2007-ben látott napvilágot a Németh György szerkeszette Hungarian Polis Sudies tizennegyedik köteteként Nótári Tamás egyetemi docens Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classical and Medieval Philology and Legal History című kötete. A könyv tíz - tizenkét, a szerző tollából származó tanulmányt tartalmaz, témájuk szorosan kötődik a római joghoz, az ókori és középkori jogtörténethez, az antikvitáshoz, illetve a klasszikus és középlatin filológiához.
Mindezt a könyv címe maga is alátámasztja. A iuridicus szó melléknévként ugyanis törvénykezőt, igazságszolgáltatót, főnévként pedig bírót jelent, eredete pedig a iusdico, iusdicere (jogot szolgáltat) igére vezethető vissza. A philologica szóban úgy a görög eredetű philologia, mint a logica szót felfedezni vagyunk képesek. A könyv sokrétűségét a címválasztás tehát megfelelő módon illusztrálja. A kötetben szereplő tanulmányokat - melyek a római jogász-klasszika filológus szerző tudományos érdeklődési körét igen jól mutatják be - tömören az alábbiak szerint ismertetjük.
The Scales as the Symbol of Justice in the Iliad[1] című tanulmány jogi szimbolikával foglalkozik. Kiindulópontját az Ilias egy jól ismert, számos egyéb irodalmi és képzőművészeti úton feldolgozott helye képezi, a huszonkettedik ének, melyben Akhilleus és Hektor összecsapása következtében Hektor hősi halált hal. Ebben a szöveghelyben említésre kerül Zeusz, aki aranymérleget tart a magasba, ezzel kívánva eldönteni az ütközet kimenetelét. Ezzel kapcsolatosan elemzésre kerül a végzet szerepe a homérosi gondolkodásban, továbbá a szerző azt is kiemeli, hogy a kerostasia mint a kéné vált lelkek mérése bizonyos módosulásokkal és aspektusváltással a római irodalomba is átkerült, Vergilius Aeneise útján.
A Hesiod und die Anfänge der Rechtsphilosophie[2] című tanulmány a szakirodalomban talán kissé mellőzött Munkák és napok című Hésiodos-műben kívánja Hésiodosnak a jogról és a jogérvényesítésről kialakított koncepcióját elemzés tárgyává tenni. A tanulmány részletesen foglalkozik ugyanakkor a Munkák és napok mitológiai hátterével (Prométheus-mítosz, Pandóra-mítosz) is. Igen alapos elemzés olvasható a diké kifejezés problematikájáról egyaránt. Nótári Tamás hangsúlyt fektet a szó etimológiai fejlődésének bemutatására, hivatkozik arra, hogy a diké szó elsősorban a deik (irány, út, szokás), illetve a deiknymi (irányt mutat) szóból származik. Szó szerinti jelentése ekként nem csupán a szokást, döntést, határozatot, hanem a határt, illetve választóvonalat is magában foglalja. A szerző rámutat arra is, hogy a diké egyfelől döntési javaslatot, másfelől pedig az egész bírói kontradiktórius eljárást jelentette, továbbá, hogy az elemzett hésiodosi műben -Homérossal szemben - inkább ezen utóbbi jelentéstartalom lelhető fel. Természetesen Diké mint az igazság istennője is megjelenik a szövegben. A szerző tárgyalja továbbá Hésiodosnak az igazságossággal foglalkozó, a Munkák és napok-ban megjelenő allegorikus történetét is, a sólyom és a csalogány meséjét, valamint a bírákról szóló elbeszélést.
A Numen and Numinousity - On Some Aspects of the Roman Concept of Authority[3] címet viselő tanulmány sajátos közjogi és vallástörténeti keresztmetszetben mutatja be a római tekintélyfogalom, az auctoritas kialakulását. Bemutatásra kerül a numen szó etimológiája, továbbá jelentéstartalmai. Elemzésre kerül a triumphus, valamint a fiamen Dialis funkciója. Hangsúlyozandó a szerző által is támogatott azon álláspont, mely szerint a római vallási és állami élet a triumphus pontos jelentésének és funkciójának ismerete nélkül vélhetőleg meg sem érthető. A szerző kiemeli, hogy a numen Augusti az istenséget sajátosan megjelenítő, karizmatikus vezetőt jelenti, mely - álláspontom szerint - bizonyos vonatkozásban a weberi karizmatikus legitim uralmi forma egy korai megjelenéseként is felfogható.
