Az online vitarendezés ma még alig ismert fogalom Magyarországon. A hazai szakirodalom rendkívül hiányos e kérdéskörrel kapcsolatban, és a tényleges megvalósítása sem alakult ki. Ezzel ellentétben a külföldi - elsősorban amerikai, nyugat-európai és ausztrál - szakirodalom már kiemelt kérdésként kezeli a területet, és az elméleti kutatások mellett megjelent a gyakorlatban is. Különösen az Egyesült Államokban, de Nyugat-Európában is egyre gyakoribb - elsősorban, de korántsem kizárólag, az elektronikus kereskedelem során felmerült viták esetén - a viták Interneten történő rendezése. Az online vitarendezés támogatása emellett az Európai Unió kiemelt politikai célkitűzése az információs társadalom kiépítésének részterületeként[1].
Emellett azért is fontos foglalkozni a kérdéssel, mivel a bírói peres eljárás az esetek jelentős részében nem nyújt kielégítő megoldást a viták rendezésére. Ezért komoly igény van olyan új, (vagy alapvetően régi, de megújult formájú) alternatív vitarendezési lehetőségekre, fórumokra, amelyek - különösen egyes speciális területeken - a bírósági útnál hatékonyabb megoldást kínálnak. Az online vitarendezés kérdése szervesen kapcsolódik a hagyományos alternatív vitarendezés témaköréhez, így ez a tanulmány sem lehet mentes az alternatív vitarendezés alapvető vonásainak bemutatásától.
Az online vitarendezés fogalmának meghatározásához elengedhetetlen az alternatív vitarendezési megoldások (bevett külföldi rövidítéssel ADR: Alternative Dispute Resolution) meghatározása. Az alternatív vitarendezés fogalmát átfogó igénnyel sem nemzetközi, sem európai közösségi, sem magyar jogszabály nem határozza meg. Az Európai Uniónak ugyan több fontos dokumentuma[2] is foglalkozik az alternatív vitarendezés alapelveivel, egyes szabályaival, ezek azonban nem visznek közelebb a fogalom általános meghatározásához, mivel gyakorlatilag csak a saját hatályukról rendelkeznek, és az alternatív vitarendezés fogalmát erősen szűkítik.
A jogirodalomban sincs mindenki által teljes mértékben elfogadott, egyértelmű definíció. Legtágabb értelemben azonban azt mondhatjuk, hogy az alternatív vitarendezés egy átfogó fogalom, amelybe olyan vitarendezési eljárások tartoznak, amelyek alternatívát nyújtanak a bírósági eljárás mellett, és adott esetben lehetővé teszik a bírósági eljárás elkerülését.[3] Egy külföldi tanulmány[4] az ADR fogalmi nehézségeivel kapcsolatban szellemesen megjegyzi, hogy tulajdonképpen a párbaj és vérbosszú intézménye is alternatív eljárás a bírósági eljáráshoz képest. Erre tekintettel a fenti meghatározáshoz hozzá kell tenni, hogy csak a jogilag megengedett eljárások tartozhatnak e körbe.
A fentiek alapján alternatív vitarendezésnek tekinthetjük különösen a különböző egyeztető, közvetítő (mediációs) és választottbírósági eljárásokat, a konkrét elnevezésüktől függetlenül. A magyar jogrendszerből példaként említhetjük a közvetítői tevékenységről szóló törvény[5] alapján polgári jogi ügyekben végzett közvetítői tevékenységet, a munkajog területéről a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat[6], míg a fogyasztóvédelem területén a fogyasztóvédelmi békéltető testületek tevékenységét[7], vagy az ad hoc és állandó választottbíróságok[8] vitarendezését.
Az alternatív vitarendezési eljárások több szempont alapján is csoportosíthatók. Ezek áttekintése az online vitarendezés megismeréséhez elengedhetetlen.
Az első szempont, hogy igénybe vesznek-e a felek semleges harmadik személyt az eljáráshoz. Lehetséges, hogy a felek maguk rendezik a vitát, más esetben külső személy segítségét veszik igénybe (utóbbira példa a mediáció).
