A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szeptember 1-jével lépett hatályba, s alig néhány hónap multán, mondhatni rekordidő alatt megjelent Faludinak a szerzői művek felhasználására kötött szerződésekről írott könyve. Ez a bravúrosan gyors teljesítmény persze csak úgy volt lehetséges, hogy a könyv szerzője hosszú éveken keresztül részt vett a ma hatályos törvény előkészítésében, ami persze arra is utal, hogy a szerzői jog művelőinek élvonalába tartozik.
A könyv megírását különösképpen időszerűvé tette, hogy a felhasználás fogalma az utóbbi időben, elsősorban a technikai fejlődés eredményei következtében jelentősen kibővült. Ez pedig új felhasználási cselekmények megjelenésével jár. Ezen felül az 1999. évi törvénnyel a jogalkotó hatályon kívül helyezte a felhasználási szerződések alaptípusairól szóló elavult, a hetvenes évek elején közzétett miniszteri rendeleteket s csupán ezek megőrzésre érdemes elemeit emelte át a törvénybe. A könyv a szerzők által történő engedélyezés jogának régi és új módjait mutatja be, majd pedig a felhasználási szerződések kibővített körét a korábbi bírói gyakorlat és az 1999. évi törvény kommentálásával.
Az általam bevezetőnek tekintett fejezetek: a felhasználási szerződés jelentősége, elhatárolása (1), az 1999. évi szerzői jogi törvény rövid bemutatása (2), a szerzői jog átruházhatósága a régi magyar szerzői jogban (3), a felhasználási szerződés főbb jellemzői a régi törvényben (4). Persze a "régi" (1999. szeptember 1. előtti) jog ismertetése már csak azért is elengedhetetlen, mivel a ma érvényben levő felhasználási szerződések közül nem egy lesz, amelyik minden ma élőt túl fog élni és még a XXII. században is érvényben lesz, figyelemmel a szerzői jog igen hosszú védelmi idejére (a szerző életének végéig és halálától számított további hetven évig.)
A mű középpontjában persze azok a fejezetek állnak, amelyek a felhasználási szerződések jogát döntően a ma hatályos törvény alapján tárgyalják. Ezek: A felhasználási szerződés alanyai, a szerző és a felhasználó (5), a felhasználási szerződés közvetlen tárgya: a felhasználási jog (6), a felhasználási szerződés létezése és érvénytelensége (7), a jövőben alkotandó, közvetlenül nem meghatározott művekre kötött szerződés (8), a felhasználási szerződés módosítása (9), a felhasználási szerződés megszűnése (10).
Csupán a szemléltetés kedvéért ragadok ki néhány mondatot, elsőnek a felhasználási szerződések általános szabályairól szóló alfejezetből (6.3.1). Ez egyébként az egyik legalaposabban megírt rész s abból a felhasználási jog terjedelmére vonatkozó megállapításokat idézem. A törvény szövegének elemzése alapján Faludi azt mondja, hogy a felhasználó külön kikötés híján
- nem kizárólagos
- harmadik személynek át nem engedhető
- a Magyar Köztársaság területére vonatkozó
- a hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodó
- a felhasználási mód kétséges meghatározása esetén a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módokra kiterjedően
szerez felhasználási jogot.
Valamivel később a szoftver, valamint az adattár engedélyezésének (6.3.3.3 és 6.3.3.4) tárgyalását azzal kezdi, hogy a szerzői jogban nem a szerzői mű mint anyag átruházásáról, hanem a felhasználási jog, ill. a szerzői vagyoni jog átengedéséről lehet csak szó és ez két egymástól élesen elváló ügylet (erre többször is visszatér, s jól teszi: ezt nem lehet elégszer elmondani). Ezután szellemesen úgy folytatja, hogy nincs jó szabály kivétel nélkül, s ez a "lágy" kivétel a szoftver, ill. az adattár felhasználása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
