A hazai modern tőkepiac szabályozásának közel 20 éves történetében fontos állomás a 2002. január 1-jei időpont, amellyel lezárult a tematikusan különböző törvényekbe csoportosított szabályozás kontra egységes kódex vita.
Az 1982. évi 28. tvr. megteremtette a jogi lehetőséget kötvénykibocsátásra, és ezt követően egyre szaporodtak azok a jogszabályok, amelyek építőkövei voltak - a hazai tőkepiaci intézményi és működési rendszerének. A különböző jogforrások jelentőségüket tekintve nem voltak egyenszilárdságúak, közülük az alapkövet az 1996. évi CXI. tv. (a továbbiakban: Épt.) jelentette. A különféle jogforrásokban felelhető elemek egybefoglalására mindig is voltak törekvések, ezen jogalkotói szándék azonban csak 1999 elején jelent meg konkrét intézkedések formájában, amikor a Pénzügyminisztérium és a tőkepiaci szereplők szakértőiből összeállított Tőkepiaci Szabályozásfejlesztési Munkacsoport megkezdte az egységes tőkepiaci törvénytervezet kidolgozását. A munkafolyamat az elmúlt három évben kissé elhúzódott, de végül is elkészült és az Országgyűlés 2001. december 18-i ülésén elfogadta a tőkepiacról szóló törvényt (továbbiakban: Tpt.).
A Tpt. módosítja és egybefoglalja az értékpapírok előállítására, átalakítására, forgalomba hozatalára, a befolyásszerzésre, a befektetési és árutőzsdei szolgáltatásokra, a befektetési és árutőzsdei szolgáltatókra, a befektetési alapokra, a tőzsdékre és elszámolóházakra és a pénzügyi állandó választottbíróságra vonatkozó előírásokat. Tartalmazza a piaci működés felügyeletének szabályait is, de a PSZÁF jogállásáról, hatásköréről, vezetőjéről, gazdálkodásáról stb. szóló úgynevezett status-törvény (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. tv.) elkülönítettsége megmaradt. Ugyanakkor a 434. §-ban foglalt módosítások jelentős változásokat fogalmaznak meg a status-törvény hatályos rendelkezéseihez képest.
A Tpt. azonban ezenkívül más fundamentális törvényeken is változtat a "Módosuló jogszabályok" fejezetben. Így átszerkesztésre és kibővítésre kerül a Ptk. XXVIII/A. fejezete azzal a céllal, hogy az értékpapírok átruházásának részletes szabályai a Ptk. részévé váljanak, szemben a korábbi váltójogra továbbutaló technika alkalmazásával. A váltó átruházás szabályainak teljes átvétele olyan feloldhatatlan ellentmondásokat hordozott magában, mint például a "kötelező hatás" értelmezhetetlensége sorozatban kibocsátott és különösen a tőzsdére kerülő értékpapíroknál.
A tervezet 338/C. § (1) bekezdése részletesen szabályozza, hogy kit kell az értékpapír jogosultjának tekinteni bemutatóra, illetve névre szóló értékpapír esetében, külön kimondva, hogy dematerializált értékpapírból eredő jogok gyakorlására az jogosult, akinek az értékpapír-számláján az értékpapírt nyilvántartják.
Ezzel a dematerializált értékpapír elnevezés végre megjelenik a Ptk.-ban, amelynek azért is itt a legfőbb ideje, mert noha ezen előállítási mód alkalmazása kezdetben elmaradt az előzetes várakozásoktól, a jövőben meghatározó szerepre lel. A 6. § (3) bekezdése leszögezi ugyanis, hogy a jövőben kizárólag névre szóló és kizárólag dematerializált formában előállított értékpapírt lehet nyilvános forgalomba hozni. Ezen általános dematerializálási követelmény alól csak az állampapír kivétel. Az átmeneti rendelkezések visszamenőleg is teljessé teszik a nyilvános forgalomban lévő papírok dematerializáltságát 3 év türelmi idő mellett: A hatálybalépéskor már nyilvános forgalomba lévő, nyomdai úton előállított értékpapír átalakítását 2004. december 31-ig el kell végezni.
