Hazánk végső energiafelhasználásának 61%-áért a lakossági és kommunális szektor a felelős.[2] Ezért kiemelt jelentőséggel bírnak azok az intézkedések, amelyek ezen a területen ösztönzik az energiatakarékosságot. Az e szektort érintő intézkedések jelentős része jogi (normatív) jellegű szabályozási eszköz, az alábbiakban ezekre helyezem a hangsúlyt. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a háztartások energia-megtakarítását nem csak jogi szabályozó eszközök biztosítják, hanem egyéb, ún. fiskális eszközök is.[3] A téma aktualitását nem csak az energiatakarékosság jelentősége adja (pl. a klímavédelem vagy az energiafüggőség összefüggéseiben), hanem a szabályozási környezetnek az utóbbi időszakban történő változásai is. Ennek megfelelően célom - elsősorban a vonatkozó jogszabályok kritikai elemzése alapján - bemutatni a háztartási ágazat energiafelhasználásának csökkentését célzó hatályos magyar szabályozást, valamint értékelni annak hatékonyságát, működőképességét abból a szempontból, hogy valóban alkalmas-e az ágazat energiafelhasználásának csökkentésére. Tekintettel arra, hogy a háztartások energiafelhasználásának csökkentését hagyományosan kétféle eszközzel szokták biztosítani - egyrészt energiahatékonysági követelmények meghatározásával, másrészt a fogyasztók informálásával - én is e csoportosítás mentén haladva vizsgálom az érintett szabályozást.
Az állam épületenergetikai követelmények meghatározásával tudja biztosítani, hogy az új építésű, illetve a jelentős felújításon áteső épületek megfeleljenek bizonyos minimális energetikai paramétereknek. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió az épületek energetikai jellemzőire vonatkozó szabályozást harmonizálja, a magyar szabályozás bemutatásakor nem hagyhatom figyelmen kívül az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelvet, amihez a magyar szabályozásnak is igazodnia kell.[4] A következőkben ezért az irányelvi követelményekre is figyelemmel vizsgálom a hatályos rendelkezéseket, amelyeket az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet tartalmaz.
Ami a rendelet alkalmazási körét illeti, meg kell említenem, hogy az irányelvhez képest a magyar jogszabály több épületfajtát (pl. sátorszerkezet, sajátos építményfajták) von ki a hatálya alól, így a magyar szabályozás láthatóan enyhíti az irányelvi követelményeket. A rendelet alapján az épületet úgy kell tervezni, kialakítani, megépíteni, hogy annak energetikai jellemzői megfeleljenek a rendelet 1. mellékletében foglaltaknak. E melléklet követelményeket határoz meg az épületek határoló- és nyílászáró szerkezeteinek hőátbocsátási tényezőire, a fajlagos hőveszteség-tényezőre,[5] valamint az épület összesített energetikai jellemzőire,[6] és az épületgépészeti rendszerekre vonatkozóan.[7] Ez utóbbi tekintetében az elvárások az épület (lakó-, iroda, oktatási-, vagy egyéb funkciójú épület) rendeltetésétől függően eltérőek. Az irányelv előírja, hogy az épületek energiahatékonyságát átlátható módon kell kifejezni, és annak ki kell terjednie egy energiahatékonysági mutatóra, valamint egy éves primerenergia-fogyasztást mérő számszerű mutatóra. Ilyet a magyar rendelet nem tartalmaz, holott az megkönnyítené mind a követelmények változásának nyomon követését, mind azok összehasonlíthatóságát.
A rendelet előírásait elsősorban új épületek esetén kell alkalmazni, meglévő épületekre[8] csak azok energia megtakarítási célú felújításakor az építési-szerelési munkával érintett épületelemek tekintetében, valamint meglévő épület bővítésekor. Ez a rendelkezés azonban csak 2013. július 9-ével lép hatályba, addig csak azokra a meglévő épületekre irányul a szabályozás, amelyek alapterülete meghaladja az 1000 m2 -t, és néhány hónapig azok közül is csak a hatósági rendeltetésű épületekre vonatkozik.
A jogszabályban meghatározott követelmények betartását egyébként az építésügyi hatóságnak az építési engedélyezési eljárásban kell vizsgálnia, amelynek során helyszíni szemle tartása kötelező. Némi szkepszisre ad okot, hogy a helyszíni szemle sem megfelelő garancia például nyáron, az épületenergetikai követelményeknek (pl. hőátbocsátási tényező, fajlagos hőveszteség-tényező, stb.) való megfelelés vizsgálatára. (Bár hozzá kell tenni, hogy az építési követelmények betartatása, az építési engedélyezési eljárás általában sem tökéletes garancia arra, hogy pl. az épület állékonyságával - beázik-e a tető - később nem lesznek problémák).
Összhangban az irányelv rendelkezéseivel, az új épületek építése, valamint meglévő épületek jelentős felújítása esetén a beruházási program előkészítése, illetve a tervezés során műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból vizsgálni kell alternatív rendszerek (megújuló energiaforrásokon alapuló decentralizált energiaellátási rendszerek, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, a táv- vagy tömbfűtés és -hűtés, vagy a hőszivattyúk) alkalmazásának a lehetőségét. Az így elkészült vizsgálatot a 4. mellékletben található mintalapnak megfelelően dokumentálni is kell. Ugyanakkor nem derül ki a jogszabályból, hogy kinek kell ezt számon kérni, és milyen jogkövetkezményei lehetnek a felmérés elmaradásának.
Végezetül, tekintettel arra, hogy az új irányelv elvár-
- 305/306 -
ja a tagállamoktól, hogy 2020. december 31-ig valamennyi új épület közel nulla energiaigényű legyen, fontos, hogy a magyar jogalkotó mihamarabb felülvizsgálja, és fokozatosan (de ne túlzottan elaprózva) szigorítsa a hatályos épületenergetikai követelményeket. A közel nulla energiaigényű épület ugyanis az irányelv I. mellékletével összhangban meghatározott, igen magas energiahatékonysággal rendelkező épület. Az, hogy ez konkrétan mit takar majd a jövőben Magyarországon, még nem tudni, de a szakirodalom egy legfeljebb 40 kWh/m2 éves primerenergia felhasználású követelményt tart elfogadhatónak. A közel nulla energiaigényű épület másik fontos jellemzője, hogy a felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia, beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított megújuló forrásokból származó energiát is.[9]
Összességében nehéz megítélni a hatályos épületenergetikai követelmények szigorúságát. Ennek oka egyfelől, hogy nem kifejezetten lehet azokat nemzetközi összehasonlítás alá vonni, hiszen azok természetszerűen különböznek mind a követelmények jellege, mind pedig az éghajlati-területi adottságok miatt. Másfelől a passzív házakhoz,[10] illetve a közel nulla energiaigényű épületek energiafogyasztásához sem lehet viszonyítani, egészen egyszerűen azért, mert a hatályos magyar szabályok alapján az épületek éves primer-energiafogyasztását kifejezetten nem kell mérni.
Az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 2009. január 1-jével lépett hatályba. Azóta a jogszabályt már többször módosították. Ezek a változtatások alapvetően részletkérdéseket érintettek, a legutóbbi azonban már érdemben is változtatott a jogszabály alkalmazási körén, a tanúsítás szabályain és egy új résszel is gazdagodott, méghozzá a tanúsítványok minőségellenőrzésével kapcsolatban. Az alábbiakban a hatályos szabályozást értékelem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
