A Ptk. szabályozásának tárgyát jelentős részben a vagyoni viszonyok képezik.[1] Nem véletlen ezért, hogy a kódexben nagy számban fordul elő a vagyon kifejezés, magában is és összetételekben is. E szóösszetételek közül kiemelkedő jelentőségű a vagyontárgy, amelynek tartalmát a törvény értelmező rendelkezéssel meg is határozza.[2] Hasonló meghatározása a vagyon fogalmának nincs (eltekintve a bizalmi vagyonkezelés keretében adott definíciótól, amire később kitérünk), pedig ezt indokolná a vagyon kifejezés gyakori előfordulása mellett az, hogy e meghatározás segítene a két fogalom tartalmának tisztázásában, egymástól való elhatárolásában.
A vagyontárgy-fogalom törvényi meghatározásának témánk szempontjából mégis van jelentősége. Hangsúlyt ad a vagyon és a vagyontárgy különbözőségének, és kijelöli a helyes szóhasználat kereteit. A törvény a két egymáshoz kapcsolódó fogalom közül az egyik meghatározásával mégiscsak megvalósít bizonyos elhatárolást. Nem csupán azt mondja meg, hogy a törvényben előforduló vagyontárgy kifejezésen dolgot, jogot és követelést kell érteni, hanem ezáltal le is foglalja a vagyontárgy kifejezést a definícióban megjelölt jószágokra; deklarálja, hogy ha ezekről kíván rendelkezni, akkor a vagyontárgy kifejezést alkalmazza, nem pedig valami mást. Ebből az értelmező rendelkezésből tehát, egyebek mellett, következik az is, hogy a vagyon kifejezés tartalma nem lehet azonos a vagyontárgy definiált jelentésével.
Amint az alábbiakban bemutatjuk, a törvényben nem érvényesül következetesen a fent írt értelmezési szabály. Több olyan eset is van, amikor a szabály értelmezéséből az következik, hogy a meghatározásban szereplő jószágok általános megjelöléséről van szó, tehát a vagyontárgy kifejezés használata lenne helyénvaló, a normaszövegben azonban a vagyon szerepel. A hibás szóhasználat jogértelmezési bizonytalanságot eredményez, hiszen a vagyon kifejezés szövegkörnyezet alapján megállapítható tartalma csak az értelmező rendelkezés figyelmen kívül hagyásával fogadható el, az értelmező rendelkezés következetes alkalmazása viszont az adott esetben értelmetlen eredményre vezet. Amint látni fogjuk, ez tényleges értelmezési bizonytalanságot elsősorban a kártérítés körében okoz.
A hivatkozott törvényi meghatározás szerint vagyontárgy: a dolog, a jog és a követelés. E látszólag evidensen egyszerű meghatározás azonban több kérdést is felvet. Első ránézésre úgy tűnik, hogy itt három azonos szinten egymás mellett álló, egyenrangú fogalomról, a hagyományos felosztásnak megfelelő materiális és immateriális jószágokról van szó. Közelebbről nézve azonban azt látjuk, hogy a meghatározásban szereplő kategóriák - egyfelől a dolog és a jog, másfelől pedig a jog és a követelés - legalább részben átfedik egymást. Úgy tűnik, hogy a három közül a jog a központi kategória, a dolgok csak mint a rájuk vonatkozó jogok tárgyai jönnek számításba, a követelések pedig a jogok egy különös csoportjaként tekinthetők.
