Századunk hazai jogirodalmáról kétségkívül megállapítható, hogy jogági megkülönböztetéstől függetlenül egyre inkább középpontba kerülnek az Európai Unióval és hazánk csatlakozásával kapcsolatos (jog)kérdések. A jog tudományának művelői felismervén az Uniónak hazánk jogéletére gyakorolt jelentős hatását, munkáik tárgyává teszik saját szakterületüknek az ebből a tényből következő kérdéseit, kihívásait, valamint kapcsolódó megoldási javaslataikat.
Mégsem mondható el Chronowski Nórának, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszéke adjunktusának nemrégiben megjelent művéről, hogy beleillene ebbe a sorba. A monográfia átfogó igénnyel ugyanis olyan problémákkal foglalkozik, amelyek az integrációs folyamat következtében egy egész jogág, az egész alkotmányjog átértékelődő területei. A Szerző abból a felismerésből indul ki, hogy a közösségi (uniós) jog nem csupán az egyes jogágakat alakítja át, hanem a jogrendszer alapját képező alkotmányjogot, és az ahhoz kapcsolódó alkotmányjogi dogmatikát is. Chronowski Nóra mindezt már a címválasztással is érzékeltetni kívánja: e tekintetben nemcsak a címben szereplő szavak, hanem az első látásra talányosságot sugalló idézőjel is árulkodó.
A Szerző plurális gondolkodását jellemzik a kötet bevezetőjében található idézetek: nem csupán mottót választ, hanem bemutatja a demokrácia fogalmával kapcsolatos részben eltérő felfogásokat, és a sorrendiséggel (is) érzékelteti, melyik is áll hozzá közelebb. Az ezekből leszűrődő következtetés egyben kiindulópontot is biztosít a számára: felfogása szerint az alkotmányjog-tudomány feladata "csupán" annyi, hogy rugalmas és korszerű foglalatot biztosítson, értelmezési keretet adjon a jelenségek elméleti és praktikus tartalmi magyarázatához, de úgy, hogy a "lényeg" tekintetében konszenzuson alapuló orientációs bázist jelentsen.
A mű szerkezete megfontoltságot sugall: a kötet két részből, mindkét részen belül négy-négy fejezetből áll. A szimmetria nem véletlen: a második részben szereplő magyar alkotmányjogi rendszerre vonatkozó fejtegetések ugyanis az első - integrációelméleti - részben található megállapításokra "rímelő" következtetések. A két rész egymáshoz kapcsolódó fejezeteinek kulcsszavai az alkotmány, az alapjogvédelem, a hatalommegosztás és a demokrácia. Az ismertető a szimmetrikus szerkesztés logikájának érzékeltetése végett nem lineárisan, hanem összefüggéseiben mutatja be az egyes fejezeteket.
Az első rész első fejezete de lege lata vizsgálja a Közösség "alkotmányosítási" törekvéseit, valamint foglalkozik a nemzetek feletti "Európa-Alkotmány" funkcióival és annak tartalmával. Az itt elmondottak szellemében vizsgálja az ötödik fejezet a magyar alkotmánymódosítás előkérdéseit, a módosításhoz vezető folyamatot, értékeli annak eredményét, valamint a hiányosságokat számba véve kitér arra is, hogy mit kellene tennie a magyar alkotmányozónak az integráció kapcsán az alaptörvény korszerűsítése érdekében.
A második fejezet az alapjogok védelmével összefüggésben az Európai Bíróság szerepét hangsúlyozza, utalva az ezzel kapcsolatos kritikákra is. Figyelmet fordít az alapjogvédelem fejlesztési irányaira is, különös tekintettel a Konvent tevékenységére, amely munkáját üdvözítőnek ítéli, nem mulasztva el ugyanakkor a konstruktív kritikát sem. A hetedik fejezet tárgya ennek kapcsán a magyar alapjogi rendszer, a Szerző célja pedig, hogy megállapításaival, javaslataival hozzájáruljon a magyar alapjogi standard körvonalazásához; vizsgálja ennek kapcsán a jogállamiság követelményét az alapjogok szempontjából, ismerteti az alapjogokra vonatkozó általános szabályokat, bemutatja a magyar Alkotmányban fellelhető egyes alapvető jogokat, valamint - figyelemmel a második fejezetben foglaltakra - vizsgálja a csatlakozás hatását a magyar alapjogi rendszerre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
