Slachta Margit[1] hazánk első képviselőnője 1884. szeptember 18-án született Kassán. Német-francia tanári szakon végzett a Kalocsai Miasszonyunk Nővérek tanárképzőjében 1906-ban. Mindössze két évig dolgozott a szakmában, ugyanis életére meghatározó hatással volt a Rerum Novarum kezdetű, szociális tevékenységre felhívó pápai enciklika.[2] Kiemelkedő szociális érdeklődésének köszönhetően megismerkedett Farkas Edittel és Korányi Saroltával, a magyar katolikus női mozgalmak alapítóival, akik megerősítették elhivatottságát a benne már kialakult szociális-emberbaráti munka iránt.
1908. november 19-én belépett Farkas Edit által vezetett Szociális Missziótársulatba, egy évvel később pedig nagy visszhangot kiváltó beszédet tartott a Katolikus nagygyűlésen a munkásnők kilátástalan helyzetéről. Közben családja az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ám Slachta nem tartott velük, hiszen célja elsők közt társadalom peremére szorult magyar nők helyzetének javítása, és a nők egyenjogúságáért való küzdelem volt.[3] Európai tanulmányútjain megismer-
- 173/174 -
kedett a különböző feminista mozgalmakkal, azonban rendíthetetlen katolikus hite miatt egyik szélsőséges irányzattal sem tudott azonosulni.[4]
1913-ra már nagyobb hírnévre tett szert a katolikus körökben, ugyanis ekkorra már a Szociális Misszótársulat alelnökének választották. Személyének fontosságát A Pápa és Vidéke című folyóiratban olvasható felhívás is jól szemlélteti:
"A Kat. Kör utolsó estélye. Érdekes, nívós estélye lesz a Kat. Kör-nek jövő vasárnap, március 30.-án. Sikerült megnyerni Slachta Margitot, a Szociális Missziótársulat alelnöknőjét egy előadásra. Annyi szépet és jót hallottunk épen az utolsó napokban azokról a helyekről, ahol eddig Slachta előadást tartott, hogy nehezen várjuk a jövő vasárnapot. Örömmel jelentjük ezt a hirt olvasóinknak s hívjuk föl különösen hölgyeink figyelmét az előadásra. Részletes programmot a jövő számunkban hozunk."[5]
A feljegyzések szerint Slachta több előadást is tartott. Erre utal a következő forrás is:
"Slachta-estélyek. Jeleztük már, hogy Slachta Margit, a Szociális Misszió-társulat Szeretet Szövetségének országos nevü alelnöknője városunk intelligens publikumának előadást szándékozik tartani. Tegnap este volt az első. Hangsúlyozottan hivjuk föl olvasóink figyelmét a mai estélyre. Annyi lelkesedéssel, annyi szeretettel hallottunk beszélni ezekről az előadásokról."[6]
Slachta politikai nézeteit tekintve királypárti konzervatív, a Szent Korona-tan híve volt. 1918-ban megalapította saját mozgalmát, később pártját, a Keresztény Női Tábort.[7] Számos fórumon biztatta nőtársait, hogy éljenek képviseleti jogukkal, kifogásolta, hogy egyetlen párt sem indított női képviselőjelöltet.[8] Személyes küzdelme eredményesnek bizonyult: 1920. március 25-én a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának képviselőjelöltjeként a főváros I. kerületének pótválasztásán 5471 szavazattal bejutott a Nemzetgyűlésbe. Ő lett Magyarország első képviselőnője.[9]
Alig két hónappal a trianoni békediktátum aláírása előtt, vagyis a Nemzetgyűlés 33. ülésén, 1920. évi április 23-án hangzott el az első beszéde a törvényhozás házában, melyet a soron következő felszólaló, Nagy János nemzetgyűlési képviselő e szavakkal méltatott:
- 174/175 -
"Megvallom, nem volt még a magyar parlamentben képviselő, oly nehéz helyzetben, mint amiben én vagyok, mert még senki sem részesült abban a szerencsében, hogy egy nőképviselő után közvetlenül beszélhessen."[10]
