Kornai János hatalmas életművet hagyott ránk, amelynek bizonyos részei, főleg a szocializmus politikai gazdaságtanának kulcsfogalmai: a hiány,[1] az egyensúlytalanság[2] vagy a puha költségvetési korlát[3] széles körben a közbeszéd részévé váltak, és a nekrológok is általában ezeket emelik ki. Kornai ugyanakkor elképesztően sok területen alkotott maradandót,[4] és az egyik ilyen terület a koordinációs mechanizmusokra vonatkozó elmélete, amely elsőként egy 1983-as cikkben jelent meg,[5] majd bizonyos módosításokkal a monumentális The Socialist System egy fejezeteként.[6] Ebben az írásban Kornai elméletét egy Webertől Julie Cohenig tartó eszmetörténeti kontextusba helyezem el, és azt próbálom bebizonyítani, hogy az az eszmetörténeti ív, amelynek Kornai is része - a koordinációs mechanizmusok elmélete - jól használható az internetes platformok működésének megértéséhez is.
Kornai, amikor a koordinációs mechanizmusokról beszél, egy akkor már hét évtizede tartó diskurzushoz is hozzászól. A diskurzust Max Weber indítja el,[7] majd Karl Polányi[8] és Ludwig von Mises[9] folytatja: ezen a ponton kapcsolódik be Kornai az 1980-as években. Ez a szál elsősorban gazdasági-újraelosztási természetű, és a középpontjában a piac mint központi, legfontosabb mechanizmus áll, amellyel szemben a bürokrácia testesíti meg az ellenpontot.
A másik szál szintén Weber bürokráciaelméletén alapszik, de annak elsősorban arra az elemére támaszkodik, amely szerint a bürokrácia a kapitalista nagyvállalatnak is elengedhetetlen kelléke, és nélküle nem képzelhető el kiszámítható gazdálkodás.[10] Ezt a szálat James Beniger[11] viszi tovább, aki Az irányítás forradalma című művében az információs társadalom előzményeit kutatja, és aki szerint a bürokrácia elsősorban információfeldolgozó rendszer, amely a termelés és az elosztás számos területén oldotta meg az ipari forradalom által okozott irányítási válságot. Benigertől függetlenül szólal meg egy évtizeddel később Lawrence Lessig,[12] aki a kódokra (algoritmusokra) mint magatartásirányítási eszközökre tekint, és először kapcsolja össze a kódok (algoritmusok) és a jog kérdését. Lebilincselő történetünkben az utolsó megszólaló Julie Cohen, aki a két szálat újra összefonja, és az internetes platformot úgy teoretizálja, mint az "információs gazdaság fő szervezeti formáját".[13]
Ebben az írásban - amellett, hogy a magam módján szeretnék tisztelegni Kornai János monumentális életműve előtt - azt szeretném bebizonyítani, hogy bizonyos korrekciókkal, visszanyúlva Weber és Mises munkásságához, majd felhasználva Beniger, Lessig és Cohen elméleteit is, Kornai koordinációs mechanizmusokról szóló gondolatai meglepően jól használhatók az internetes platformok világában. A fő mondandóm az, hogy a platformot elsősorban egy új koordinációs mechanizmusként érdemes felfogni, amelynek középpontjában az algoritmusok állnak. A platform algoritmusok és más rendszerelemek - amelyek közt az ember is csak egy elem - rendszerré szervezett halmaza. Az algoritmikus koordináció, és ennek "legfelsőbb foka", a platform nagyon sajátos és sokrétű kapcsolatba kerül a másik három koordinációs mechanizmussal. Egyes mechanizmusokat kiszorít, másokat hatékonyabbá tesz vagy parazitaként élősködik rajtuk. Néhány nagyon alapvető összefüggést igyekszem bemutatni ebben a cikkben ezekből az összefüggésekből.
Weber, Mises, Kornai, Beniger, Lessig és Cohen mindig a koruk valamilyen fontos kérdésére keresték a választ, de mindig tudtak valami ezen túlmutató, általános érvényűt is mondani. Weber a modern bürokrácia születésénének pillanatában teoretizálja azt, Mises a new deal és az egyre kiterjedtebben szabályozó állam és állami tulajdon problémáira reflektál, Kornai a szocialista gazdaság szemszögéből közelít és állítja fel tipológiáját, Beniger az információs társadalom kialakulásában látja kulcsmozzanatnak a bürokráciát mint irányítási mechanizmust, Lessig az épp csak elinduló internet világában az algoritmusok (kódok) magatartásszabályozó, így szintén irányítási mechanizmusként működő jellegzetességét bontja ki, míg Julie Cohen már a platformokra mint az információs kapitalizmus alapinfrastruktúráira tekint.
