Elöljáróban tisztázni szeretném, hogy jelen cikk tárgyául miért az Elsőfokú Bíróság - és a hagyományokkal ellentétben miért nem az Európai Bíróság - egy közelmúltban meghozott döntését választottam. A tagállamok által 2000. február 26-án aláírt Nizzai Szerződés a tervezett bővítésre tekintettel jelentős intézményi reformok bevezetésének alapjait fekteti le az Európai Bíróság (EB) és az Elsőfokú Bíróság (EfB) szervezetével és eljárási rendjével kapcsolatban. "Az Európai Unió igazságszolgáltatási rendszerének jövőjéről (Javaslatok és észrevételek)" című dokumentum az európai uniós bírósági eljárások elsődleges letéteményesévé az Elsőfokú Bíróságot nevezi ki, míg tevékenységét ún. bírói panelek létrehozásával segíti. A szerződés szerint a továbbiakban lényegében valamennyi kereseti kérelmet - a tagállamok, a Közösség intézményei és az Európai Központi Bank által kezdeményezett eljárások kivételével - az EfB és a mellette felállított bírói panelek tárgyalnák. Bizonyos kérdésekben megnyílik az EfB előtt az eddig kimondottan "tiltott területnek" tekintett előzetes döntéshozatal jogköre is. Az előzetes döntések ellen csak kivételesen, "a közösségi jog egységének és konzisztenciájának súlyos veszélyeztetése" esetén, az EB első főügyészének javaslata alapján lehet fellebbezéssel fordulni az Európai Bírósághoz. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a szerződés értelmében az EB és az EfB eljárási szabályzatának módosításához a későbbiekben elégséges volna a Tanács minősített többségi hozzájárulása a jelenleg megkövetelt egyhangú döntéshozatal helyett.
A Nizzai Szerződésben tehát egy feladatkörében megerősödött, a "hétköznapi" igazságszolgáltatásban túlsúlyos szerepet betöltő Elsőfokú Bíróság képe bontakozik ki, amely egy gyakorlatilag háromszintűvé bővült bírósági szervezetrendszer középső fokán helyezkedik el. A nizzai reformok ugyanakkor felfoghatók a mai európai igazságszolgáltatási rendszer immár elkerülhetetlen megváltoztatásának előszeleként is, amely a működés egyszerűsítését, gyorsítását célozza, és amelynek első - már hatályba lépett - mérföldkövét a bíróságok eljárási szabályrendszerének közel egyidejű módosítása jelentette. Ezen - a tanulmány befejező részében taglalt - módosítások tették lehetővé, hogy az EfB 11 héten belül döntést hozzon egy elébe tárt semmisségi eljárás iránti kérelem elbírálása során.
2002. február 27-én a Bizottság a TACIS-program keretében pályázatot írt ki Aktau (Kazahsztán), Baku (Azerbajdzsán) és Turkmenbashi (Türkmenisztán) kikötőinek biztosított navigációs felszerelések beszerzésének támogatására. A Pályázati Feltételek kifejezetten felhívták a pályázók figyelmét arra, hogy pályázati ajánlatukat tartaniuk kell a pályázatok benyújtására nyitva álló határidőt követő 90 napig. Az eredeti kiírás szerint ez a határidő 2002. július 28-án járt le.
2002. április 25-én a Tideland Signal Limited nevű cég pályázatot nyújtott be a kiírás első részére vonatkozóan. A benyújtott ajánlathoz csatolt levél szerint "jelen pályázat a benyújtásra kiírt határidőt követő 90 napig, azaz 2002. július 28-ig érvényes".
2002. május 7-én a Bizottság eredeti pályázati kiírását részben módosította, ezért a benyújtási határidőt 2002. június 11-ig meghosszabbította, az eredetileg már benyújtott pályázati anyagokat pedig kibontatlanul visszaküldte. A Tideland Signal Limited - tekintettel arra, hogy ajánlatát a Bizottság által eszközölt módosítás nem érintette - 2002. június 10-én változatlan tartalommal ismét benyújtotta pályázatát, csatolva hozzá a fent idézett kijelentést tartalmazó levelét.
