Mindig, amikor új korszak kezdődik valamiben, különösen érdekessé válnak az első tapasztalatok. Joggal van ez így. Egyrészt ugyanis mielőtt elkezdődne az "új", "régi" tudásunk és tapasztalataink alapján várakozásokkal, vagy éppen - a körülményektől függően - félelmekkel (vagy esetleg mindkettővel) tekintünk a változások elé. Az első tapasztalatok egyben az első lehetőséget jelentik arra, hogy ezeknek a várakozásoknak és félelmeknek a kezdeti beigazolódásáról mondjunk valamit. Másrészt ezeket az első tapasztalatokat éppen azért is érdemes szemügyre vennünk, mert ekkor még semmiről sem tudunk (és nem is kell) véglegeset mondani. Egy új korszak kezdeti időszaka egészen természetesen viseli magán az útkeresés jellegét, ami azzal jár együtt, hogy más időszakokhoz képest különösen nagy mozgástér nyílik elképzeléseink, irányaink módosítására. Az első tapasztalatok megfogalmazása nélkülözhetetlen ehhez a kontrollált útkereséshez.
Nem vitás, hogy az Alkotmánybíróság életében 2012. január 1-jén új korszak kezdődött. Az Alaptörvény hatálybalépésével maga az alkotmányszöveg is megváltozott, az Alkotmánybíróság működése pedig jelentősen átalakult. Noha a testület alapvető feladata, alkotmányos küldetése nem változott, és az Alkotmánybíróság továbbra is az Alaptörvény legfőbb védelmezője, az alkotmányosság védelmét új hatásköri rendben, új eljárásokban kell ellátnia. Az 1989-es megalakulást követő 22 év alkotmánybíráskodásának páratlan jogállami teljesítményét látva különösen is érthető volt, hogy az újfajta működéshez kötődő várakozásokról és félelmekről ez esetben a szokásosnál is élénkebb diskurzus, vita zajlott (teszem hozzá: zajlik még ma is).
Ennek a diskurzusnak volt az egyik fontos állomása a HVG-ORAC Kiadó által az Alkotmánybírósági Szemle égisze alatt szervezett tavalyi konferencia. Azon - más fórumokhoz hasonlóan - én magam is megfogalmaztam egy-két olyan szempontot, amelyet az új hatáskörgyakorlás elébe menve fontosnak tartottam kiemelni. Bő egy év elteltével időszerű, hogy az első tapasztalatok fényében megvizsgáljuk, hogyan állunk előzetes feltevéseinkkel. Megnyitó előadásomban megengedhetem magamnak, hogy ne menjek bele az új hatáskörök gyakorlása során felmerült részletkérdésekbe, hiszen kollégáim éppen ezt a munkát fogják elvégezni ezen a konferencián. Arra törekszem, hogy az Alkotmánybíróság elmúlt időszakát értékelve a működés új korszakának néhány alapvető jellemvonását felvázoljam. Ezek hol igazolják, hol cáfolják, hol pedig egyelőre nem adnak választ korábbi várakozásaimra.
A viták kereszttüzében állt az a kérdés, hogy a populáris akció megszűnésével, valamint azzal, hogy absztrakt utólagos normakontroll kezdeményezésére csak az Országgyűlés egynegyede, a Kormány, illetve az alapvető jogok biztosa kapott jogot (ez a lista bővült most a Kúria elnökével és a legfőbb ügyésszel), nem gyengül-e le végzetesen az Alkotmánybíróság normakontroll-hatásköre. Képes lesz-e az Alkotmánybíróság az elmúlt két évtizedhez hasonló szinten kontrollálni a törvényhozás munkáját?
Azt gondolom, e tekintetben az elmúlt időszak azokat a várakozásokat igazolta, amelyek a normakontroll hangsúlyos szerepének megmaradásával számoltak. Összegző megállapításom az, hogy valamennyi fontos ügy, fontos törvény az Alkotmánybíróság elé került. A gyakorlat igazolta, hogy az új hatásköri és eljárási rendben van két tényező, amely - az egyéb lehetőségek mellett - képes megőrizni az utólagos normakontroll korábbi (a populáris akciókon alapuló rendszerben kialakult) jellegét is, ti. hogy bírói eljárás nélkül is sor kerülhet törvények alkotmányossági felülvizsgálatára.