Slachta első felszólalásában vallási meggyőződéséhez hűen a keresztény Magyarország újjáteremtésének szükségességét hangsúlyozta, kiemelve a nők társadalomban betöltött szerepét, a Horthy-korszak kezdő időszakának szociális-közerkölcsi problémáit, és az iskolareform kérdését.[11] Második felszólalása 1920. június 16-án hangzott el a Nemzetgyűlés ülésén. Drámai hangú beszédében a hazaérkező hadifoglyok szociális helyzetére hívta fel a figyelmet.[12]
Slachta rendkívül aktív képviselő volt, kétéves mandátuma alatt összesen huszonnyolc beszédet tartott, ezek során hatvanhét nagyobb témakört fejtett ki.[13] Felszólalásainak fókuszában továbbra is a női kérdés, a nők helyzetének javítása, a szegénység és nyomor okainak a feltárása, megszüntetése állt. Nagy vitát váltott ki a botbüntetésről kifejtett álláspontja. A közhiedelemmel szemben meg kell említeni, hogy a képviselőnő nem "a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről" szóló 1920. évi XXVI. törvénycikket, hanem az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. törvénycikket szavazta meg.[14] Mégis az Ő nevéhez kötik a "bottörvényt", mert a nőkre is ki kívánta terjeszteni a botbüntetést.[15] A nemzetgyűlési jegyzőkönyvből idézem felszólalásának záró gondolatait:
"Szóval összefoglalván rövid felszólalásomat - szükségesnek tartanám, hogy ez a törvényjavaslat, amikor megvalósul, tényleg mint egy átmeneti eszköz, gyorsan, hathatósan és mindenkire kiterjedően alkalmazható legyen. Mert különben, ha nem tudjuk megnyugtatni azt a már teljesen türelmetlenné vált közvéleményt (Ugy van! Ugy van! bal felől) és hogy ha nem tudjuk lecsillapítani azokat a milliókat, akikben már kitörni készül a keserűség, akkor félnünk kell, hogy újabb nagy rázkódtatásoktól aligha tudjuk az országot megmenteni."[24]
Újabban feltárt adataink szerint Farkas Edit a Szociális Missziótársulat vezetője ellenezte, hogy Slachta Margit újra induljon a nemzetgyűlési választásokon. Slachta ezért 1923. május 5-én kilépett a társulatból, és megalapította a máig mű-
- 175/176 -
ködő katolikus nőmozgalmát, a Szociális Testvérek Társaságát.[16] Ehhez az életrajzi mozzanathoz kapcsolódik az a levéltári forrás is, amely az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lehető fel. Eszerint a "Varga Kata" fedőnevű ügynök 1960. november 9-én az állambiztonság számára a következő feljegyzést készítette:
"A Szociális Misszió Társulatot 1908-ban Farkas Edith alapította Prohászka Ottokár segítségével. [...] Mivel a rend alapszabálya kimondja, hogy a rend tagjai nem politizálhatnak, ezért az első világháború után Slachta Margit, Rónai Petra, Rónai Paula és még öt másik nővér kivált a Kékektől [...] és 1922-ben megalapították az ellen rendet Szociális Testvérek Társaságát [...] Alapító főnöknő Slachta Margit, titkárnő Rónai Paula, központi anyaház Thököly út 69. sz. A szürkék politizálnak főnöknőjük és Veres Mariann testvér képviselő is volt. A kékek tagjait »nővéreknek« a szürkék tagjait »testvéreknek« szólítják."[17]
A szöveg szerint az alapszabály tiltotta, hogy a rendtagok politizáljanak, azonban tény, hogy Slachta kezdetben mégis aktív közéleti tevékenységet folytatott. E forrás is jól tükrözi, hogy Slachta számára a politika és a szociális-vallási élet kiemelt fontosságú volt, életútjában mindvégig ezek összhangjának megteremtésére törekedett.
Köztudott, hogy Slachta a második világháború alatt aktív mentőakciókat folytatott, számos háborús menekültnek nyújtott segítséget a Thököly úti rendházban. Ismert, hogy XII. Pius pápánál is közbenjárt a deportálások ellenében.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