Természetesen ez a történet ezekkel a szereplőkkel egy általam vizionált narratíva, és lehetséges, hogy sok ponton ingatag. Kornai nem hivatkozza Misest, ahogy Beniger és a többi szerző sem Kornait. Cohen, bár támaszkodik Lessigre, a könyvében csak ritkán hivatkozza, ahogy Benigert is, bár Beniger hatása jobban érződik a gondolatain. Lessig pedig egyáltalán nem hivatkozza az őt megelőző szerzőket - csak Cohen egy korábbi tanulmányát -, lévén elsősorban alkotmány- és internetjogász. Mégis, véleményem szerint ezeknek a szerzőknek a gondolatai összeállnak egy konzisztens rendszerré, amelyben Kornai Jánosnak nagyon fontos szerepe van. Ő az, aki egyrészt behozza a bürokrácia és a piac mellé az "etikai" koordinációt mint mechanizmust - amelynek a platformokon óriási jelentősége lesz -, másrészt ő az, aki ezeket a mechanizmusokat egy egységes szempontrendszer szerint írja le, amely - némi kiegészítéssel - remekül használható a platformok jelenségének megértéséhez is.
- 1/2 -
A történet kiindulópontja tehát Max Weber. Köztudomású, hogy a bürokrácia fogalmát abban az értelemben, ahogy itt használjuk - azaz általános szervezési mechanizmusként - ő alkotta meg. Weber a bürokráciát egy nagyobb folyamat, a racionalizálódás egyik megnyilvánulásaként fogja fel, és uralmi, kontroll eszközként tekint rá.[14] A bürokratikus szervezet fő jellegzetessége, hogy benne a központi szerepet a szabályok és az ügyekhez köthető okiratok játsszák: szabályok hozzák létre, konstituálják magát a szervezetet is, és szabályok vezérlik az "ügyek" lefutását, amelyek okiratokon jelennek meg. Weber több ponton is utal rá, hogy a bürokratikus szervezet személytelen gépként működik. Fontos azt is megjegyezni, hogy Weber - alighanem épp az Amerikai Egyesült Államokban 1904-ben tett útjának hatására[15] a bürokráciát "többfunkciós" mechanizmusnak tekintette, amely nemcsak a közigazgatásban, hanem az üzleti szervezetekben is használatban van, sőt több helyen is utalás található arra, hogy valójában a modern kapitalista nagyvállalat elképzelhetetlen lenne bürokrácia nélkül, hiszen ennek hiányában még a profitot sem lehetne megfelelően kiszámolni.
A bürokrácia mint fogalom sorsa ezután különös irányt vesz. A szovjet kommunista állam a gazdasági folyamatok megszervezését is a bürokráciára bízza. Azonban a bürokrácia gazdaságszervezésben játszott szerepe a new deal hatására az USA-ban is megnövekszik. Ennek tudható be, hogy megjelennek azok az elméletek, amelyek a bürokráciát a piaci mechanizmusok ellentéteként teoretizálják. Így tesz Mises osztrák származású közgazdász is, már az USA-ban 1944-ben kiadott könyvében, a Bureaucracyban.[16]
A kapitalista berendezkedés legfőbb sajátossága - írja Mises -, hogy a gazdasági döntéseket egy információgazdag környezetben kell meghozni.[17] "A technológia megszámlálhatatlan lehetőséget biztosít azzal kapcsolatban, hogy milyen, a fogyasztók javát szolgáló termék előállítására fordítsuk a természeti erőforrásokat, a tőkét és az embereket, és hogyan." Ebben a helyzetben nem tudunk minden tényezőt figyelembe vevő döntéseket hozni, ezért voltaképpen csak két információra támaszkodunk: az árakra és az elért profitra. Az árakba és a profitba sűrítve jelenik meg az információ, hogy milyen projektet indítsunk el, hol és milyen anyagokkal, milyen munkaerővel valósítsuk meg. Ez az "üzleti menedzsment" - business management vagy profit management -, amelyben a döntések decentralizáltan születnek meg, a menedzser pedig legtöbbször delegálja az alsóbb szintekre az üzleti döntések meghozatalának jogát. Ezt a tevékenységet nem kötik szabályok, kizárólag a profit vezérli - állítja Mises.