Meg lehet különböztetni az eljárásokat az igénybe vett harmadik személy szerepe alapján is. Elképzelhető, hogy a harmadik személy csak a vita moderálását végzi, vagy ajánlásokat és javaslatokat fogalmaz meg (ezekre szintén a közvetítő lehet a példa), valamint lehetséges, hogy a felek a végső döntést is a semleges harmadik félre bízzák (például választottbíráskodás). A döntés kötelező ereje is különböző lehet, vagy ajánlás, vagy kötelező a felekre. Ezekhez a kérdésekhez szorosan kapcsolódik a bírósághoz fordulás lehetősége. Egyes eljárások a bírósághoz fordulás jogát még sikeres eljárás esetén sem érintik (pl. mediáció), de a bírósághoz fordulás joga egészen korlátozott is lehet (választottbíráskodás).
A vita tárgyát tekintve - a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva - megkülönböztethetünk családi-, munkaügyi-, bűnügyi-, egészségügyi-, szerzői jogi- üzleti-kereskedelmi-, vagy fogyasztói vita rendezésére szolgáló eljárásokat. Emellett néhány speciális kér-
- 41/42 -
désre sajátos eljárások is kialakultak; ilyenek például a domain nevekkel kapcsolatos, egyes vitás kérdések rendezésére szolgáló nemzetközi és hazai eljárások. A vita tárgyával a gyakorlatban szorosan összefügg az is, hogy mely szervezet keretében folyik az alternatív vitarendezés. Gyakori, hogy az alternatív vitarendezési szolgáltatást valamely érdekvédelmi szervezethez, kamarához, egyesülethez kapcsolódó - de független - szerv (választottbíróság, egyeztető testület, szakértői testület, stb.) nyújtja.[9]
Végül fontos megkülönböztetni, hogy nemzeti vagy nemzetközi jellegű vitáról van-e szó. Az ADR-nek különösen nagy szerepe lehet a határokon átnyúló viták rendezésében, hiszen annak hagyományos bírói úton történő rendezése valamely fél számára azzal a hátránnyal is jár, hogy egy idegen állam fóruma előtt egy idegen állam jogrendszere alapján dől el a jogvita.
A fenti csoportosítási szempontok alapján elvileg nagyon sokféle eljárás elképzelhető, mégis kikristályosodtak bizonyos eljárástípusok - mint például a közvetítés vagy választottbíráskodás -, amelyek jellemzőire az online vitarendezések csoportosításánál, eljárási szabályaira pedig a jogi szabályozás kapcsán térek ki.
Az online vitarendezés (bevett külföldi rövidítésként ODR: Online Dispute Resolution) fogalmát jogszabály - hasonlóan az ADR fogalmához - nem határozza meg. A jogirodalomban többféle álláspont található. Az egyik legtömörebb, legfrappánsabb megfogalmazás szerint az online vitarendezés nem más, mint alternatív vitarendezési megoldás informatikai és telekommunikációs eszközökkel, azaz az informatikai és telekommunikációs technológia alkalmazása alternatív vitarendezés céljából.[10] Mások[11] azt hangsúlyozzák, hogy az ODR fogalmába tulajdonképp az online rendes bírósági eljárás is bevonható, és fontosnak tartják, hogy a fogalom ne legyen leszűkítve az alternatív vitarendezésekre. Ha a szó nyelvtani értelmezését vesszük alapul, akkor ez kétségtelenül magában foglalja a rendes bírói eljárást is, mint vitarendezési módot. Így pontosabb lehet például az eADR, azaz az elektronikus alternatív vitarendezés (electronic alternative dispute resolution) kifejezés. Tekintettel arra, hogy az online rendes bírósági eljárás egyelőre még kevésbé elterjedt, mint az eADR, igazodva a külföldi szakirodalomban is inkább elfogadott gyakorlathoz, jelen tanulmányban az ODR és eADR fogalmakat szinonimaként használva online vitarendezés alatt csak a bíróságon kívüli online eljárásokat értem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
