A választójogot Magyarországon az Alaptörvény XXIII. cikke deklarálja, a 2. és a 35. cikk pedig garantálja, hogy az országgyűlési képviselőket, illetve a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.
Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ebbéli funkciójában - többek között - eljár alkotmányjogi panaszügyekben. Az Alkotmánybíróság egyes döntéseiben maga értelmezte az alkotmányjogi panasz, mint a bírósági rendszeren kívül eső speciális jogorvoslat mibenlétét. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének elsődleges célja ennek megfelelően az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása.[2] Az alkotmányjogi panasz tehát egyéni jogvédelmi eszköz, vagyis az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26-27. § rendelkezései értelmében az a feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen.[3]
A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) egyik - egyébként nem sarkalatos - rendelkezése (a 233. §) állapítja meg az Alkotmánybíróság tennivalóit a jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntéssel kapcsolatban. Ez a speciális eljárási rendben gyakorolt funkció az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjában meghatározott hatáskör gyakorlásának egyik terepe: alkotmányjogi panasz alapján megítéli a választási szervek határozatait felülvizsgáló bírói döntéseknek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ezt a hatáskörét azonban az Alkotmánybíróság úgy gyakorolja, hogy a választási eljárásban benyújtott alkotmányjogi panasz-ügyekben akár egyedi normakontrollt is végez vagy egyidejűleg a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó vizsgálattal, vagy a későbbiekben, ún. elkülönített eljárásban.
A vizsgálati értékelés kapcsán fontos rögzíteni az eljárási rend sajátosságait: a rövid határidőket (három nap áll rendelkezésre a panasz benyújtására, három munkanap a befogadásra és három munkanap a döntésre); az eljárás felgyorsítását szolgáló szabályokat, így pl. az igazolási kérelem, a hiánypótlás és a felfüggesztés kizártságát és néhány további általános eljárási szabály mellőzését. Az Alkotmánybíróság gyakran idézett 59/2003. (XI. 26.) AB határozatában megállapította, hogy a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója, valamint az eljárási rend sajátosságai indokolttá teszik a rövid jogorvoslati határidők és az ehhez kapcsolódó szigorúbb feltételek meghatározását.[4] Ez alól nem lehet kivétel az alkotmányjogi panaszeljárás sem.
Valamennyi érdemben elbírált alkotmányjogi panasz értelemszerűen részben vagy egészben megfelelt a befogadási feltételeknek. A benyújtott alkotmányjogi panaszok jelentős része ugyanakkor elvérzett a befogadási eljárásban: a határidő be nem tartása, a nem megfelelő helyen történt benyújtás, az ügy érdemiségének, a jogosultságnak vagy az érintettségnek, illetve az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének, valamint az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek a hiánya, továbbá a jogorvoslat kimerítésének elmulasztása az indítvány visszautasítását eredményezte.
Az érdemi alkotmányossági felülvizsgálat határainak meghúzásában a befogadási eljárásban érvényesített egyéb követelményeken túlmenően az alkotmányjogi panaszokban hivatkozott alaptörvényi rendelkezések relevanciája is jelentős szerepet játszott. Az Alkotmánybíróság ebben a speciális eljárásában sem tekinti érdemi eljárásra okot adó rendelkezésnek, ha az nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak. Ebbe a kategóriába tartozik a 2. cikk (1) bekezdése szerinti választási alapelvekre való hivatkozás, a B) cikkben
- 49/50 -
deklarált jogállamiság elvének és az abból fakadó jogbiztonság követelményének felvetése, a 25. cikk (3) bekezdésében foglalt jogegység biztosításának citálása, a Q) cikk nemzetközi jogi részére utalás, az I. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott alapjogi korlátozhatósági szabály önmagában való felhívása.
Az Alkotmánybíróság a választási ügyekben további speciális megszorításokat is tett a felülvizsgálat határainak kijelölésében. Ide tartozik a tisztességes hatósági, illetve bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jogra és a törvény előtti egyenlőség sérelmére történő hivatkozások esetköre.
