"Kerüld a pereskedést!
Győzd meg ismerőseidet, kössenek kompromisszumot amikor csak lehet.
Hívd fel a figyelmüket, hogy a pereskedés győztese milyen gyakran vesztes a valóságban a kiadások, költségek, és az elfecsérelt idő tekintetében"
Abraham Lincoln, 1850
Napjainkban a nemzetközi családjog területén a mediáció (közvetítői eljárás) egyre nagyobb szerepet kap. A nemzetközi és Európai Uniós jogalkotás területén is egyre hangsúlyosabban jelenik meg. Ennek legújabb bizonyítéka a jelenleg is zajló Brüsszel IIa. rendelet. A Rendelet[1] felülvizsgálata, amelynek során mind az ügyekben közreműködő Központi Hatóságok, mind pedig az eljáró bíróságok részére is kifejezetten javasolják az ügyek békés, mediáció útján történő megoldását.
A jelenleg hatályos Rendelet 55. cikk e) pontja[2] mondja ki azt, hogy a Központi Hatóságoknak feladatuk, hogy elősegítsék a szülői felelősség jogosultjai közötti megállapodást közvetítés vagy egyéb eszközök útján, és elősegítsék a határokon átnyúló együttműködést ebből a célból. Lényegesen korábbi, de nagyon fontos jogforrás, hogy már az 1980-as Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 7. Cikk c) pontja[3] is előírja a központi hatóságok részére, hogy biztosítsák a gyermek önkéntes visszavitelét vagy az ügy békés elintézését. Fontos még kiemelni, hogy az Európai Bizottság, együttműködésben az Európai Parlamenti közvetítővel 2014-2015-ben külön Európai szintű tájékoztatókampányt is indított elsősorban a szülők részére, amivel a békés megoldásra kívánták őket ösztönözni.
A nemzetközi családjog területén jelenleg a legintenzívebb munka a mediációval kapcsolatban a nemzetközi jogellenes gyermekelviteli ügyek területén figyelhető meg. Ezen ügyek a nemzetközi jellegű családjogi konfliktusok körébe sorolhatók, amelyek megnyugtató megoldása mind a hatóságok, igazságszolgáltatási szervek, szakemberek, mind pedig a szülők részére is komoly megterhelést jelentenek.
Magyarország az elmúlt években azzal szembesült, hogy a nemzetközi jogellenes gyermekelviteli ügyek száma évről évre ugrásszerűen emelkedik: 2010 és 2013 között az ügyszám e tárgykörben kétszeresére, közel százra emelkedett, és jelenleg is éves szinten közel 120-130 ilyen üggyel foglalkoznak az Igazságügyi Minisztérium szakemberei. Szükség van tehát az alternatív vitarendezés beépítésére. Ezt igénylik az ügyfelek és elsősorban az ügyekben érintett és legveszélyeztetettebb gyermekek is.
A mediáció kézenfekvő előnyeit a hagyományos, pereskedéssel és végrehajtással járó vitarendezéshez képest hosszan lehetne sorolni. Ehelyett beszédesebb egyetlen adatot idézni: a mediáció során kötött megállapodások 85-90 százalékát a felek betartják, vagyis mindössze az esetek 10 százalékában fordul elő a megállapodás nem megfelelő teljesítése.
A mediáció egyik legnagyobb előnye, hogy még abban az esetben is kedvező a hatása, ha végül nem kerül sor megállapodásra, mert a felek közötti jövőbeni kommunikációra így is jótékony hatással van. A mediáció képes feloldani akár évtizedes ellentéteket; egy képzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező mediátor képes ugyanis úgy irányítani a felek közötti beszélgetést, hogy a reménytelennek tűnő helyzetben is eredményre vezessen.
Magyarországon a mediáció jogszabályi háttere nemzetközi összehasonlításban is jó, előremutató. A jogalkotás olda-
- 40/41 -
láról tehát minden feltétel adott a mediáció terjedéséhez. Most a gyakorlati szakemberek ideje jött el, akik szakmai tapasztalataikkal képesek tartalommal megtölteni a jogi szabályozást.
Hazánkban jelenleg kevés tapasztalat van a nemzetközi gyermekelviteli mediációt illetően, ezért a terület jobb megismerése érdekében szükséges tanulmányozni az EU más tagállamaiban már működő, jó gyakorlatokat.
Jelenleg Németországban, Franciaországban, Csehországban működik olyan rendszer, amelyek Magyarországon is működőképesek lennének.
Németországban[4] Budesamt für Justiz (Igazságügyi Minisztérium) mint a Hágai Egyezmény német központi hatósága a hatályos német jog alapján jogosult és köteles is az egyezmény alapján elé beterjesztett visszaviteli kérelmeket bíróság előtt érvényesíteni. A német központi hatóság a Hágai Egyezmény 7. Cikke második bekezdésének c) pontja szerint támogatják a feleket abban, hogy békés úton találjanak megoldást vitájukra.
A mediációs eljárás során a feleket mediátorok segítik abban, hogy a gyermeket illető konfliktusukat önállóan oldják meg. A mediáció nem csupán a gyermek szokásos tartózkodási helyére és visszavitelére összpontosíthat, hanem érinthet olyan témákat is, mint a gyermeknek a szüleivel való kapcsolattartása, konkrét láthatási egyezség, gyermektartási egyezség, iskolai oktatás, bikulturális nevelés. A felek maguk döntik el, hogy milyen témákat kívánnak megtárgyalni. A mediáció így, a Hágai Egyezmény szerinti bírósági eljárás mellett lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy további fontos témákat beszéljenek meg, és adott esetben közös megegyezéses megoldást találjanak.
