A büntetőeljárást alapelvi szinten meghatározó követelmények, garanciális szabályok a mindenkori jogalkotói célkitűzések mentén folyamatos változásnak vannak kitéve. A bíróság előtti bizonyítási eljárást jellemző közvetlenség elve, illetve ehhez kapcsolódóan a kontradiktórius eljárás követelménye az utóbbi években, évtizedekben úgy tűnik, némileg háttérbe szorultak az eljárás gyorsítása iránti igénnyel szemben. Az időszerűséget szolgáló eljárási lehetőségek többnyire a büntetőeljárás bírósági szakaszának lerövidítése révén fejtik ki hatásukat; mindez, elsősorban az alsóbíróságok szintjén egy olyan tendencia kirajzolódása felé mutathat, melynek eredményeképp a büntetőeljárás súlypontja a nyomozásra helyeződik át, míg a bíróság szerepköre háttérbe szorul.
"Ha a szóbeliség alatt nem értünk egyebet annál, hogy a felek és a tanuk személyesen megjelenve a bíróság előtt, élőszóval adják elő azt, ami a vizsgálati iratokban foglaltatik, akkor bűnvádi eljárásunkban a szóbeli végtárgyalás jelentősége ép ugy eltörpülve, mint jelentőség nélküli volna a civilis eljárásban a sokat vitatott szóbeliség elve, ha az elő-készítő periratokra lenne a fősúly fektetve"[2]
Dárdai Sándor
A mindenkori jogalkotót a kor kihívásainak megfelelően különféle szempontok vezérlik a büntetőeljárás szabályainak kialakítása során. Már az első hazai bűnvádi perrendtartásunkhoz fűzött miniszteri indokolás is említést tett arról, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén minden más jogterületnél fontosabb szerepet játszik az alkotmányjog, az alapjogi garanciák érvényesülése, figyelembe kell venni ugyanakkor a bíróságokra háruló ügyteherből fakadó igényt az ügyek észszerű időn belül történő befejezése iránt.[3]
Hatályos büntetőeljárási kódexünk esetében a jogalkotó kétségkívül kiemelt figyelmet szentelt az eljárás gyorsításának, az észszerű időn belüli ítélkezésnek. Erre külön utal a törvény preambuluma, fenntartva egyúttal, hogy nem hagyható figyelmen kívül az eljárási garanciák biztosítása sem.[4]
A jogirodalomban már régóta aggályokat vált ki az a tendencia, hogy az ügy lefolytatásának gyorsítását célzó törekvések rendszerint valamely büntetőeljárási alapelvben megjelenő garanciális követelmény rovására érvényesülnek. Ahogy azonban Király Tibor rámutatott az alapelvek egymással való konkurálása kapcsán: "[...] az elvek alkalmazásának a terjedelme és értelmezése - összefüggésben más elvekkel - nem érinthetetlen dogma. A tárgyalás nyilvánosságának elve például új dimenziót kap a telekommunikációs eszközök felhasználásával, avagy a tanúvédelem igényeinek a jelentkezésével." A büntetőeljárás alapelvei tehát, legyenek akár expressis verbis nevesítve a törvényben vagy sem, nem abszolút jellegű követelmények, a mindenkori jogalkotási prioritások jegyében érvényre jutó egyéb szempontok mellett háttérbe szorulhatnak.[5]
Az utóbbi évtizedek büntető eljárási jogfejlődése során úgy tűnik, kiváltképp a közvetlenség és szóbeliség elvén alapuló bizonyítás jutott ilyen sorsra. Talán joggal merül fel a kérdés, hogy a bíróság előtti, kontradiktórius jellegű bizonyításfelvétel milyen súllyal bír az érdemi határozat alapjául szolgáló tényállás megállapítása során. Ennek vizsgálata alapján a büntetőeljárás rendszerének és a szabályozás irányvonalának egészére nézve is vonhatunk le következtetéseket.
Valamennyi jogterületen bevett kodifikációs megoldás a szabályozás egészét átható alapelvek rögzítése, melyek kijelölik az adott jogszabály alapvető értékeit és rendszerét. Az alapelvek funkcióját a jogtudomány többnyire abban látja, hogy azok elősegítik a jogszabályi rendelkezések értelmezését, ezáltal hivatkozási alapul szolgálhatnak az esetleges hiányosságok, joghézagok kitöltésére.[6] Jellemzően olyan követelmények ezek, melyek a jogállamiság elve és az embert megillető alapvető jogosultságok elismerésének és felértékelődésének mentén kerültek lefektetésre. Ennek megfelelően a demokratikus jogállamok alkotmányos szabályozására jellemző alapjogi katalógusok olyan elveket is rögzítenek, melyeknek érvényesülniük kell valamennyi hatósági, bírósági eljárás során, továbbá egyes, kifejezetten a büntetőeljárással kapcsolatos alapvető követelményeket.[7]
- 723/724 -
Ahogy maga a büntetőeljárás szabályozásának egésze, a törvényi alapelvek katalógusa is a mindenkori társadalmi folyamatoknak megfelelően változásnak van kitéve. A Be. miniszteri indokolásában kifejezésre juttatatott koncepció szerint az alapelvek kategóriája elsődlegesen a jogelmélet területére tartozik, nem feleltethető meg maradéktalanul a normatív jellegű jogi szabályozásnak. Ennek megfelelően viseli a törvény első fejezete az "Alapvető rendelkezések" címet, amely egyúttal törvényi szintre emel egyes, a jogtudomány által kimunkált büntetőeljárási alapelveket. Utal a miniszteri indokokolás arra is, hogy a törvényben kifejezetten nevesítésre kerülő alapelvek listájának összeállítása során a jogalkotó el kívánta kerülni a szükségtelen ismétlést, illetve a nem kizárólag a büntetőeljáráshoz kapcsolódó elvek említését. Ennek jegyében nem került feltüntetésre az alapvető rendelkezések között többek között a tárgyalás közvetlenségének, nyilvánosságának és szóbeliségének elve.[8]
Egyes alapelveket a Be. tehát kifejezetten nevesít, míg mások csupán egyes törvényi rendelkezések szellemén keresztül jelennek meg. Ezen felül vannak olyan alapelvi jelentőségű szabályok, amelyek nem az alapvető rendelkezések körében, hanem valamely más szerkezeti egységben kerültek lefektetésre, például a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve.
Az alapelvek az eljárásban részt vevő személyeket, elsősorban a terheltet megillető alapvető, alkotmányos jogok érvényesülését szolgáló követelmények, nem fednek le azonban valamennyi eljárási biztosítékot. Ez utóbbiak szélesebb kört ölelnek fel; a törvény számos egyéb, garanciális jellegű részletszabályt fektet le.[9]
Egyes alapelvek kiemelkednek jelentőségükben másokhoz képest. Azokat tekinthetjük a büntetőeljárás centrális alapelveinek, amelyek a szabályozás valamely nagyobb rendszerét vagy az eljárás valamely szakaszát meghatározzák és amelyekre további elvek épülnek fel.[10]
A büntetőeljárás alapelvei tehát olyan rendszert alkotnak, melyben az egyes alapelvek közt vannak átfedések, egymásból következnek és feltételezik egymást, garanciális követelmények hálózatát alkotják.
A büntetőeljárást átható legáltalánosabb követelmény a tisztességes eljáráshoz való jog, mely részben eredezteti, részben magában foglalja az egyes büntetőeljárási alapelveket.
Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése a következőképp rendelkezik: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