Az érdemben vizsgált, és kifejezetten bírósági döntésekkel szemben előterjesztett indítványi kérelmek döntő részét a véleménynyilvánítás szabadságára alapozták a panaszosok. Az említett alapvető jog súlya és a választási kampányban különösen fontos szerepe játszhatott közre ezen helyzet kialakulásban. A részletező elemzés tartalmát azonban nemcsak a tényhelyzet támasztja alá, hanem az is, hogy a Kúria vagy más bíróság és az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítással kapcsolatos felfogása több ügyben részben eltérő vagy ellentétes volt. A joggyakorlat alakítása szempontjából viszont legalább ennyire fontosak azok az alkotmánybírósági megállapítások, amelyek a bírósági jogalkalmazás helyességét alkotmányossági szempontból igazolták.
Az elemzés időrendet követ, kurzívval a bírósági és az alkotmánybírósági ügyszám/határozatszám, valamint zárójelben az ügy megnevezése és eredménye olvasható. Az egyes pontokon belül idézett indokolás-szöveg az adott pontban górcső alá vett alkotmánybírósági határozathoz kapcsolódik. A nem idézeti szövegben az NVB a Nemzeti Választási Bizottság rövidítése, az OEVB pedig az Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottságé.
1. A Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése; az Alkotmánybíróság 3065/2014. (III. 26.) AB határozata (Plakát-ügy, elutasítás)
Az országgyűlési képviselők 2014. évi választása kampányidőszakában az ún. plakátelhelyezéses ügyben csak érintőlegesen (nem kifejtett módon) merült fel a véleményszabadság korlátozásának megítélése az Alkotmánybíróság részéről. A Kúria a panaszban támadott végzésben elsődlegesen arra mutatott rá, hogy a választási plakát elhelyezésére vonatkozó szabályokat a Ve. VIII., a választási kampányról szóló fejezetének 144. §-a tartalmazza. A választási plakát tekintetében a Ve. 144. § (3) bekezdése azt az általános szabályt rögzíti, hogy a plakát a kampányidőszakban - a (4)-(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel - korlátozás nélkül elhelyezhető. A Ve. 144. §-ának helyes értelmezése szerint a választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. §-ának rendelkezései az irányadóak. A választási szervek az e rendelkezéseknek való megfelelést vizsgálhatják, míg a közúti közlekedési szabályok, továbbá a reklámtáblák elhelyezésére vonatkozó rendeleti szabályokat nem alkalmazhatják, tekintve, hogy a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot. A Kúria szerint a választási szervek által alkalmazott Kkt. 12. § (3b) bekezdése a reklám célú berendezések esetében tiltja a villanyoszlopon való elhelyezést, de a Kkt. a reklám célú berendezés fogalmát nem határozza meg, így nem vonja szabályozási körébe a Ve. 144. §-a szerinti választási plakátot. A végzés szerint a Rendelet 1. §-a ugyan e fogalmi kört pontosan rögzíti, abba beleérti a választási plakátot is, azonban e rendelkezés alkalmazását a Ve. 144. §-a (4)-(7) bekezdései nem teszik lehetővé, így a korlátozás nélküli elhelyezés főszabályát e rendelkezés sem ronthatja le. A Kúria megállapította, hogy a plakát elhelyezését kifogásoló panasz alaptalan. A végzésben foglaltak szerint a plakátok villanyoszlopon való elhelyezése nem sérti a Ve. 144. §-át, továbbá a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját sem, így emiatt jogsértés megállapítására és az attól való eltiltásra nem kerülhet sor. Erre tekintettel a Kúria az NVB 676/2014. számú határozatát - a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Bizottság határozatára is kiterjedő hatállyal - a Ve. 231. § (5) bekezdésének b) pontja alapján megváltoztatta és a kifogást a Ve. 220. §-a alapján elutasította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
