1861-ban született Budapesten. Édesapja Charmant Rudolf császári és királyi pénzügy-minisztériumi főtanácsos, édesanyja Kantz Izabella.
A francia eredetű Charmant család Lotharingiából származik. A család első ismert őse Joseph Charmant a XVIII. században állt az osztrák császár szolgálatába. 1858-ban kapott osztrák nemességet a Charmant család "von Donaufeld"-Dunamezői nemesi előnévvel.
A jogi tanulmányai befejezését követően közjegyzőhelyettes Rupp Zsigmond budapesti közjegyző irodájában.
Török Irénnel kötött házasságából Oszkár, Szevér, Izabella, Pál nevű gyermekeik születtek. 1892-ben az igazságügy-miniszter királyi közjegyzőnek nevezte ki Fiumébe.1
Fiuméban aktívan bekapcsolodott a város közéletébe. Tagja volt a Fiumei Club Alpiné-nek, a Cercle Francais De Fiume, a Societá Filarmonico-Drammatica, a Societá mercantile "Lloyd Fiumano", és a Magyar Tisztviselők Országos Egyesületének.
1895-től szerkesztette és jórészt maga írta a közjegyzőség első folyóiratának, a "Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára" cikkeit.
A lap kiadása kezdettől fogva nagy nehézségekbe ütközött. Így átmenetileg a kiadás 1897-től szünetelt.2
1900-ban áthelyezték közjegyzőnek Budapest VII. kerületébe.3 Közjegyzői irodáját a Budapest VII. kerület, Károly körút 19. szám alatt nyitotta meg.4 Közjegyzői irodájának neves ügyfelei közül megemlíthető gróf Károlyi Mihály, és gróf Károlyi László, Weisz Manfréd, Chorin Ferenc, IV. Károly király.5
1904. május 1-jétől Charmant Oszkár főszerkesztésével újból kiadták a közjegyzőség folyóiratát, immár Királyi Közjegyzők Közlönye címmel. A lap szerkesztésében Holitscher Szigfrid segített neki.
1909. december 18-án az Országos közjegyzői Egylet Központi bizottságának ülésén jelentette be, hogy lemond a közlöny szerkesztéséről, mivel az igazságügy-miniszter megbízta a közjegyzői rendtartás reformja és az örökösödési eljárás módosításának előkészítésére.6
Az Egylet dr. Charmant Oszkár reformjavaslatai támogatására megkereste a közjegyzői kamarákat a szakmai vélemények begyűjtésére.
A közjegyzői karból elsők között választották meg 1901-től jogi szakvizsgai cenzornak.
Az egységes bírói-ügyvédi vizsga jogszabálytervezetére "igazságügyi vizsga" bevezetését javasolta.
1912-ben a Nemzetközi Közjegyzői Kongresszus beválasztotta az elnökségébe.7
A Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara több alkalommal választotta meg a kamara titkárának (alelnökének).
1917-ben Rupp Zsigmond kamarai elnök halálát követően a kamara az elnökévé választotta.8
Ebben az időszakban politikailag Károlyi Mihály bizalmasa, jogi tanácsadója volt.
Az őszirózsás forradalmat követően a Népkormány ideiglenes megbízással Bécsbe rendkívüli követnek nevezte ki.9
A nagyköveti megbízása alatt meghatalmazta Holitscher Szigfridet, a kamara titkárát, hogy lássa el a kamara elnöki teendőit.
1919. február 22-én titkos diplomáciai küldetéssel Rómába utazott, hogy Sonnino olasz külügyminiszterrel tárgyaljon egy esetleges magyar-román konföderációról.
Az olasz közvetítéssel létrejött magyar diplomáciai kezdeményezés azonban eredményre nem vezetett.10
A Tanácsköztársaság ideje alatt Svájcba menekült. Rövid ideig St. Gallenben élt emigrációban.11
Svájcban élénk publicisztikai tevékenységet folytatott annak érdekében, hogy Magyarországot nagyobb területcsonkítás ne érje. A Neue Zürcher Zeitungban cikket írt a nyugat-magyarországi kérdésről, amelyben kifejtette, hogy a nyugat-magyarországi németek nem Német-Ausztriát akarják választani, hanem a hazafias érzelmeik alapján továbbra is a magyar nemzethez kívánnak tartozni.12
Külön füzetet jelentetett meg francia és magyar nyelven Magyarország a békekonferencián - "Recrudescunt vulnera..." címmel, amelyben statisztikai adatok felsorolásával is érvel Magyarország területi megcsonkítása ellen.13
1919. decemberében Huszár Károly miniszterelnök a Békeelőkészítő Bizottság politikai tanácsadójának jelöli ki.
1923-ban előadást tartott a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében, a háborús jóvátétel kérdéséről. Az előadásában kifejtette, hogy Magyarország a háború alatt oly mértékű kárt szenvedett, hogy jóvátételt nem tartozik fizetni a győztes hatalmaknak.14
A közjegyzői és közéleti tevékenysége mellett alelnöke volt a "Societé Littéraire Franco-Hongroise" kulturális egyesületnek is.
1925-ben készült a magyar királyi közjegyzőség a fennállása 50. évfordulójának megünneplésére. Ekkor Ausztriában tartózkodott, mivel a Habsburg dinasztia (IV. Károly családja) Ausztriában maradt vagyonának Svájcba történő átmentését segítette.
1925. május 29-én Innsbruckban, a szállodai szobájában - az ünnepi beszédének írása közben - hunyt el.15
Képességei alapján a közjegyző kortársak és utódok a "legnagyobb királyi közjegyzőnek" tartották.
