Magyar alperes, mint eladó szerződést kötött külföldi vevővel (a felperessel) meghatározott mennyiségű és árú termék szállítására. Az alperes kötelezte magát a szerződésben, hogy késedelmes szállítás esetében napi 0,8% mértékű, de legfeljebb a vételár 8%-ának megfelelő kötbért fizet meg a vevőnek.
A folyamatos szállítások során mennyiségében nem vitás eladói szállítási késedelem, illetve ennek okából a ki-kötöttnek megfelelő összegű kötbértartozás alakult ki az alperes terhére. Ennek kapcsán a felek megállapodást létesítettek. Ebben az alperes elismerte késedelmét és az ennek megfelelő összegű kötbértartozását, és kötelezettséget vállalt e tartozásának meghatározott időpontig készpénzfizetéssel vagy áruszállítással történő kiegyenlítésére. E két lehetőség közötti választás joga a felperest illette meg.
Az alperes a most vázolt kötelezettségét nem teljesítette, majd a teljesítésre meghatározott időpont leteltét követően a felek között újabb megállapodás jött létre. Ebben az alperes eladó elismerte a megjelölt összegű felperesi kötbérkövetelés fennállását, és kb. féléves időtartamon belüli fizetésre vállalt kötelezettséget.
Az alperes ennek ismét nem tett eleget, és ennek alapján terjesztette elő a felperes keresetlevelét alperesnek a kötbérkövetelés és járulékai erejéig való megfizetésére kötelezés iránt.
A Választottbíróság a per eldöntésénél a Ptk. 242. §-ának (1) bekezdéséből indult ki, amely szerint a tartozását elismerő felet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn... stb. A Választottbíróság megállapítása szerint az újabb megállapodás már túllépett a Ptk. 242. §-a szerinti tartozáselismerés keretein, mert a felek kapcsolatrendszerét az alperesi tartozás kiegyenlítésének módozataiban alapvetően megváltoztatta. Ez - egyebek mellett - abban nyilvánult meg, hogy a második megállapodáshoz a felek egyéb jellegű kölcsönös anyagi vonzatú fizetési megegyezéseket is fűztek.
Ennél fogva az imént említett bizonyítás szükségessége nem áll fenn.
A Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi a szerződés egyezség útján való módosítását. Az egyezség lényege, hogy a felek a már fennálló szerződésükből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak.
A felek említett második megállapodásában az egyezségnek ezek a törvényi ismérvei teljes mértékben megtalálhatók.
Mindeme jogszabályi rendelkezések mellett utal a Választottbíróság a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdésére is, amely szerint a polgári perbeli egyezség ténybeli tévedések vagy újonnan megismert feltárt bizonyíték alapján nem támadható meg. Erre ekképp csak megtévesztés, fenyegetés és kényszer esetében volna lehetőség, de ilyenekre az alperes nem hivatkozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
