A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény1 hatálybalépésének napjától, 2004. május 1-jétől hatályos 2003. évi XXX. törvény 3. §-a a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (Pp.) az "Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése" alcímmel és 155/A. §-sal, valamint 249/A. §-sal egészítette ki. Mintegy fél évtizeddel ezelőtt e módosítás az európajogi szakirodalomban élénk vitát generált. A Pp. 155/A. §-ának egyetlen mondata sem volt, melyről a tudomány magyar képviselői kritikai észrevételüket ne fejtették volna ki, sőt, a közeljövőben többük megmérettetése várható az Európai Bíróság (EKB) előtt. Elöljáróban felelevenítjük e rendelkezéseket, s azokhoz kapcsolódóan - a teljesség igénye nélkül - néhány hivatkozást.
- A Pp. 155/A. § (1) bekezdése alapján a bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti. A 2003. évi XXX. törvény indokolása szerint a törvénymódosítás maga az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (EK-Szerződés) 234. cikkén alapuló előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazhatóságának, továbbá alkalmazásának feltételeit határozza meg. Ennek az utaló rendelkezésnek a megjelenítése azért célszerű, hogy a jogintézmény a belső eljárásjogi szabályokhoz szervesebben kapcsolódjon.2 Az egykori Igazságügyi Minisztérium Európai Közösségi Jogi Főosztályának munkatársai cikkükben úgy érveltek, az előzetes döntéshozatali eljárás belső jogi megjelenítése a hazai bírák számára nagymértékben segítséget, bátorítást nyújthat.3 Ez a deklaratív jellegű bekezdés Blutman László szerint feleslegesnek tűnhet4, míg Osztovits András azt anticipálja, hogy a Pp. 155/A. § (1) bekezdésének értelme teljesen kiüresedik, az ítélkezés számára gyakorlatilag használhatatlan lesz.5 Czuczai Jenő úgy véli, ezt olvasván számos magyar bíró számára úgy tűnhet, az előzetes döntéshozatali eljárás során magyar, s nem EU-jogot alkalmaz.6 Idézett cikkében Blutman joggal kifogásolja továbbá, hogy a jogalkotó polgári peres ügyben az előzetes döntéshozatali eljárás jogalapjaként kizárólag az EK-Szerződés 234. cikkét hívja fel.7
- A (2) bekezdés első mondata szerint az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. Ez utóbbi automatizmus - az idézett jogszabályhely rugalmatlansága - nem minden esetben kívánatos - fejti ki Blutman. Szerinte egyes esetekben a kötelező felfüggesztés az eljárás további elhúzódását eredményezheti, míg máskor az előzetes döntéshozatali eljárás ideje alatt is célszerű lenne időnyerés végett különböző eljárási cselekményeket végezni.8
- A következő mondat úgy szól, hogy a bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. E felsorolásból - hívja fel a figyelmet a szakirodalom - kimarad annak indokolása, az alapügy eldöntéséhez miért szükséges előzetes döntés.9
- A (2) bekezdésnek a 2006. évi CIX. törvény 167. § (3) bekezdésének a) pontjával módosított utolsó mondata értelmében a bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is. A 2003. évi XXX. törvény részletes indokolása szerint: "Ez azért szükséges, hogy az IM - mint a magyar jogrendszernek az uniós/közösségi joggal való összhangja biztosításáért felelős kormányzati szerv - haladéktalanul értesüljön az eljárásról, ami lehetővé teszi egyrészt az uniós/közösségi jog és a belső jog esetleges összeütközése esetében a szükséges jogalkotási lépések megtételének kezdeményezését, másfelől hosszabb időt biztosít a feltett kérdéssel kapcsolatban az Európai Bíróság eljárásában a tagállamoknak biztosított észrevételezési jog gyakorlásához szükséges kormányzati álláspont kialakítását megelőző szakmai előkészítéshez."10 Ezt az érvelést most már nem kizárólag a szakirodalom vitatja - Czuczai szükségtelennek és emellett alkotmányosan aggályosnak is tartja(11) - , hanem a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnak az EKB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményező egyik kérdése is - hivatkozva az EKB Alapokmánya 23. cikk (1) bekezdésére - valójában e kötelezettség előírhatóságára vár választ.12
- A Pp. 155/A. § (3) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye - a Pp. 249/A. §-ából következően a másodfokú eljárásban hozott ilyen tartalmú végzések kivételével. A Pp. 2005. november 1-jétől hatályos 340. § (3) bekezdésének értelmében pedig e körben közigazgatási perekben is külön fellebbezésnek van helye, ha az ítélet nem fellebbezhető. A hazai európajogi szakirodalom e végzések fellebbezhetősége kérdésének már eddig is kitüntetett figyelmet szentelt. A szerzők általában egyetértenek azzal, hogy a konkrét elmélet szerinti, utalásra kötelezett bíróságnak - azaz annak, amely előtt a közösségi jogot érintő igények még érvényesíthetők - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító végzése ellen nem kifogásolható fellebbezési jogot biztosítani. A másodfokú (közigazgatási perekben értelemszerűen általában már az elsőfokú) érdemi döntés ellen nincs olyan rendes jogorvoslat, melynek keretében vizsgálható volna az előterjesztés szükségessége.13 Igaz, találkozunk ellentétes állásponttal14, s a felülvizsgálat kívánatos terjedelmét illetően is eltérő vélemények ismerhetők meg. Szabó Sándor - a Be. "iker" rendelkezését elemezve - úgy véli, a felülbírálatot a felettes bíróságnak teljes terjedelemben biztosítani kell15. Ehhez képest - mint majd látjuk - a magyar bírói gyakorlat elviekben is lényegesen szűkebb körben teszi lehetővé a végzés megváltoztatását. A másik kérdést - az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés fellebbezhetőségét - érintően a domináns vélemény szerint a magyar jogalkotó helytelen megoldást választott, hiszen "a fellebbezés lényegében korlátozza az eljáró tagállami bíróság jogát az előzetes döntés iránti előterjesztéshez" (Blutman)16 és "az EK-Szerződés 10. cikke megsértését, a közösségi jog érvényesülése elve megszegését és a hazai jogban a törvényes bíróhoz való jog megtagadását is maga után vonja" (Szabó)17. Érdekes, hogy Osztovits előbb több okból is az EKB-t megkereső végzés elleni fellebbezési jog megengedése mellett tör lándzsát18, majd kizárólag a peres felek eljárási jogainak kiszélesítése érdekében tartja indokoltnak azzal, hogy a fellebbviteli bíróság csak rendkívüli esetben változtathassa meg az alsófokú bíróság akaratát19. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bátor bírájaként pedig legújabban azt a nézetet vallja, miszerint a közösségi jog helyes értelmezése szerint fellebbezésnek egyáltalán nincs helye.20 Végzése meghozatalakor mindenesetre ismert volt már Poiares Maduro főtanácsnoknak az EKB előtt C-210/06. számon folyó Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. ügyben tett indítványa. A Szegedi Ítélőtábla Cgf. III. 30.125/2006/2. számú végzésének harmadik kérdésére reflektálva21 a főtanácsnok úgy vélte, a közösségi jog bármely tagállam bármely bírósága számára felhatalmazást ad arra, hogy az EKB-hez előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon, s e felhatalmazást a nemzeti jog nem korlátozhatja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
