A monográfiát ajánlással ellátó Szalay Péter alkotmánybíró a következő gondolatokkal méltatta Pribula László könyvét:
A sajtó-helyreigazítás rendkívül sajátos jelenség: részint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény rendelkezései, részint a Polgári Perrendtartás szabályai vonatkoznak rá. Ezzel együtt, mint a személyhez fűződő jogok védelmének egyik része, egy kisebb, szűk területe a magánjognak, amely viszonylag kevesek specialitása a jogászok között is.
Az ajánló széles réteg számára tartja érdeklődésre számot tartónak a könyvet: kézikönyvként a jogásztársadalom azon tagjainak, akik személyhez fűződő jogokkal, sajtó-helyreigazítással foglalkoznak; a média szereplőinek, így az újságíróknak és a szerkesztőknek, akik a sajtó-helyreigazítási eljárások "másik" oldalán helyezkedhetnek el; valamint kitágítja a társadalom minden tagjára az ismeretanyag fontosságát, ajánlja valamennyi (természetes és jogi) személynek, akik adott esetben sajtóközlemények érintettjei is lehetnek.
A következőkben a monográfia bemutatását és értékelését a fenti méltató szavak tükrében kívánom elvégezni. Ennek során igazodva a könyv főbb fejezeteihez, keressük annak igazolásait, hogy a szerző könyve valóban kiváló információbázis az ajánló által megjelölt személyek számára.
1. "A sajtó-helyreigazítás elmélete és történeti háttere"
A fejezet elméleti és történeti alapok lefektetésére vállalkozik. A szerző elsőként összefoglalja, hogy a sajtó-helyreigazításnak, mint a polgári jog egyik különleges személyiségvédelmi eszközének, melyek a speciális és meghatározó elemei. Így amennyiben valakiről meghatározott sajtótermékben (médiatartalomban) valótlan tényt állítanak, híresztelnek, való tényt hamis színben tüntetnek fel, a lehetőség szerinti legrövidebb időn belül igényt terjeszthet elő olyan helyreigazító közlemény megjelenése iránt, amelyből kitűnik, hogy a sérelmezett közlés mely tényállítása valótlan, megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ezzel szemben melyek a való tények.
A szerző ezt követően a sajtó-helyreigazítást, mint a személyhez fűződő jogok védelmének egyik eszközét, egy sajátos tesztnek veti alá, melynek fő kérdése (valójában négy részkérdés útján), hogy szükséges-e önálló jogintézményt biztosítani a sajtó útján megjelenő személyiségi jogsérelmek orvoslására. Válasza egyértelműen igen, melyhez érvei a következők: A sajtóközlemények jellegzetessége, hogy az átlagos közléseknél lényegesen nagyobb mértékű nyilvánosságot biztosítanak, a sajtó ezáltal felerősíti az általa elkövetett jogsértések következményeit, melyek orvoslására a személyhez fűződő jogok védelmére biztosított eszköztár nem tekinthető elégségesnek. A szerző elismeri, hogy a polgári anyagi jog által biztosított objektív szankciók megfelelően képesek lehetnek a jogsérelem orvoslására általában, azonban a sajtó útján megvalósuló sérelmek számára nem biztosítanak gyors és hatékony eljárást. Ezért elengedhetetlennek tartja egy olyan speciális anyagi és eljárási szabályozással körülvett intézmény létezését és működtetését a sajtónyilvánosság útján megvalósult jogsértésekhez, mint a sajtó-helyreigazítási eljárás. Az egymásra épülő kérdések által elvégzett intézmény-önállósági teszt tükrözi a szerző elfogulatlan hozzáállását a témához, azaz kellő szkepticizmussal közelíti meg a személyhez fűződő jogok védelmének ezen részterületét, vizsgálva elkülönült szabályozásának az indokoltságát.
A fejezet második egységét képező történeti vizsgálatok által eljut a szerző alapvető fogalmak (sajtó, sajtószabadság) tisztázásához, sajtó-helyreigazítási elveket fektet le (a sajtó objektív felelőssége a valótlan tények közléséért, azonos nyilvánosság, személyhez kötöttség, a sérelem haladéktalan korrigálása, összekapcsolás tilalma), melyek elengedhetetlennek tekinthetőek a jogalkalmazás számára.
A fejezet záró elemeként a magyar sajtó-helyreigazítási jogi szabályozás rendszerét mutatja be, melynek során valamennyi, a sajtó-helyreigazítással foglalkozó jogszabályhelyet megjelöl, így a Ptk.-t, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényt, a Pp. 342-346. §-át. Ezen felsorolást követően megállapítja a szerző, hogy a jogalkalmazás számára - a speciális jogterület viszonylag szűk körű szabályozása miatt - elengedhetetlennek tekinthetőek a bírói gyakorlat jogfejlesztő értelmezései, valamint a Kúria iránymutatásai (PK 12., PK 13., PK 14. állásfoglalásai).
A sajtó-helyreigazítás hatályos szabályozási rendszerének felvázolásával egyúttal a társadalom valamennyi érintett tagja számára - álljanak azok akár a sérelmet
- 567/568 -
szenvedett, akár a sajtó oldalán - értékes információkat közvetít.
2. A sajtó és a személyiségi jogok kapcsolata
A sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás, amely korlátja a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartása. Ezen megállapításával a szerző vitathatatlanná teszi a fenti című fejezet és téma monográfiájában való szerepeltetését.
A szerző az egyes személyiségi jogok sajtóval való kapcsolatát részletesen elemzi, melynek során megfogalmazza azokat a sarokköveket, melyek a jogalkalmazás, valamint a sajtó számára is meghatározóak annak elhatárolásához, hogy a sajtó-helyreigazítás feltételei megvalósultak-e, vagy csak a személyhez fűződő jogok védelmének egyéb polgári jogi eszközei állnak a sérelmet szenvedett fél rendelkezésére. Ennek során tehát elemzi a jó hírnévhez, a becsülethez, a képmáshoz, hangfelvételhez fűződő személyiségi jog és a sajtó viszonyát.
Ezen elemzéseket követően rámutat arra, hogy a sajtó-helyreigazítás csak egyike a speciális feltételek fennállása esetén érvényesíthető, személyhez fűződő jogok védelmére rendelt eszközöknek, amely azonban nem zárja ki azt, hogy ezzel párhuzamosan személyiségi jogi perben a felperes (sérelmet szenvedett fél) objektív és szubjektív szankciók alkalmazását igényelje a bíróságtól a jogsértővel szemben. Különösen fontosnak tartja a szerző annak tudatosítását, hogy a sajtó-helyreigazítás szigorú törvényi határidejének elmulasztása esetén ugyan a helyreigazítás közzététele már nem igényelhető, de az általános elévülési időn belül a személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményei alkalmazását a fél külön perben kérheti. Ezáltal a jogkereső közönség számára különösen fontos elhatárolásokat ad meg, és információkat közöl ebben a fejezetben.
3. A sajtó-helyreigazítás anyagi jogi szabályai
A szerző megállapítja, hogy a sajtó-helyreigazítás szabályait csak igen szűkkörűen fogalmazza meg a jogalkotó. E szűk körű szabályozás azt fedi le, hogy a sajtótermékekben, médiatartalomban megjelent milyen közleményekkel szemben, milyen feltételek mellett, milyen tartalmú helyreigazításra van lehetőség, megalkotja az eljárásban irányadó határidőket, létrehozza a polgári peres eljárás különleges szabályait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