A Budesamt für Justiz a bikulturális komediáció alapján közvetít. Ezekben az esetekben az eljárást két mediátor végzi. A mediátoroknak (egyik férfi, másik nő) eltérő alapfoglalkozása van, az egyikük jogi végzettséggel rendelkezik, a másik pszichológus vagy pedagógus. Azonkívül az érintett felek származási országából származnak, ezért osztják azok kulturális és nyelvi hátterét is. A mediátorok nem csupán tanulmányuk és tapasztalatuk miatt, de speciálisan az elviteli ügyekre irányuló végzettségük miatt is képzett szakemberek. A Budesamt für Justiz mint német központi hatóság a Hágai Egyezmény szerinti mediációs eljárásokat szerződéses megbízás alapján szoros együttműködésben folytatja egy szakosodott civil szervezettel, a berlini székhelyű MiKK-val (Mediation bei internationalen Kindschaftskonlikten).
A mediáció általában ott zajlik, ahol a gyermek tartózkodik, és ahol a visszavitelre irányuló bírósági eljárás folyik. A mediációs eljárás költségeit, beleértve a felek és a mediátorok utazási és szállásköltségét is, általában a felek viselik. Amíg a felek kifejezetten nem nyilatkoznak másképp, a Hágai Egyezmény szerinti bírósági eljárás is párhuzamosan, a mediációtól függetlenül, időbeli késlekedés nélkül folytatódni fog.
A mediáció eredményeit az a bíróság teszi jegyzőkönyvbe foglalással kötelező erejűvé, amely előtt a Hágai Egyezmény szerinti visszaviteli eljárás folyik. Egyedi esetekben ezenfelül szükséges lehet az egyezség eredményét a másik államban is elismertetni. Ezért a mediáció során lehetséges és szükséges is a jogi képviselő igénybevétele.
Franciaországban[5] az Igazságügyi Minisztérium 2001-ben alapította a nemzetközi családügyi mediációs szolgálatot, amelynek feladatai: családi konfliktusok enyhítése, kiskorú elhelyezésére vonatkozó megegyezések elősegítése, valamint a gyermek és családtagjai közti kapcsolat újrafelvételének elősegítése. A szülő vagy nagyszülő kérheti a mediációt (állampolgárságára való tekintet nélkül), ha az egyik szülő Franciaországban él, a másik pedig egy másik országban. A mediáció e-mailben kérhető (mellékelve az ügy releváns iratainak másolatát), ingyenes, kezdődhet a bírósági eljárás előtt, közben, vagy utána, de a bírósági eljárást nem szakítja meg. A francia gyakorlatban a mediáció lehet kísérő intézkedés is, amely megkönnyíti a meghozott bírósági határozat rendelkezéseinek végrehajtását.
Csehországban[6] a brno-i székhelyű cseh központi hatóság (Úrad pro mezinárodněprávní ochranu dětí, azaz UMPOD - Office for International Legal Protection of Children) Jogi Főosztályának munkáját számos társosztály segíti, köztük a három pszichológust és egy mediációs ügyek koordinátorát foglalkoztató Pszichológusok Osztálya (Department of Psychologists). Utóbbi osztály feladatai közé tartozik többek között a mediációs eljárások koordinálása, illetve az ügyekben érintett felekkel való konzultáció és a gyermekek meghallgatása.
A cseh központi hatóság az önként vállalt mediációt ingyenesen biztosítja a feleknek. Az eljárásra sor kerülhet oly módon, hogy a szülők személyesen jelen vannak (ekkor az utazási költségeket nekik maguknak kell viselniük), valamint online, a Zoom Software alkalmazásával is. A mediáció során jelen van egy ügyintéző, valamint két mediátor, akik az ügyről nem rendelkeznek ismeretekkel, vagyis függetlenek. Közvetítőként általában egy férfi és egy nő jár el. Egy-egy ülés általában három órát vesz igénybe, amely ülések megismételhetők. A cseh központi hatóság a mediációt elsősorban gyermekelviteli ügyekben, kapcsolattartási ügyekben és olyan ügyekben javasolja, amelyben a szülők érdekeltek lehetnek. Az UMPOD német, angol és francia nyelven is vállal mediálást, amennyiben azonban tolmács közreműködése szükséges, annak költségeit a felek viselik. A cseh központi hatóság mediátori csapata pszichológusokból és jogászokból áll, akik mediátori alapképzésben és egyéb külföldi, kiegészítő képzésben részesültek.
A cseh társhatóság az ún. transzformatív modellt alkalmazza a közvetítés során, amelynek célja, hogy a szülők közötti kommunikáció módját és interakcióját megváltoztassa és ezáltal egy hosszú távú megoldás jöhessen létre. Az elképzelés
- 41/42 -
hátterében az áll, hogy a szülők felelősséggel tartoznak gyermekük jövőjét illetően, és ezért nekik maguknak kell meghozniuk a gyermekeket érintő döntéseket. E folyamatban lehetőség van részleges vagy átmeneti megállapodásokra, amely nagyon sokszor nyújt segítséget a szülőknek.
A fenti tagállami jó gyakorlatok alapján kijelenthető, hogy Magyarországon is szükséges bevezetni a mediációs szolgáltatást a nemzetközi gyermekelviteli ügyekben, mivel az ügyek hatékonyabb kezelését elősegíti, illetve a mediáció segíthet a feleknek a békés megegyezésben, ezáltal támogathatja az ügyek gyors lezárását és a gyermek helyzetének gyors rendezését.
