A '90-es években az "internet és szabályozás" viták középpontjában az a kérdés állt, hogy lehetséges-e és szabad-e az államnak beavatkoznia az internet használatába, és ha igen, akkor milyen mértékben? Voltak, akik technológiai alapon tagadták az állam képességét az internet szabályozására, voltak, akik a szólásszabadságra hivatkozással érveltek az állami szabályozás ellenében, de sokan voltak azon az állásponton is, hogy amit az állam a való világban megtehet, azt megteheti a virtuális térben is. Ahogy az a gyakorlatban lenni szokott, egyik szélső álláspont sem dominálta a fejlődést. Az internet alapjaiban megőrizte szabad jellegét, ugyanakkor számos területen megjelent az internetet érintő állami szabályozás is. A status quo kialakulása lényegében két elv mentén történt meg: 1) amit tilos megtenni a való világban, azt tilos az online térben is gyakorolni, 2) ha valamilyen érdeket védenie kell az államnak a fizikai valóságban, akkor azt az inteneten is meg kell tennie. Jellemzője volt ennek az időszaknak az is, hogy az internet szabadságharcosai és az internet-szolgáltatók többé-kevésbé egy táborban voltak, és közösen léptek fel a túlzó állami beavatkozási szándék ellen.
A technológia fejlődése és az új üzleti lehetőségek megjelenése azonban időközben megváltoztatta a '90-es évekre jellemző felállást. A szélessávú internetszolgáltatások megjelenése és a nagy üzleti haszonnal kecsegtető, szélessávú tartalom-szolgáltatások nyújtásának lehetősége megbontotta az állami beavatkozás réme által teremtett egységet a felhasználói és szolgáltatói érdekek között, és egy új szabályozási vitához vezetett, ami a "net neutrality debate", azaz "hálózat-semlegességi vita" néven vált ismertté. A vita hátterében az áll, hogy az előfizetői infrastruktúrát is tulajdonló internet-szolgáltatók felismerték, hogy érdemes kihasználniuk a vertikális integráció nyújtotta előnyöket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az infrastruktúrát is birtokló internet-szolgáltató számára kedvezőbb, ha nem csak mezítlábas internet kapcsolatot (hazai szabályozási terminológiával adatátviteli szolgáltatást) értékesít, hanem a keletkező, új sávszélességből fenntartja a maga által nyújtott tartalomszolgáltatások számára a rendelkezésre álló átviteli kapacitást vagy annak egy részét. Ezt az elképzelést egyes amerikai szolgáltatók úgy fordították le a gyakorlat nyelvére (elkerülendő a nyílt diszkrimináció vádját), hogy a nagy sávszélességet igénylő tartalmak számára - emelt díjas szolgáltatásként - hajlandók előfizetői hálózatukon átviteli prioritást biztosítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