A Jogtudományi Közlönyben párhuzamosan az örökösödési eljárásról szóló törvény vitájával cikket írt a hagyatéki ingatlanok átíratásának kérdéséhez. Charmant megállapította, hogy az alapszabály, miszerint a hagyatéki bíróság hivatalból keresse meg a hagyatéki ingatlanok átíratása végett a telekkönyvi hatóságot, nem változott.16
Az egyszerűbb esetekben ez úgy történt, hogy a hagyatéki bíróság az igénylők öröklési jogának valamint az ingatlanok hagyatékhoz történő tartozását követően a hagyatékátadó végzésben megkereste a telekkönyvi hatóságot az örökhagyó nevére bekebelezett telekkönyvi jogoknak az örökös nevére leendő átkeblezése iránt.17
Ennél komplikáltabb esetekben azonban ez az eljárás már nem alkalmazható. Ilyen eset az, ha a túlélő házastárs rendelkezni kíván a saját vagyonáról még életében az örökhagyó vagyonával együtt, vagyis a házastársi vagyonközösség teljes vagyonát kívánja osztály alá bocsátani. Az örökösödési eljárásról szóló jogszabály ezesetben már nem alkalmazható, mert a megkeresés az előbbiek szerint csak a hagyaték tárgyát képező ingatlanra vonatkozna. A felek pedig külön kérnék a telekkönyvi bejegyzést azon ingatlanokra, amik a hagyatéki vagyonba nem tartoztak. A kérdés feloldására Charmant Oszkár a jogszabály kiegészítését javasolta azzal, hogy "a telekkönyvi jogok átíratása az örökösi vagy hagyományosi igazolványban hivatalból elrendeltessék, ha az érdekelt fél ennek ellenkezőjét nem kérte."18
Ugyancsak a Jogtudományi Közlönyben jelent meg a Nyugtázási kötelem című cikke.19
Ebben Charmant Oszkár a nyugtaköltség kényszerének jelenlegi gyakorlatáról szól. A jogosult köteles nyugtát adni a kötelezett részére a pénzkövetelés teljesítéséről, amelynek a kiállítása illetékbélyeg kötelezettség alá esik. A nyugta kiállítás költségeit a kiállító (jogosult) viseli, holott a kiállítás a kötelezett érdekében történt. Charmant Oszkár ezért azt javasolja, hogy az illetékbélyeg költségét a kötelezett viselje.20
Egy látszólag egyszerű, ugyanakkor a gazdasági forgalomban tömegével előforduló jogi eset ellentmondásos szabályozásának megváltoztatása az igazságosabb szabályozás bevezetésével képezte a cikk megírásának célját.
A Márkus Dezső által szerkesztett, "számos szakférfiú közreműködésével" készült Magyar Jogi Lexikonban a közjegyzőségre és az örökösödési eljárásra vonatkozó cikkeket Charmant Oszkár írta.
Charmant Oszkár, mint fiumei királyi közjegyző szerkesztette a közjegyzőség szakmai orgánumát a "Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára". Az 1895-ben indult folyóirat első száma tartalmazta a szerkesztőség és a közjegyzőség programját.21
A program visszatekintve a magyar és a korabeli európai közjegyzőségi modell szabályozásaira megállapítja, hogy a magyar közjegyzői intézmény milyen hiányosságokkal rendelkezik. Azzal, hogy a jogszabályalkotó a szűkebb hatáskört nyújtó német-osztrák modellt vette át a teljes hatáskört biztosító francia helyett, nem rögzítette véglegesen a királyi közjegyzőség hatáskörét. Charmant Oszkár szerint "a közjegyző sajátlagos hatásköre a közhitelesség czélja és igényei szerint van megszabva. Minden korlátozása a közhitelességnek, annak czélját és előnyeit gyengíti."22
A magyar közjegyzői törvény azonban a közhitelesség érvényesülését lekorlátozta. Megmutatkozik ez abban, hogy a közjegyzői okiratok végrehajthatósága bírósági végzés hozatalával történt, illetve a végrehajtási eljárásban több jogot adott a kötelezettnek a végrehajtási kifogás előterjesztésére a közjegyzői okirattal szemben, mint a bírósági ítéletek végrehajtása esetén.
A perenkívüli eljárások, különösen a hagyatéki eljárás szabályozása osztrák mintára történt így a közjegyző bár lefolytatja a hagyatéki eljárást, a hagyatéki iratok beterjesztését követően a bíróság hozza meg a hagyatékátadó végzést. A közjegyző önállóságát, a hatásköri fejlődés azt hozná magával, hogy az összes perenkívüli eljárás a közjegyzőség hatáskörébe kerüljön minden korlátozás nélkül. További hatásköri bővítést eredményezhetne az úgynevezett okirati kényszer előírása, amellyel bizonyos ügyleteket a közjegyző hatáskörébe utaltak volna. Ez elsősorban a telekkönyvi jogok átruházására készült szerződésekre vonatkozott.
A szerző a meghirdetett programja végkövetkeztését a következőkben foglalja össze: "A közjegyző gyakorlata vagy személyes körülményeit illetőleg csak azok a korlátozások jogosultak, melyek a közhitelességi fogalomból és ennek jogszolgáltatási czélzataiból szükségszerűleg következnek."23
Charmant Oszkár az új örökösödési eljárásról is cikket írt a folyóirat első számában.24
Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. Tc. feladata az volt, hogy az korábbi szabályozások hibáit kiküszöbölve egységes és átfogó rendelkezéseket adjon a közjegyző által lefolytatott örökösödési eljárásra. A törvényi szabályozás azonban közjegyzői szemszögből nézve felemásra sikerült, ugyanis a közjegyzői hatáskör kiépítése mellett fenntartotta a hagyatéki bíróság hatáskörét is.
A magyar telekkönyvi szabályozás érdekében több részből álló cikket írt "a telekkönyvi jog a német birodalmi, polgári törvénykönyv tervezetében" címmel, amelynek részletes ismertetése nem képezi ezen tanulmány feladatát, mivel a magyar közjegyzőség hatáskörének fejlődésére nem lett kihatással.25
A közjegyzőséget érintő elvi problémák mellett a mindennapi közjegyzői munka gyakorlati kérdéseinek megoldására is írt tanulmányokat. A királyi közjegyző helyettesítéséről akadályoztatása esetén címmel írt cikkében leszögezi, hogy "ha kellően bejelentett állandó helyettessel bíró királyi közjegyző hivatalos járatban hatáskörébe tartozó teendők teljesítése végett székhelyétől távol van, ebben az esetben sem a járásbíró sem a helyettes nem végezhet közjegyzői funkciókat, mert ebben az esetben a közjegyző egyszerűen nem is helyettesíthető, mivel saját maga működésben van.26
A közjegyző és a helyettese egyidejű működése akkor képzelhető el, ha a helyettes bírósági vagy gyámhatósági kiküldetés (magánmegbízás) alapján jár el.
Az 1897. évben Charmant Oszkár gyakorlatilag egyedül írta a folyóirat cikkeit jórészt szignó nélkül így a szerzőségére csak a szellemiségére utaló közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre. Folyamatosan elemezte - a magyar joggyakorlat számára - a német, elsősorban a porosz és az osztrák közjegyzői intézmény megoldásait.
1899-ben lemondott a folyóirat szerkesztéséről. A továbbiakban a közjegyzőség szakmai orgánuma Schilling Rudolf budapesti közjegyző szerkesztésében jelent meg Közjegyzők Lapja néven az év végéig, majd átmenetileg szünetelt a megjelentése.
1900-ban ünnepelte a királyi közjegyzőség fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból az Országos Közjegyzői Egylet összehívta a királyi közjegyzők első országos kongresszusát. A kongresszuson a közjegyzőség helyzetét értékelő ünnepi beszédet Charmant Oszkár tartotta.
