"A demokratikus civilizációk csak akkor maradnak fenn,
ha a képnyelv nem hipnózisba hívja,
hanem kritikus gondolkodásra ösztönzi őket"
(Umberto Eco)
Az előadást három példával kezdem. Az első kettő azt példázza, hogy a digitális médiakörnyezetben komoly kihívást jelent a mindennapi hírfolyamban megjelenő hírek, információk megbízhatóságának értékelése, a valós tényeken alapuló hírek és az erősen manipulált, megtévesztő tartalmak közötti válogatás, a média által közvetített valóság értő, kritikai szemléletű befogadása és értelmezése.
Az első példa egy, a Facebook-on 2015 őszén megjelenő bejegyzés, amely egy fotót közölt rövid szöveges magyarázattal. A képen egy tüntető, ruházatuk alapján egyértelműen iszlám férfiakból álló csoport svéd zászlót éget. Mellette a szöveg "Fotók Svédből. A befogadottak égetik a befogadó ország zászlaját! Ezért kell befogadni őket!".
A másik, ugyancsak 2015-ből származó példa az Instagram felületén volt látható. Az adott profilon egy afrikai menekült saját útját mutatja be képek segítségével Szenegáltól Spanyolországig. A profilt ezrek követték a közösségi oldalon, és a férfi képekkel illusztrált útjáról a hagyományos sajtóorgánumok is beszámoltak.
A két példában közös, hogy mindkettő hamis információt közvetít. A zászlóégetéses fotó valójában nem 2015-ben, hanem öt évvel korábban, még 2010-ben készült Bangladesben, ahol a tüntetők így tiltakoztak egy svéd lapban közölt, Mohamedet ábrázoló karikatúra ellen. A tüntetők azt szerették volna elérni, hogy a svéd kormány lépjen fel a karikatúrákat közlő orgánumokkal szemben. A képnek tehát semmi köze nincs a mostani menekült problémához. Ahogy az Instagram profil sem valós történésről szól, bár más célzattal készült. Ez esetben nem indulatkeltés, hanem marketingcélok vezérelték a közlőket. A profilt egy fotós rendezvényhez kapcsolódó figyelemfelhívó marketing-kampány részeként kreálták és annak megtévesztő tartalmáról maguk a szerzők, a szervezők számoltak be utólag.
A harmadik hír a manipulált tartalom tettenéréséhez kapcsolódik. Léteznek ma már olyan technológiai megoldások, amelyek segítenek az ilyen típusú megtévesztő, hamis közlések felfedésében. Ilyen például a Youtube-videók feltöltési idejének és forrásának meghatározását segítő alkalmazás, amely a videók más kontextusba helyezésével zajló hírhamisítás tettenérését könnyíti meg.[1]
A bemutatott esetek csak egy vékony szeletét adják azoknak a kérdéseknek, amelyek a digitális médiakörnyezet működésével kapcsolatban felmerülhetnek. Ezek egy része szűken jogi probléma, más részük tágabb társadalmi kontextusban helyezhető el. A problémás jelenségekre, az új technológiára épülő szolgáltatások kezelésére - mint például a közösségi oldalak, keresőmotor szolgáltatások, egyéb közvetítő szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások - a szabályozás egyre kevésbé képes érdemi megoldásokat adni, vagy ha idővel sikerül is jogilag rendezett keretbe helyezni egy-egy új szolgáltatást vagy jelenséget, a technológia gyors változása újabb és újabb kihívás elé állítja mind a jogalkotót, mind a jogalkalmazót.