A jogellenes gyermekelviteli ügyekben több szakember jelenik meg a folyamatban, ezért fontos tisztázni, hogy az egyes szakembereknek mi a szerepe a mediációs eljárásban.
A mediátor a mediációs ülés előkészítő szakaszában különös figyelmet fordít arra, hogy megvizsgálja, hogy a mediációs eljárásba került ügy alkalmas-e a mediációra, ugyanis nem minden ügy oldható meg mediációval. Nagyon fontos az alkalmasság vizsgálata, mind az ügy, mind az ügyben szereplők szempontjából, ez elsődlegesen a mediátor feladata. A mediátornak az előkészítés szakaszában tisztában kell lenni azzal, hogy a határokon átnyúló ügyeket bonyolult jogi helyzet jellemzi. Az előkészítésnek fontos része a felekkel történő előkészítő beszélgetés, amelynek keretében a mediátor részletesen tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás folyamatáról, a mediátor szerepéről a közvetítői eljárásban. Az előkészítő beszélgetésen a feleknek is lehetőségük van feltenni kérdéseiket és megosztani esetleges aggályaikat. A mediátor bevonhat olyan személyt is az eljárásba, aki noha az ügyben jogilag közvetlenül nem érintett, jelenléte mégis pozitívan befolyásolhatja az eljárás menetét. Természetesen ehhez mindkét fél hozzájárulására szükség van, ilyen személy lehet valamelyik szülő új partnere vagy nagyszülő. Az előkészítés lezárásaként a körülményektől függően megtörténik a mediációs ülés helyszínének és időpontjának kijelölése.
A medációs ülés mikéntje függ attól, hogy van-e lehetőség a személyes leülésre, vagy a nagy földrajzi távolság vagy egyéb körülmények miatt erre nincsen lehetőség, ezért más módon kell a mediációs ülést levezetni (pl. skype).
Ha a felek személyesen vesznek részt az ülésen, a mediátor feladata a mediációs ülés bizalmi légkörének a megteremtése, elismerése annak, hogy a felek erőfeszítést tesznek azért, hogy a közöttük lévő konfliktust békésen oldják meg. A mediátor az ülésen is ismerteti a mediátor szerepét, nevezetesen, hogy a mediátor nem dönt, nem javasol, nem ítélkezik; a folyamatért felelős, és nem az eredményért.
Biztosítja a feleket arról, hogy a közvetítői eljárás nem hatósági eljárás, de az itt született megállapodás a hatóság előtt felhasználható, hatóság előtt jóváhagyatható. Értő, aktív figyelemmel meghallgatja a feleket, biztosítva a közvetítői eljárás során a felek közötti erőegyensúlyt.
A mediátor a mediációs ülésen ügyel a vita tartalmi és érzelmi kontrolljára. Bátorítja, támogatja a feleket saját érzéseik, gondolataik kifejezésére, valamint szükségleteik, igényeik megjelenítésére. A mediátor munkája során együttműködik a gyermek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos ügyekben a Központi Hatóságokkal, bírósággal, információval rendelkezik arról, hogy ezekben az ügyekben a jogi hátteret több jogrendszer közötti kölcsönhatás adja. A mediátor az egész eljárás alatt figyel arra, hogy a felek hozzáférjenek a jogi információkhoz, azonban fontos, hogy jogi tanácsot nem adhat az eljárás során.
Ha az eset úgy kívánja, figyelembe veszi és tiszteletben tartja a felek eltérő kulturális és vallási hátterét. A lehetőségekhez mérten biztosítja a felek részére, hogy minden érdekelt fél a saját anyanyelvén szólalhasson meg. Figyelembe veszi a közvetítés során, hogy az elvivő szülő ellen indult-e büntetőeljárás. Segíti a feleket a megállapodás részletes kidolgozásában. Lehetőség szerint párban dolgozik (komediáció), az ügyek bonyolultságára és érzékenységére tekintettel.
Az ügyvéd első számú érdeke, hogy az ügyben érintettek minél előbb, minél gyorsabban, megnyugtatóan rendezzék családi kapcsolataikat. Az ügyvédnek elsősorban ehhez kell segítséget nyújtani, elképzelhető azonban, hogy nem kell mediátor segítségét kérni, mert egyeztetéssel sikerül a feleknek segítséget nyújtani ahhoz, hogy békésen rendezzék jövőbeni családi kapcsolataikat.
Abban az esetben, ha az ügyvéd vagy ügyvédek segítségével lefolytatott egyeztetés nem vezetne eredményre, az ügyvéd tanácsolhatja a feleknek, hogy vegyenek igénybe mediációs szolgáltatást, ilyenkor tájékoztatja a feleket a mediációs eljárás előnyeiről, menetéről, és saját szerepéről a mediációs eljárásban. Az ügyvédeknek ösztönözniük kell a viták békés rendezését az ügy bármely szakaszában.
Az ügyvéd ösztönözheti a feleket a békés megoldásra, felhívja a figyelmet a gyermek érdekeire és jogára, arra, hogy mindkét szülővel joga van kapcsolatot tartani. Tájékoztatja a feleket a közvetítő eljárás lehetőségéről és előnyeiről, a mediációs eljárás menetéről, a mediációs eljáráson való részvétel feltételeiről, és arról, hogy milyen minőségben vesz részt az eljárásban.