1904-ben egy szórványszáma jelent meg a folyóiratnak, amely a királyi közjegyzők második országos értekezletét ismerteti.27 Az értekezletet "A községi jegyzők és körjegyzők magánmunkálatai" a jegyzők okiratszerkesztő munkássága elleni tiltakozásul hívták össze. Az értekezlet előkészítő bizottságát dr. Charmant Oszkár vezetette aki arra a megállapításra jutott, hogy a tervezett községi jegyzői hatáskör a közjegyzőség létét veszélyezteti azzal, hogy a közjegyzőség kezében összpontosuló perenkívüli jogszolgáltatás elvét megtöri. A " községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozása" tárgyában gróf Tisza István miniszterelnök, mint belügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslat ellen tiltakozva Rupp Zsigmond budapesti kamarai elnök gróf Tisza István miniszterelnöknél és Sándor János belügyminiszteri államtitkárnál is eljárt. Tisza István hangsúlyozta, hogy a jogszabályt kiadják, azonban a hatását tanulmányozni fogják.28
1905-ben az Országos Közjegyzői Egylet újból megjelentette a folyóiratot immár Királyi Közjegyzők Közlönye névvel. A folyóirat főszerkesztője ismét Charmant Oszkár lett, a szerkesztésben Holitscher Szigfrid, mint főmunkatárs segítette.
1908-ban az Országos Egylet emlékiratot intézett az igazságügy-miniszterhez az ügyvédeknek a királyi közjegyzőség ellen intézett mozgalma tárgyában. Az emlékirat egyik főszerkesztője Charmant Oszkár volt, aki kifejtette, hogy a közhitelesség sérelmét jelentené, ha az ügyvédek bizonyos feltételek fennállása esetén közjegyzői jogosítványt kapnának.29
Ez volt az ún. ügyvéd-közjegyzőség bevezetésének első kezdeményezése az ügyvédség részéről.
1910-ben Charmant Oszkár leköszönt a közlöny főszerkesztői tisztségéről, mivel a közjegyzőség intézményi reformjának előkészítésével bízta meg az igazságügy-miniszter. A közjegyzői egylet gyűlésén rögzítették, hogy Charmant Oszkár megbízása a hagyatéki eljárásra is kiterjedt. Az egylet a reformjavaslatok támogatására megkereste a közjegyzői kamarákat, hogy a javaslatok kidolgozása céljából a közjegyzők véleményét begyűjtse. "A reform tervezet vezérlő gondolata az volt, hogy a hagyatéki bíróság
teendői a hagyatékok tárgyalása körül lehetőleg csökkenjenek, a királyi közjegyzők ügyköre jobban önállósíttassék s főképp a hagyatékátadó végzés meghozatala a királyi közjegyző hatáskörébe utaltassék és a hagyaték átadása, a hagyatéki letétek kiadása, a hagyatéki ingatlanok telekkönyvi átíratása nem többé a bíróság végzésére, hanem a királyi közjegyzők tanúsítványa alapján eszközöltessék."30
A Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara közgyűlésén Charmant Oszkár kifejtette, hogy "a közjegyzőség gyenge, mert csak 300 főt számlál, de szóló szerint nemis képes a kar addig megerősödni, míg a kar legalább 1500 főnyi tagból nem fog állani."31 Ez a hatalmas létszámbővítés, "állásszaporítás" könnyen megvalósítható lenne, ha a községi jegyzők hatásköréből az okiratszerkesztés kizárólag a közjegyzők kezébe kerülne.
Az 1911. évben a királyi közjegyzőség az ügyvéd-közjegyzőség eszméje elleni harcra összpontosított. A Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara felhívást tett közzé, amelyben egy közjegyzői kongresszus összehívását javasolta. A kongresszussal egyidőben került megtartásra a Magyar Jogászegylet által összehívott jogászgyűlés.
Charmant Oszkár a jogászgyűlésen egy elméleti és gyakorlati indokokkal alátámasztott, meggyőző érvelésű beszédet tartott. Beszédében előadta, hogy "az ügyvédközjegyzőség eszméjét maga az ügyvédi kar vitte bele a közvéleménybe, kapcsolatban az ügyvédi túlszaporodás kérdésével, és mint egyikét azoknak az eszközöknek, melyek az ügyvédi kar létföltételeinek könnyítésére volnának hivatva."32
Charmant Oszkár kifejtette, hogy az ügyvédség a jelenlegi királyi közjegyzői intézmény megszüntetésével és az ügyvéd-közjegyzőség kiépítésével nem jár előnyösebben, mint a jelenlegi helyzet. A közjegyzői irodák forgalmának statisztikai adatait elemezve megállapította, hogyha a közjegyzői ügyforgalom felosztásra kerülne az ügyvédi irodák között, az csak egy jelentéktelen ügyszámbővülést eredményezne. A díjak 40 százalékát teszik ki az iroda fenntartási költségek, így a bevétel, ami még adózás alá is esik lényegesen nem javítaná az ügyvédi kar helyzetét. Természetes, hogy a közjegyzők ezzel a lépéssel abba a helyzetbe kerülnének, hogy ők is jogosultak lennének ügyvédi jogosítványokat gyakorolni, így a hatás kölcsönös lenne. Ha viszont az anyagi szempontoktól elvonatkoztatna a javaslat, úgy semmi további jogi indoka nem lenne a tervezett intézmény bevezetésének. Az ügyvédközjegyzőség intézménye a királyi közjegyzőséget megszüntetné, mivel így a jogszolgáltatás keretében megszűnne az ügyvédségtől történő különállása.
Charmant Oszkár lendületes előadói beszédével elérte, hogy a jogászgyűlés olyan határozatot hozott, amely "kívánatosnak tartotta a bíróságoknak perenkívüli ügyektől lehető nagymértékben való mentesítését, a szervezeti kérdés tárgyalásába pedig ezúttal nem bocsátkozik."33
A közjegyzői kongresszust az ügyvédekkel szembeni önvédelmi harc jegyében tartották meg. A kongresszus két fő tárgyát az örökösödési eljárás és az ügyvéd-közjegyzőség jelentette. A kongresszuson Charmant Oszkár és Szécsi Ferenc hatvani királyi közjegyző tartott előadói beszédet az ügyvéd-közjegyzőségről.
1912-ben Charmant Oszkár kidolgozta az örökösödési eljárás reformtervezetét, melyet az igazságügyminiszterhez előterjesztett. A tervezet szerint a teljes hagyatéki eljárás, mint perenkívüli eljárás a közjegyzőség hatáskörébe került volna át.34
A Budapesti Királyi Közjegyző Kamara felterjesztést intézett az igazságügy-miniszterhez a közjegyző képviseleti joga, a hagyatéki eljárás reformja és a közjegyzői díjazás tárgyában. A felterjesztést előadóként Charmant Oszkár készítette. A képviseleti joggal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a közjegyző a magánmegbízás (bíróság és gyámhatóság kirendelése) keretében jelenleg is láthat el jogi képviseletet. Véleménye szerint "ha a közjegyzői intézményt fenntartani akarjuk, akkor annak hatáskörét nem korlátozni, hanem bővíteni kell. Éspedig éppen a perenkívüli képviselet irányában, mely az egész művelt világon a közjegyzőség domíniuma." Ez azért is szükséges, mert a hagyatéki tárgyalások, a váltó-óvások és -hitelesítések nem nyújtanak elég alapot egy egészséges közjegyzőség kifejlődésére.35
A közjegyzői díjszabással kapcsolatosan sürgeti egy tisztességes megélhetést nyújtó és a teljesített munkának megfelelő díjszabás kidolgozását igazságügy-miniszteri rendelet formájában, annak érdekében, hogy az a körülményekhez igazodóan mindig felülvizsgálható legyen. Az örökösödési eljárással kapcsolatosan az előterjesztés hangsúlyozza, hogy a reformjavaslat 1913-ban kidolgozásra került, azt a közjegyzői kongresszus elfogadta.