A bürokráciát mint "adminisztratív és szervezési technikát" ezzel szemben[18] a szabályok és a költségvetés kettős korlátja tartja kordában és irányítja. A bürokratikus szervezet céljai nem mérhetők profitszempontokkal. Egy sor olyan társadalmi cél van, amelyek egyszerűen nem monetarizálhatók, sőt, gyakran még numerikus-statisztikai jellemzőkkel is nehezen foghatók meg, így megvalósításuk bürokratikus szervezetek feladata. Itt a költségek "értelmes" elköltését nem igazolja vissza a profit és a mögötte álló vevőelégedettség, ezt valahogy máshogy kell mérni.
Nem vitás, hogy Mises végső következtetése az, hogy piaci mechanizmus, ahol a profit és ezen keresztül a vevők jóléte a legfőbb szempont az egyedül alkalmas a gazdaság koordinálására. A bürokrácia alkalmatlan erre, és meg kell maradnia a közügyek területén.
Polányi már több ponton éppen Misesszel polemizálva fejti ki elméletét, amelynek itt csak a különböző "integrációs sémákat" taglaló része érdekes. Ezeket a mechanizmusokat, társadalmi gyakorlatokat Polányi a premodern gazdaság működésének magyarázatául állítja fel. Elméletében ugyanis a piac mint absztrakt mechanizmus csak a modern kapitalizmussal jelenik meg, a korai társadalmakban az árucserét, a gazdaság működtetését a "reciprocitás" és a "redisztribúció" sémái végzik. Polányi elméletében a premodern társadalmakban a gazdaság összekeveredik a többi társadalmi szférával, a gazdasági működésnek valójában nem gazdasági motívumai vannak. "Egy ember gazdasági aktivitása főszabályként a társadalmi kötelékekbe alámerülve létezik. Nem azért cselekszik, hogy védje az anyagi javak birtoklásához fűződő egyéni érdekeit; hanem azért, hogy társadalmi helyzetét, társadalmi igényeit, társadalmi javait biztosítsa. Csak annyiban értékeli az anyagi javakat, amennyiben szolgálják ezt a célt."[19] A reciprocitás a kisközösségeken belüli szívességek egyensúlyi hálózata, a redisztribúció pedig főként a nagy birodalmakban bír gazdaságszervező erővel. Kornainál a reciprocitásból lesz az etikai, míg a redisztribúcióból a bürokratikus koordinációs mechanizmus.
Polányi a "nagy átalakulást", azaz a modern kapitalizmus kialakulását két egymással is összefüggő tényező együttesének tulajdonítja. Egyfelől, mondja, a föld, a munka és a pénz, amelyek addig vagy forgalomképtelenek, vagy nagyon korlátozottan forgalomképes jószágok voltak, árucikkekké (commodities) válnak, másfelől a piac, amely addig a fizikai árucsere helyszíne volt, "virtualizálódik". Amikor azután nagyjából a 19. század elején az összes fejlett országban lezajlik a céhek visszaszorítása, és a föld és a munka is szabadon adható-vehető jószág lesz, a gazdaság addig társadalmi gyakorlatokba ágyazott szférája is elkülönül a többi társadalmi szférától, és teret nyer az a gondolat, hogy azt a "láthatatlan kéznek", a szabad piac mechanizmusának kell szabályoznia.
Polányi programja szintén világos: ő már Misesre és tanítványára, Hayekre reflektál. Végső soron arra futtatja ki a gondolatmenetét, hogy a szabad piac egyrészt tiszta formájában soha nem létezett, másrészt - miként azt a Great Transformation előszavában Stiglitz is kiemeli -,[20] hogy Polányi szerint nem is lenne önmagában
- 2/3 -
működőképes, valamilyen mértékű állami beavatkozásra, redisztribúcióra mindenképp szükség van.