- 42/43 -
Jogi információkkal látja el a feleket, abban a tekintetben, hogy a mediáció eredményeként létrejött megállapodás valamennyi érintett jogrendszerben joghatással bírjon. A gyermek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos ügyekben rendelkezik a szükséges jogi ismeretekkel (speciális szabályozás, gyermek legfőbb érdeke).
Abban az esetben, ha jelen van a közvetítésen, az ügyvéd szerepe jelentősen megváltozik, nem tanácsadóként, hanem támogatóként van jelen, ezzel nagyban segítheti a felek közötti megállapodás létrejöttét, illetve közvetve a mediátor munkáját.
Abban az esetben, ha ügyvéd-mediátorként dolgozik, nem járhat el mediátorként, olyan ügyben, ahol valamelyik fél képviseletét látja el.
A gyermekek jogellenes elviteléről szóló 1980. évi Hágai Egyezmény szerint a Központi Hatóságoknak fontos szerepe van abban, hogy előmozdítsák, ösztönözzék a nemzetközi családjogi viták békés rendezését.
A Központi Hatóság elősegíti a közvetítéshez való hozzáférést a hozzá forduló ügyfelek részére. Ha a felek a Hatóság segítségét kérik, minél előbb tájékoztatniuk kell a Hatóságot megkereső szülőt egyfelől a hágai eljárásról, másfelől a közvetítői eljárás lehetőségéről, feltételeiről.
A Központi Hatóság kapcsolatba lép a gyermeket elvivő szülővel, tájékoztatja az eljárásról, megpróbálja rávenni az önkéntes visszavitelre, illetve részletes tájékoztatást nyújt a közvetítői eljárás lehetőségéről és annak feltételeiről, valamint arról, hogy a közvetítői eljárás egyidejűleg is folytatható a jogi eljárással.
Ha a Központi Hatóságnak lehetősége van rá, akkor saját közvetítői szolgálatot működtet az ilyen típusú ügyek kezelésére, vagy rendelkezik a mediátorok olyan listájával, akiket ajánlhat a feleknek vitájuk békés rendezésére.
A gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyekben a bíróságok nagyon sokat tehetnek a mediációs eljárások létrejöttéért. Függetlenül attól, hogy előzőleg a Központi Hatóság javasolta-e a feleknek a közvetítői eljárás lehetőségét, a bíró mérlegelheti, hogy indokolt esetben elrendelje a közvetítői eljárás igénybevételét.
Abban az esetben, ha a bíró utalja közvetítésre az ügyet, az időkereteket továbbra is ő szabályozza. Elrendelés esetén tájékoztatja a feleket a mediációs eljárás folyamatáról, előnyeiről, a mediációs ülésen született megállapodás joghatásairól.
Ha bíró utalja közvetítésre az ügyet, továbbra is őt illeti meg az ügy feletti kizárólagos irányítás joga. Abban az esetben, ha mediációt bíró rendeli el, a közvetítés lehet bírósági közvetítés vagy bíróságon kívüli közvetítés. (A legtöbb országban ezekben az ügyekben bíróságon kívüli közvetítők járnak el.)
Abban az esetben, ha a felek megegyezésre jutottak, a Hágai Egyezmény szerinti visszaviteli eljárásban eljáró bíróság a megállapodás tartalmától és a bíróság vonatkozó hatáskörétől függően a bíróság felkérhető arra, hogy a megállapodást bírósági határozatba foglalja.
Látható tehát, hogy egy nemzetközi gyermekelviteli ügyben induló mediációs eljárás több szereplő, több szakember egyidejű, magas színvonalú munkájának az eredményeképpen jöhet létre. A szakemberek közül az eljárás sikeressége és a megállapodás létrejötte szempontjából a mediátor szerepe kiemelkedő, ezért részükre egy speciális, kifejezetten a nemzetközi ügyek vitelére fókuszáló képzésre, továbbképzésre van szükség. Jelenleg Magyarországon ilyen képzés még nem elérhető, és az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya információi szerint Magyarországon mindössze egyetlen civil szervezet, a Közép-Európai Mediációs Intézet rendelkezik olyan szakembergárdával, akik az ilyen ügyekben felkérhetők mediációs eljárás levezetésére.[8]
Azon tagállamokban, ahol már van működő, jó gyakorlat, kialakult hozzá az a háttér is, amely a magas színvonalú képzéseket hivatott biztosítani a mediátorok részére.
Németországban az MiKK nevű civil szervezet az, amely olyan képzéseket szervez már kiképzett mediátorok részére, amely valamennyi olyan alapkészséggel és tudással ellátja a mediátorokat, amely ahhoz szükséges, hogy a gyakorlatban is képesek legyenek mediálni a nemzetközi gyermekelviteli ügyekben. A szervezet ezt a képzését évente egy alkalommal, általában ősszel tartja, és bárki jelentkezhet rá, aki megfelelő szinten beszél angolul, és befizeti a képzés díját, amely jelenleg közel 2000 euró.
A képzés során az elméleti elemek mellett a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy a megszerzett ismereteiket a gyakorlatban is kipróbálhassák, mivel a képzés során összesen hét esetmegoldó csapatmunkában vesznek részt a mediátorok.
Az MiKK által szervezett képzés egy héten át tartó intenzív tréning, amelyet mediátorok, jogászok és bírák tartanak és teljes körű elméleti ismereteket adnak át a résztvevőknek. A képzés során külön fókuszálnak a kulturális, nyelvi különbségek kezelésére, a komediáció módszerére, a nemzetközi és Európai Uniós jogszabályok ismertetésére, a bírói gyakorlatra és a gyermek részvételére, a gyermek jogaira és legfőbb érdekeire.