Az örökösödési eljárás reformjának célja az, hogy "A helyes igazságügyi politika azt kívánja, hogy a hatósági ténykedések igen szakavatott, nemcsak a jogi gyakorlatnak, hanem az életnek is iskoláján már keresztülment emberekre bízassanak."36
A polgári törvénykönyv törvényjavaslatával öszszegfüggésben Charmant Oszkár az örökösödési eljárás kérdéseit elemezve előadást tartott a Magyar Jogászegyletben. Előadásában megállapította, hogy az örökösödési eljárás szabályozása osztrák alapokon állt, ami azt jelentette, hogy az "állami gondoskodás" elvét ültette át a gyakorlatba, miszerint az állam feladata annak megállapítása, hogy "ki mit hagyott hátra, kicsoda, milyen jogcímen tarthat igényt a hátrahagyott vagyonra, és a hatóság adja át a vagyont az örökösök részére."37
Az új, Charmant Oszkár által kidolgozott javaslat a német polgári törvénykönyv szabályainak átültetése a magyar jogrendszerbe a szükséges eltérésekkel. Az örökségi ügyeket az állampolgárok magánügyeinek kell tekinteni, az állami beavatkozás pedig csak akkor indokolt, ha az az örökösök jogainak megóvása érdekében szükséges. Fenn kell tartani azonban a végrendelet kihirdetésének az intézményét és az öröklési bizonyítványt is. Az öröklési bizonyítvány gyors meghozatala lehetővé teszi a gazdasági forgalom biztonsági követelményeinek teljesítését, illetve a felek méltányos érdekeinek kielégítését. Az öröklési bizonyítványt az örökösöknek "az öröklési jogáról és örökrésze nagyságáról" kell kiállítani.38
A javaslat előterjesztésének időpontjában a történelmi Magyarországon a hagyatékátadó végzések száma évi 110 000 volt. Ha ezek nagyrészét öröklési bizonyítvánnyal ki lehetetett volna váltani és azt a királyi közjegyző készítette volna úgy jóval lerövidült volna az az eljárási határidő, ami alatt a hagyatéki eljárások befejeződtek.
1917-ben Charmant Oszkárt a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara elnökének választották meg, így már kevesebb ideje maradt a jogirodalmi munkásságának folytatására. 1918-tól pedig pályájának új szakasza kezdődött meg a diplomáciai tevékenységével.
1925-ben a magyar királyi közjegyzőség fennállásának 50 éves évfordulóját ünnepelte.
Az Országos Közjegyzői Egylet a királyi közjegyzői intézmény életbeléptetésének 50. évfordulója alkalmából Budapesten országos gyűlést és értekezletet tartott. Az ünnepi beszéd megtartására Charmant Oszkárt kérték fel. Charmant Oszkár Innsbruckban tartózkodott, amikor ünnepi beszédének letisztázása közben érte a halál.
"Ma nem tehetjük le a fegyvert..." volt az utolsó befejezetlen mondata, amikor infarktus érte.
Az ünnepi beszédet az 1925. július 14-én megtartott országos nagygyűlésen dr. Galánffy János debreceni kamarai elnök tartotta meg.
Az egylet azonban Charmant Oszkár iránti tiszteletből kiadta az el nem mondott beszédet, amelynek emelkedett stílusa és választékossága Charmant Oszkár szellemi végrendeletének minősíti a szónoklatot. A beszéd bevezető részében a szerző hangsúlyozza, hogy 25 évvel ezelőtt a közjegyzőség 25. évfordulójára írt beszéde bevezető részében kiemelte, hogy igazából a közjegyzőknek nincs mit ünnepelnie. Ez most az 50. évfordulón határozottan igaz. A közjegyzőségnek a békeszerződés után az újjáépítés munkájában kell résztvennie.39
Az ötven év számadása azt a kedvező eredményt hozta, hogy "a közjegyzőség félszázados működésével nemcsak életképességét igazolta, hanem meg is kedveltette magát".40
"Azt a helyet volt hivatva elfoglalni melyet az ősi hiteleshelyek töltöttek volt be a magyar jogszolgáltatásban. Mikor az újkori terminológia - a megelőző jogvédelem - fogalma alá vonta ezt a feladatot akkor csak új név alatt osztályozta a tevékenységet mely a hiteleshelyeknek hazánkban ősidőktől fogva hivatását képezte."41
Amíg a bíró az "igazság fennségét" az ügyvéd annak "ütközőerejét", a közjegyző az igazság immanens
erejét képviseli. A közjegyző nem utólagosan állapítja meg a tények igazságát, amikor az már elhomályosulhatott, hanem a létesülésük percében, és nem közvetett úton, hanem a saját észlelete, friss benyomásai alapján. A törvény ezt az észlelést eleve igaznak veszi és az igazság lényegéből fakadó hatályt kölcsönöz neki. Ily módon a törvény a közjegyzői működést a bíróinak kiegészítő részéve teszi."42
A közjegyzői intézmény létrehozásának egyik fő indoka, a közjegyzői okirat felvétele (kiállítása) a hozzá fűzött bizonyító erővel. A közjegyzői okirat egyik fő sajátossága, hogy "nem rendelkező, hanem tanúsító természetű". Rendeltetését illetőleg pedig az a különössége, hogy a magánfelek jogcselekményeinek tanúsítására van hivatva, abból a célból, hogy ezek számára a bizonyítás esélyeit kedvezőbbé tegye. A közjegyzői okirat akkor szolgálja legjobban a célját, ha a közjegyzői okiratban tanúsított tényekkel szemben úgy a formális, mint a materiális ellenbizonyítás minél teljesebben ki van zárva."43
"A közjegyzői intézmény színvonalát a függetlenség, az elmozdíthatatlanság és a kari autonómia adja. A kinevezési rendszer biztosítja a kiválasztást, az anyagi felelősség pedig a további személyi biztosítékot adja."44
A közjegyzőség hatáskörének megállapítása az intézmény fejlődésének záloga. Az örökösödési eljárásról szóló jogszabályok reformja az első lépés annak érdekében, hogy a jog a gyakorlati élet szükségleteivel összhangba kerüljön. A jogrendszer, és a közjegyzői intézmény átalakítása azonban a nemzeti eszme követelményeinek kell hogy megfeleljenek. "A nemzeti eszme kell legyen elsősorban az újjáépítésre néző nagy munkának irányítója és szervező szempontja, melynek első lépése gyanánt jogrendünk átalakítását és egy nemzeti jog megteremtését kell feladatunkká tennünk."45
A nemzet értelmi tőkéjét a középosztály képviseli és ennek a középosztálynak egy pillérévé kell hogy váljon a közjegyzőség. Nem lehet azzá mai szerény számában, de lehetetlen hogy jogszolgáltatásunk meg ne reformáltassék, amivel az ország minden részében elágazódhatik. A közjegyzőség vezető szerepre van hivatva és a legnagyobb részt vállalhatja az újjáépítésből.46
Jelen tanulmány bevezető részéből már ismert, hogy Charmant Oszkár személyes kapcsolatban állt Károlyi Mihállyal, akinek a jogi ügyeit intézte. A történeti irodalomban ezért tévesen Károly Mihály ügyvédjének vagy jogtanácsosának tartották.47
1918 novemberének végén Károlyi Mihály Belgrádban járt, hogy a létrejövő Jugoszláv állam vezetőivel, valamint az ott tartózkodó antant hatalmak képviselőivel tárgyaljon egy esetleges Duna völgyi államszövetségről. A tárgyalások sikertelennek bizonyultak.