2002. június 17-én a Bizottság Értékelő Bizottsága elutasította a Tideland Signal Limited pályázati ajánlatát, arra hivatkozva, hogy az ajánlat érvényességi határideje nem felelt meg a Pályázati Feltételekben megkövetelt időpontnak. Mivel a Bizottsággal folytatott egyeztetések nem vezettek eredményre, a Tideland Signal Limited - a továbbiakban: felperes - 2002. július 15-én eljárást indított az Elsőfokú Bíróság előtt, amely során elsődlegesen közbenső intézkedések azonnali meghozatalát, másodlagosan pedig gyorsított eljárás lefolytatását kérte az ügyben. Miután az EfB 2002. július 16-án közbenső intézkedések azonnali elfogadásáról hozott döntést, és így a Bizottság a pályázat győzteseként már 2002. július 9-én kihirdetett társasággal történő szerződéskötést az EfB döntése alapján felfüggesztette, az EfB 2002. augusztus 1-jén eljárási szabályzatának új, 76. a. cikke alapján az ügyben gyorsított eljárás lefolytatását rendelte el.
A felperes kereseti kérelme nyilvánvalóan a Bizottság elutasító döntésének megsemmisítésére és az eljárással okozott költségeinek megtérítésére irányult. Kérelmét egyrészt arra alapozta, hogy a Bizottság elutasító határozata egy olyan téves értelmezésen alapult, amely szerint pályázatának érvényességét 2002. július 28-ig tartotta volna fenn, másrészt álláspontja szerint a Bizottság megszegte a Pályázati Feltételek 19.5. szakaszában meghatározott kellőképp gondos és arányos eljárás alapelvét. A hivatkozott 19.5. szakasz szerint: "A tisztességes és egyenlő elbánás érdekében az Értékelő Bizottság írásban felhívhatja a pályázókat arra, hogy 24 órán belül magyarázatot fűzzenek pályázati anyagukhoz, annak módosítása nélkül. Az értelmezésre történő felhívás nem irányulhat a versenyt torzító vagy a szerződés teljesítését befolyásoló eljárási hibák vagy alapvető korlátozások orvoslására". A felperes szerint az adott helyzetben e felhívás gyakorlása az Értékelő Bizottság kötelessége lett volna, tehát az Értékelő Bizottság nem járt el kellő körültekintéssel, megszegve ezáltal a gondos eljárás alapelvét. Hivatkozik továbbá a kérelmező az arányosság elvének megsértésére, amely érvelés szerint az elutasító döntés meghozatala aránytalanul súlyos intézkedés volt a pályázati anyagban szereplő elírás jelentőségéhez képest.
A Bizottság érdemi ellenkérelmében egyrészt a pályázati anyagban szereplő hiba jellegét taglalja. Álláspontja szerint a "2002. július 28-ig" történő időmeghatározásban nem volt olyan bizonytalansági tényező, amely magyarázatot igényelt volna a dátum helyességét illetően a felperes részéről, ez az elírás inkább a Pályázati Feltételek 19.5. pontjában meghatározott, a felhívás alól kizárt esetek közé tartozó "eljárási hiba", amelynek módosítása egyben a pályázati anyag módosítását is jelentette volna. Talán nem teljesen alaptalanul azzal is érvel a Bizottság, hogy tulajdonképpen a felperes maga vétette azt a - pályázat szempontjából egyébként alapvető jelentőséggel bíró - hibát, amely miatt az eljárásban jogorvoslatért folyamodik, tehát a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. Hozzáteszi a Bizottság, hogy a felperes pályázata már a 2001-ben azonos tartalommal meghirdetett pályázati eljárás során is elutasításra került, tehát a jelen eljárásban jobban oda kellett volna figyelnie a kiírás rendelkezéseire. A Bizottság túlterheltsége egyébként sem teszi lehetővé a folyamatos kontaktust a pályázókkal, és hasonló hibák miatt másik öt pályázó ajánlatát is elutasították, akikben fel sem merült a reklamáció lehetősége. Felveti továbbá a Bizottság, hogy a pályázó elutasítást követő egyeztetése az Értékelő Bizottság elnökével és titkárával a Pályázati Feltételek 19.6. pontjában tilalmazott befolyásolás tényállását valósíthatja meg, amely a pályázati eljárásból történő azonnali kizárással szankcionálandó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
