1. Igazságszolgáltatás elnevezéssel egyrészt nem ugyanazokat a tevékenységet jelölik Európa országaiban, másrészt e tevékenységet végző szervek nem azonos viszonyban állnak egymással. Anélkül, hogy terminológiai fejtegetésekbe kezdenék, mondanivalóm körülhatárolása miatt annyit el kell mondanom: leggyakrabban az igazságügyi minisztérium, a bírói és az ügyészi szervezet alkotja együttesen az igazságszolgáltatás fogalmát szervezeti oldalról, illetve az említett szervek tevékenysége tartalmi oldalról, de ismeretes ettől eltérő felfogás és megoldás is, amikor pl. csupán a bírói és az ügyészi szervezet alkotja az igazságszolgáltatást. Az is közismert, hogy jogállásukat tekintve a három szervezet egymáshoz való viszonya a legváltozatosabb képet mutatja: hol teljesen autonóm szervezet mindegyik, hol csupán a bíróságok élveznek autonómiát, az ügyészség a minisztérium irányítása alatt működik, ismét máshol a bíróságok csak ítélkezési tevékenységükben függetlenek, az általános igazgatási feladatok a minisztériumok kompetenciájába tartozik. Bárhogy is van, a bírói és az ügyészi tevékenység az igazságszolgáltatásnak mindenhol nélkülözhetetlennek tartott eleme, ezért tehát nem véletlen, hogy a korszerűsítési törekvések e két szervezet javítására összpontosulnak a világon mindenhol, Európa azon országaiban is, amelyek a legfigyelemreméltóbb próbálkozásokat tették.
E cikkben főként az Európai Unió néhány országának próbálkozásait ismertetem, s ennek több haszna lehet: tájékoztatást adhat más országokban folyó eseményekről, bizonyos tekintetben megnyugvásul szolgálhat, különösen akkor, ha az összehasonlítás számunkra megnyugtató, s végül serkenthet és ötletet adhat kedvezőtlen egybevetés esetében.
2. A közigazgatási, a közigazgatás-tudományi szemlélet, amelynek az igazságszolgáltatásban, történő jelentkezéséről, alkalmazásának első jeleiről szeretnék számot adni, eléggé durván leegyszerűsítve a szervezetek felépítésének, egymáshoz való viszonyának, a munkafolyamatok ésszerű megszervezésének, a költségek csökkentésének, egyszóval a hatékonyság érvényesítésének lehetőségeit próbálja feltárni. A 18. században kezdett megjelenni először a német fejedelemségekben, a 19. században - a jogállamiság fénykorában - csaknem eltűnik, s a 20.-ban kel igazából életre, Amerikában, majd onnan terjed szét szerte a világon. A racionalitás, a hatékonyság, a gyorsaság szempontjainak érvényesítése először - tudjuk jól - az iparban, a kereskedelemben, a gazdaságban, mai kifejezéssel a verseny szférában indult el és vált általánossá s az itt elért sikerek nyomán próbálták átültetni a közigazgatásba, abban az országban, amely a pragmatizmust, a sikert minden másnál többre értékelte. Az átültetés filozófiája azon az elven nyugodott, hogy minden szervezet egyugyanazon kritériumok alapján épül fel, minden tevékenység megszervezéséhez ugyanolyan szempontokra kell tekintettel lenni, a szervezés, az igazgatás, a management univerzális.