- 43/44 -
A fent ismertetett képzés sajátossága, hogy a mediátorok a képzés sikeres elvégzését követően részesei lesznek a Cross-Border Family Mediators Network hálózatának, így segítve a feleket és a központi hatóságokat is abban, hogy minél nagyobb arányban vegyenek igénybe mediációs szolgáltatást.
A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia[10] ajánlásai alapján és a fent bemutatott már működő jó gyakorlatok és képzés figyelembevételével az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályán már zajlik az a munka, amelynek célja egy ún. Central Contact Point létrehozása. A tervezett Central Contact Point egy nemzetközi családjogi közvetítésért felelős központi kapcsolattartó pont lenne, amely közvetlenül információkat nyújt az érdeklődő ügyfelek és a nemzetközi ügyekben eljáró közvetítők részére.
A kapcsolattartó feladatai az alábbiak lennének:
Információnyújtás az adott országban elérhető családjogi közvetítési szolgáltatásokról (pl. a közvetítők elérhetőségei, a képzésükkel, nyelvtudásukkal és tapasztalatukkal kapcsolatos információk; nemzetközi családjogi vitákban közvetítési szolgáltatást nyújtó szervezetek jegyzéke; a közvetítés költségeivel kapcsolatos információk; az alkalmazott/igénybe vehető közvetítési modellekre vonatkozó információk; valamint a közvetítés lebonyolításának módjára, és az annak keretében érintett lehetséges témakörökre vonatkozó információk.
Tájékoztatást nyújt arra vonatkozóan, hová lehet fordulni családi joggal és a jogi eljárásokkal kapcsolatos szaktanácsért.
Tájékoztatást nyújt továbbá a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodás kötelező érvényűvé nyilvánításának módjára és végrehajtására vonatkozóan, valamint hosszú távú megvalósíthatóságát biztosító, rendelkezésre álló támogatás formáiról.
A hálózatépítés, a képzési programok és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése révén előmozdítja a különböző szakértők közötti együttműködést. A titoktartás alapelvét figyelembe véve rendszeresen összegyűjti és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a központi kapcsolattartó pontok által kezelt ügyek számára és jellegére, a meghozott intézkedésekre és az eredményekre, többek között a közvetítések eredményére vonatkozó információkat, amennyiben ezek ismertek.
Természetesen a tervezett kapcsolattartó magának a mediációs eljárásnak a megszervezésében is segítséget nyújthatna a hozzá forduló ügyfelek részére, így is támogatva és elősegítve azt, hogy a nemzetközi jogellenes gyermekelviteli ügyekben sokkal nagyobb arányban vegyenek igénybe a felek mediációt.
A munkához a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia ajánlásai és EU tagállamok jó gyakorlatai szolgálnak alapul. A szolgáltatás illeszkedik a Kormány családbarát politikájához is, és annak bevezetésére a jelenleg is készülő jogellenes gyermekelviteli ügyekről rendelkező törvény hatálybalépésével egy időben kerülhetne sor.
A magyar házaspár 11 éve élt Spanyolországban, amikor a feleség 2017 augusztusában 10 éves lányukkal kettesben Magyarországra utazott az iskolai szünet idejére. Az utazásról a férj tudott, ő vette meg a repülőjegyeket, és két hét után várta vissza őket. A szünet után az anya azonban nem utazott vissza lányával Spanyolországba, férjét nem értesítette szándékáról, nem telefonált neki és tartózkodási helyét sem adta meg. A férj próbált kapcsolatba lépni a családjával, de nem sikerült.
Ezek után a spanyol hatóságok segítségét kérte gyermeke felkutatásában. Akkor vált egyértelművé számára, hogy felesége tette jogsértő volt, ugyanis, ha egy kapcsolatban bármely fél úgy dönt, hogy gyermekét a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országból elviszi és egy másik országban szándékozik letelepedni, akkor erről meg kell egyeznie partnerével, még mielőtt elhagyná a gyermekkel az országot. Ennek hiányában a cselekedet a gyermek szülő általi jogellenes elvitelnek tekinthető. Ez elindíthat egy olyan jogi folyamatot, amelynek célja, hogy a gyermeket minél hamarabb visszavigyék abba az országba, ahol korábban életvitelszerűen élt.
Az apa végül bejelentést tett gyermeke jogellenes elvitele miatt. Az ügy haladását segítette az a megalapozott feltételezés, hogy a feleség a gyerekkel együtt Magyarországon tartózkodik. Mivel Magyarország tagja a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai Egyezménynek, így az apa azonnal eljárást tudott indítani a gyermek visszaadása iránt.
Az apa kérelme a külföldi központi hatóságtól az Igazságügyi Minisztériumhoz került. Magyarországon az Igazságügyi Minisztérium látja el a gyermekelviteli ügyekben illetékes Központi Hatóság feladatát. Ha a Központi Hatóság a beérkezett kérelmet elfogadja, lehetősége van a bírósági eljárás megindítása előtt megkísérelni a gyermek önkéntes visszavitelének biztosítását vagy az ügy békés elintézését, pl. mediációval.