Charmant Oszkár ekkor állt elő azzal a külpolitikai koncepciójával, amit röviden egy olasz közvetítéssel megvalósuló román-magyar megegyezésnek, államszövetségnek nevezhetünk.
1918. december elején Károlyi Mihály felkérte Charmant Oszkárt arra, hogy "a Német-Ausztriával való viszonyunk likvidálásának oly nagy jelentőségű és oly nagy gazdasági értéket reprezentáló feladat betöltését, mint a magyar kormány bécsi követe vállalja."48
Charmant Oszkár a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara elnökségének 1918. december 6-i ülésén e tényt bejelentve kérte, hogy az összeférhetetlenség kérdésében az elnökség foglaljon állást.
Az elnökségi ülés jegyzőkönyve e kérdésben a következőket tartalmazza: "Előadatik dr. Charmant Oszkár budapesti állami közjegyző jelentése a Magyar Népköztársaság kormánya részéről nyert megbízásról a Német-Ausztriával való viszony liquidálásánál, mint a magyar kormány bécsi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterként leendő közreműködés tárgyában. Egyben a megbízás elfogadhatósága esetén egy évi távozási engedélyt kér. Miután a kamara a
megbízás elfogadhatósága tárgyában összeférhetetlenséget nem lát, ebbéli véleményét, továbbá a távozási engedély megadására vonatkozó javaslatát a csatolt jelentésben megjelölt módon az igazságügy-miniszternek felterjeszti."49
A Károlyi kormány az 1918. évi V. néptörvény alapján szervezte meg a külképviseleteket.
Ez a feladat nagy nehézségekbe ütközött, mivel az antant hatalmak a független Magyarországot diplomáciai úton nem ismerték el, és a legyőzött államok sem tarthattak egymással diplomáciai kapcsolatot.50
Magyarország így csak Prágában, Bernben és Bécsben tudott képviseletet létesíteni.
A bécsi követség jelentőségét az adja, hogy a Népkormány első önálló és egyetlen elismert diplomáciai képviselete volt.51
Az első bécsi nagykövet dr. Harrer Ferenc 1918. november 13-án került kinevezésre, azonban rövidesen átvette a külügyminiszteri tisztséget.52
A követség épülete a bécsi úgynevezett Magyar ház volt a Bankgassén.53
Charmant Oszkár 1918. december 13-tól-1919. március 21-ig volt a Magyar Népköztársaság bécsi követe.54
A követség nagy létszámban működött, mégis problémás volt az ügyfélforgalom zavartalan ellátása, mivel a konzuli ügyintézés nem volt naprakész. A bécsi követség teljes iratanyaga a Magyar Országos Levéltárban, a Német-Ausztriával folytatott tárgyalások iratai pedig az Archív der Republikban az Österreichisches Staatsarchiv taglevéltárában találhatók.55
Charmant Oszkár a bécsi követi megbízást elfogadta annak érdekében, hogy az általa javasolt olasz közvetítéssel a magyar-román közeledést és megegyezést elérje. "Charmant Oszkár először a Tirolt megszálló olasz csapatok vezérkari főnökével tárgyalt. 1919. február elején, majd február 8-án a szövetségesek budapesti katonai missziójának olasz tagjával Tacoli márkival folytatott megbeszéléseket."56
A tervezett magyar-román megegyezés, és államszövetség létrehozása érdekében az alábbi előkészí- tő intézkedések meghozatalát tartotta elengedhetetlennek:
"1. magyar akció Párizsban annak érdekében, hogy a franciák ne akadályozzák a tervet;
2. olasz nyomás Bukarestre, azért, hogy a román kormány felismerje a "történelem szavát", és akarja az egyesülést;
3. a közvélemény előkészítése Romániában és Magyarországon."57
A diplomáciai előkészítés során hangsúlyozni kellett, hogy ezzel a diplomáciai megoldással a pánszláv veszélyt, és a pángermanizmust egyaránt ki lehet küszöbölni. Ezért ez a megoldás jobb, mint a Károlyi Mihály által is képviselt csehszlovák, jugoszláv, magyar szövetség.
A diplomáciai előkészítést követően pedig február 22-én Rómába utazott. Károlyi Mihály közben tovább építette "az adriai konföderáció" gondolatát, amely Jugoszlávia és Magyarország esetleg Ausztria és Lengyelország unióját jelentette.58
Charmant Oszkár diplomáciai kezdeményezését megelőzték Fülep Lajos félhivatalos római tárgyalásai. Fülep Lajos küldetését azonban a magyar külügyminisztérium nem ismerte el, így Charmant Oszkár megkezdhette a tárgyalásait Rómában.59
Az olasz kormány kérésére egész küldetése bizalmas jellegű volt, mivel Olaszország az antant hatalmak esetleges rosszallását nem kívánta kiváltani a tárgyalásokkal.