- 268/269 -
A Summum ius summa iniuria -The Historical Background of a Legal Maxim.[4] című tanulmány - mely azóta már angol nyelven is napvilágot látott - az ismert jogelv kérdésével foglalkozik. A tanulmány bemutatja az interpretatio kifejezés kialakulását és jelentését, valamint igen tág teret szentel a summum ius elv jelentésének az ars boni et aequi fogalmának tükrében. Ebben a vonatkozásban Rotterdami Erasmus munkásságára is figyelemmel van. A szerző ismerteti a nevezetes ciceroi szöveghelyet, mely Cicero De officiis című művében lelhető fel: "Existunt saepe iniuriae calumnia quadam et nimis callida, sed malitiosa iuris interpretatione. Ex quis illud 'summum ius summa iniuria' factum est iam tritum sermone proverbium." Ebben a tekintetben igen lényeges, hogy Cicero gondolatmenetében nem a jogi és morális (ius és mos) normák ütköznek, hanem a kollízió a jogrenden belül következik be, azaz azon elvárás fogalmazódik meg, hogy a jogot helyesen és igazságosan kell alkalmazni. Habár Cicero expressis verbis nem is hangsúlyozza, de az aequitas mint az interpretatio elve felmerül a substitutio pupillaris vonatkozásában irányadó causa Curiana jogeset kapcsán is.[5] Nótári Tamás felhívja a figyelmet a summum ius elv "helyzetfüggő" voltára, külföldi szerzőkre (Stroux, Bürge) hivatkozik, akik kiemelték, hogy Shakespeare A velencei kalmár című művében szereplő nevezetes és közismert jogeset megoldásához is alapvető segítséget nyújt e jogelv.
A Die Lanze als Macht- und Eigentumssymbol im antiken Rom[6] című és a Remarks on the Origin of the legis actio sacramento in rem[7] című tanulmányok a legis actio sacramento kialakulásának és szimbolikájának történetével foglalkoznak. A legis actio sacramento in rem leírásában Gaius elbeszéli, hogy az eljárás során a pálcát mintegy a lándzsa helyett használták a jogszerű tulajdon jeleként, Verrius Festus szerint pedig a lándzsa a legfőbb hatalom jelképe. E két forrásból kiindulva vizsgálja a szerző a lándzsa és a pálca hatalmi jelképiségét, számos jog- és vallástörténeti párhuzam, illetve analógia segítségével, értékes következtetéseket von le a ius fetiale és a legis actio sacramento in rem közös elemeit, gyökereit illetően.
A Remarques sur le ius vitae necisque et le ius exponendi[8] című tanulmány a római személyi és családi jog terrénumába vezeti el az olvasót, a római paterfamiliasnák a hatalomalattiak felett gyakorolt jogait kívánja bemutatni. A dolgozat figyelemmel van a jogintézmények kialakulására, eljárási szabályaira, valamint a kitett gyermek jogállásának szabályozására. A ius vitae necisque - vagyis a gyermek élete feletti rendelkezési jog - vonatkozásában részletes elemzés olvasható a iudicium domesticum, valamint a consilium necessari(or)um szabályairól. A szerző kiemeli, Ciceronál olvasható, hogy a torzszülött gyermek expositióját, vagyis kitételét a XII táblás törvény nem csupán lehetővé teszi, hanem voltaképpen meg is követeli. A kitett gyermek jogállásával Plautus és Terentius egyes darabjai is foglalkoznak, valamint figyelemre méltó Iustinianus császárnak 529-ből származó rendelkezése, mely szerint a kitett gyermek származzék akármilyen statusból, nem süllyeszthető sem colonus-, sem rabszolgasorba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
