1. Mivel napjainkban a büntető igazságszolgáltatásról és magáról a büntetésről szóló viták erősen átpolitizálódtak, valamint folyamatosan változik a bűnözésre adott társadalmi és állami reakció, felvetődött az az igény, hogy összegezzék, milyen összefüggést mutatnak a tudományok által elért eredmények a büntetőpolitika alakulásával. Ezt az elvárást elégíti ki - térben és időben kiterjesztve vizsgálódásait -, Kerezsi Klára, az ismert kriminológus alapos, mégis olvasmányos munkája.
A könyv szerkezete kilenc nagy fejezetből áll, mely egy bevezető résszel indul. Ebben a szerző megfogalmazza a célt: fel akarja tárni az új büntetőpolitikai irányoknak a közösségi büntetésekre gyakorolt hatását. Ezt az teszi szükségessé, hogy a kelet-európai országokban, így hazánkban is bekövetkező gazdasági-társadalmi változások következtében átalakult a bűnözés gyakorlata, tehát a kriminálpolitikának is alkalmazkodnia kell nem csupán ennek változásaihoz, hanem a társadalom biztonságérzete által keltett igényekhez is. A szerző kiindulási pontja az amerikai büntetőpolitika alakulásának vizsgálata, hatásának kimutatása az angol gyakorlatra, valamint az európai büntetéskiszabás változásainak felmérése.
Az alternatív szankciók vizsgálata azért megfelelő téma az európai bűnözéskezelési irányok meghatározásához, mert a szankciórendszernek ez az a területe, amelyben nyomon követhető a szándékok és az eszközök változása. Ezekben mindig megjelenik az adott politikai hatalom véleménye az állam szerepéről, az egyén felelősségéről, valamint az állam és az individuum viszonyáról. A szerző azért érzi szükségesnek a mára kialakult megoldások, intézmények gyökereinek feltárását térben és időben, mert napjainkban éppen ezek radikális változásai várhatók. Ezek a folyamatok indítják Kerezsi Klárát az alternatív szankciók elméletének és gyakorlatának vizsgálatára. A megszokott előzeteseknél jóval tartalmasabb bevezetés nem csupán összefoglalja a szerző gondolatait témájával kapcsolatban, de képet kaphatunk vizsgálati módszereiről, valamint kirajzolódik a mű szerkezete is.
2. Az első fejezet a Kriminológia és büntetőpolitika kapcsolatát vizsgálja. A könyv írója leszögezi, hogy viszonyukban mindig három nagy téma van jelen: a felelősség, a kezelés és a szabadság kérdése. Megítélésük attól függ, hogy a bűnelkövetést a társadalmi viszonyok vagy az egyéni sorsok következményeként értékeljük-e. Kerezsi Klára a középkortól napjainkig követi a nézetek változását, s arra a következtetésre jut, hogy mára a "bűnelkövetés és az erkölcsi felelősség kezd ismét egymásra találni a helyreállító igazságszolgáltatás gondolatának elterjedésével".[19.] A humán ökológiai rendszer és a kriminológiai okság című részben a szerző kimondja, hogy a kriminológiának mindig meg kellett felelnie azoknak a társadalmi, politikai elvárásoknak, melyek az "embereket leginkább zavaró problémák megoldását vizsgálják". A fő kérdés tehát a kriminológia és az egyéb tudományterületek sikeres vagy sikertelen kapcsolatának alakulása az egyes korszakokban. A kriminológiai elméletek a szerző szerint három szintre vonatkoznak, de jól használhatónak értékeli Welch humán-ökorendszer elméletét is, amely két szintet különböztet meg.
A folytatásban részletes történeti áttekintést kapunk - elsősorban az amerikai fejleményekre tekintettel - arról, hogy miként alakult a kriminológia és a büntetőpolitika viszonya a XX. század kezdetétől egészen napjainkig. A szerző pontról pontra haladva mutatja be a kriminológia szerepét, illetve büntetőpolitikára gyakorolt hatását. Megismerhetjük a XX. század "funkcionális" büntetőpolitikáját, amely a tudományos eredmények és a bűnözéskontroll összhangján alapult, hiszen általánosan elfogadottá vált a bűnözés tudományos megközelítése. A kriminológia ebben az időben főként a pszichiátriai kezelésekre, az egyéni pszichoterápia vizsgálati eredményeire támaszkodott, majd a liberális és konzervatív álláspontok szembehelyezkedésével a század második felében eredményei átértékelődtek, megjelent a "konzervatív új kriminológia". A továbbiakban megtudhatjuk, hogy az átfogó oksági elméletek hiánya hogyan okozta az 1980-90-es évek kriminológiájának szakmai válságát.
