A szerződések évezredek óta a magánjogi viszonyok egyik legmeghatározóbb alakítói, formálói. A felek közötti vagyoni viszonyokat alakítja, és meghatározza a felek egymással szemben fennálló jogait és kötelezettségeit. A szerződések módosításának egyik, kétségkívül igen ritka és sajátos módja a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 241. §-ában meghatározott mód, amelynek alapján a bíróság arra nyer jogot, hogy beavatkozzék a felek jogviszonyába. Erre azonban csak abban az esetben van lehetőség, ha a szerződés megkötése után a felek bármelyikének körülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a szerződés teljesítése tőle a továbbiakban már nem várható el, de a feleknek nem sikerül megállapodniuk szerződésük egyező akarattal történő módosításában.
A kontraktuális jog, a szerződéses kapcsolatok leglényegesebb és legmeghatározóbb differencia specifica-ja a privátautonómia, a felek azon elvitathatatlan joga, hogy jogviszonyaik feltételeit saját maguk határozzák meg, és a clausula rebus sic stantibus elve a magánjognak ebbe a privilégiumába van hivatott belenyúlni. Láthatjuk: a rebus sic stantibus klauzulája a szerződések jogának alapelvét, a pacta sunt servanda elvét relativizálja, a szerződésekbe vetett bizalmat ingatja meg, és mint ilyen, a jogviszonyok bírósági módosítása csak rendkívüli és kivételes eszköze lehet a törvénykezésnek.
Ennek a méltányossági alapokon nyugvó jogelvnek az előzménye XIX. század eleji magyar bírói gyakorlat által kidolgozott, és a gyakorlatban is alkalmazott gazdasági lehetetlenülés tana. Az elv az 1928-as Magánjogi törvényjavaslatban is megjelent, és Szladits Károly kötelmi jogában is önálló fejezetet kapott. Ezek után az előzmények után a rebus sic stantibus klauzula bekerült a Ptk.-ba is, és a rendszerváltást követően is jogunk szerves része maradt.
A jelenlegi kedvezőtlen társadalmi, gazdasági és piaci helyzet a rebus sic stantibus klauzula bírósági alkalmazásának fokozottabb igényéhez vezethet. Megállapítható azonban, hogy az eddigi bírói gyakorlatban nem alakult ki a Ptk. 241. §-a alkalmazásának egy olyan egységes joggyakorlata, amely egyértelmű iránymutatást adna a Ptk. 241. §-a alkalmazása tekintetében. A jelen cikk célja, hogy számos, a jogirodalom által is fontosabbnak ítélt bírósági határozat elemzésével igyekezzen segítséget nyújtani a jogalkalmazásnak a Ptk. 241. §-a jobb megértéséhez és alkalmazásához.
A Ptk. 241. §-a értelmében a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
A szerződés bírói úton történő módosítására - a fenti szabály alapján - a bíróság az alább három feltétel együttes fennállása esetén ad lehetőséget.
1. A felek közötti tartós jogviszony: a bíróság minden esetben vizsgálja azt, hogy a felek között létrejött jogviszony tartós-e.
2. A szerződéskötést követően beállott körülmény: annak bizonyítása szükséges, hogy (i) a felek a szerződésüket bizonyos lényeges körülményekre alapozva kötötték meg, és (ii) ezek a körülmények a szerződéskötést követően megváltoztak.
3. Lényeges jogos érdeksérelem: a szerződéskötés alapjául szolgáló körülményekben beállott változás olyan lényeges kell legyen, hogy a felek a szerződésüket az újonnan felmerült körülmények tudatában az eredeti tartalommal nem kötötték volna meg.
