A bírósági végrehajtás célja, és így egyben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) hatálya, hogy elsődlegesen a bírósági határozatokat, valamint jogvitákat eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, állami kényszer alkalmazásával biztosítsa. Ennek megfelelően élesen el kell határolni például a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény VIII. fejezetében foglalt, és a hatósági döntések végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóvégrehajtást. Ezen szabályok ugyanis külön rendezik a közigazgatási eljárás során született határozatok, egyezségek végrehajtását, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által folytatott eljárást.
A Vht. 4. §-a enged kivételt a fentiekben foglaltak alól. Ennek értelmében, ha ingóságot (követelést, jogot) vagy ingatlant bírósági és közigazgatási végrehajtás során egyaránt lefoglaltak, az eljárást bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell tovább folytatni. Így például ha a végrehajtási jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül, annak ellenére, hogy az adóssal szemben adó végrehajtás van folyamatban, a végrehajtás folytatására kizárólag a Vht. alapján kerülhet sor
A Vht. VII. fejezetében szabályozott ingatlan végrehajtás során elsődleges és kiemelt alapelvként kell érvényesülnie a Vht. 7. §-ában foglalt rendelkezésnek. Ezen alapelv a teljes végrehajtási eljárás egészét átszövő, és magának elsődleges érvényesülést követelő rendelkezés. Ennek értelmében a bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából kell behajtani.
Amennyiben előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Ezen rendelkezések az arányosság, valamint fokozatosság elvét foglalják magukban, továbbá biztosítják azt, hogy a követelés mértékéhez képest elengedhetetlenül szükséges végrehajtási kényszer kerüljön alkalmazásra az adóssal szemben.
Az adós tulajdonában álló ingatlanra vezetett végrehajtás szempontjából mindez azt jelenti, hogy annak értékesítésre, árverezésére kizárólag azt követően kerülhet sor, amennyiben az adós bankszámlájára, munkabérére, ingóságaira vezetett végrehajtás nem, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. Az aránytalanul hosszú idő vizsgálatánál jellemzően a követelés nagyságát, valamint az adós teljesítő képességét kell elsődlegesen szem előtt tartani, és valamennyi körülmény együttes vizsgálatával lehet megítélni a követelés megtérülésének az idejét.
Az eljárás során különbséget kell tenni az ingatlan értékesítése, valamint annak lefoglalása között. Az ingatlan lefoglalása olyan végrehajtói cselekmény, melynek során a végrehajtó az illetékes földhivatalt megkeresi annak érdekében, hogy az adóssal szemben indított végrehajtás tényét a tulajdonában álló ingatlanra jegyezze be. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 16. § j) pontja is az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok között sorolja fel a végrehajtási jogot, melynek részletes szabályait a Vht. 138. §-a tartalmazza. Ennek értelmében, ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait, a végrehajtó a végrehajtási költség megelőlegezését - ideértve az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának a végrehajtónak történő megfizetését - követő 3 munkanapon belül lefoglalja az ingatlant. Ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelemben úgy rendelkezett, hogy az adós ingatlanát is vonják végrehajtás alá, vagy az adós ingatlanának végrehajtás alá vonását nem zárta ki, de a végrehajtási kérelemben az ingatlan adatait nem jelölte meg, a végrehajtó a végrehajtási költség előlegezését és az ingatlan adatainak beszerzését, valamint az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának a végrehajtónak történő megfizetését követő 3 munkanapon belül intézkedik az ingatlan lefoglalása iránt. E rendelkezések értelmében itt kizárólag a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről van szó. Ezen jog bejegyzése nem szükségszerűen eredményezi azt, hogy a végrehajtási joggal érintett ingatlan a végrehajtási eljárás későbbi szakaszában ténylegesen is értékesítésre kerül. Ennek megfelelően a végrehajtási jog bejegyzésére irányuló eljárás megindítására nem vonatkozik a fentiekben részletezett fokozatosság, arányosság elve, hiszen a foglalás nem azonos az ingatlan értékesítésével. Így abban az esetben ha a végrehajtható okirat tartalmazza az adós tulajdonában álló ingatlan adatait, helyrajzi számát, pontos címének megjelölésével, úgy a végrehajtó minden előzetes mérlegelés és értesítés nélkül rendelkezik a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése felől. Ebben az esetben kizárólag arra van szükség, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási költségeket, valamint a bejegyzéssel kapcsolatos hatósági eljárási díjat (jelenleg 6600 forint) a végrehajtó részére megfizesse.
Ezzel párhuzamosan azonban érvényesülnie kell a bírósági gyakorlatban ismert felülfoglalás tilalmának is, amely lényegében azt jelenti, hogy a végrehajtónak olyan mértékű vagyontárgyat kell lefoglalnia, amely előre láthatólag fedezetet fog nyújtani a követelés kielégítésére. Ennek megfelelően arra nincsen lehetőség, hogy a végrehajtó egy viszonylag alacsonyabb összegű követelés esetén, amennyiben az adós több ingatlantulajdonnal is rendelkezik, úgy valamennyit lefoglalja. E körben tehát ha áttételesen is, de érvényesül az arányosság elve. Arra azonban a végrehajtónak nincs lehetősége, hogy mellőzze az ingatlan lefoglalását. Ebben az esetben - bár csekély mértékű a követelés - a végrehajtható okirat az adós tulajdonában álló egy darab ingatlan adatait kell hogy tartalmazza. Ezen eljárás során a földhivatal a végrehajtó megkeresését követően rendelkezik a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő soron kívüli bejegyzése felől. A megkeresést követően a földhivatal azt a tulajdoni lapon széljegyként tünteti fel, amely kizárólag a megkeresés tényét hivatott igazolni, ahhoz joghatás nem fűződik.
A földhivatal a bejegyzést követően, a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos határozatának megküldésével együtt tájékoztatja a végrehajtót azoknak a nevéről és lakóhelyéről (székhelyéről), akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg. Az ingatlanügyi hatóság a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatát a végrehajtónak, a feleknek és azoknak kézbesíti, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. Mivel a földhivatal ezen határozata közigazgatási határozatnak minősül, azzal szemben fellebbezésnek, valamint a másodfokú közigazgatási határozattal szemben közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetlevél előterjesztésének van helye. Azonban sem a fellebbezésnek, sem a keresetlevél előterjesztésének a végrehajtás foganatosítására halasztó hatálya nincsen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
