A KERSZÖV CompLEX CD-jogtárnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény ("Ptk.") 339. § (1) bekezdéséhez írt magyarázata szerint "a jogirodalomban egyesek a polgári jogi felelősséget felosztják szubjektív (vétkességen alapuló), objektív (vétkességtől független) és eredményfelelősségre, amely nem is a vétkességhez kötődik, hanem mindenre tekintet nélkül, egy konkrét eredmény bekövetkezte által érvényesül." Szubjektív felelősség esetén a károkozó magatartásának szándékosnak vagy gondatlannak (vétkesnek) kell lennie ahhoz, hogy a károkozó polgári jogi kártérítés-felelőssége megállapítható legyen. Ezzel szemben objektív felelősség esetén értelemszerűen a károkozó felelősségének megállapításához sem a szándékosság, sem a gondatlanság fennállása nem szükséges.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény ("Tpt.") 40. § (1) bekezdése szerint "az értékpapír tulajdonosának a tájékoztató félrevezető tartalmával és az információ elhallgatásával okozott kár megtérítéséért a kibocsátó és a forgalmazó (forgalmazási konzorcium esetében a vezető forgalmazó) egyetemlegesen felel." Azaz, pl. ha a forgalmazó ezen felelőssége szubjektív, az azt jelenti, hogy csak akkor felel a tájékoztató tartalmáért, ha a forgalmazó szándékosan vagy gondatlanul készített félrevezető tartalmú tájékoztatót vagy hallgatott el információt. Ellenben, ha ezen szakasz alapján a forgalmazó felelőssége objektívnek minősül, akkor a forgalmazót abban az esetben is terheli ezen kártérítési felelősség, ha egyébként mindenben úgy járt el, ahogy az általában elvárható, de ennek ellenére a tájékoztató mégsem felel meg a jogszabályban meghatározott követelményeknek. A kérdés igen lényeges, hiszen számos esetben előfordult a hazai gyakorlatban, hogy a forgalmazók önálló átvilágítást nem végeztek, a tájékoztató lényegében kizárólag a kibocsátó által rendelkezésre bocsátott információk alapján készült el.
Az értékpapírjoggal foglalkozó jogászok között elterjedt nézet, hogy a Tpt. 40. § (1) bekezdésében meghatározott felelősség objektív felelősségnek minősül. Véleményem szerint azonban a forgalmazóknak ezen felelőssége nem objektív, hanem szubjektív felelősség. Abból a tényből, hogy a jogalkotó a kibocsátót és a forgalmazót egyetemlegesen kötelezte a Tpt. 40. § (1) bekezdésében meghatározott károk megtérítésére, megítélésem szerint nem következik az objektív felelősség. A kötelezett egyetemlegesség azt jelenti, hogy ha a jogosult több kötelezettől követelheti egy kötelezettség teljesítését, akkor egyetemlegesség esetén bármelyik kötelezettől a teljes kötelezettség teljesítését követelheti, és amennyiben az egyik kötelezett a jogosult teljes követelését kielégíti, úgy a követelés a többi kötelezettel szemben is megszűnik. Természetesen ilyen esetben a követelést kielégítő kötelezettnek megtérítési igénye keletkezik a többi kötelezettel szemben (Ptk. 338. §). Megítélésem szerint a konkrét esetben az egyetemlegesség azt jelenti, hogy ha mind a kibocsátó, mind a forgalmazó vétkessége megállapítható a tájékoztató félrevezető tartalmáért, akkor felelősségük egyetemleges lesz. A kibocsátó tekintetében ez egyértelműnek tűnik, nem tudok elképzelni olyan esetet amikor a kibocsátó vétlensége megállapítható lenne. Ha a tájékoztató félrevezető vagy nem tartalmaz lényeges információkat, akkor véleményem szerint a kibocsátó esetében legalábbis a gondatlanság mindenképpen fennáll. A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, "aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható." Megállapítható, hogy kártérítés esetén az alapvető rendező elv a szubjektív felelősség, az objektív felelősséget a jogszabály valamilyen módon külön meghatározza. Mivel a Tpt. nem mondja ki specifikusan, hogy a felelősség objektív, ezért az véleményem szerint csak szubjektív lehet. Bár jogszabály és tudomásom szerint bírói gyakorlat sem határozza meg, hogy mikor jár el a forgalmazó úgy ahogy az általában elvárható, mivel a forgalmazó felelőssége a tájékoztató tartalmához kötődik, ezért ez csak azt jelentheti, hogy a forgalmazónak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy leellenőrizze, hogy a kibocsátó által a tájékoztató készítése során szolgáltatott adatok a valóságnak megfelelnek-e, és hogy teljes körűek-e. A nemzetközi gyakorlat alapján lényegében a hazai értékpapír-kibocsátások esetében is elterjedt, hogy a kibocsátó ún. "due diligence" eljárás keretében átvilágítja a kibocsátót és részben így ellenőrzi le a kibocsátó által szolgáltatott adatokat, illetve a forgalmazó maga is aktívan részt vesz a tájékoztató szempontjából releváns információk összegyűjtésében. Ha a forgalmazó minden tőle, mint szakértelemmel rendelkező professzionális cégtől elvárhatót megtett azért, hogy a tájékoztató helyességéről meggyőződjön, azaz megfelelő jogi és egyéb szakértők segítségével átvilágította a kibocsátót, akkor a tájékoztató tartalmi hibái ellenére véleményem szerint a vétkesség hiánya miatt felelősség nem fogja terhelni.
Kérdésként felmerülhet, hogy vajon a Tpt. 40. §-ban meghatározott, fent említett felelősségre vajon vonatkoznak-e a Ptk. szabályai. Ellentétben a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bekezdésével, amely kimondja, hogy "a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni", a Tpt. kétségkívül nem tartalmaz ehhez hasonló rendelkezést. Néhány alkalommal a Tpt. is megemlíti, hogy az adott esetre vonatkozó egyéb szabályokat a Ptk. tartalmazza, de ez nem vonatkozik a teljes Tpt.-re. Pl. a Tpt. 155. § (4) bekezdése értelmében a Tpt.-ben "nem szabályozott kérdésekben a részvényes és a részvényesi meghatalmazott szerződésére, a részvényesi jogok részvényesi meghatalmazott által történő gyakorlására a Ptk.-nak a megbízásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni". Ennek ellenére, megítélésem szerint a Ptk. vonatkozik háttér jogszabályként a Tpt.-ben meghatározott viszonyokra, ha a Tpt. ezzel ellentétes szabályt nem tartalmaz, hiszen mi más vonatkozna ezen jogviszonyok Tpt. által nem szabályozott aspektusaira, ha nem a Ptk. Ezt egyébként a Ptk. is tartalmazza: az 1. § (1) bekezdése szerint a Ptk. "az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni". Mivel a Tpt. nem határoz meg a Ptk., általános szubjektív felelősségen alapuló szabályától [Ptk. 339. § (1)] eltérő szabályt, ezért a forgalmazó felelőségére a Ptk. 339. § (1) bekezdése megfelelően vonatkozik. A forgalmazói felelősséggel foglalkozó általam ismert két bírósági döntés (BH 2001.30 és BH 2001.132, a két határozat közötti különbség számomra nem teljesen világos, különös tekintettel arra, hogy mindkettő a Legf. Bír. Gfv. 32.628/1999. számú határozatot ismerteti) kimondja, hogy "a Ptk. 1. § (1) bekezdése értelmében a speciális jogszabályokat is - ha azok eltérően nem rendelkeznek - a Ptk.-val összhangban kell - értelmezni."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