Bár a bíróságok ennek a három feltételnek az együttes fennállását minden egyedi esetben vizsgálják, de ítéletük meghozatala során számos további körülményt is figyelembe vesznek. Fontos itt megemlíteni azt is, hogy a Ptk.-ban meghatározott három feltétel együttes fennállása esetén sincs kötve ahhoz a bíróság, hogy a felek közötti jogviszonyt módosítsa; a bíróság ugyanis mérlegelheti, hogy mit lát legmegfelelőbbnek az adott esetben, és dönthet akár úgy is, hogy nincs lehetőség az adott tényállás mellett a Ptk. 241. §- alkalmazásának.
A továbbiakban a Ptk. 241. §-ában meghatározott három feltétel, valamint a bíróságok által leggyakrabban vizsgált egyéb körülmények kerülnek ismertetésre és részletesebb megtárgyalásra.
A Ptk. 241. §-a alkalmazásakor a bíróságok minden esetben megvizsgálják, hogy a felek között létrejött jogviszony, amelybe a bírói beavatkozást kérik, tartós-e. De melyek azok a szempontok, amelyek alapján egy szerződés, a felek közötti jogviszony tartósnak mondható?
Egy, a Legfelsőbb Bíróság által 1997-ben eldöntött ügy (BH 1997/242.) történeti tényállása szerint a felek között megkötött kezelői jog átadására vonatkozó szerződés alapján a vevő a kezelői jog átadásáért fizetendő vételárat húsz éven keresztül, egyenlő részletekben volt köteles megfizetni az eladó részére. Mivel az alperes egy vételárrészt nem fizetett meg, a felperes a szerződés módosítását kérte a bíróságtól akként, hogy az alperes a még fennálló vételárat egy összegben fizesse meg a részére. Indokolásul a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes olyan vagyonvesztést szenvedett, amelynek következtében a megállapodás megkötése óta az alperes évről évre csak jelentős késedelemmel, illetve csupán bírósági ítélet hatására tett eleget fizetési kötelezettségének; ez pedig a szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítését veszélyezteti. A felek tartós jogviszonyában beállott ilyen irányú változás folytán tehát a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása sérti a felperes érekeit.
A Legfelsőbb Bíráság által helyben hagyott elsőfokú bírósági határozat értelmében a Ptk. 241. §-ában meghatározott együttes feltételek nem állnak fenn az adott történeti tényállás mellett. Kiemelte, tartósnak akkor minősül a felek jogviszonya, ha általa nemcsak az egyik, hanem mindkét fél tartós, vagy időszakonként visszatérő szolgáltatásra kötelezett. Nem minősül tehát tartós jogviszonynak az a szerződéses kapcsolat, amelyben az egyik fél teljesítése lezárult annak ellenére, hogy a másik fél teljesítésével összefüggésben a felek között még fennáll a jogviszony. Tekintettel arra, hogy az alapul fekvő esetben a kezelői jog átadása a felperes részéről lezárult, a részletekben való teljesítés önmagában a felek között tartós jogviszonyt nem keletkeztet.
Egy másik, 1984-es, vállalkozási szerződéssel kapcsolatos ügy (BH 1984/231.) történeti tényállása értelmében az alperes, mint megrendelő, bizonyos létesítmények bővítését, illetve felépítését rendelte meg a vállalkozó kivitelezőtől; a megrendelő később további közműépítési munkák elvégzését is kérte. A kivitelező, mint felperes a szerződés bírósági módosítását kezdeményezte. A bíróság - hivatkozva a Ptk. miniszteri indokolására és az utóbb hatályon kívül helyezett GKT 82/1973 sz. állásfoglalására - kifejtette: a szerződés bírósági módosítására, mint rendkívüli intézkedésre, nem az egyetlen aktussal, hanem csak a huzamos, vagy ismétlődő szolgáltatásokkal teljesíthető szolgáltatások esetén kerülhet sor. Ennek megfelelően tartós jellegű az a szállítási vagy vállalkozási szerződés is, amelynek teljesítése a felek egymással szembeni magatartását hosszabb időre megszabja, még akkor is, ha a teljesítés végeredményben egyetlen aktussal megy végbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