Bár ez a törvényi fogalommeghatározásból nem derül ki, amikor vagyontárgyról beszélünk, akkor nem elvontan mindenféle dologra és jogra gondolunk, hanem csak olyanokra, amelyek egy személy vagyonának a részét képezik. Ez jog és követelés esetén egyértelmű, hiszen nincs is olyan jog, amelynek ne lenne jogosultja. Lényegében ez áll a dolgokra is: a tulajdonos nélküli uratlan dolgok, amely felett senkinek nem áll fenn semmilyen joga, általában nem jön szóba a vagyontárgyak körében. Hasonlóképpen, figyelmen kívül kell hagyni a forgalomképtelen dolgokat, hiszen gyakorlati szempontból nem tekinthetjük vagyontárgynak az olyan dolgokat, amelyek a kereskedelmi forgalomban nem vesznek részt. Vagyontárgy alatt jellemzően valamely vagyon részét alkotó jószágokat értjük. A jogok esetében pedig azzal a megszorítással kell élni, hogy csak az ún. vagyoni értékű jogok tekinthetőek vagyontárgynak, a személyiségi jogok nagy része például nem tartozik e körbe. Ez a megszorítás annyiban hasonlítható a dolgoknak a tulajdonban álló dolgokra való szűkítéséhez, hogy ezek azok a jogok, amelyek felett a jogosult, a tulajdonban lévő dolgokhoz hasonlóan, rendelkezni képes, és amely egy személy vagyonaként számításba vehető.
Az előzőekből következően, a dolog soha nem közvetlenül, önmagában, hanem a rajta fennálló valamilyen jog révén, annak tárgyaként válik egy személy vagyonává. A jogok közül a dologi jogok szükségképpen feltételeznek egy (közvetett) tárgyat; a legjelentősebb dologi jog, a tulajdonjog tárgya viszont csak dolog lehet. A polgári jog számára egy dolog akkor válik jelentőssé, ha az egy személy vagyonát képezi, vagy legalábbis egy személy vagyoni jogot kíván gyakorolni felette. A polgári jogot a világ jelenségei elsősorban mint a vagyon elemei érdeklik.[3] Valamely dolog akkor válik egy személy vagyonának a részévé, ha azon tulajdonjoga vagy esetleg egyéb használati joga áll fenn. A jog esetén né-
- 3/4 -
miképp eltérő a helyzet, a jog két különböző pozícióban lehet: a jog alanya (jogosultja) vagyonának közvetlenül a részét képezi, ugyanakkor, egy másik jog tárgyaként egy a jogosulttól különböző személy vagyonának a része is lehet.[4]
Azt látjuk tehát, hogy a vagyontárgy fogalmának törvényi meghatározásában a dolog önmagában közvetlenül és valamely jog tárgyaként, közvetve is szerepel. Ugyanez a megkettőződés vagy átfedés a jogokon belül is előfordul, hiszen a jogok is lehetnek egy másik jog, elsősorban dologi jog tárgyai. Ezekben az esetekben tehát, különbséget kell tenni két különböző státuszban lévő jog között: az elsődleges, közvetlen vagyontárgy az a jog, amelyiknek az adott személy a jogosultja, a másodlagos, közvetett vagyontárgy pedig az a jog, amelyik a jogosultat megillető jog tárgyául szolgál. Jellemzően a két vagyontárgy különböző személy vagyonába tartozik: az elsődleges vagyontárgy annak jogosultjáé, míg a másodlagos vagyontárgy tipikusan valaki másé, csupán valamilyen korlátolt joggal rendelkezik felette az elsődleges vagyontárgy jogosultja.
Érdemes egy pillantást vetni a másik fogalom-pár, a jog és a követelés két tagjának egymáshoz való viszonyára is. A vagyontárgy definíciójában ezek szintén egymás mellett álló, egyenrangú fogalmakként jelennek meg. Ez azonban csak a jog fogalom szűken vett értelmének felel meg, amikor jog alatt kizárólag az abszolút szerkezetű jogosultságokat értjük. Ismeretes azonban a jog tágabb fogalma is, amelynek alapján a jog fogalmába beleértjük a relatív szerkezetű jogosultságokat is, amint tette ezt Szladits, aki az abszolút szerkezetű jogokat kizáró (vagy kizárólagos) jogoknak, a relatív szerkezetű jogokat pedig követelési jogoknak nevezte,[5] és ezt a felosztást valamint szóhasználatot követi Lábady is.[6] A jog tágabb fogalmát alkalmazva arra az eredményre jutunk, hogy a jogon belül vannak abszolút és relatív hatályú jogok; az előzőekbe tartozik például a tulajdonjog, az utóbbiak körébe pedig a követelés. A követelés tehát nem a jogon kívül álló, azzal egyenrangú kategória, hanem a jogok egy fajtája.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