Kornai gondolatai az 1960-as évektől kezdődően a szocialista rendszer politikai gazdaságtana és főként a létező szocializmus gazdaságának látványos kudarcai körül forogtak. Az 1980-as évek elején keletkezett írást is ebbe a gondolati ívben kell elhelyezni. A koordinációs mechanizmusok elméletével a távolabbi célja az volt, hogy bebizonyítsa, a bürokratikus koordináció a gazdaság szférájában sokszor kontraproduktív. Cikkét ezzel zárja: "Sok olyan terület van, amelyen a piaci mechanizmusnak több lenne az előnye, mint a hátránya. Ezért érdemes és szükséges munkálkodnunk a bürokratikus koordináció lényeges visszaszorításán és a piaci koordináció nagymérvű kiterjesztésén."[21]
Habár Kornai egy lábjegyzetben elsősorban Polányi integrációs sémáit jelöli meg gondolati forrásként,[22] a bürokrácia és a piac szembeállítása abban a kontextusban, ahogy ő teszi, inkább hasonlít arra, ahogy Mises teoretizálja a problémát. (Ahogy Kornai őszinte és tiszta prokapitalizmusa is inkább az utóbbi, liberális körhöz sorolja be őt.) Kornai ugyanis szembeállítja egymással a két fő koordinációs mechanizmust, akárcsak negyven évvel korábban Mises. Mégis, Kornai konstrukciója egyrészt azért jobban használható, mint Misesé, mert ő már a szocialista gazdaság fejleményeit is figyelembe veszi, másrészt meg azért, mert nemcsak a bürokratikus és a piaci koordinációt vizsgálja, hanem behozza az etikai (és az agresszív) koordináció konstrukcióit is, ami majd a platformok kapcsán különösen hasznosnak bizonyul.
Kornai "koordinációs mechanizmus" alatt "két vagy több egyén vagy szervezet egymásra hatásával járó mikrofolyamat-szabályozását"[23] érti. A fogalmat nemcsak a gazdaságban véli használhatónak, hanem "mindennemű társadalmi transzformációs és tranzakciós" folyamat esetén, és szinonimaként az "allokációs mechanizmus"[24] kifejezést is ajánlja.
Kornai négy koordinációs mechanizmust különböztet meg: a bürokratikus, a piaci, az etikai és az agresszív koordinációt.[25] Kornai az egyes mechanizmusok esetén három dimenziót vizsgál, az alá-fölé rendeltség, a működést biztosító fő motiváció, a hajtóerő vagy "késztetés" és a monetarizáltság, az egyes tranzakciók vagy a működés pénzben történő kifejezhetőségének vagy kifejezettségének dimenzióit. A négy mechanizmus rendszerét az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat
| Alá-fölé rendeltség vagy mellérendeltség | Hajtóerő | Monetarizáltság | |
| Bürokratikus | Alá-fölé rendeltség | Utasítások, tiltások és írott (jog)szabályok | Nem szükségszerű, de ha van, a költségvetés |
| Piaci | Mellérendeltség | Pénzbeli nyereségszerzés szándéka | Mindig monetarizált |
| Etikai | Mellérendeltség | Erkölcsi elvek és szokások - kölcsönösség, segítségnyújtás szándéka stb. | Nagyon ritkán monetarizált |
| Agresszív | Alá-fölé rendeltség | Szankcióval fenyegetett parancsok, tiltások | Olykor monetarizált |
Kornai elméletéből négy nagyon fontos mozzanatot emelek ki, amelyek előrelépést jelentenek a korábbi elméletekhez képest.
Kornai egyfelől kiemeli a problémát a "piac vagy bürokrácia" antagonizmusából, mert jelzi, hogy nemcsak két ilyen mechanizmus létezik, hanem létezhetnek más mechanizmusok is. Másrészt elszakítja a hatalmi és a perszonifikált (csoport)mozzanatoktól, és értéksemleges megközelítést alkalmaz. Harmadrészt egységes szempontrendszert vezet be, amelyen keresztül az egyes mechanizmusok megítélhetők. Negyedszer felveti - vagy inkább úgy mondhatnánk, hogy visszahozza - azt a gondolatot, hogy az egyes mechanizmusok nem feltétlenül zárják ki egymást, és nincsen szó arról sem, hogy a gazdaság egészében ki kellene zárni a bürokratikus koordináció lehetőségét. A példája - hogy az úthasználatért történő fizetést célszerűbb központi elvonás és finanszírozás formájában megvalósítani, mint minden útszakaszért külön fizettetni az autósokkal - jól szemlélteti ezt.
