A felszámolási költségekkel kapcsolatos elszámolási kérdések a Cstv. megjelenése óta vitákat generálnak a gyakorlatban. Célszerű ezért ennek a kérdéskörnek az áttekintése különösen annak fényében, hogy a 2006. évi VI. törvény a Cstv.-nek a felszámolási költségeket is érintő módosításai mennyiben változtatják meg a bírói gyakorlatot. Természetesen minden felszámolási költségre vonatkozó tétel áttekintése indokolatlan, ezért a jelen tanulmányban csak azokra a problémákra térünk ki, amelyek a legtöbb jogértelmezési kérdést vetették fel. Az igazán élesen felvetődő kérdés az, hogy a felszámolói díjért a felszámoló milyen tevékenységet köteles elvégezni, a felszámoló feladatainak elvégzése során mely kiadások esnek a felszámolói díj terhére, s melyeket lehet felszámolási költségként elszámolni.
A Cstv. nem határozta meg egyértelműen a felszámoló jogi státuszát, amely az elméletben, illetve a gyakorlatban is gondokat okozott. Joggal kifogásolta Novotni Zoltán egyik tanulmányában (Novotni Zoltán: Kérdések a csőd joga vagy a jog csődje köréből Jogtudományi Közlöny 1992. szeptember 384. old.), hogy a felszámolási eljárásban a felszámoló jogállása nincs egyértelműen meghatározva. Nem egyértelmű a Cstv. 34. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, mert nem derül ki a törvényből, hogy ezt a nyilatkozatot, mint a felszámolás alatt álló szervezet ex lége képviselője vagy saját nevében teszi. Több szabály a felszámoló önálló jogalanyiságát erősíti. Idetartozik az az eset, amikor a felszámoló a felszámolási eljárásban az egyezségkötés során nyilatkozik, ebben az esetben nem az adóst képviseli. Ugyancsak eltér a felszámolói jogalanyiság az adós jogalanyiságától akkor, amikor az adós által benyújtott kifogást kell a felszámolónak elbírálni. Ide sorolható a Cstv. 40. § 2004. január 1-jéig hatályos azon szabálya, amely szerint a felszámoló saját nevében támadhatta meg az adós által kötött jogügyleteket.
A Cstv. hatálybalépését követően a tudományos munkákban is felmerült a felszámoló jogi státuszának kérdése. A már említett Novotni Zoltán által írt tanulmány mellett a felszámoló státuszával kapcsolatban a legelfogadhatóbb és tudományosan megalapozott álláspontot Bíró György foglalta el, aki az 1990-ben megjelent tanulmányában (Bíró György: A felszámoló jogi helyzete. Gazdaság és Jog 1999/5. 10-15. old.) a következő megfogalmazást adta: "A felszámoló nem konkrétan meghatározható, dologiasuló eredmény szolgáltatására köteles, hanem gondos és szakszerű ügyvitelre. Ennélfogva, a felszámoló jogi helyzete sem a vállalkozási szerződés kötelezettjének, hanem a megbízási szerződés megbízotti pozíciójában szereplő jogalanynak felel meg." A szerző álláspontját később összefoglalta A felszámoló megbízotti minősége (Qui prodest?) című tanulmányában (Bérgarancia és a csőd-, felszámolási eljárás reformja. Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért. Miskolc 2005. 180-194. old.)
A megállapítások a következők:
- A felszámoló a bíróság által végzéssel kijelölt, állami feladatot ellátó teljesítési segéd (megbízott), aki elsősorban a hitelezői érdekek hordozója teljes anyagi felelősség mellett. Saját díjérdekeltsége fennáll, de csak mint megbízotti önérdek, amely soha nem sértheti a képviselt érdekeit.
- Gondos ügyellátásra köteles, amely megbízotti munkavégzés meghatározható "eredménye", a bírósági eljárást lezáró vagy a felszámolási egyezséget jóváhagyó végzésére való állapot előkészítése. Anyagi felelőssége a gondos, szakszerű munkavégzésért (vagyonfelderítés, megőrzés, működtetés, lehető legmagasabb áron való értékesítés) a hitelezőkkel szemben áll fenn, amihez viszont a legszélesebb körű jogosítványokkal kell(ene) felruházni, mint úgy nevezett "totális végrehajtót", hitelezői (választmányi) ellenőrzés mellett.