Azonnal kiderült, hogy a kiindulópont félig igaz csupán. A közigazgatásban bizonyos általános igazgatási elvek érvényesíthetők, másik részük nem, harmadik részük pedig csupán jelentékeny módosítással. Kialakult tehát a közigazgatás-tudomány, amely ötleteit, terminológiáját az általános igazgatás-elméletből meríti, de a közigazgatásba próbálja applikálni, magyarázatot keresve az alkalmazhatóság zavaró körülményeire. Ezek javarészt a köz- és a magánszféra különbségeiből fakadnak. A közigazgatás mindenek előtt versenytárs nélküli, monopolhelyzetben van, ebből következően a hatékonyság érvényesítésére nincs rákényszerülve, ennek hiányában nem marad alul semmilyen küzdelemben. Mivel egyedül van, tevékenységének hatékonysága nem, vagy alig mérhető, a mérés alapja ugyanis az összehasonlítás lehetne. A közigazgatás továbbá erősen a politika uralma alatt áll. A politikai küzdelmek végcélja a kormányzati gépezet, a közigazgatás megszerzése, kézben tartása, amihez az igazgatási elveket szelektíve használja fel, az érdekeit szolgálót támogatja, az ellene hatókat visszautasítja. S mivel a hatékonyság mérése nem objektív, költségeket nem kímélve próbálja meggyőzni a lakosságot a kormányzati gépezet hatékonyságáról. Végezetül a közszféra sajátosságaként tapasztalhatjuk ennek részletes jogi szabályozottságát. Ami az emberi jogok és szabadságok, az állampolgári egyenlőség védelme, a hatalom korlátozása szempontjából nélkülözhetetlen, az az általános igazgatási szempontok érvényesítésének útját állhatja. Az államigazgatási határozatok meghozatalának, formai megjelenítésének, azaz a határozathozatal technológiájának minden elvét meghatározza a csupán kötött rendben megváltoztatható jogszabály, addig ilyenfajta kötöttségek pl. a parkok füveinek nyírásában nem akadályozzák a legújabb igazgatási technikák alkalmazását.
- 101/102 -
A közigazgatás-tudomány mindezekre tekintettel az általános igazgatástudomány eredményein kívül szükségképpen hasznosítja a politika-tudomány, a szociológia, a közgazdaság-tudomány és - de ez már csak a kontinentális Európára érvényes - a jogtudomány eredményeit is. Annyira, hogy Európában hosszú-hosszú ideig csak jogi szemlélet érvényesült a közigazgatás jelenségeinek tanulmányozásában, s az a komplexebb megközelítés, amit vázoltam - igen érdekes fejlemény - eleinte csak a szakmájukból "kiugrott" jogászok munkásságában érvényesült. Jó példa erre Magyary Zoltán, aki pár hónapos amerikai tanulmányútja során lelkesül fel a számottevő erőt képviselő, kormányzati munkát segítő igazgatás-szervező intézetek láttán, s itthon közigazgatás-tudományt kezd oktatni konzervatív jogász professzor-társai megrökönyödésére. Mára azonban a jogászok aránya visszaszorult a közigazgatás-tudomány művelésében, Magyarországon is létrejött e tudomány intézményi háttere az Államigazgatási Főiskola, jelenleg Közigazgatás-tudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Kara, valamint az önálló Magyar Közigazgatási Intézet képviseletében.
3. Azok a körülmények, amelyek Európa-szerte az igazgatástudományi szemlélet intenzívebb felhasználását igénylik, nálunk is ismertek.
Mindenek előtt növekedtek az igazságszolgáltatás szerveire háruló terhek, ami miatt az ügyek végleges befejezésének időtartama sok esetben a két, sőt az öt évet is meghaladja. A mennyiségi növekedés minden ügycsoportban, büntető, polgári, családi jogi, igazgatási ügyekben egyaránt kimutatható. A gondokat tetézi, hogy a mennyiségileg megnövekedett hagyományos ügyek elbírálása nagyobb körültekintést igényel, az ügyek más dimenzióban való elhelyezését is. Az európai integráció, a gazdasági és kulturális téren egyaránt erősödő globalizáció, a multinacionális cégek elterjedtsége miatt az Európai Uniós jogszabályok, az Európai Bíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának ismerete nélkül a nemzeti ítélkezés megnehezül vagy csaknem lehetetlenné válik. Nem túl jelentős mellékhatás a nyelvismeret nélkülözhetetlensége. A drogokkal, a menekültekkel, az egészségügyi kártérítési ügyekkel, a biotechnikával kapcsolatos ügyek tehát a korábban szórványosan előforduló ügyek, tömegessé válása tovább nehezíti az igazságszolgáltatás szereplőinek dolgát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