A platform mint koordinációs mechanizmus megértéséhez a másik gondolati szál szintén Webertől indul, de a tartalma és a fő hangsúlyai is máshová esnek. Itt a szerzők a bürokrácia mint információfeldolgozó gépezet működésére koncentrálnak.
Beniger az információs társadalom előképeit, gyökereit kutatja könyvében, és azzal a meglepő állítással áll elő, hogy bár az információs társadalmat a második világháború utáni időszakra szoktuk tenni, az információ felértékelődése és az információ uralása a visszacsatoláson keresztül már jóval korában elkezdődött.
Habár már Weber hangsúlyozza, hogy a bürokrácia speciális tudás alapján gyakorolt uralom,[26] de az adatok, az információ és a bürokratikus igazgatás kapcsolódása Benigernél lesz explicit. Az ipari forradalom Be-
- 3/4 -
niger szerint "irányítási válságot" idézett elő azzal, hogy az anyag- és az energiaáramok a korábbinál sokkal gyorsabbak lettek.[27] A válság különösen látványos volt azokon a területeken, ahol ezek az áramok nagyon nagy szerepet játszottak, így például az amerikai vasúttársaságoknál. Beniger szerint ezek a cégek egy már korábbról ismert mechanizmust, a bürokráciát hívják segítségül az elszabadult anyag és energia kordában tartására.[28] Ahogy a válság az elosztás és a fogyasztás szféráiban is megjelenik, ezekben is megjelennek a bürokratikus kontroll egyes elemei.
Beniger szerint tehát a bürokrácia speciális információfeldolgozó mechanizmus. Könyvében nem jut el az "általános információfeldolgozó gép" - azaz a számítógép - megjelenéséig, de sejthető, hogy az ő elképzelésében a számítógép a bürokratikus kontroll segédeszköze lenne. Ez annál is érthetőbb, mivel könyve még az internet és a platformok megjelenése előtt íródott.
Lessig látszólag kilóg a fenti sorból, hiszen sem Webert, sem a többi szerzőt nem idézi, és nem beszél explicit "koordinációs mechanizmusokról" sem. Beszél viszont viselkedés-/magatartáskontrollról, és a Code 2.0[29] című könyve ebből a szempontból fordulópontot jelent. A kiindulópontja az, hogy egy magatartást alapvetően négyféle eszközzel lehet befolyásolni: jogszabályokkal, vagyis joggal, nem jogi normákkal, vagyis szokásokkal (norms), a piaci törvényszerűségekkel és a fizikai tér korlátaival (architecture). A virtuális térnek, a cyberspace-nek pedig az "architektúrája" a kód. Lessig döbbenti rá a világot arra, hogy az interneten a viselkedésszabályozás fő eszköze a számítógépes algoritmus lesz (regulation by code). Aki a kódot kontrollálja a weben, az kontrollálja az embereket is.
Meglepő, hogy Lessig mennyire ráérzett, még bőven a platformok megerősödése előtt, hogy a kódok milyen fontos szerepet fognak játszani az internet világában. Pedig amikor a könyve első kiadását írta, platformok lényegében még nem léteztek, és még a második kiadásnál is éppen csak elkezdtek erőre kapni.[30]
Lessig könyvének második kiadása után éppen tíz évvel jelenik meg Julie Cohen szerzői jogász Law for the Platform Economy című nagy hatású cikke.[31] Cohen ebben azt állítja - majd később a könyvében[32] részletesen is kifejti, Polányit újraolvasva -, hogy hasonlóan a "Nagy Átalakulás" időszakához, amikor a vagyoni javakban, valamint az intézmények és a jogi szabályozás szintjén is földrengésszerű változások zajlottak (a korábban említett javak, munka, föld és pénz áruvá válása, valamit a piac virtualizálódása miatt), a platformok megjelenésével most ugyanilyen kataklizmatikus változásoknak vagyunk a szemtanúi. "Három hasonló elmozdulás keretezi a változást, amely most zajlik. A szellemi erőforrások [és a személyes adatok] tulajdonba vétele, ezzel egyidőben az ipari termelés alaptényezőinek dematerializálása és adatosítása, valamint az áruforgalom mintázatainak (logikájának) beágyazása az információs platformokba." Emiatt van az, mondja Cohen, hogy "a platform nem egyszerűen egy új üzleti modell, társadalmi technika vagy infrastrukturális forma - jóllehet ez is egyben -, hanem a feljövőben levő információs gazdaság lefőbb szervezési formája".
