A cégbírói munka során - az elsőfokú ügyintézés, a másodfokú- és a peres eljárásokban hozott határozatokból - leszűrt tapasztalatok alapján a teljesség igénye nélkül, inkább példaszerűen említeném azokat a problémákat, amelyek a hatályos jogszabályok értelmezésével egyértelműen nem oldhatóak meg. Ezek nem csupán elvi jelentőségűek, hanem a gyakorlatban ténylegesen jelentkező esetek, amelyek sokszor az eljárás jelentős elhúzódásával járnak, költségesek, munkaigényesek, de az elérni kívánt cél szempontjából valójában megnyugtató, eredményes megoldáshoz nem vezetnek.
Az 1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 21. § (1) és a 39. § (1) bekezdése kogensen, tehát a törvénytől el nem térhető módon szabályozza, hogy a gazdasági társaság ügyvezetését és képviseletét a vezető tisztségviselők látják el. Ezek a 21. § (2) és (3) bekezdése szerint a közkereseti- és betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag (tagok), a közös vállalatnál az igazgató, a korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető (és nem ügyvezető igazgató!), míg a részvénytársaságnál az igazgatóság, illetőleg az igazgatóság tagjai.
E törvény 26. § (1) bekezdése előírja, hogy a gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. A (2) bekezdés szerint a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági eljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: Ctv.) 22. § (1), - valamint a 29. § (1) bekezdése alapján a bejegyzési kérelem előterjesztésének határideje - ha a törvény kivételt nem tesz - a létesítő, vagyis a társasági szerződés, alapító okirat aláírásától, az alapszabály elfogadásától, illetve a változástól számított 30 nap. A 22. § (2) bekezdése 50 000-től 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírság kiszabásának lehetőségével szankcionálja a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítését. Ez az intézkedés a Gt. 26. § (1) bekezdésére figyelemmel a vezető tisztségviselővel szemben alkalmazható.
A részben, vagy teljesen külföldi részvétellel alapított, illetve a már működő ilyen gazdasági társaságoknál a vezető tisztségviselői megbízatást többnyire külföldi lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező személyek töltik be. A gazdasági társaság alapításánál kevésbé, ezzel szemben a bejegyzett cégek vonatkozásában a változások bejelentésénél már gyakorta mutatkoznak mulasztások, rövidebb vagy hosszabb idejű késedelmek, amelyek megalapozzák a pénzbírság kiszabását.
A külföldi illetőségű vezető tisztségviselő esetében a törvényben meghatározott ezen kényszerítő eszköz jogszerűen, végrehajthatóan csak akkor alkalmazható, ha nemzetközi szerződés, jogsegély, viszonosság folytán erre mód van. A magyar bíróság által az egyébként kiszabható pénzbírság végrehajtására - a szűk körű kivételtől eltekintve - külföldön tehát nincsen jogszabályi lehetőség. A mulasztás stb. pedig veszélyezteti a cégnyilvántartás közhitelességét, a hitelezők érdekérvényesítését és ezáltal a gazdasági forgalom biztonságát.
Az előbbiekben írt - jellemzően székhelyváltozásnál megvalósuló - késedelmes bejelentés, mulasztás következtében kialakult jogellenes helyzet a Ctv. 50. § (1) bekezdésében meghatározott törvényességi felügyeleti eljárásnak kérelemre vagy hivatalból való megindításával sem feltétlenül küszöbölhető ki.
Az esetek túlnyomó többségében ugyanis azért kerül sor ezen eljárásra, mert a társaság a cégjegyzékbe bejegyzett székhelyén, esetleges telephelyén vagy fióktelepén ismeretlen, illetve onnan ismeretlen helyre költözött. A Ctv. 56. §-a alapján a hivatalbóli törlési eljárás megindításának a feltétele azonban nem áll fenn. A cég képviseletére jogosult vezető tisztségviselőnek, a Ctv. 23. § (2) bekezése esetén pedig a kézbesítési megbízottja részére a jogellenes állapot kiküszöbölésére felszólító végzés ugyanis - a Pp. 99. §-a értelmében - szabályszerűnek tekinthető módon kézbesíthető. Ez történhet a cégjegyzékben szereplő belföldi lakóhely(ek)re, illetőleg ha ez(ek) utóbb megváltozott (megváltoztak), de nem került(ek) bejelentésre, akkor a BM Központi Adatfeldolgozó-, Nyilvántartó- és Választási Hivatal által a bíróság megkeresésére közölt cím(ek)re.