- 44/45 -
A következő lépés az anyával való kapcsolatfelvétel volt. Az apa minden rendelkezésre álló hasznos információt megadott a felkutatás elősegítésére. Sikerült is az anyát elérni, aki első pillanatban rendkívül elutasító volt. Miután ismertették vele tettének lehetséges következményeit és felvilágosították, hogy jogellenesen - az apa hozzájárulása nélkül - hozta el lányukat a szokásos tartózkodási helyéről (Spanyolországból), hajlandó volt együttműködni. Ezzel egyidejűleg tájékoztatták a mediáció lehetőségéről. Az anya végül nyitottnak mutatkozott a személyes találkozóra és a mediáción való részvételre. Az apa már korábban felvilágosítást kapott a mediációról, és kedvezően fogadta a békésebb tárgyalás lehetőségét.
A mediációra decemberben, közvetlenül karácsony előtt került sor, miután a házaspár már több hónapja nem látta egymást. Tekintettel a közelgő ünnepekre és az idő szorítására rendkívül feszített ütemterv szerint haladt a közvetítés. Az egyéni beszélgetésekre és az ülésekre másfél nap állt rendelkezésre: első nap reggelén szerveztek a mediátorok a felekkel külön-külön egy személyes beszélgetést, majd ezt követte egy több órás ülés. Aznap délután folytatták a második üléssel, a harmadik ülést pedig másnap délelőtt tartották.
Ekkor a házaspár már hónapok óta nem állt kapcsolatban egymással, és feltehetően a viszony is annyira megromlott közöttük, hogy a feleség a mediáció megkezdése előtt jelezte, hogy nem akar személyesen találkozni férjével és nem szeretne egy légtérben lenni vele. Szerencsére olyan helyszínen folyt a mediáció, ahol lehetőség volt külön szobát biztosítani a felek számára, így megoldható volt a sétáló mediáció. Az apának nem volt kifogása a közvetítés ezen formája ellen. Az résztvevőket először külön-külön, de mindkét mediátor egyszerre hallgatta meg.
Az elmondott történetből kibontakozott, hogy a házaspár kapcsolata már régóta megromlott. A feleség úgy érezte, hogy rá marad a család eltartásának felelőssége. A szakmája szerint fordító férjének nem volt állandó munkája, csupán ad-hoc jellegű megbízásokat kapott. Rendszeres bevétellel csak a feleség rendelkezett, aki egy turisták által látogatott szuvenírboltban dolgozott, sokszor késő estéig. Az anyát zavarta, hogy ő évek óta nem tud esténként a lányával együtt lenni, férje nincs rendszeresen jelen a gyereknevelésben, nem tudott rá számítani. Kiderült, hogy párja rendszeresen iszik, emiatt nem volt jó érzése, amikor a lányát egyedül hagyta esténként az apjával, amíg ő dolgozott. Elmondása alapján a férj sokszor volt erőszakos vele is és a gyerekkel is; többször nagyon különösen viselkedett és szokatlan dolgokat csinált. A feleség az egyéni ülés alatt végig erős negatív érzésekkel beszélt férjéről, többször támadta őt. Kiderült, annyira nem látott esélyt kapcsolatuk javítására, hogy végül a válópert itthon benyújtotta.
A férj meghallgatása során úgy tűnt, ő nem tekinti a kialakult helyzetet olyan súlyosnak, mint felesége. Sőt, néha szinte könnyelműen beszélt a problémákról, pl. nem tagadta, hogy rendszeresen iszik, de ahogy ő mondta - "csak délután 16 óra után, nem egész nap". Az kezdettől fogva látszott, hogy lányával szoros a kapcsolata és nagyon szereti őt. Láthatóan megviselte a családjától külön töltött idő és hogy régóta nem tudott lányáról semmit. Szerette volna feleségét megkérdezni: mi van vele, hogyan telnek a napjai, jár-e iskolába. A férfi érzelmesnek tűnt, többször elsírta magát. Családjáról végig nyugodtan és higgadtan beszélt, nem volt benne agresszió, inkább érthetetlenség a kialakult helyzettel kapcsolatban.
Az egyéni elbeszélgetések segítették a mediátorokat meglátni, miként élik meg a felek a konfliktust, milyen érzésekkel viseltetnek egymás iránt, milyen képük van önmagukról és a konfliktusban betöltött szerepükről. A meghallgatások után kezdődött a sétáló mediáció, ekkor mindkét közvetítő együtt "sétált" a feleség és a férj között. Kérdéseket tettek fel, majd közvetítették a válaszokat. Közben folyamatosan törekedtek a bizalmi légkör kialakítására, hogy a felek elmondhassák érzéseiket megfogalmazzák mit és hogyan éltek meg. A sétáló mediáció egyik előnye ilyenkor, hogy mire a mediátorok az egyik szobából átértek a másikba, addig volt idejük átfogalmazni a negatív tartalmú kritikákat és már egy semleges, esetleg pozitív állításként továbbították a másik felé. Ez a transzformáció különösen fontos volt ahhoz, hogy a felek meghallják és megértsék egymás érzéseit.
Hamar világossá vált, hogy a házaspár konfliktusa komoly értékrendbeli különbségekben gyökerezett és az otthonról hozott mintáknak és működési módoknak nagy szerepe volt a pár egymáshoz való viszonyulásában. Igaz, mindketten "Jehova tanúi" voltak, de az apa nőtt fel olyan családban, ahol különösen erősen gyakorolták a vallást, sokszor túlzott elvárásokat támasztva, pl. nem lehetett az érzelmeket kifejezni; megalázták a fiúkat, ha sírtak; a nőket kevésbé tisztelték. Emiatt a férfit sok trauma érte, fiatal korában még a családja kitagadását is át kellett élnie, amikor kijelentette, ő nem akarja a vallását gyakorolni. Egyértelmű volt, hogy a férjnek nem volt családi mintája a szeretet megfelelő kifejezésére és meglehetősen torz normákat hozott otthonról.
