Az Európai Közösség 1996-ban megszületett Adatbázis Irányelvének[1] szabályait a magyar jogalkotó viszonylag hamar átültette: az Irányelvvel összhangban álló szabályozás teljes egészében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben (a továbbiakban: Szjt.) kapott helyet[2], 2002. január 1-i hatályba lépéssel. A szabályokat a csatlakozás napjával kellett kiegészíteni arra tekintettel, hogy a sui generis adatbázis-védelemben a külföldiek közül az Európai Közösség valamely tagállamában honos adatbázis-előállítók most már a belföldiekkel azonos módon részesülhetnek. A sui generis adatbázis-védelemnek ugyanis nincs a szerzői jogi egyezményekhez hasonló nemzetközi alapja, azt "csupán" a fenti irányelv vezette be, úgy, hogy ehhez hasonló jogintézmény a tagállamokban korábban csak elvétve létezett. Remélhető, hogy e miatt az újdonság miatt, az átültetés nagyjából egységesen valósult meg az egyes tagállamokban,[3] és ilyen módon itt egy Uniós szinten történő jogértelmezés azonos eredménnyel alkalmazható az egyes tagállamokban, így Magyarországon is.
A sui generis védelem egyik nagy kérdése, hogy mennyiben képzelhető el ez a jogintézmény elszigetelten, csak néhány államban létezőként. Sok egyéb között, erre sincs jelenleg válasz. A szerzői jog által nem védett, nem egyéni, eredeti jellegű adatbázisok nemzetközi szintű védelméről folyamatos tárgyalások folynak a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) keretében, azonban
ezek eddig eredményre nem vezettek.[4] Hasonlóképpen az Egyesült Államokban is csak tervezetek léteznek egy hasonló jogintézmény bevezetésére, ez azonban egyre késik, amelynek egyik oka, hogy az európai példa után egyre nehezebb mindenki számára megfelelő szabályokat megfogalmazni.[5] A WIPO által 2002-ben készített összefoglalás szerint az EU tagállamokon és a 2004-ben csatlakozó országokon kívül az Európai Gazdasági Térség államai fogadtak el az irányelven alapuló szabályozást, és hasonló jogintézmény ezen kívül egyedül Mexikóban létezik.[6]
A magyar joggyakorlatban a szerzői jog által - gyűjteményes műként, a szerkesztés, összeválogatás egyéni, eredeti jellegére tekintettel - védett adatbázisok esetében a régi szerzői jogi törvényünk[7] alapján is jól körvonalazható joggyakorlat alakult ki.[8] Az Adatbázis Irányelv által jogunkba bekerült sui generis adatbázis-védelem esetében azonban erre még nem volt idő; a szabályok hatályban létének két éve alatt a nyugat-európai joggyakorlattal párhuzamosan nem alakult ki magyar gyakorlat. A jogosultak igénye pedig, nyilvánosságra került bírósági eljárások, esetleg döntések hiányában is vitathatatlan ennek az eszköznek az alkalmazására. Ezzel szemben, a cikk írójának tapasztalatai szerint, kétséges, hogy a jogkereső felhasználói közönség tisztában lehet-e egyáltalán azzal, hogy az egyébként ismert (?) és megértett (?) klasszikus szerzői jogi szabályok mellett/mögött egy ideje a sui generis adatbázis jog is meghúzódik, esetleg úgy, hogy lépten-nyomon bele lehet ütközni. Különösen igaz ez azért, mert az Irányelv szabályai, és ugyanúgy az azokat átültető magyar szabályok is egyformán kevéssé meghatározottak, és tág teret adnak a jogértelmezésnek. Abban még biztosak lehetünk, hogy bármely gyűjtemény - például archívum, linkgyűjtemény, vagy akár egy folyóiratszám - jogi értelemben adatbázisnak minősül, irányadó bírói gyakorlat hiányában azonban annak megítélése, hogy az adott gyűjtemény a sui generis védelmet magalapozó "jelentős" ráfordítással készült-e vagy sem, a legtöbb esetben szinte lehetetlen. Ráadásul a magyar - s kontinentális - szerzői jogban a védelmet megalapozó ilyen kritérium vizsgálatának nem is lehet hagyománya.[9] Ebben az esetben viszont hova fordulhatnak a felhasználók, vagy mit tehetnek például az úgynevezett InfoSoc. Irányelv[10] átültetésével biztosított digitális felhasználásokra vonatkozó szabad felhasználási lehetőségek megvalósításán gondolkodó "LAMS"[11] intézmények, amikor folyamatosan - esetleg védett - adatbázisokkal találkoznak? A törvény általános megfogalmazása, a magyar gyakorlat hiánya, a más európai államok bírósági döntéseinek éppen alakuló volta alapján képes lehet-e valaki arra, hogy bonyolultabb egyedi esetekben megfelelően mérlegelje ennek a védelemnek a terjedelmét?
