A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, az általános európai uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló Európai Parlament és Tanács határozatának - 8. környezetvédelmi cselekvési programmal kapcsolatos - kiemelt célkitűzései között szerepel, hogy az "egészséges környezet megalapozza a polgárok jólétét, a biológiai sokféleség kibontakozik és a természeti tőke védelme, helyreállítása és értékelése oly módon történik, amely fokozza az éghajlatváltozással és más környezeti kockázatokkal szembeni ellenálló képességet".[3]
Hazánkban az egészséges környezethez való jogot az Alkotmány[4] is rögzítette. A 18. § kimondta, hogy "a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez". A 70/D. §-ban rögzítésre került továbbá, hogy "a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez", s ezt az állam az "épített és természetes környezet védelmével" is biztosítja.
Az Alaptörvény[5] XXI. cikk (1) bekezdése szerint "Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez". Ennek érdekében már az Alaptörvény "Alapvetés" című részében deklarálást nyert, hogy a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajták, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedék számára való megőrzése az állam és mindenki feladata [Alaptörvény P) cikk]. Az egészséges, emberhez méltó környezethez való jog alapvető emberi jog. A büntetőjog alkotmányjogi alapozású és fő célkitűzése az alkotmányos jogok védelme.
A környezetvédelem jövőbeni irányainak megalapozottan történő kiválasztásánál nagy jelentőséggel bír, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv alkalmazásának 10 éves gyakorlatára tekinthetünk vissza (a 2010. december 20. napja előtt történt megfelelési határidőre figyelemmel). Jelen tanulmány elsősorban a magyar büntetőjog környezet és természet védelmére irányuló funkciójának - a különböző standardokra figyelemmel történő - alakulására és a jövőbeni kihívásokra fókuszál, különös tekintettel az európai elvárások változási irányaira. Az új évezred második és harmadik évtizedének határán, 2021-től több nagy jelentőségű dokumentum megvalósítása kezdődött, megújult formában.
Átfogó, önálló környezetvédelmi törvényeket az 1970-es évektől kezdődően alkottak Európában. Ennek sorába illeszkedik a hazai 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről, amely már nem egy-egy környezeti tárgy (korábban ivóvíz), hanem komplexen a környezet jogi védelmét szolgálta. Az emberi környezet megóvása érdekében a kialakított jogi védelem köre a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj és a települési környezet volt.
A Csemegi-kódexnek az ivóvíz büntetőjogi védelmét szolgáló szabályozását felváltotta a Kútmérgezés tényállása az 1961. évi Btk.-ban, amely a legfontosabb környezeti elem, s azon belül is az ivóvíz büntetőjogi védelmét tartotta szükségesnek a 197. § szerinti tényállás szerepeltetésével. Az 1976. évi II. törvény e bűncselekmény helyébe beiktatta "A környezetvédelmet sértő bűncselekmény"-t[6], mint materiális deliktumot. A törvényi tényállásban egyértelmű a kapcsolat az egészséges környezethez és az emberi élethez, egészséghez való jog között.
A környezetvédelmet sértő bűncselekmény elkövetése miatt azonban egyetlen büntetőeljárás sem indult. Egyrészt jogalkotási szinten ekkor zajlottak az 1978. évi Btk. kodifikációs munkálatai, másrészt a környezetvédelmet sértő bűncselekmény tényállása szubszidiárius volt és ezért háttérbe szorult a súlyosabb bűncselekményekhez képest. Így nem kapcsolódott hozzá jogalkalmazói/bírói gyakorlat, amely megkönnyíthette volna a későbbi bűncselekmények törvényi körülírásában hasonlóan szereplő tényállási elemek értelmezését.
Másfelől közelítve azonban hallatlanul nagy előre lépésről volt szó, kettős értelemben. Egyrészt az emberi környezetről az ENSZ által szervezett és 1972. június 3-14 között, Stockholmban, "Ember és környezet" címmel megtartott nemzetközi konferenciát követően - nem egészen négy év elteltével - került sor hazánkban az emberi környezetről szóló törvény megalkotására, illetve elfogadására és azzal a környezetvédelmet sértő bűncselekmény Btk.-ba iktatására (hasonlóan más országok jelenleg is létező megoldásához), amely tükrözte a konferencián elfogadott deklaráció alapelveit. Ezt követően számos
- 243/244-
állam alkotmányban, illetve környezetvédelmi alaptörvényben emberi jogként rögzítette az egészséges, emberhez méltó környezethez fűződő jogot.[7]
Másrészt európai szinten kiemelendő az Európa Tanács tevékenysége. Több éves munka eredményeként a Miniszterek Bizottsága elfogadta 1977. szeptember 28-án a 77/28. határozatot a büntetőjog szerepéről a környezet védelmében.[8] A határozat preambulumában nyomatékosításra került, hogy "az embereket, állatokat, növényeket és a táj szépségét minden lehetséges eszközzel védeni kell. A büntetőjogi beavatkozás ezen a területen a legvégső eszköz, azonban szükséges, amikor más intézkedések nem alkalmazhatók, nem hatékonyak vagy nem megfelelők". Szintén a határozat preambuluma tartalmazza azt a figyelemfelhívást, hogy "közös politikát kell a környezet hatékony védelmére irányítani".
Grazia Maria Vagliasindi a közelmúltban is fontosnak tartotta kiemelni az Európa Tanács által annak hangsúlyozását a fenti határozatban, hogy a környezet védelme érdekében a büntetőjog igénybevétele végső eszköz és annak szükségességét, hogy a tagállamok gondosan vizsgálják meg a javasolt intézkedések elfogadását az Alkotmányukra és a büntetőjog alapvető elveire figyelemmel.[9]
Magyarországon az első átfogó jellegű büntetőjogi tényállás, a környezetvédelmet sértő bűncselekmény törvénybe iktatására az Európa Tanács rezolúciójának elfogadását megelőző évben már sor került.
A XIX. századtól felerősödő gyors technikai fejlődés nemkívánatos hatásai vezettek a környezetvédelem előtérbe kerüléséhez és megerősödéséhez. Az 1978. évi Btk. kapcsolódó miniszteri indokolása is nyomatékosította, hogy a gazdasági haladásnak az előnyei mellett hátrányos mellékhatásai is vannak.[10]
A modern büntetőjogban - nemzetközi és hazai szinten is - a dekriminalizációs törekvések mellett erőteljes volt az igény olyan cselekmények kriminalizálására, amelyek az egészség, a közösség jóléte, a közbiztonság ellen irányulnak. Az 1978. évi büntető kódexünkben a közbiztonság elleni bűncselekmények körében (XVI. fejezet), a közegészség elleni bűncselekmények (IV. cím) között került elhelyezésre - a korábbi környezetvédelmet sértő bűncselekmény törvényi tényállásának átvételével és kisebb átalakításával - a Környezetkárosítás (280. §) és teljesen új bűncselekményként a Természetkárosítás (281. §). Arra figyelemmel, hogy a természet az emberi környezet kiemelkedően fontos része, új törvényi tényállásként a Természetkárosítás beiktatása a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. törvényerejű rendelettel volt összhangban. Az 1978. évi Btk. Kodifikációs Bizottsága még azt a véleményt alakította ki, hogy a védett növények és állatok köre túlságosan széles és ezeknél az eseteknél elegendőnek tartották a szabálysértési felelősségre vonást. Továbbá azt, hogy melyik növény vagy állat védett fokozottan, jogértelmezési kérdésnek tartották.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