A délutáni ülésen a feleség hajlandóságot mutatott, hogy összeüljenek és együtt folytassák a beszélgetést. Mivel a pár már régóta nem látta egymást, és nyilvánvaló volt, hogy mindketten mélyen érintettek a konfliktusban, a mediátorok különösen figyeltek az erőegyensúly fenntartására. A közös folytatás lehetőséget adott a feleknek elmesélni és meghallani, hogy ugyanazt a helyzetet - a vallásosságot - ki, hogyan élte meg. Kiderült, hogy a férj azokat a furcsa dolgokat, amiket a feleség nem tudott elfogadni a családból hozott
- 45/46 -
minták végett, másképp értelmezte. Egyszerűen másképp értelmezték ugyanazon fogalmakat. Ilyen helyzetben a mediátornak abban kellett segítenie a feleket, hogy meglássák és kimondják ezeket a különbségeket, és megfogalmazzák, hogy akarnak-e ezeken változtatni a kapcsolat javítása érdekében vagy nem. Az ülés során a férfi többször ráeszmélt, hogy viselkedése hogyan hatott a családjára és mit váltott ki feleségéből. Látszott, hogy a felismerés nagyon megviselte, többször elsírta magát.
A mediátorok segítségével a férj és feleség közötti kommunikáció fokozatosan javult, ennek köszönhetően képesek voltak négy opciót megfogalmazni a jövőjüket illetően:
- Visszautazik a család Spanyolországba, és szakember segítségével változtatnak a helyzeten.
- Visszautazik a család Spanyolországba, de külön költöznek.
- A feleség és a gyerek Magyarországra költözik, de a férj Spanyolországban marad.
- A feleség és a gyerek Magyarországra költözik, és a férj is.
A cél az volt, hogy elkerülve a bírósági eljárást, az apa vonja vissza a feljelentést, és a szülők maguk dolgozzanak ki egy olyan megoldást, ami a gyermek érdekeit is figyelembe véve mindkettőjüknek megfelelő. Még ott helyben a férj meg is írt egy e-mailt, amiben visszavonta a gyermekelviteli eljárást. A folyamat nagyon jól haladt. Ám ekkor történt egy nem várt fordulat. Az ülések közötti rövid szünetben az apa felhívta a spanyol gyermekjogi civil szervezetet (akikkel már korábban is kapcsolatban állt) és tájékoztatta őket a fejleményekről: elmondta, hogy Magyarországon mediáción vesznek részt a feleségével, és egy közös megállapodáson dolgoznak. Nem tudni pontosan miért, de a külföldi szerv munkatársai ekkor - kérdések feltevése helyett - azt a tanácsot adták a férfinak, hogy semmilyen papírt ne írjon alá. Azon voltak, hogy meggyőzzék az apát, hogy mégis a jogi utat válassza.
Ekkor megakadni látszott a mediáció, úgy tűnt, mindaz, amit addig sikeresen felépítettek, összedőlhet. Mi segített ekkor? Hogyan tudták a mediátorok átlendíteni a tárgyalást a mélyponton?
- Először is, újra összefoglalták, mit értek el addig.
- Kiemelték, hogy a felek milyen szépen haladtak és mennyi mindent megbeszéltek már.
- Megkérdezték a feleséget, hogyan érzi most magát.
- Megkérték a férjet, mondja el, hogyan érzi most magát és mit vár a jogi eljárástól.
- Átbeszélték, hogy mi lehet a legjobb és a legrosszabb kimenetel, ha a jogi megoldást, illetve a közös megállapodást választják.
- Megkérték, hogy gondolják végig, mi lenne - és miért - a gyerek érdeke.
Ebben a helyzetben nagyon sokat segített, hogy két mediátor dolgozott együtt. Jól kiegészítették egymást, nemcsak a női-férfi dinamika fenntartása miatt, hanem azért is, mert rendkívül intenzív és fárasztó ülés volt, így amikor az egyik mediátor elfáradt, akkor volt kire támaszkodnia és kis időre háttérbe tudott húzódni.
Látszott az apán, hogy bizonytalan ebben a helyzetben: örült, hogy sok mindent át tudtak együtt beszélni, de mégis a jogi megoldást erősebbnek vélte. A mediátorok a kérdezés, összefoglalás, pozitív megerősítés technikájával dolgozva elérték, hogy a felek újra átgondolják a lehetséges megoldásokat. Ekkor az apa meglepő kéréssel fordult a mediátorokhoz: szeretett volna a közvetítők jelenléte nélkül beszélgetni a feleségével. Tekintettel az előzményekre (régen nem találkoztak, támadó hangvétel, esetleges bántalmazás) ez meglepő kívánság volt, de mivel az anya hozzájárult, a mediátorok engedélyezték számukra a külön időt. Közel háromnegyed órát töltöttek kettesben, "magánbeszélgetésük" után határozottan jobb hangulatban voltak, mozdulataik, hangnemük sokkal közvetlenebb lett. Érzékelhető volt, hogy a felek elmozdultak korábbi pozíciójukból, és nyitottá váltak egy tartós együttműködésre. Valószínű ez is hozzájárult, hogy végül sikerült a következő megállapodást létrehozniuk: az apa ekkor kijelentette, hogy kérni fogja az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy szüntesse meg az általa, az anya ellen a gyermek jogellenes elvitele iránt indított eljárást, és hozzájárult a gyermek jogszerű magyarországi tartózkodásához. Megegyeztek továbbá három hónapos időtartamra a gyermekkel való kapcsolattartásának módjában és rendszerességében. Megállapodtak továbbá az apa által fizetendő tartásdíj mértékében is.
