Az utóbbi évben a Parlament előbb a Polgári, majd a Büntető Törvénykönyvet is a gyűlöletbeszéddel kapcsolatosan módosította. A polgári törvénykönyv módosítása lehetővé tette volna, hogy kisebbséghez tartozó személyek és jogvédő szervezetek polgári pert indítsanak olyan személyek ellen, akik beszédükben vagy írásukban az adott kisebbségre sértő megjegyzéseket, utalásokat tesznek1. Lehetőség nyílott volna arra, hogy pénzbírságra vagy kártérítésre kötelezzék őket. A büntető törvénykönyv módosításával, a gyalázkodás vétségének megalapításával, az elkövetőknek két évig terjedő szabadságvesztés büntetését helyezte kilátásba2.
Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke a törvénymódosítások egyikét sem írta alá, hanem az Alkotmánybírósághoz küldte előzetes normakontrollra. Az Alkotmánybíróság mind a Polgári, mind pedig a Büntető Törvénykönyv gyűlöletbeszédre vonatkozó módosítását a szólásszabadság aránytalan korlátozása miatt alkotmányellenesnek nyilvánította, így azok nem léphettek hatályba3.
Az ügy kapcsán sokan fordultak hozzánk, hogy fejtsük ki a zsidó vallási jog álláspontját. Semmiképpen nem kívánjuk megkérdőjelezni az Alkotmánybíróság tagjai, a törvényalkotók, alkotmányjogászok, vagy az államelnök jogi felkészültségét, különösen azért nem, mert a kérdés igen összetett, sok részlet alapos vizsgálatát igényli. Az alábbi állásfoglalásunkban kifejezetten a zsidó jog, a háláchá alapján fejtjük ki a témával kapcsolatos legfontosabb alapelveket.
A zsidó nép, már csak történelménél fogva is, nagyon érzékeny a szólásszabadság bármifajta korlátozására. A zsidókat különböző országokban évszázadokon keresztül eltiltották vallásuk szabad gyakorlásától, véleményük szabad kifejtésétől. Európában ez annyira jellemző volt, hogy általában a helyi uralkodó külön állami cenzort nevezett ki, akinek egyetlen feladata a klasszikus zsidó jogi és filozófiai művek szűrése volt. Így a zsidóság számára legfontosabb művek, a Talmud, Maimonidész művei, az egész zsidó jogot összefoglaló Sulchán áruch különböző kiadásaiban minden olyan részt kitöröltek, amely a cenzor megítélése szerint nem felelt meg az elvárásoknak. Sőt egészen az Újkorig, az időnkénti Talmud-égetések, és ezt követő pogromok sem voltak ritkák.
Szerencsénkre, a cenzor keze legalább a Biblia könyveit nem érintette, de sajnos más zsidó művek nagy többségükben úgy látták meg a napvilágot, hogy a cenzor által elferdítve, kihagyásokkal lehetett csak olvasni őket. Évszázadokon keresztül úgy tanultak zsidók ezekből a könyvekből, hogy sokszor még tisztában sem voltak azzal, hogy egyes részek nem felelnek meg az eredeti megfogalmazásnak.4
Bölcseink azt tanítják:5 "Amiként orcájuk nem egyforma, úgy véleményük sem egy…". Utalva arra, hogy a véleménykülönbség, a nézeteltérések az emberi természet született velejárói. A Talmud legfelszínesebb tanulmányozása is megismertetheti velünk, mennyire fontos a zsidóság mesterei és bölcsei számára, hogy minden egyes ember, még a "legjelentéktelenebb" is, kifejtse véleményét, álláspontját az élet különböző kérdéseiben. A különböző vélemények meghallgatásának fontosságát láthatjuk magából a zsidó jogrendszer működéséből is, amelyben a 23 tagú vagy 71 tagú legfelsőbb bíróság a fontosabb perekben döntéshozatal előtt végighallgatta az összes jelenlévő véleményét és érvelését, mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb rangú bírótól kezdve haladtak a legmagasabb rangúig,6 ezzel megelőzve azt, hogy a nagyobb tisztű bíró véleményét követően a kevésbé elismertek visszavonuljanak, és ne mondják el álláspontjukat.7 Csak ez után a teljes meghallgatás után dönthetett a zsidó bíróság, és ekkor, a Biblia utasítása szerint, a többség véleményét követve hoztak döntést.8
A különböző vélemények és érvelések tudnak csak teljességgel megvilágítani egy adott témát, és csak segítségük által juthatunk teljes meggyőződéssel arra, hogy egy adott út a legmegfelelőbb.9 Miként azt Salamon király mondja:10 "a tanácsok sokaságában győzelem van".