- Saját kockázata abban áll, hogy bár a szoros értelemben vett, működési költségeit magában foglaló díja alatta maradhat a Cstv. által garantált minimál díjnak is, azonban sem készkiadásszerű költségviselési, sem bármilyen költségelőlegezési kötelezettsége megbízotti minőségében nincs. Mivel hivatásszerűen működő díjérdekelt, működési előfeltételként magas szakmai (személyi) követelményekkel rendelkező szervezet, elsősorban a képviselt hitelezőktől, másodlagosan minimál díj szinten pedig a kirendelő végzéssel őt visszautasíthatatlanul megbízó államtól működéséhez szükséges megfelelő mértékű díjazásra tarthat igényt.
A felszámoló jogi státusza mindenképpen kettős, egyrészt a hitelezők érdekét képviseli, másrészt az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselőjeként jár el, és ezt a pozícióját a 2006. július 1-jén hatályba lépő Cstv. 27/A. § (9) bekezdés megfogalmazása egyértelműen megerősíti. Ebbe az irányba hatott a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a 2004. évi XXVII. törvény azon szabályozása, amely egyértelművé tette azt, hogy a felszámoló nem a saját nevében, hanem az adós képviseletében támadhatja meg az adós által kötött szerződéseket.
A felszámoló státusza szempontjából sem érdektelenek a 2006. évi IV. törvény (új Gt.) a gazdasági társaság vezetőjére vonatkozó egyes rendelkezései. Itt elsősorban indokolt a Gt. 22. § (2) bekezdés azon előírásának kiemelése, mely szerint a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre az e törvény szerinti társasági jogi jogviszony az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A vezető tisztségviselőknek a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva kell a tevékenységüket folytatni. [új Gt. 30. § (5) bekezdés] Ez a kötelezettség azonban csak addig terheli a gazdálkodó szervezet vezetőit, amíg nem következik be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Ezt követően ugyanis az ügyvezetési feladataikat a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kell ellátniuk. [2006. évi VI. törvénnyel módosított Cstv. 33/A. § (1) bekezdése] Ennek elmulasztása esetén felelnek azért a vagyoncsökkenésért, amely ennek figyelmen kívül hagyása miatt következett be. (A felszámolót sem a régi, sem az új előírások - szemben a végelszámolóval - nem tekintik vezető tisztségviselőnek, de facto azonban minden olyan fontos jogosítványnak a birtokában van, amellyel a vezető tisztségviselő rendelkezik.) A Cstv. ugyan kifejezetten a felszámolóval kapcsolatban nem mondja ki, hogy a hitelezők érdekeit szem előtt tartva kell eljárni, azonban ez nyilvánvaló.
Az a tény, hogy a törvényes képviselői minőséget erősíti a Cstv. több módosítása, nem változtat azon, hogy a bíróság szempontjából a felszámoló egy sajátos megbízottnak minősül, aki a tevékenységét megbízási díj ellenében látja el. Márpedig amennyiben a felszámoló megbízottnak tekintendő, úgy a megbízotti tevékenységének ellátásáért jár a díj. Ezen gondolatmenet mentén haladva ezért azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a felszámoló, mint megbízott pontosan milyen tevékenységeket köteles ellátni, és ebből a szempontból miként kell értékelni a 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjában írt előírásokat. Az utóbbi kérdéskör vizsgálata azért is fontos, mert a felszámolási költségekkel kapcsolatos vitás kérdések azt követően éleződtek ki, hogy a II. Cstv. Novella a teljesítési segéd fogalmát is bevezette. Ebben a tekintetben két szélsőséges álláspont foglalható el. Az egyik szerint a törvényben megállapított díj ellenében minden olyan tevékenységet a felszámoló köteles ellátni, amely a Korm. rendeletben szereplő szakértők kompetenciájába (ügyvédi, könyvelési tevékenység) tartozik. A másik álláspont szerint viszont meg különböztetni a felszámoló saját tevékenységét azon tevékenységektől, amelyet az adósnak kell változatlanul végezni. Az előbbieket a felszámoló a díja ellenében köteles végezni, az utóbbiakat pedig felszámolási költségként a Cstv. előírásai szerint elszámolhatja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