A névre szóló értékpapírok dominanciájának előírása egyrészt a világméretű terrorizmus és pénzmosás elleni törvénykezés hazai reflexiója, másrészt az FATF értékelésében megnyilvánuló negatív megítélés megváltoztatását célozza. Egy év türelmi idő biztosított arra az esetre, ha a kibocsátó a hatálybalépést megelőzően már döntött nyomdai úton előállítandó papír nyilvános kibocsátásáról, ezeket a papírokat ugyanis legkésőbb 2002. december 31-ig kell dematerializálttá alakítani.
Megerősítést nyer az Épt. 22. § (7) bekezdésben foglalt tilalom is, amely szerint ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhet. A dematerializált értékpapír előállítását szabályozó 7. § a Tpt.-ben hasonló tartalmú az Épt. 21. §-ban foglalt szabályokhoz, azonban pontosításokat tartalmaz. Így kifejezetten kimondja, hogy a dematerializált értékpapír névre szóló értékpapír, de tulajdonosának nevét és a tulajdonos egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat az értékpapírszámla tartalmazza. Ezzel összhangban a Tpt. 7. §-nak (2) a) pontja a kibocsátói okiratban nem teszi többé elengedhetetlen kellékké a tulajdonos nevének feltüntetését. (Az Épt. 21. § jelenleg az értékpapír jogszabályban meghatározott valamennyi kellékének feltüntetését megkívánja, így az ellentmondást jól feloldja az új rendelkezés) Fontos és előremutató módosítást képvisel a tervezet 10. §-ban foglalt dematerializált értékpapír átalakítására előírt 60 napnál nem hosszabb benyújtási határidő. Az Épt. 22. § (2) az átalakításról szóló kibocsátói döntésnél 6 hónapnál nem rövidebb határidő tűzésére adott lehetőséget, amely alatt a papír tulajdonosa a kinyomtatott értékpapírt köteles benyújtani jogvesztés terhe mellett, azaz ha a határidőben történő benyújtást elmulasztja, akkor nem követelheti az átalakított értékpapír kiadását. Az Épt. 22. § (5) bekezdése a be nem nyújtott papírokat a kibocsátó által érvénytelenné nyilváníttatta. A helyükbe új dematerializált értékpapírt rendelt kibocsátani, és az ezek értékesítéséből befolyt vételárat kellett a jogosult rendelkezésére tartani hitelintézeti letétként.
A Tpt. 12. § (1) bekezdése kijavítja a hatályos szabályozás kifogásolható rendelkezéseit úgy, hogy a benyújtási határidő elteltével az összes értékpapír érvénytelenné válik, és az új dematerializált értékpapírok haladéktalanul jóváírásra kerülnek a számlatulajdonosok értékpapírszámláin. A be nem nyújtott értékpapírok helyébe lépő dematerializált értékpapírokat külön letéti számlán kell kezelni.
Az érvénytelenné vált értékpapír bemutatásával a tulajdonos jogvesztő határidő nélkül követelheti a dematerializált értékpapír kiadást, vagy az értékesített dematerializált értékpapír ellenértékét, illetőleg a lejáratakor esedékes összeget. Az értékpapír helyébe pénz hiteljogviszonyt megtestesítő értékpapír esetében lejáratkor, befektetési jegy esetében pedig a befektetési alap megszűnésekor léphet. Dematerializálásra be nem nyújtott részvény, illetőleg más tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír helyébe lépő dematerializált értékpapírt a kibocsátó bármikor értékesítheti, de ehhez igénybe kell vennie befektetési szolgáltató közreműködését. A benyújtási határidőt elmulasztó értékpapír tulajdonos köteles megfizetni az igényének érvényesítéséig felmerült költségeket, így pl. tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetén - ha azok értékesítésére sor kerül - az eladás költségét is. A tervezet 12. § (2) bekezdése az értékpapír-követelés helyébe lépő pénzkövetelés elévülésére az értékpapírban megtestesített követelés elévülésére irányadó szabályokat rendeli alkalmazni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