Az egyik ilyen tényező az alapvető jogok biztosának indítványozási jogosultsága. Az ombudsman bevonását a normakontroll-kezdeményezésbe már a javaslatot megfogalmazó Velence Bizottság is az actio popularis nélküli rendszer fontos elemének tartotta, és a gyakorlat igazolta is a javaslata fontosságát. Ahhoz, hogy az ombudsman szerepvállalása valóban ennyire beváltsa a hozzá fűzött reményeket, arra is szükség volt, hogy a jelenlegi biztos kifejezetten aktívan viszonyuljon fellépési lehetőségeihez. A saját eljárásához kötődő értelmezési kérdéseket rendre abba az irányba döntötte el, hogy minél szélesebb körben láthassa el ezt a feladatát: egyrészt nem válogat az ügyek között, hanem valamennyi hozzá érkező kezdeményezést érdemben megvizsgál, másrészt a biztos - az új ombudsmani törvény és az Abtv. alapján, a korábbi gyakorlattal ellentétben - úgy értelmezi saját hatáskörét, hogy a normakontroll indítványozására önállóan, vagyis konkrét vizsgálat nélkül is lehetősége van.
Meggyőződésem, hogy ez az ombudsmani szerepfelfogás felel meg annak az alkotmányos feladatnak, amelyet a biztos indítványozási joga jelent ma a magyar alkotmányvédelemben.
- 71/72 -
Az elmúlt időszakban tehát az alapvető jogok biztosának kulcsszerepe volt abban, hogy a fontos ügyek eljutottak az Alkotmánybíróság elé. A biztos és hivatala a szerepköréből adódó társadalmi érzékenységgel és valóságismerettel érzékelte, melyek a leghangsúlyosabb alkotmányos dilemmák, és azokat szakszerűen előkészítve az Alkotmánybíróság asztalára tette. Így került sor a hallgatói szerződéseket, a megváltozott munkaképességűeket, a jogi segítségnyújtást vagy a hajléktalanokat érintő szabályozás felülvizsgálatára, de ombudsmani indítvány alapján döntött az Alkotmánybíróság az Alaptörvény átmenti rendelkezéseinek, a családvédelmi törvénynek és az egyházügyi törvénynek az alkotmányosságáról is.
A másik tényező, amely hozzájárult az utólagos normakontroll hatékonyságának megőrzéséhez, a "közvetlen" alkotmányjogi panasz lehetősége. Ebben az esetkörben ugyan szükség van az indítványozó egyéni érdekeltségének, érintettségének igazolására (azaz nem az actio popularis él tovább), de annak sikere esetén a törvényt közvetlenül, bírói eljárás nélküli megtámadhatja. Az Alkotmánybíróságnak nagy volt és továbbra is nagy a felelőssége e hatáskör feltételeinek értelmezésekor: nem szabhatja túl szűkre az indítványozási jogot, hiszen azzal a jogvédelmi rendszert jelentősen gyengítené, ugyanakkor figyelemmel kell lennie arra, hogy alkotmányjogi panasz hatáskörben, közvetlen egyéni érintettség alapján, nem pedig absztrakt kontroll keretében jár el. Esetről esetre haladunk ebben a munkában, de a bírák nyugdíjazásáról szóló szabályozás felülvizsgálata már most kiemelést igényel. Az ugyanis jó példája annak, hogy a "közvetlen" panasz lehetőségének köszönhetően nagy jelentőségű alkotmányos kérdések alkotmányjogi panasz formájában is rövid időn belül az Alkotmánybíróság elé tudnak kerülni, és ha a testület a minél hatékonyabb jogvédelem célját szem előtt tartva dönt az eljárás során felmerülő kérdésekről (különösen a panasz befogadhatóságáról), akkor meg tudja teremteni az egyéni jogok védelméhez szükséges alkotmányos kereteket.
A normakontroll hatáskörrel kapcsolatban most csak azt a két elemet - az ombudsman indítványozási jogát és a "közvetlen" alkotmányjogi panaszt - emeltem ki, amely bírói eljárások nélkül is biztosítja a törvények alkotmánybírósági vizsgálatát. Emellett természetesen az Alkotmánybíróság egyéb eljárásokban, bírói kezdeményezések és "régi típusú" alkotmányjogi panaszok alapján is folytatja eddigi munkáját a normakontroll terén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