Cohen jellemzése általánosnak mondható. A szakirodalomban konszenzus van arra vonatkozóan, hogy a platform valahogyan több, mint egyszerű webes szolgáltatás vagy üzleti modell. A rengeteg definíciós kísérlet közül érdemes egyet kiemelni ennek illusztrálására, a téma egyik legavatottabb kutatójától, José van Dicjktől. Szerinte az internetes platform "olyan programozható digitális architekúra, amelyet felhasználók (nemcsak végfelhasználók, hanem vállalkozások és közszervezetek) közötti tranzakciók szervezésére terveztek".[33] A platform is "erőforrások allokációját" és "mikrofolyamatok szabályozását" végzi, így jól beleillik abba a szellemtörténeti ívbe, amely azzal veszi kezdetét, hogy Weber a bürokráciát mint a legracionálisabb uralmi kontrollmechanizmust ismeri fel. Ezért a legcélszerűbb a platformot a Kornai-féle értelemben használt koordinációs mechanizmusnak tekinteni.
Ebből a szemszögből a platform működése összevethető a többi koordinációs mechanizmuséval. Itt mindjárt fel is tűnik, hogy ez az új kontroll- vagy koordinációs mechanizmus két ponton radikálisan eltér a korábbi mechanizmusoktól. Az első az adatok kitüntetett szerepe. Az eddig megismert összes mechanizmus igen korlátozott mennyiségű adattal dolgozott. A piac, ahogy azt Mises és Polányi is leírja, lényegében kizárólag az árakon mint információn keresztül "programozza" a piaci aktorokat. A bürokrácia, ahogy Weber és Beniger írja, már jóval több információt beszerez, de ezeket komolyan megszűri - például űrlapokkal -, hogy az információ feldolgozható maradhasson. Ez Beniger szerint nem más, mint "az információ megsemmisítése vagy figyelmen kívül hagyása a feldolgozás megkönnyítése érdekében".[34]
Az adatok mennyisége a platformokon ugyanakkor sokkal nagyobb, mint bármely más mechanizmusnál, és ez elsősorban azzal függ össze, hogy a platform teljes egészében "elnyeli" mind a platformhoz csatlakozókat, mind pedig a rajta bonyolódó tranzakciókat, valamint hogy a platformnak lényegében nincsenek adatfeldolgozási korlátai.
Az adatok kétfélék a platformon. Egyrészt a platformhoz csatlakozott erőforrások - emberek vagy más erőforrások, dokumentumok, videók, munkaerő, elvégzendő feladat, információs darabka, újságcikk, bejegyzés, vagy bármi más - adatai, másrészt a platformon zajló tranzakciók adatai.
A második, hogy a platform a "mikrofolyamatok vezérlését", az "erőforrások allokációját" szabványos felü-
- 4/5 -
leteken irányítja és kódokon, algoritmusokon keresztül végzi, ami minden szempontból drámaian új helyzetet eredményez.
Ezen a ponton érdemes Kornaihoz fordulnunk, aki - ahogy azt fentebb láttuk - az alá-fölé rendeltség, a fő mozgatórugó, a drive és a monetarizáltság mozzanataival jellemezte a koordinációs mechanizmusokat. Ezt még egy tényezővel érdemes kiegészíteni: azzal, hogy mi közvetíti az információt a mechanizmuson belül. A bürokrácia a szervezet céljait a (jog)szabályokon keresztül közvetíti, és az önkéntes jogkövetés vagy végső soron a kényszer a végső drive, amely mozgatja. A piac az árak, a kereslet és a kínálat változásain keresztül "szervezi" az árucserét, anélkül, hogy lenne egy központi akarat, amely a rendszert irányítja; hajtóereje a profitvágy. Az életvilág - a magán- és a civil szféra - etikai koordinációját a társadalmi szokások közvetítik, a végső hajtóerő az emberbe kódolt társas ösztön, amely olyan "naturáliákon" keresztül áramlik, mint az odafigyelés, a hála és az öröm. Az agresszív koordináció információközlő mechanizmusai a megfélemlítés különböző szimbolikus és az erőszak nagyon is "architekturális" eszközei. Az agresszív koordináció fő drive-ja természetesen a félelem.