Számos kérdésre sokkal inkább a felhasználók tudatos, felelős médiahasználata nyújthat érdemi megoldást. A médiaműveltség kérdése ilyen módon új szabályozási témakörként merül fel a digitális médiakörnyezet szabályozási kérdéseinek, témaköreinek vizsgálata során. Az új környezet új szemléletmódot követel a szabályozástól is. A szabályozás fókusza ez esetben a közlőről, a befogadó felé mozdul, és alapvető célja a befogadó (médiafogyasztó) ismereteinek, képességeinek fejlesztése annak érdekében, hogy jobban elboldoguljon az új információs környezetben.[2]
A konvergens médiatér szabályozási megoldásainak egyik eleme a kockázatkezelés, a felelősség legalábbis egy részének átruházása a felhasználóra, fogyasztóra, aki ebben az új médiakörnyezetben nagyobb szerepet kap az őt személyesen fenyegető veszélyek és kockázatok elkerülésében. Az Interneten zajló kommunikáció és médiahasználat tekintetében az állam már különösen nem képes, a szolgáltatók pedig kevésbé kényszeríthetők külső kontrollfunkciók megvalósítására.[3] A szabályozás nem képes biztosítani azt a védelmi szintet, amelyet az analóg világban intézményesített kontroll biztosított. Egy lehetséges új szabályozási rezsim autonóm felhasználókat igényel, akik képesek viselni a rájuk terhelt kockázatokat, és megfelelően tájékozódnak az új komplex digitális környezetben. Ahogy ma már nagyrészt a felhasználó kreativitásán, ismeretein, képességein múlik, milyen mértékben tud élni a környezet által kínált lehetőségekkel is.
A médiaműveltség olyan ismeret- és készségkészletet feltételez, amely felelős, autonóm döntéshozatalt, az információs környezetben rejlő lehetőségek maximalizálását és a veszélyek minimalizálását eredményezi. A médiaműveltség fejlesztése egy lehetséges alternatív eszköz a digitális környezetben rejlő társadalmi kockázatok kezelésére. A megosztott felelősségi rend működőképessége azonban nagyrészt azon múlik, hogy a felhasználók birtokolják-e azokat az ismereteket és képességeket, amelyek a digitális környezetben való eligazodáshoz szükségesek. Ebből következően értelemszerűen merül fel kérdésként: milyen ismeretekre, képességekre van szükség az információs társadalomban való elboldoguláshoz, a fejlesztés során milyen módon, eszközökkel érhetők el a társadalom különböző csoportjai, hogyan biztosítható az új kommunikációs környezethez igazodó felhasználói tudatosság megfelelő szintje?
Az előadás keretei között csak felvillantanék néhány olyan kutatási eredményt, tudományos vitát, amely jelzi, hogy komoly hiányosságok tapasztalhatók a digitális szövegértés területén. A technika nyújtotta lehetőségek önmagukban nem biztosítják a digitális tájékozódás képességét.
A korábban evidensnek tekintett megkülönböztetés, a digitális bennszülöttek és bevándorlók dichotómiája mára meghaladott-
- 17/18 -
nak tűnik. A Prensky által 2001-ben bevezetett digitális bennszülött / digitális emigráns megkülönböztetés arról a jelenségről szól, hogy a digitális médiakörnyezetbe beleszületett generációk biológiai adottságai, agyműködése és ebből következően viselkedésbeli, tanulási jellemzői nagyon eltérnek a korábbi generációk jellemzőitől.[4] A digitális bevándorlók mindig egyfajta akcentussal beszélik majd a digitális világ nyelvét, szemben a bennszülöttekkel, akik automatikusan, természetes úton, az eszközök használatán keresztül veszik birtokba a digitális kultúrát.
A legfrissebb kutatások azonban azt jelzik, hogy önmagában a digitális környezettől a fiatalok még nem válnak kreatív, értő közreműködőivé az internet ökoszisztémájának. A dichotómia fenntartása komoly veszélyeket rejt, mivel azt eredményezi, hogy a digitális bennszülötteknek tartott korosztályok nem kapják meg azt a figyelmet a felnőtt társadalomtól, amely az értő és kritikai szemléletű médiahasználathoz szükséges. A dichotómia helyett néhány kutató már a digitális transformer kifejezést használja, hangsúlyozva ezzel azt a folyamatot, amelyen keresztül valaki értő, és felelős résztvevőjévé válik a digitális kommunikációnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