Amennyiben a Ctv. 23. § (4) bekezdése szerinti eset áll elő és az (5) bekezdésben írt felhívás az előbbiekben jelzett okok folytán a cégnek nem kézbesíthető, úgy nem mellőzhető azt a külföldi vezető tisztségviselőnek kiadni. Azt az irányadó jogszabályi rendelkezésektől függően közvetlenül postai úton, vagy az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályán keresztül esetlegesen az OFFI fordítással együtt - a bejegyzett külföldi lakcímére kell megküldeni. (Legfelsőbb Bíróságnak hasonló ügyekben ez volt a másodfokú határozatokban kifejtett álláspontja.)
Ha a felszólítás nem vezet eredményre, úgy a bíróság a Ctv. 54. § (1) bekezdésében meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja. Ezek azonban a céggel és nem a mulasztást ténylegesen elkövető vezető tisztségviselővel szemben szabhatók ki. A Ctv. 54. § (2) bekezdése értelmében a cég megszűntnek nyilvánítására csak akkor kerülhet sor, ha az (1) bekezdésben meghatározott egyéb intézkedések - tehát legalább kettő - nem vezettek eredményre. Ezen utóbbi rendelkezésre figyelemmel az előzőekben vázolt szinte általánosnak mondható ügyekben a lefolytatott hosszadalmas és költséges törvényességi felügyeleti eljárás a célját gyakorlatilag nem éri el, nem biztosítja a Ctv. preambulumában megfogalmazott elvek és a vezető tisztségviselőnél - különösen külföldi személynél - a személyes felelősség általában elvárható és kikényszeríthető érvényesülését.
A cégügyek érkezési összetételében a korábbi időszakhoz képest változás következett be. Egyre emelkedett és jelenleg már megközelíti a törvényességi felügyeleti eljárások száma a bejegyzési ügyekét.
A már eleve, tehát az alapításkor esetleg meglévő, de vizsgálat tárgyát nem képező vagy a később kialakult jogellenes állapot utólagos kiküszöbölésére irányuló, a hatályos szabályok szerint lefolytatott - hosszadalmas, munkaigényes és költséges - eljárás után többnyire nem áll helyre a cég törvényes működése. Ellenkezőleg, az ismételten sorra kerülő eljárásokban végül nem marad el a cég megszűntnek nyilvánítása vagy - a feltételek fennállása esetén - a hivatalbóli törlése. Ezen utóbbi intézkedések azonban a forgalombiztonság és a közérdek szempontjából sem tekinthetők optimális megoldásnak.
Előnyösebb lenne a hangsúlyt a prevencióra, azaz a megelőzésre helyezni. Ez alatt az értendő, hogy az e körbe tartozó rendelkezések ne nehezítsék a vállalkozások alapítását, ne növeljék a rossz értelemben vett bürokráciát, ugyanakkor fokozottabban szolgálják a forgalombiztonságot és a hitelezővédelmet. Ez azzal válna elérhetővé, hogy a cégbejegyzési eljárásban - kétség esetén - a cégjegyzéket is érintő egyes adatok, például a székhely jogszerűsége, helytállósága, a tartózkodási engedély érvényességi-, lejárati ideje vizsgálható, ellenőrizhető volna. A megelőzéssel csökkenthető a későbbi visszaélések, az ebből származó egyre inkább elmérgesedő viták lehetősége és végső soron - az idő múlása miatt - a nehezebben befejezhető peres eljárások száma.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
