A csődtörvény 58. §-a az egyes igények kielégítésének időpontját, illetve arányát rögzíti az 57. §-ban foglaltaknak megfelelő elvek szerint. Eközben az 58. § (4) bekezdésében - egy egészen különleges szabályt állít fel a szavatossági, a jótállási és a kártérítési kötelezettségek rendezésére, szinte egyetlen módon kiemelve ezeket a polgári jogi felelősségi intézményeket.
Az 57. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyonából a tartozásokat meghatározott a)-b)-c)-d) stb. rendben kell kiegyenlíteni, amelyek közül a d) pont a következőket tartalmazza: "A kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése, így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve".
Az 58. § (4) bekezdése viszont akként rendelkezik, hogy "A felszámoló köteles a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére - az 57. § (1) bekezdésének d) pontja szerint e célra elkülönített összeg egyidejű átadásával - más gazdálkodót megbízni és ezt nyilvánosságra hozni, vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni".
Látható tehát, hogy ez utóbbi rendelkezés milyen különleges szabályozást ír le a szavatossági-jótállási felelősségből eredő kötelezettségekre nézve - amelyek a dolog természetéből adódóan - jövőbeni eseményeket mint meghibásodásokat és az ebből majdan eredő kötelezettségek sorsát igyekszik előre elrendezni.
Külön szót érdemel azonban a "kártérítési" kötelezettség kérdése, nevezetesen az, hogy "a kártérítés" itt általában a polgári jogi kártérítési felelősséget jelenti-e, vagy csak a szavatossági-jótállási felelősségből eredőt. Véleményünk határozottan ez utóbbit támogatná, mert
- a jövőbeni szavatossági-jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére való utalás nyelvtanilag is ezt, tehát a Ptk. 310. §-ában foglaltakat hozza be a szavatosság és a jótállás mellé,
- és mert elképzelhetetlen, hogy a jogalkotó a jövőben előforduló vagy előfordulható mindenfajta kártérítésre tartalékot kívánna képezni.
Nem olyan egyértelmű azonban, hogy a kártérítés fogalma az 57. § (1) bekezdés d) pontja szerinti vetületben is csak a Ptk. 310. §-a szerinti körben érvényesülne egyrészt azért
- mert itt a szövegbeli kötődés nem olyan szoros mint az 58. § (4) bekezdésében, sőt kifejezetten különállónak tűnik,
- másrészt azért, mert a kártérítési fizetési kötelezettség magánszemélyek nem gazdasági tevékenységéből eredően megérdemli a sorrendben való jobb elhelyezést, ugyanis a felszámolás intézményének alapelve csak az "f.a." gazdálkodó szervezettel gazdasági kapcsolatban állók esetében hirdeti meg a károk arányos viselését, a nem gazdasági tevékenységet folytatók előnyösebb helyzetbe hozását pedig nem is tagadja.
Most pedig nézzük meg közelebbről a két rendelkezés részleteit.
A csődtörvény 58. § (4) bekezdése szerint a felszámoló köteles
- a szakmában szokásos,
- szavatossági,
- jótállási,
- és kártérítési kötelezettségek
rendezésére
- más gazdálkodó szervezetet megbízni és ezt nyilvánosságra hozni,
- vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszafizetést adni.
A rendelkezés tartalmánál, de főleg szándékánál fogva eléggé világos: arra a feltételezésre alapít, hogy minden gazdálkodó szervezet tudja, hogy a jótállási, illetve szavatossági idő alatt a hibákból és az ezekből eredő károk miatt kb. milyen nagyságrendben merülnek fel kiadásai. A tapasztalatok szerint ez ipari tevékenység esetén 1-2 lehet, az építőiparban ennél általában valamivel több, de azért esete válogatja. Ugyanis az építőipar az elmúlt évtizedekben szinte hihetetlen minőségi javuláson ment át, viszont a felszámolást kiváltó események egyfajta összeomlást megelőző időszakra esnek, ami nem a magas minőségi szint megtartására ösztönöz, így a normális előző állapotokhoz igazodó becslések a tényleges mérték alatt maradhatnak.
E rendelkezés érvényesülésének azonban nem is ez az alapvető gátja, hanem az, hogy
- az elkülönítésre egyszerűen már nincsen megfelelő összeg,
- ha van is valamilyen összeg, nem találni olyan vállalkozót, aki ezért magára vállalná a felmérhetetlen bizonytalanságot jelentő kötelezettséget, amit egy a csőd útjára lépett vállalkozó maga után hagy.
A csődtörvény keretei közt maradva, ha tehát az 58. § (4) bekezdése szerinti összeg úgy ahogy rendelkezésre áll, ebben az esetben pedig ezt az összeget az 57. § (1) bekezdés d) pontja szerinti sorban kell, illetve lehet kifizetni, de csak akkor, ha a hitelező
- magánszemély és
- követelése nem gazdasági tevékenységből ered,
- de még akkor sem, ha követelése kötvényen alapszik, amely utóbbit csak a teljesség kedvéért említettük meg, mert hisz építőipari, szavatossági-jótállási, kártérítési kérdésekkel a kötvények nem nagyon kerülnek kapcsolatba.
Ebből a levezetésből azonban kitűnik hogy hiányoznak a gazdálkodó szervezetek, méghozzá mind az 58. § (4) bekezdéséből, mind az 57. § (1) bekezdés d) pontjából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