A Magyarországon élő zsidó közösségek elégedettek a szólásszabadság alkotmányos jogának biztosításával, nagyon fontosnak tartják ezt a jogot, amely minden hazánkban élő ember számára biztosítja, hogy gondolatait bármilyen témában kifejtse. A szólásszabadság valójában két dolgot foglal magában, egyrészt biztosítja az egyén számára, hogy kifejtse - akár a többség álláspontjával ellentétes - véleményét, ugyanakkor bizonyos értelemben kötelezi a többséget is az általánostól eltérő vélemények meghallgatására és figyelembevételére.
Az emberi méltóság, mely szintén alkotmányos alapjog, ugyancsak fontos értéke a zsidó jogrendszernek és értékrendnek.11 A Talmud tanítása szerint minden embernek ügyelnie kell embertársa becsületére, tilos szégyenbe hoznia, vagy megaláznia őt. A zsidó jog előírja,12 hogy "legyen felebarátod becsülete oly kedves a szemedben, mint a magadé", illetve13 "amiként az ember saját becsületére tekint, úgy tekintsen felebarátja becsületére is, és ahogy nem kívánja, hogy rossz hírét keltsék, úgy ne keltse ő sem felebarátjának rosszhírét". Az embertársunk felé nyilvánított tisztelet szempontjából lényegtelen, hogy ő tisztességes, egyenes ember-e, vagy esetleg vétkes, tisztességtelen. Nincs különbség igaz és igaztalan között.14 Ennek a mindenkinek egyaránt kijáró alapjognak lehetünk tanúi a Biblia tanításában, amely szerint az ókori Izraelt elfoglaló zsidó népnek kötelessége volt, hogy "írtsátok ki mind a helyeket, ahol szolgálták a népek, melyeket ti elűztök, az ő isteneiket, a magas hegyeken, a dombokon, meg minden zöldellő fa alatt."15 A talmudi bölcsek erről a következőképpen vélekednek:16 "Miért mondta a Tóra, hogy el kell pusztítani a bálványok helyét és fáit? Azért, mert emberek vétkeire emlékeztetnek. Hát nem következtethetünk arra, hogy ha az Örökkévaló tiszteletben tartja még a vétkesek becsületét is, akkor mennyivel inkább tiszteletben kell tartanunk az Igazak becsületét?!"
A Talmud17 arra is tanít, hogy "olyan fontos a teremtmények tisztelete, hogy az akár egy bibliai tilalmat is hatálytalaníthat". Más szóval bizonyos esetekben18 még egy tilalom korlátait is feloldhatja az a kötelesség, hogy tiszteletben kell tartanunk felebarátunk becsületét.19 Bölcseink arra is okítanak,20 hogy "inkább vesse magát az ember tüzes kemencébe, minthogy felebarátja piruljon miatta".21
"Halál és élet a nyelv kezében" - tanítja Salamon király.22 A verbális agresszió gyakran még fájdalmasabb lehet a fizikainál, mivel az, az ember egész lényét sérti. Erről tanították bölcseink,23 hogy "az aki pirítja felebarátja arcát, olyan, mintha vért ontana … Hiszen láthatjuk is, hogy testvére arca megtelik vérrel…" Az is áll, hogy amiként a Biblia kötelez bennünket az emberi élet védelmére, miként írva van24 "Ne állj veszteg felebarátod vérénél!", ugyanígy kötelességünk felebarátunk becsületét és méltóságát védeni.25 Egyes törvényhozók ebben odáig is elmennek, hogy azt mondják, amiként tilos saját életünket más életének kárára megmenteni, úgy tilos életünket más szégyenbehozása által védeni.26
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