1919. február 26-án Charmant Oszkárt fogadta XV. Benedek pápa, valamint Gasparri bíboros a Vatikán államtitkára. A lefolytatott eszmecserén a főkegyúri jog gyakorlását, valamint a diplomáciai kapcsolatok felvételét vitatták meg. A Vatikán hajlandó volt a bécsi nunciatúrát Budapestre helyezni. "Charmant Oszkár bécsi követünk, különleges kiküldetésben Olaszországban járva, ott előkészítette a pápai nunciatúrának Bécsből Budapestre történő áthelyezését. Magyarország akkori kétes helyzetébenez némi eredményt jelentett volna, különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy a Vatikán ilyen lépése nem történhetett az olasz kormány szándékaival ellentétben. A szocialista miniszterek eleinte ellenezték, mondván, hogy nem járulhatnak hozzá, miszerint az első diplomáciai képviselet Magyarországon a klerikalizmus képviselete legyen, de utóbb a külpolitikai megfontolások hatására engedtek. A proletárdiktatúrával ez akció befejezése elmaradt."60
Orlando olasz miniszterelnök március 4-én fogadta a magyar küldöttet. A tárgyaláson kijelentette, hogy "semmi akadálya a barátságos együttműködésnek, ha össze tudjuk fűzni a közös irányodás reális érdekszálait."61
Charmant Oszkár jelentést írt a kormánynak útjáról, amiben beszámolt a budapesti nunciatúra létesítésének lehetőségéről. A magyar minisztertanács foglalkozott a vatikáni képviselettel, azonban érdemben nem döntött. Ezt követően március 17-én ült össze újból a minisztertanács és elküldte az iratokat a szentszékhez. Charmant Oszkár további diplomáciai tevékenységét megszüntette, hogy március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot és Kun Béla azonnali hatállyal felmentette őt a bécsi követi állásából.
A Tanácsköztársaság ideje alatt Charmant Oszkár Svájcba emigrált. Családjával együtt St. Gallenben telepedett le. Svájcban kapcsolatot talált az emigráns magyar politikusokkal, így Vázsonyi Vilmossal, gróf Andrássy Gyulával, Windisgratz Lajos herceggel és Albrecht főherceggel. Elképzelésük szerint egy francia nyelvű lapot adtak volna ki a bolsevizmus ellen, amelynek szerkesztésébe Charmant Oszkár is bekapcsolódott volna.62
Az emigráns politikusok pénzhiánya azonban ezt a tervet megakadályozta. Charmant Oszkár a saját költségén jelentette meg franciául a "La Hongrie á la conférence de la paix" (Magyarország a békekonferencián - Recrudescunt vulnera) című iratát, amely összefoglalta az olasz közvetítéssel megvalósítható román-magyar megegyezés és államszövetség tervét. Ebben az iratában elemezte a nemzetiségek magatartását. A horvátok az államszövetségből kiléptek, ezért a román irredentizmust ítélte a legnagyobb veszélynek a magyar érdekek szempontjából.
"A magyar politikai élet több más prominens alakjához hasonlóan Charmant is úgy vélte, hogy a nemzetiségi irrendenták közül a románok a legveszedelmesebbek."
Ugyanakkor a szerb nacionalizmust Charmant egy kissé lebecsülte. "A szlovákok pedig a csehek beolvasztási törekvéseivel szemben - a magyarokhoz jönnek vissza."63
A történelmi események tükrében ez mamár politikai naivitásnak tűnik, azonban a konkrét helyzetben volt realitása. Charmant Oszkár szerette volna Magyarország területi épségét megőrizni, különös tekintettel a Magyarország legjobb termőterületeit, a fekete földeket adó Bácskára és Bánátra.64
A megoldás módját ezért kereste a románoknál.
Diplomáciai kezdeményezésének, illetve röpiratának - a Tanácsköztársaság idején - semmi visszhangja nem volt, később pedig a szomszédos országok irrendentizmusa lehetetlenné tette bármilyen diplomáciai kezdeményezés folytatását.
Charmant Oszkár figyelme Magyarország nyugati határain történt eseményekre is kiterjedt. Nyugat-Magyarországon (későbbi Burgenland) osztrák kezdeményezésre elszakadási mozgalmak alakultak ki. Előfordult, hogy osztrák katonatiszteket tartóztattak le Magyarországon, mert részt vettek a Nyugat-Magyarország Ausztriához történő csatolása érdekében indult akciókban.65
Charmant Oszkár a kérdésről a Neue Zürcher Zeitungban írt cikkében kiemelte, hogy a nyugat-magyarországi németek eltérő nemzettudattal bírnak, mint a Német-Ausztria polgárai, így az ő esetükben indokolatlan lenne a terület átcsatolása.66
Charmant Oszkár cikke egyike azon kevés tiltakozásnak, ami Nyugat-Magyarország megtartása érdekében elhangzott.
Charmant Oszkár Huszár Károly miniszterelnök kérésére, politikai tanácsadóként részt vett a békebizottság munkájában. Az ezzel kapcsolatos irathagyatéka több tervezetet, fogalmazványt tartalmaz. A békebizottságban végzett munkája elsősorban a háborús jóvátétel kérdéseire terjedt ki. "Elsősorban a háborús jóvátétel kérdésével foglalkozott. A jóvátétel kérdéseiben az utódállamokkal előállott elszámolási viszonyokban senkisem volt annyira tájékozott, mint ő. Szolgálatait igénybe vették a kormányok is, bár Charmant Oszkár jelentőségét sohasem tudták eléggé méltányolni."67
Charmant Oszkár 1923. február 23-án előadást tartott a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében a jóvátétel kérdéséről.68
Előadásában megállapította, hogy a békeszerződés 8. fejezete foglalkozik a jóvátétellel. A román megszállás miatt keletkezett károk megtérítéséről pedig a 9. fejezet rendelkezik.69
Magyarország jóvátételi kötelezettsége a békeszerződés 161. és az azt követő szakaszain alapul. A reparációs bizottság határozata szerint70, a reparáció globális összege 132 milliárd aranymárka volt. Ebből a Romániát megillető jóvátétel 14 milliárd, Jugoszláviáé 9,5 milliárd aranymárka. Ugyanakkor Magyarországnak is tartoztak az utódállamok az elcsatolt magyar területeken maradt állami vagyon értékének megtérítésével.71
Magyarország kötelezettségeit a jóvátételi bizottság állapítja meg abban az esetben, ha Németország a keretösszeget nem tudja megfizetni és a végleges keretösszeg már meghatározásra került.
Charmant Oszkár előadásának konklúziója az volt, hogy "Rajtunk sem Romániának, sem Jugoszláviának semmi közvetlen követelése nincsen. Még kevésbé természetesen Cseh-Szlovákiának, amelynek tudvalevőleg nincs egyáltalán semminemű követelése, illetőleg is részesedése a jóvátételekből."72
Charmant Oszkár élete utolsó éveiben a királyi család vagyoni ügyeinek rendezését vállalta. Ausztriából Svájcba kívánta átvinni IV. Károly családjának magánvagyonát annak érdekében, hogy a Habsburg család megélhetése biztosítható legyen.
