a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Róma I) vonatkozóan (továbbiakban: RI Javaslat).6
Ezzel elkezdődött a kollíziós terület közösségi felzárkózása a joghatóság, határozatok elismerése és végrehajtása, valamint a polgári eljárásjogi együttműködés vonatkozásában elért jogalkotási eredményekhez,7 amelyek közül a legfontosabb és leghíresebb a Tanács 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (továbbiakban: BI Rendelet).8
A jogellenes károkozás kollíziós kérdésének vizsgálatát megelőzően érdemes utalni a szerződésen kívüli kötelmek fogalmára: mi tekinthető szerződésen kívüli kötelemnek? A szerződéses és a szerződésen kívüli kötelem fogalmát a formálódó közösségi nemzetközi magánjogban, eltérő irányú speciális megfontolás hiányában, egységesen kell értelmezni, vagyis ugyanolyan tartalommal kell rendelkezzen a BI, az RII és a majdani RI Rendeletben.9 Ebben a vonatkozásban a kiindulópontot a BI Egyezmény,10 illetve ezt követően a BI Rendelet alkalmazásában kialakult gyakorlat jelenti, amelynek értelmében a szerződésen kívüli kötelmek körébe tartozik minden olyan követelés, amely nem sorolható a szerződéses kötelem körébe, azonban az alperes felelősségének megállapítására irányul.11 A szerződéses kötelem körébe tartozik minden olyan helyzet, ahol az egyik fél szabadon vállal kötelezettséget a másik féllel szemben.12 Ezzel összhangban az RII Rendelet a szerződésen kívüli kötelmek körébe sorolja, a jogellenes károkozás mellett, a jogalapnélküli gazdagodást, a megbízás nélküli ügyvitelt és a culpa in contra-hendot.13
Szerkezetét tekintve az RII Rendelet a szerződésen kívüli viszonyokon belül külön tárgyalja a jogellenes károkozás [II. Fejezet], a jogalapnélküli gazdagodás, a megbízás nélküli ügyvitel és a culpa in contrahendo kollíziós szabályait [III. Fejezet]. Ezt követően rendelkezik a felek jogválasztásáról [IV. Fejezet], valamint kollíziós jogi általános részi és közös, a szerződésen kívüli viszonyok mindegyik területére alkalmazandó szabályokat állapít meg [V-VI. Fejezete].
Az RII Rendelet által létrehozott kollíziós rezsim számos elemzési és jogértelmezési kérdést nyit meg a jogtudomány és az Európai Bíróság számára. Ezek közül talán a legfontosabbak a jogellenes károkozással kapcsolatos kollíziós szabályok. A terjedelmi korlátok miatt e helyütt csak ezek vizsgálatára szorítkozom. A Rendelet - a fentiekben írtaknak megfelelően - biztosítja a jogválasztás szabadságát [14. cikk], valamint rendelkezik több általános részi kérdésről, így például az imperatív szabályok alkalmazásáról [16. cikk] és a közrendről [26. cikk]. Ezek a kérdések szintén nem képezik a jelen tanulmány tárgyát. Annyit azonban érdemes kiemelni, hogy az RII Rendelet saját alkalmazásában kizárja a renvoi-t.14
Az RII Rendelet a jogellenes károkozás tekintetében egy általános szabályt [4. cikk] és egyes káresetek tekintetében ettől eltérő, speciális szabályokat állapít meg. Ez utóbbi körbe tartozik a termékfelelősség [5. cikk], a tisztességtelen verseny és a szabad versenyt korlátozó cselekmények [6. cikk], a környezeti károk [7. cikk], a szellemi tulajdonjogok megsértése [8. cikk] és a szervezett fellépés [9. cikk].
A jogellenes károkozás vonatkozásában az alapvető szabály a lex loci damni, vagyis a kár bekövetkeztének a helye. Az RII Rendelet eltérő rendelkezése hiányában "a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be."15 Ebben a vonatkozásban tehát a közösségi rezsim eltér az eddig általánosnak mondható lex loci delicti commissi elvétől,16 ami egyben paradigmaváltást is jelent.
