A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény többszöri olvasása után óhatatlanul a méltán nagynevű Pink Floyd együttes örök dala, a The Dark Side of the Moon jutott eszembe először, mivel tudvalévően a hold másik oldalát sosem látjuk, és e jogszabálynak is van nem meglátható, nem megismerhető oldala. Ugyanakkor írásom címe a Star Wars filmeposzban megörökített harcot is eszembe juttatja az Erő és a Sötét oldal között. Tanulmányomban szeretném egy kicsit "megvilágítani" e sötét oldalakat kizárólag bírói szemszögből, hiszen úgy vélem e jogszabály alkalmazása nem csupán a bíráknak jelent fejtörést, hanem a rendőrségnek is.
A jogszabály megszületésének előzményeként a 115/2003. (X. 28.) Ogy. határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról az alábbiakat állapítja meg a családon belüli erőszak tekintetében: "A családon belüli erőszakról nem rendelkezünk reális ismeretekkel, azt azonban tudjuk, hogy nem ritka és elszigetelt jelenség a magyar társadalomban. A gyermekek, a nők, az öregek, a gyengébbek bántalmazása sok családban az életmód része, a kisközösségi kommunikáció, ’elfogadott’ formája. A családon belüli erőszak különösen sok gyermek és nő számára jelent folyamatos bántalmazást. A kutatások szerint azok a gyermekek, akiket gyakran bántalmaztak, maguk is hajlamosabbak arra, hogy erőszakot alkalmazzanak. A személy elleni bűncselekmények körében jelentős a családtagok sérelmére elkövetett bűncselekmények aránya. 1996-2001 között évi 179-ről 181-re nőtt a vér szerinti hozzátartozók és a házastársak sérelmére elkövetett emberölések száma. A 2001-ben elkövetett 377 emberölés 47,8 százalékában családtag volt az áldozat. 2001-ben minden harmadik súlyos testi sértés elkövetője hozzátartozóját vagy házastársát támadta. A szexuális bűncselekmények 60 százalékát ugyancsak olyan elkövető valósította meg, akivel a sértett rokonsági, ismeretségi kapcsolatban volt. A családkutatók szerint a konfliktusok megoldásának elfogadott eszköze számos családban az erőszak alkalmazása." A határozat törvényalkotási feladatként előírta, hogy az ideiglenes (72 órás) és hosszabb tartamú távoltartó magatartási szabály alkalmazási feltételeit meg kell teremteni. Az Európa Tanács 1990. évi 2. sz. Ajánlása foglalkozik a családon belüli erőszak elleni társadalmi intézkedésekről.
Ilyen előzmények után 2006. július hó 1. napjával került sor a távoltartás büntető eljárásjogi intézményének bevezetésére a 2006. évi LI. törvénnyel, amikor is a büntetőeljárás során 10-30 nap közötti időtartamra meghatározott távoltartásra adott lehetőséget a törvény. Ezen távoltartás alkalmazása alatt kialakuló gyakorlat azt mutatta, hogy a feladata szerint azonnali biztonság garantálására szolgáló jogintézmény elrendelésének vagy elutasításának átlagos átfutási ideje hat hónap.
Az Országgyűlés 2008. december 15-én négy tartózkodással hozta meg a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényt, a "polgári jogi távoltartást". A köztársasági elnök 2009 januárjában a még ki nem hirdetett törvényt előzetes normakontroll végett megküldte az Alkotmánybíróságnak, mert néhány rendelkezését részben értelmezhetetlennek, részben alkalmazhatatlannak tartotta. Az Alkotmánybíróság osztotta az államfő álláspontját, és májusi döntésével megállapította a törvény néhány részének, pontosabban mindössze két mondatának alkotmányellenességét. Ez az "erőszak" és a "hozzátartozó" fogalom-meghatározása volt.
A parlament az Alkotmánybíróság instrukcióinak megfelelően átdolgozott jogszabályt (2009. évi LXXII. törvényként) 2009 őszén fogadta el újból, és az október 1-jével hatályba is lépett.
A 2009. évi LXXII. tv. mindezek figyelembevételével arra irányul, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, a sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó bűncselekmény bekövetkezne.
A törvény a bíróságokra hármas feladatkört telepített:
- a megelőzés körében jelzési kötelezettséget,
- az ideiglenes megelőző távoltartó határozat bírósági felülvizsgálatát,
- a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló eljárás lefolytatását.
A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2010. február 17-19-ei országos tanácskozása tárgyalta többek között a távoltartási törvényt is. Ennek során megtárgyalták az e témakörben készült vitaanyagot, és megállapították, hogy a tanácskozás résztvevői egyetértenek azzal, az írásban kifejtett észrevétellel, amely szerint " a törvény jelenlegi formájában alkalmazhatatlan, igazságtalan, alkotmányossági (emberi jogi) aggályokat vet fel és annak lényeges (koncepcionális) megváltoztatása nélkül a törvényhozó által elérni kívánt célt szolgáló jogalkalmazás a technikai jellegű részlet problémák eldöntése esetén sem képzelhető el." (BH 2010/6 Fórum rovat)
A Bírónők Egyesülete 5 bíróságon 112 ügyet vizsgált meg. A vizsgált ügyek közül 8 ügyben a bántalmazó nő volt. 12 ügyben a volt élettárs ellen indítottak eljárást, 18 esetben szülő-gyermek kapcsolat volt a felek között, 52 esetben pedig házastársak vagy volt házastársak voltak az érintettek. Egy esetben került sor bejegyzett élettársak között az eljárásra. A további esetekben barát, volt barát, sógor kapcsolatban történt a bántalmazás.
Az alábbiakban a jogszabálynak olyan hibáit, ellentmondásait kísérelem meg felsorolni és elemezni, amelyek a bíróság részére a legnagyobb fejtörést okozzák a napi jogalkalmazás során.
A törvény 1. § (3) bekezdése a cselekvőképes hozzátartozó tekintetében állapítja meg a távoltartás alkalmazhatóságát, ugyanakkor nem szól arról, hogy milyen eszköz van a jogalkalmazó kezében, ha 18 éven aluli, vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett a bántalmazó. Jobb megoldás híján marad a hagyományos jogi lehetőség, úgymint a zaklatás, illetve a büntetőeljárás során alkalmazható távoltartás intézménye. De kérdéses, hogy ebben az esetben a bántalmazott mikorra részesül jogvédelemben. Hogyan kell tisztázni, hogy valaki gondnokság alatt áll-e. A gondnokoltak országos nyilvántartása e tekintetben segítséget nyújt a bírósági szakban, de a rendőrségiben nem. Ugyanakkor, ha valaki cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt áll, nem biztos, hogy nem tudja felmérni cselekményének súlyát és következményeit, különösen ha pl. csak bizonyos ügycsoportokra lett korlátozó gondnokság alá helyezve (pl. ingatlanügyek intézése). A gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróság csak akkor vizsgálja ezt a kérdést, ha az eljárás során felmerül annak gyanúja, hogy a bántalmazó cselekvőképességében korlátozott, vagy cselekvőképtelen.
A hozzátartozó fogalmat a törvény a következők szerint szabályozza: "E törvény alkalmazásában hozzátartozónak kell tekinteni a Ptk. 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozókat és hozzátartozókat, valamint a volt házastársat, a volt bejegyzett élettársat, a gondnokot, a gondnokoltat, a gyámot, a gyámoltat." [1. § (5) bek.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