Charmant Oszkár közéleti tevékenységének értékelését Vázsonyi Vilmos adja a Charmant Oszkár emléke című cikkében: "Charmant Oszkárnak az lett volna a hivatása, hogy mint rátermett igazi diplomata szolgálja hazáját. Ezis volt az ő titkos vágya. Érezte magában az erőt és fájt neki, ha kontárok rosszul végezték azt a munkát, amit ő jól tudott volna elvégezni. Életének utolsó esztendejét a gonosz intrika mérgezte meg. Nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy a hatalmas szervezetű férfiú szívét ezek az események kezdték ki."73
A közjegyzői kar igazi megbecsülését fejezte ki azzal, hogy halála után közel negyedszázaddal a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara utolsó ülésén az ő nevével és szellemének felidézésével búcsúztak a közjegyzők a magánközjegyzőségtől.74 ■
JEGYZETEK
1 A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 1892. június 26-i számában hirdette meg dr. Celligoi Bódog fiumei birósági törvényszéki elnök a második fiumei kir. közjegyzői állásra kiírt pályázatot.
2 Magyar Országos Levéltár (MOL) Kisebb családi és személyi fondok P.2024 Charmant Oszkár iratai.
3 Magyarország Tiszti Czím és Névtára 1900.
4 Budapest Főváros Levéltár (BFL) Charmant Oszkár Közjegyző iratai VII. 193
5 Jól mutatja az ügyfélköre exkluzív voltát a következő levél:
"Budapest, 1915. december 7.
Méltóságos gróf Károlyi László úrnak
Budapesten
Megvettem Méltóságodtól 8902 holdas Derekegyházi birtokát kat. holdanként ezer koronáért azonnali készpénz fizetés ellenében átadása dr. Charmant Oszkár közjegyző és Meller Rudolf urak között szóval megállapított feltételek értelmében. -
Méltóságod részéről az eladás a hitbizomány és kormány hatósági jóváhagyásához van kötve. -
Weisz Manfréd"
6 Királyi Közjegyzők Közlönye 1910/1. szám 26-29. p.
7 Királyi Közjegyzők Közlönye 1912/8. szám 315-318. p.
8 Budapest Főváros Levéltár (BFL) Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara iratai 1917. IX. 260.
9 Királyi Közjegyzők Közlönye 1918/9-10. szám 196 p.
10 Romsics Ignác: Olaszország és a román-magyar megegyezés tervei, 1919-1938 in: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében 138-140. p., és Babus Antal: Fülep Lajos az 1918-1919-es forradalmakban I-II.
11 Vázsonyi Vilmos. Dr. Charmant Oszkár emléke Világ XVI. évfolyam, 130. szám 1925. június 13. 2. p.
12 Neue Zürcher Zeitung: Zur Westungarischen Frage 1919. november 10. 1. p.
13 Dr. Charmant Oszkár: La Hongrie á la conférence da la paix St. Gallen Zollikofer 1919., és magyarul is: Magyarország a Békekonferencián - Recrudescunt vulnera 27. p.
14 Magyar Gyáripar A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja XIV. évfolyam Budapest, 1923. március 1. 6-7. szám, 1-7. p.
15 Budapesti Hírlap 1925. május 31. (122. szám) 14. p., és Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 64. p.
16 Jogtudományi Közlöny 1890. július 4. 27. szám 213-215. p.
17 Jogtudományi Közlöny 1890. július 4. 27. szám 213. p.
18 Jogtudományi Közlöny 1890. július 4. 27. szám 215. p.
19 Jogtudományi Közlöny 1890. augusztus 29. 35. szám 278-280. p.
20 Jogtudományi Közlöny 1890. augusztus 29. 35. szám 279. p.
21 Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1895. márczius 15. I. évfolyam 1. szám 1-62. p.
22 Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1895. márczius 15. I. évfolyam 1. szám 29. p.
23 Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1895. márczius 15. I. évfolyam 1. szám 25. p.
24 Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1895. márczius 15. I. évfolyam 1. szám 29-32. p.
25 Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1895. márczius 15. I. évfolyam 1. szám 32-36 p. továbbá 3. szám 121-129. p., 5. szám 173-182. p., és 6. szám 204-218. p.
26 Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1896. január 15. II. évfolyam 1. szám 8-13 p.
27 Királyi Közjegyzők Közlönye VII. évfolyam 1. szám 1904. május 1. 1-39. p.
28 Királyi Közjegyzők Közlönye VII. évfolyam 1. szám 1904. május 1. 1-39. p.
29 Királyi Közjegyzők Közlönye XI. évfolyam 3. szám 1908. március 1. 87-94. p.
30 Királyi Közjegyzők Közlönye XIII. évfolyam 3. szám 1910. március 1. 104-105. p.
31 Királyi Közjegyzők Közlönye XIII. évfolyam 4. szám 1910. április 1. 149. p.
32 Charmant Oszkár: Az ügyvéd-közjegyzőségről az 1911. évi Magyar Jogászgyűlés IV. szakosztályának 1911. október 18-án megtartott ülésén Különlenyomat a Királyi Közjegyzők Közlönye XIV. évfolyam 9. számából 1-15. p.
33 Charmant Oszkár: Az ügyvéd-közjegyzőségről az 1911. évi Magyar Jogászgyűlés IV. szakosztályának 1911. október 18-án megtartott ülésén Különlenyomat a Királyi Közjegyzők Közlönye XIV. évfolyam 9. számából 15. p.
34 Királyi Közjegyzők Közlönye XV. évfolyam 3. szám 1912. március 1. 110-112. p.
35 Királyi Közjegyzők Közlönye XVIII. évfolyam 3. szám 1915. március 1. 80-91. p.
36 Királyi Közjegyzők Közlönye XVIII. évfolyam 3. szám 1915. március 1. 80-91. p.
37 Királyi Közjegyzők Közlönye XX. évfolyam 3-4. szám 1917. márczius-április 44-57. p., és 1917/5-6. szám 87-96. p., valamint XXI. évfolyam 1. szám 1918. január.
38 Királyi Közjegyzők Közlönye XX. évf. 3-4. szám 1917. május-június 44-57. p. és 1917/5-6. szám 87-96. p.
39 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 9. p.
40 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 9. p.
41 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 10. p.
42 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 11-12. p.
43 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 14. p.
44 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 15. p.
45 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 26. p.
46 Dr. Charmant Oszkár budapesti kir. közjegyző ünnepi beszéde és a kir. közjegyzői intézmény életbeléptetésének ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megtartott országos gyűlés és értekezlet jegyzőkönyvei. Kiadja: Az országos gyűlést és értekezletet rendező bizottság 1925. 31. p.
47 Romsics Ignác: Olaszország és a román-magyar megegyezés tervei, 1919-1938 in: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében 137. p.
48 Charmant Oszkár: Az októberi forradalom után Új Magyar Szemle 1920. november 1. p.
49 Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara 1918. december 6-i ülés jegyzőkönyve in: BFL Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara iratai.
50 Székely Vera: A polgári demokratikus köztársaság és a Tanácsköztársaság külképviseleteinek iratanyaga az Országos Levéltárban Levéltári Szemle 1969. (19. évf.) 1. szám 29. p.
