Az alábbi írásra alkalmat ad részben az, hogy Irk Ferenc Megbüntethetetlen bűnök II. című kötete - Az ember és környezete kizsákmányolásának metamorfózisa alcímmel - 2021-ben jelent meg a Bíbor Kiadónál,[1] részben pedig az a tény, hogy a Magyar Kriminológiai Társaság 2023-ban megalakulásának negyvenedik évfordulóját ünnepli. Jó alkalom ez arra, hogy számot vessünk a bűnözés tanulmányozásának hazai teljesítményével. Egy ilyen visszatekintésben Irk Ferencet különleges hely illeti meg. Nem csupán azért, mert hosszú ideig igazgatója volt a büntetőtudományok egyik műhelyének, az Országos Kriminológiai Intézetnek, hanem főleg azért, mert eddigi munkássága senkivel össze nem téveszthető egyéni vonásokat hordoz. Abban még nem találunk semmi különöst, hogy a tanítómesterének vallott Viski László nyomdokain haladva ő a közlekedési kriminalitás[2] spiritusz rektora, de a transznacionális gazdálkodószervezetek kockázatkezelésétől, az ember és környezete kizsákmányolásán át a zöldkriminológia műveléséig vezető útja már csakugyan olyan teljesítmény, amire a magyar nyelvű szakirodalomban még hasonlót sem találunk. Érdeklődése, témaválasztása töprengő, pesszimizmusra hajló alkatot sejtet, kutatót, aki mintha keresné a bajt. Vagy inkább felelős tudóst, aki nem hallgathatja el aggodalmait: "A transznacionális bűnözés - aminek alapjait a globalizáció teremtette meg az 1990-es évek elejétől, a világot átfogó kommunikáció, interakció és szervezettség által - minden korábbi méreteket meghalad. A területi határok korlátjai közé szorított állami kontroll ezekkel a bűncselekmény-fajtákkal szemben gyakorlatilag tehetetlen."[3]
Az idézet kulcs a professzor 2015-ben, a Bíbor Kiadónál megjelent könyve címéhez: Megbüntethetetlen bűnök I. Méltatója, Barabás A. Tünde - egyebek mellett - a következőkre hívta fel a figyelmet: "A szerző könyvében megmutatja, hogyan vált döntő tényezővé a gazdasági erőfölény, hogyan használja ki immár kriminális jelleggel gazdag a szegényt, és veszi semmibe az emberiség érdekeit saját profitszerzése érdekében, s hogyan alakulhat mindez oly módon, hogy az ennek során elkövetett bűnök a mindennapi bűnözéssel szemben büntetlenül maradnak. [...] E kérdést elemezve mutat rá arra, hogy megjelennek az olyan új típusú katasztrófák, amelyek valójában nem függenek egy adott ország fejlettségétől. [...] Mindebből kiderülhet számunkra, hogy a globalizáció nem valósíthatja meg a szegények és védtelenek kizsákmányolását anélkül, hogy az végül ne érintené a fejlett országok polgárait."[4]
A professzor 2020-ban publikált tanulmánya már sejteni engedte, hogy készül a második kötet.[5] És valóban, a Megbüntethetetlen bűnök II. 2021-ben jelent meg. A munka általános és különös részből épül fel.
Az általános tanok 1. fejezetének központi fogalma a kockázat.[6] Az elfogadható és az elfogadhatatlan változatok algoritmusba rendezhetőek, állítja a szerző. A vállalhatóság kritériumai a következők:
- "...tudatában van annak, hogy kockázatot vállal,
- tisztában van a kockázatvállalást (döntést) követő tett lehetséges következményeivel,
- a kockázat vállalása önkéntes,
- lehetősége van a kockázat vállalása elkerülésére."