Egyrészt, a szerződésen kívüli kártérítési jog általános tendenciája, hogy a jogellenes károkozás büntető, etikai éle tompul és előtérbe kerül annak kártelepítő, reparációs funkciója. A kapcsoló tényező választása azt a jogpolitikai irányultságot fejezi ki, hogy a kártérítés célja a szerződésen kívüli kapcsolatokban nem elsősorban a károkozó nevelése, megbüntetése, hanem a károsult reparálása, a hátrány kiküszöbölése. A kártérítés ilyetén formában nem a károkozóval szembeni tilalomként ragadható meg (negatív megközelítés), hanem a károsult azon jogaként, hogy helyzetét jogellenesen senki ne befolyásolja hátrányosan (pozitív megközelítés), illetve ha erre sor kerül, akkor in integrum restitutióban részesüljön. A cél tehát nem a károkozó megbüntetése, hanem a károsult jogvédelme. Az előbbi gyakran azért sem lehetséges, mert a felróhatóság adott esetben egy tipizált magatartási mércét vagy objektív felelősséget jelent, és így magával a kárral a károkozónak nincs szűk értelemben vett szubjektív, tudati viszonya. Az RII Rendelet preambuluma szerint ezért "a polgári jogi felelősség modern megközelítését és az objektív felelősség rendszereinek fejlődését is [jobban] tükrözi"17 a lex loci damni elve.
Másrészt, az RII Rendelet preambulumának érvelése szerint a károkozó esemény bekövetkezésének helye sok esetben bizonytalansághoz vezet. Amikor ugyanis "az ügyet alkotó különböző tényezők több ország között oszlanak meg, az elvet a gyakorlatban eltérően alkalmazzák. Ez a helyzet [pedig] az alkalmazandó jog tekintetében bizonytalanság forrása lehet."18
Bár a jogellenes károkozással kapcsolatos fenti első érv, a pozitív megközelítés alkalmazása a deliktuális felelősségi jogban valóban ésszerű indoka a kapcsolóelv megváltoztatásának, a jogbiztonság szempontjára való hivatkozás megalapozottsága kérdéses. A kár bekövetkeztének helye ugyanis legalább olyan sok, ha nem több bizonytalansági elemet tartalmaz, mint a károkozó esemény meghatározása. A károkozás egy időben elváló elemekből álló okozati folyamat. A deliktum elkövetése jelenti ennek az okozati folyamatnak a legelső, konstituáló elemét. Az okozati lánc végeredménye a kár bekövetkezte, ez utóbbi azonban - mind időbeli, mind okozati értelemben - sokkal szétterjedtebb lehet, mint maga a kezdőpontot jelentő deliktum. Megítélésem szerint ez két jelenséggel írható le szemléletesen: szétrajzási effektus és görgetett károkozás. Az előbbi értelmében a deliktum nem egy, hanem több, kárhoz elvezető okozati folyamatot vált ki, amelyek - bár kiindulópontjuk azonos - különböző károkhoz vezetnek. Ezen károk károsultjai eltérőek lehetnek, de lehet ugyanaz a személy is. Így például, ha egy gyár Németországban szennyező anyagot bocsát a Dunába, akkor az mind Ausztriában, mind pedig Magyarországon kárt okozhat. A görgetett károkozás jelenségének a lényege, hogy a deliktum először egy olyan körülményt okoz, amelyet - köznapi értelemben legalábbis - már önmagában is kárként foghatunk fel, ez a kár azonban további kárnak vagy károknak az okozója. Az okozati folyamat elindulásával ugyanis a kár bekövetkezte folyamatos lehet, esetleg az egyik, önmagában is kárként felfogható esemény eredményezheti a kauzális lánc következő, ugyancsak kárként felfogható elemét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