Összefoglalva elmondható, hogy ez a mediáció több szempontból is nehéz, illetve nem szokványos volt. Egyrészt rendkívül intenzíven, másfél nap alatt tartották meg a három ülést, másrészt igen összetett konfliktusról volt szó. A felek nagyon messziről indultak, kezdetben a feleség nem akart egy szobában lenni a férjével, találkozni sem akart vele. A sétáló mediáció lassította a megbeszélést, de ez kellett ahhoz, hogy a bizalom lassan kialakuljon, és az anya nyitottá váljon a közös beszélgetésre. A helyzetet nem könnyítette, hogy a felek közötti értékalapú konfliktus nehezen oldható, hiszen a hozott mintákat, szerepeket, gondolkodásmódot nehéz megváltoztatni. A mediáció alatt a férj többször is megdöbbenten ismerte fel, hogy viselkedése hogyan hatott a családjára, és ráébredt, hogy ezen változtatnia kell. Maga az eljárás a célját elérte, mert végül az apa visszavonta a kérelmét és a gyermek érdekeit maximálisan szem előtt tartó megállapodás született, amelyet mindkét fél elégedetten írt alá.
A tanulmányomban bemutatott, a nemzetközi jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediáció területe jelenleg kiemelten foglalkoztatja azokat a mediátorokat,
- 46/47 -
ügyvédeket, jogászokat, bírákat, akik praxisuk során találkoznak ezzel az ügytípussal.
Tekintettel arra, hogy a válások száma a vegyes (külföldi-magyar) házasságokban is magas[12], ezért ez a probléma hosszú távon fennmarad, és álláspontom szerint a szülők, a gyermekek, a tágabb család, a közreműködő szakemberek és hatóságok részére is optimális megoldás lehet, ha ezeket a konfliktusokat a felek minél nagyobb arányban békés úton oldják meg. Az ehhez szükséges hazai, Európai Uniós és nemzetközi jogi környezet már rendelkezésre áll.
Most annak az ideje jött el, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egy olyan rendszer kialakítására kerüljön sor Magyarországon is, amely segíti, támogatja a családokat abban, hogy a nemzetközi elemet tartalmazó konfliktusaikat mediáció segítségével oldhassák meg. Ez véleményem szerint több szempontból is fontos társadalmi érdek. A mediáció sikeres lebonyolításával csökkenteni lehet a peres eljárások számát, kisebb lesz az esélye az ún. utópereknek, és a családok nem csak attól kímélhetik meg magukat, hogy hamarabb rendezik a viszonyaikat, hanem az ezzel járó kockázatokat (további, elmélyülő konfliktusok, egészségügyi és gazdasági problémák, a gyermek és a szülők lelki sérelmei) is lehet csökkenteni.
Végezetül még egy nagyon fontos tényre szeretném felhívni a figyelmet, amely túlmutat a jogi kérdéseken, azonban szorosan összefügg azzal, különös tekintettel a mediáció módszerére. Saját tapasztalataim szerint kijelenthetem, hogy a mediációban való részvétel jelentheti egyben azt is, hogy a szülők úgy képesek dönteni a szülői felelősség kérdésében, hogy azért ténylegesen felelősséget is vállalnak, és nem egy harmadik, külső személytől várnak egy olyan megoldást, amely az esetek jelentős részében egyiküknek sem megfelelő. Ha pedig a szülők ezt az utat választják, akkor a jövőre orientáló megállapodást kötnek és jó szülők tudnak maradni, a jó szülő pedig boldog, ami maximálisan szolgálja a gyermek legfőbb érdekét. ■
JEGYZETEK
[1] 2201/2003/EK rendelet - a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
[2] Brüsszel IIa. rendelet 55. cikk e) pont - elősegítsék a szülői felelősség jogosultjai közötti megállapodást közvetítés vagy egyéb eszközök útján, és elősegítsék a határokon átnyúló együttműködést ebből a célból.
[3] 1980-as Hágai Gyermekelviteli Egyezmény - 7. Cikk - A központi hatóságok - c) pont biztosítsák a gyermek önkéntes visszavitelét vagy az ügy békés elintézését.
[4] A német Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása.
[5] A francia Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása.
[6] A cseh Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása.
[7] Mediáció a nemzetközi gyermekelviteli ügyekben - békés megoldás a gyermek érdekében - http://www.kormany.hu/download/7/75/70000/k%C3%A9zik%C3%B6nyv_verzi%C3%B3_HUN.pdf
[8] www.kemi.hu
[9] https://www.mikk-ev.de/s-content/uploads/2018/04/2018_October_CBFM_Programme-EN.pdf
[10] Bevált gyakorlatról szóló útmutató a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezmény alapján.
[11] Részlet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Általános Mediáció Szak részére készített esettanulmányból - készítette: Mózer Zsuzsanna, konzulens: dr. Németh Zoltán.
[12] http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Marriage_and_divorce_statistics
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főosztályvezető, Igazságügyi Minisztérium, Nemzetközi Magánjogi Főosztály.
Visszaugrás