Tiltott a kockáztatás, ha a magatartás tanúsítója:
- "nincs tudatában annak, hogy kockázatot vállal,
- nincs tisztában a kockázatvállalás lehetséges következményeivel,
- a kockázat vállalása nem önkéntes
- nincs lehetőség a kockázat elkerülésére."[7]
A meggondolatlanság elérheti a társadalomra veszélyességnek azt a fokát, amikor már helye van a büntetőjogi következményeknek. Lehetséges azonban, hogy a hanyagság vagy a könnyelműség mögött olyan ember alkotta környezet bontakozik ki, amelyben "az ember elveszítheti kontrollját az általa alkotott eszközök és alkalmazott módszerek felett".[8] Az 1. fejezet záró gondolata a jelen idejű és a jövő idejű kockázatfogalom bevezetése, ahol az
- 253/254 -
utóbbi kategóriába sorolhatóak "jellemzően a különféle környezetkárósítások".[9]
Az Általános rész 2. fejezete a kockázat - kultúra - biztonság összefüggéseit tekinti át. A kockáztató ember is "társas lény", tagja a közösségnek, elfogadója szervezeti kultúráknak, egy időben akár többnek is: "a kockázatkultúra olyan fogalom, amely leírja azokat az értékeket, hiedelmeket, ismereteket, attitűdöket és nézeteket, amelyeket valamely közös célt szolgáló emberek egy csoportja oszt meg egymással. [...] A kockázatkultúra, mint halmaz magában foglalja a szervezetkultúrát, ezen belül a résztvevők viselkedését, amely alapvetően az egyén etikai alapállása által befolyásolt, a kockázathoz való személyes hozzáállás határoz meg."[10] A szerző segítségével számos szervezetelméleti tipológia áttekintése nyomán juthatunk arra a következtetésre, miszerint "az egyének kockázatértékelése" a meghatározó, még akkor is, ha azt valamely közösség tagjaként teszik. A tételt érdemes lenne továbbgondolni az olyan szervezetek tekintetében, amelyek alapfunkciója a veszélyvállalás. (A pozitív tartományba sorolható például a rendőrség, a negatívba például a bűnszervezet.) Tanulságos a kockázatkultúra gyakorlatának bemutatása, ami Irk esetében mi is lehetne más, mint a közúti közlekedés. Hipotézise szerint a közlekedés biztonsága nagyban függ attól, hogy egy országban milyen az emberi élet értéke, ez utóbbit pedig döntően a gazdasági fejlettség szintje határozza meg. (A recenzens megjegyzi, hogy ezt a fejlettséget ugyanaz a kapitalista termelési mód produkálja, amelyik könyvünk szerzőjétől sok jóra nem számíthat.) Egyetemesebb következtetés is adódik: "Minél inkább globalizált egy tevékenység, annak egésze annál inkább független a kulturális tradícióktól."[11] Ez okozója lehet bűnöknek, de szolgálhat emberi értékeket is, hozzájárulhat kulturális tradíciók humanizálásához. Utóbbi feltételezés már átvezet a biztonságkultúrához, aminek fogalmát Irk egyik forrása a következők szerint határozza meg: "a hiedelmek, normák, attitűdök, szerepek, társadalmi és technikai gyakorlatok [...], amelyek a munkavállalók, a vezetők, az ügyfelek és a nyilvánosság tagjainak a veszélyes vagy káros jellegű feltételeknek való kitettségük minimalizálásával foglalkoznak."[12] A biztonságkultúra gyakorlatát érdemes a magas kockázatú ágazatok (atomenergia, vegyipar, repülés stb.) tapasztalatai alapján tanulmányozni. Fontos olyan környezetet teremteni, ahol nyíltan lehet beszélni a hibákról, ahol rendszeres a gyenge pontok vizsgálata, ahol a biztonsági problémák feltárásában bíznak a tudományokban, ahol természetes a teljesítmények értékelése. (Ezek az erények a demokratikus politikai rendszerek jellemzői. Kornai János erről a következőket írja: "A gazdaság kapitalista rendszerének megjelenése nem biztosítja automatikusan a demokrácia kifejlődését. [...] Viszont nagyon fontos a fordított állítás: a demokrácia kizárólag ott válhat tartós politikai formává, ahol a gazdaság kapitalista politikai rendszerben működik. Nincsen demokrácia kapitalizmus nélkül."[13]
Irk Ferenc könyve Általános részét a következőkkel zárja: "...a figyelem középpontjába azok az értékek kerültek [...] amelyek léte és minősége alapvetően befolyásolja a globalizáció által létrehozott és létrejött új jelenségek alakulását."[14] Ezekről az új jelenségekről szól a monográfia Különös része.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