2004. nyarán közösségi szinten két olyan fejlemény történt, amelyek alapján várható, hogy a közeljövőben a sui generis adatbázis-védelem jobban körvonalazhatóvá válik, illetve jobban illeszkedik majd a szerzői jogi szabályokhoz. Ezek közül az egyik az Európai Bizottság 2004. július 19-én nyilvánosságra hozott munkaanyaga, amelyben a Bizottság áttekinti a Közösség eddigi szerzői és kapcsolódó jogi jogalkotását.[12] A munkaanyag fő célja, hogy az
- 5/6 -
eddig megszületett irányelvek egymáshoz viszonyított következetlenségeit feltárja; ennek érdekében a "horizontális" kérdések között foglalkozik az egyes irányelvekben megjelenő fogalmak összhangjával és a korlátozások és kivételek kérdéskörével, a "vertikális" kérdések között pedig sorra veszi az egyes irányelvekkel kapcsolatosan felmerült egyes problémákat.[13] (A munkaanyag egyébként az Adatbázis Irányelv tagállamok általi átültetésének átfogó vizsgálatát és elemzését 2005. nyarára ígéri.) A munkaanyagból kiindulva felvázolható egyrészről a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó, másrészről a sui generis adatbázisvédelem körében biztosított kivételek - a magyar jogban szabad felhasználási esetek - viszonya, és körvonalazható ezek ellentmondása. A jelen írás azonban a sui generis adatbázis-védelem sokkal alapvetőbb problémájával kíván foglalkozni, azzal a kérdéssel, hogy mely adatbázisok lehetnek egyáltalán ennek a védelemnek tárgyai. A kiindulási alap a másik 2004-es uniós szintű fejlemény: az Irányelv egyes rendelkezéseinek, fogalmainak értelmezése szintén az egységesülés felé halad négy, jelenleg az Európai Bíróság előtt lévő, az Irányelv értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti eljárás miatt. Az Európai Bíróság Főtanácsnoka 2004. június 8-án hozta nyilvánosságra véleményét a Fixtures Marketing Ltd. v. Organismos prognostikon agonon podosfairou (OPAP)[14] ügyben a görög bíróság, a Fixtures Marketing Ltd. v. Svenska Spel AB[15] ügyben a svéd bíróság, a Fixtures Marketing Ltd. v. oy Veikkaus Ab.[16] ügyben a finn bíróság és a The British Horseracing Board Ltd. and Others v. William Hill Organization Ltd.[17] ügyben az angol bíróság által feltett kérdésekben.
A vélemények a nemzeti bíróságok által feltett kérdések alapján precizitásra törekedve, az adatbázis jogosult érdekeit szinte legteljesebben szem előtt tartva értelmezik az Adatbázis Irányelvben foglalt sui generis adatbázis-védelem szabályainak legneuralgikusabb pontjait. A vélemények alapjául szolgáló jogesetek már korábban is jelentős figyelmet kaptak mind a nemzetközi, mind a magyar szakirodalomban[18].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
