A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások - ha esetleg a napi gyakorlatban nem is - az Európai Unió fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendeletei miatt váltak ismertté bírák és felszámolók részére. A korábban nem létező, új jogintézményeket tartalmazó, a 1346/2000/EK rendelettel bevezetett szabályokat a gyakorlat töltötte meg tartalommal, alakította ki a hasznos, hatékony megoldásokat. Az e területen dolgozó szakemberek számára nem ismeretlen, hogy - a 2002-ben történt hatályba lépést követően - elsősorban az angol jogászok dolgoztak ki olyan megoldásokat, amelyeket azután követett az európai gyakorlat és szentesített határozataiban az Európai Unió Bírósága.
Az angol - és az európai joggyakorlat - kialakításában résztvevők egyik nagy alakja volt Gabriel Moss, aki ez év március 15-én hirtelen elment közülünk. Gabriel Moss fontos a magyar fizetésképtelenségi szakma számára azért is, mert közülünk valónak éreztük, lévén magyar származású volt.
A londoni South Square ügyvédi iroda honlapján felsorolják valamennyi ügyvédnél, hogy milyen ügyekben járt el. Gabriel Moss listáján részben az Európai Unió határokon átnyúló, a joggyakorlatot megalapozó eljárásai, részben pedig - Nagy-Britannia speciális helyzetéből adódóan - az Európán kívüli területeket is érintő fizetésképtelenségi eljárások nevei voltak olvashatók. Valójában minden híres, Nagy-Britanniát is érintő ilyen ügyben részt vett.
Elemezhetném az eseteket, a megoldást kereső és találó jogászi érveléseket, amelyek segítették a bírósági határozatok meghozatalát, de az életmű hatalmas mérete miatt erre egy könyvben lenne lehetőség. Helyette azt mutatom be, hogy csak egyetlen egy - jóllehet a határokon átnyúló eljárások vonatkozásában alapvető - kérdésben mit is köszönhet a joggyakorlat és Európa Gabriel Mossnak ezen a területen.
I. Az Európai Unióra koncentrálva a vizsgálódást megállapítható, hogy a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó joggyakorlat kialakulásának kezdetén gyakorlatilag az ő érvelését elfogadó bírósági határozatok alapozták meg a fő érdekeltségek központja (centre of main interests - COMI) - és így a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására joghatósággal rendelkező tagállam - meghatározásának mára uralkodóvá vált "head office function" elméletét. (Ez azt jelenti, hogy gaz-
- 8/9 -
dálkodó szervezetek esetében - annak meghatározásakor, hogy hol van a szervezet fő érdekeltségeinek központja, COMI-ja - azt kell vizsgálni, hogy hol van a tényleges irányítási és ellenőrzési központ, az érdekeltségei kezelésének központja, mely harmadik személyek számára is látható. Ennek megállapításával megdönthető az a rendeletben található vélelem, amely a gazdálkodó szervezet bejegyzett székhelyéhez fűzi a COMI helyét. Mint említettem, a COMI-nak óriási jelentősége van az eljárásban, mert ez határozza meg, mely tagállamban folytatható le az eljárás.)
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet 2002. május 31-én lépett hatályba az akkori Európai Közösség területén, és a hatályba lépést követő 4 (!) nap múlva már megindította a High Court of Justice London Nagy-Britanniában az Enron Directo Sociedad Limitada Spanyolországban létrehozott, bejegyzett spanyol társaság elleni fizetésképtelenségi eljárást főeljárásként arra hivatkozva, hogy a fő befektetői döntéseket Londonban hozták meg, ezért itt van a COMI-ja a társaságnak. Ki más lett volna az egyik ezen megoldás mellett érvelő jogi képviselő, mint Gabriel Moss?
Az Európai Unió Bírósága több határozatában, elsősorban az Interedil Srl. (C-396/09 számú) ítéletében egyértelművé tette, hogy elfogadta a "head office function" elméletét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