51 Székely Vera: A polgári demokratikus köztársaság és a Tanácsköztársaság külképviseleteinek iratanyaga az Országos Levéltárban Levéltári Szemle 1969. (19. évf.) 1. szám 32. p.
52 Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete I. kötet, Gondolat kiadó 379. p.
53 Székely Vera: A polgári demokratikus köztársaság és a Tanácsköztársaság külképviseleteinek iratanyaga az Országos Levéltárban Levéltári Szemle 1969. (19. évf.) 1. szám 33. p. Az épületben korábban a király személye körüli minisztérium működött. Lásd: Harrer Ferenc idézett mű 359. p.
54 Székely Vera idézett mű 33. p. Gratz Gusztáv a forradalmak koráról irt könyvében elismerte Charmant Oszkár diplomáciai képességeit. Gratz Gusztáv: Forradalmak kora Magyarország története 1918-1920 Magyar Szemle Társaság Budapest 1935. 157. p.
55 Fazekas István: Az Osztrák Állami Levéltár nyomtatásban megjelent segédletei Levéltári Közlemények 69. (1998) 1-2. szám 208. p.
56 Romsics Ignác idézett mű 138-140. p.
57 Romsics Ignác idézett mű 138. p.
58 Romsics Ignác idézett mű 139. p.
59 Babus Lajos idézett mű
60 Charmant Oszkár: Az októberi forradalom után Új Magyar Szemle 1920. november 1. 5. p. , és Harrer Ferenc idézett mű 392. p.
61 Charmant Oszkár: Az októberi forradalom után Új Magyar Szemle 1920. november 1. 6. p.
62 Vázsonyi Vilmos. Dr. Charmant Oszkár emléke Világ XVI. évfolyam, 130. szám 1925. június 13. 2. p. A Vörös Újság 1919. június 22-i számában a "Krimicsau" című cikkben nyíltan támadták Charmant Oszkárt, az alkalmazottakkal szembeni "bérpolitikája" miatt. A támadás nem függetleníthető el attól a ténytől, hogy Charmant a Károlyi kormány bécsi követe volt, valamint a közjegyzői kamara elnöke, és a Tanácsköztársaság kikiáltásakor pedig rögtön Svájcba emigrált.
63 Charmant Oszkár: Az októberi forradalom után Új Magyar Szemle 1920. november 1. 1-4. p.
64 Dr. Charmant Oszkár: La Hongrie á la conférence da la paix St. Gallen Zollikofer 1919., és magyarul is: Magyarország a Békekonferencián-Recrudescunt vulnera 27. p.
65 Harrer idézett mű, Székely Vera idézett mű, illetve a téma legújabb feldolgozása: Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1921. Magyar Nyugat Könyvkiadó Vasszilvágy 2008. 328. p.
66 Neue Zürcher Zeitung: Zur Westungarischen Frage 1919. november 10. 1. p.
67 Vázsonyi Vilmos. Dr. Charmant Oszkár emléke Világ XVI. évfolyam, 130. szám 1925. június 13. 2. p.
68 Magyar Gyáripar A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja XIV. évfolyam Budapest, 1923. március 1. 6-7. szám 1-7. p.
69 Magyar Gyáripar A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja XIV. évfolyam Budapest, 1923. március 1. 6-7. szám 1-7. p.
70 Trianoni békeszerződés "161. cikk A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei , mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.
162. cikk A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Magyarország jövedelemforrásai, tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem elegendők arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák. A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik és Magyarország kötelezi magát, hogy az alább megszabott módozatok szerint jóváteszi mindazon károkat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légi támadása okozott az alatt az idő alatt, amíg a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike háborút viselt Magyarországgal....
163. cikk Azoknak a károknak az összegét, amelyeknek jóvátételére Magyarország köteles, szövetségközi bizottság állapítja meg, amelynek "Jóvátételi Bizottság" lesz a neve...."
71 Magyar Gyáripar A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja XIV. évfolyam Budapest, 1923. március 1. 6-7. szám 1-7. p.
72 Magyar Gyáripar A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Hivatalos Lapja XIV. évfolyam Budapest, 1923. március 1. 6-7. szám 1-7. p.
73 Vázsonyi Vilmos. Dr. Charmant Oszkár emléke Világ XVI. évfolyam, 130. szám 1925. június 13. 2. p.
74 Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara közgyűlése 1949. szeptember 11-i ülésének jegyzőkönyve in: BFL Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara iratai IX. 260.
FELHASZNÁLT IRODALOM
I. Könyvek, tanulmányok:
Babus Antal: Fülep Lajos az 1918-1919-es forradalmakban I-II.
Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1919. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy 2008. 328 p.
Dr. Charmant Oszkár tanulmányai a lábjegyzetekben írtak szerint. (Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára, Királyi Közjegyzők Közlönye, Új Magyar Szemle, Neue Zürcher Zeitung, Magyar Gyáripar, Magyarország a Békekonferencián, Ünnepi beszéde)
Fazekas István: Az Osztrák Állami Levéltár nyomtatásban megjelent segédletei Levéltári Közlemények 69. (1998) 1-2. szám 195-219. p.
Gratz Gusztáv: Forradalmak kora Magyarország története 1918-1920 Magyar Szemle Társaság Budapest 1935, 354 p.
Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete I. Gondolat 1968. 497. p.
Magyarország Tiszti Czím és Névtára 1875-1918.
Romsics Ignác: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében Osiris Kiadó, Budapest 2005. 378. p.
Sorsdöntések A kiegyezés 1867, A trianoni béke 1920, A párizsi béke 1947, Göncöl Kiadó, Budapest 1990. 420. p.
Székely Vera: A polgári demokratikus köztársaság és a Tanácsköztársaság külképviseleteinek iratanyaga az Országos Levéltárban Levéltári Szemle 1969. (19. évf.) 1. szám 28-57. p.
Újságok, folyóiratok:
Budapesti Hírlap 1925.
Budapesti Közlöny 1892.
Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára 1895-1899., Közjegyzők lapja 1899., Királyi Közjegyzők Közlönye 1904-1918. Állami Közjegyzők Közlönye 1919.
Jogtudományi Közlöny 1890.
Levéltári Közlemények 1998.
Levéltári Szemle 1969.
Magyar Gyáripar 1923.
Neue Zürcher Zeitung 1919.
Új Magyar Szemle 1920.
Világ 1925.
Vörös Újság 1919.
Levéltárak, kutatóhelyek:
Magyar Országos Levéltár (MOL) Kisebb családi és személyi fondok P.2024 Charmant Oszkár iratai
Budapest Főváros Levéltára (BFL) Charmant Oszkár közjegyző iratai VII. 193.
Budapest Főváros Levéltára (BFL) Budapesti Kir. Közjegyzői Kamara iratai IX. 260.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Rokolya Gábor közjegyző, Budapest
Visszaugrás