A következő részből kiderül, hogy az útkeresés kiindulópontja a szembenézés azzal, hogy a kriminológia elvesztette hatását a büntetőpolitika alakítására, s hogy magáról alkotott képe is válságba került. "Trónfosztása" a populista büntetőpolitika megjelenését jelentette az Egyesült Államokban. A könyv ismerteti azokat a jelenségeket, melyek hozzásegítették a kriminológiát újbóli feltámadásához: a megtalált út az egyénhez és a "biológiai emberhez" vezetett vissza. A bűnözéskontroll technikája pedig újabb tudományterület eszközével gazdagodott: a megtalált eszköz a bűnözési térkép lett.
Majd Kerezsi Klára felteszi a kérdést: bevégeztetett? - s erre vá-
- 210/211 -
laszol is. A kriminológia és a büntetőpolitika viszonyának megváltozásából indul ki, és ennek okát abban látja, hogy az 1980-as évektől a kriminológia csak "régi típusú" válaszokat tudott adni az új gazdasági-társadalmi jelenségekre. A fejezet utolsó részében összegzésül a könyv írója a szakmai és a politikai felelősség viszonyát elemzi, először történeti szempontból: hogyan alakult a kettő viszonya az egyes korszakokban. Ezután megismerhetjük, hogy a szakmai és a közszféra közötti kapcsolatok milyen viszonyrendszerbe rendezhetők, és ebből milyen modellek jöttek létre. Legvégül a szerző összegzi, hogy az utóbbi időben a bűnözéskezeléssel kapcsolatos kormányzati elvárások következtében a "miért" és "mit" kérdések helyett a "hogyan" vált fontossá, vagyis a kriminológia "alkalmazott" tudományból egyre inkább "alkalmazandó" tudománnyá alakult, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy szakpolitikaként meghatározza a végrehajtást.
3. A második fejezetben Kerezsi Klára az Új kriminológiai racionalitás: a bűnözési félelem jelenségét tárja elénk. Azonnal kiderül, hogy a populista kriminálpolitika térnyerése elsősorban az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban figyelhető meg, és a paradigmaváltás "nem csupán a bűncselekmény súlyához - az arányossághoz - való visszatérésben jelenik meg, hanem abban is, hogy a lakosság bűnözési félelmét mint új büntetőpolitikai racionalitást tételezi a szabályozás alapjául."[55.]
A következő részekben képet kapunk a bűnözés és a bűnözéskontroll átpolitizálódásának folyamatáról, illetve arról, hogy a büntetőpolitika szolgálatába állított média milyen hatékony segítséget nyújt a politikai támogatottság megszerzésében, valamint a lakosság bűnözéstől való félelmének növelésében, főként a tömegtájékoztatás révén. Rövid táblázati összefoglalót is találunk arról a hatásmechanizmusról, mellyel a bűnözés kérdésének központi szerepe a politikában megerősíthető, és amelyet Indermaur négy lehetséges médiataktika meghatározásával tárt fel. A fejezet második fele a bűnözés "emberi tényezőiről" szól. Az Egyesült Államok sajátosságaira figyelemmel megismerjük a hagyományos demokráciák emberképének átalakulási folyamatát a szociáldemokrata emberképtől a liberálison keresztül a konzervatív emberképig. Ez utóbbinál fogalmazódik meg a szociális jogok biztosítása helyett egyre gyakrabban a társadalmi kötelezettségek teljesítésének követelése, melyből létrejött a "lét alatti osztály" ("underclass") fogalma. A következőkben e fogalom jelentésének fejlődését ismerhetjük meg, valamint képet kapunk a bűnelkövetők démonizálásának folyamatáról, melyet - mint a szerző írja -, a kirekesztő szándék jellemez, "és a bűnelkövetőtől megtagadja a társadalmi tagságot". A fejezet végén a zéró tolerancia megfogalmazódásának folyamatáról szerezhetünk ismereteket, arról, hogy a jóléti állam "anyaképű" problémakezelése hogyan válik határozottan "apaképűvé".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