Ehhez képest a platform nem sorolható be egyértelműen az alá-fölé rendeltség vagy mellérendeltség paraméterei alapján. A platform ugyanis összeköti a felhasználókat és az erőforrásokat. Az összekapcsolt felhasználók között általában inkább a mellérendeltség a jellemző ugyan, de a platform és a felhasználó között inkább sajátos alá-fölé rendeltségi viszony van. Ez különösen neuralgikus a munkavégzést szervező[35] vagy piactér jellegű platformok esetén. Ezért van az, hogy ezt a viszonyrendszert háromoldalú viszonyként szokták jellemezni.
Ahogy a bürokráciában az információt az utasítások és a szabályok, a piac esetében pedig az árak közvetítik, a platformon a rajta tranzakciókat végzőket a platform szabványos felületei és az algoritmusok tájékoztatják és vezérlik. Mivel ezek az "architektúra" erejével hatnak - a piacon a magas ár ellenére is lehet vásárolni, a jogszabályokat pedig meg lehet szegni, a kódokat azonban nem -, a platform a kényszer ereje szempontjából leginkább az agresszív koordinációhoz hasonlít. Ami a hajtóerőt illeti - és erre a cikk végén röviden kitérek -, a platformnak nincsen saját(os) hajtóereje, a többi mechanizmus hajtóerejét "használja". Egyúttal mivel bármilyen életszférában alkalmazható, vagy parazitaként élősködik a többi mechanizmuson, vagy invazív fajként kiszorítja azokat. Végül a platform jellemzően és elsődlegesen valahol monetarizálja a tranzakciókat, de a nagy "trükkje" éppen az, hogy ezt többféle módon is képes megtenni. A közösségi média nem a közvetlen emberi interakciókat monetarizálja, hanem az interakciókból kinyert adatokat hirdetések célzására használja fel. Ugyanakkor más platformok közvetlenül a tranzakciók után szednek jutalékot, vagy épp átalánydíjat fizettetnek a tranzakciók számától függetlenül.
A Kornai-féle táblázat tehát az új oszloppal és az új koordinációs mechanizmussal kiegészülve a 2. táblázatban látható módon változik.
2. táblázat
| Alá-fölé rendeltség vagy mellérendeltség | Információközvetítő | Hajtóerő | Monetarizáltság | |
| Bürokratikus | Alá-fölé rendeltség | Utasítások, tiltások és írott (jog)szabályok | Jogkövetés, részben kényszer | Nem szükségszerű, de ha van, a költségvetés |
| Piaci | Mellérendeltség | Árak | Pénzbeli nyereségszerzés szándéka | Mindig monetarizált |
| Etikai | Mellérendeltség | Erkölcsi elvek és szokások - kölcsönösség, segítségnyújtás szándéka stb. | Társas ösztön, szociális drive | Nagyon ritkán monetarizált |
| Agresszív | Alá-fölé rendeltség | Megfélemlítés, parancsok | Félelem | Olykor monetarizált |
| Platform | Tripartit viszony - a platformnak alárendelt | A platform felületei és algoritmusai | Bármi a fentebbiek közül | Mindig monetarizált, de nem mindig ugyanott |
Ahogy fentebb már jeleztem, a platform viszonya a többi koordinációs mechanizmussal eléggé problematikus. Az egyes koordinációs mechanizmusok ugyanis erősen kötődnek egyes létszférákhoz: a piac a gazdasághoz, az etikai az életvilághoz, a bürokratikus pedig az állam, a kormányzat szférájához (az "agresszív" koordinációt marginális jellege miatt most kihagyjuk). A platformkoordináció egyik fontos jellegzetessége éppen az, hogy lényegében bármilyen létszférában képes a működésre, és ezzel a jellegzetességével az egyes szférákban hihetetlen felfordulást okozott már eddig is, és valószínűleg még csak a folyamat elején vagyunk. A platform alapvetően kétféle módon lép interakcióba a többi koordinációs mechanizmussal: vagy kiszorítja, vagy élősködik rajta. Mivel ezek az egymásra hatások rendkívül sokrétűek és más helyeken az itteninél részletesebben - bár korántsem kimerítően - kifejtettem őket, így itt csak néhány nagyon egyszerű összefüggésre hívnám fel a figyelmet.[36]
- 5/6 -
Az első összefüggés, hogy a platform a bürokratikus koordinációt egy sor helyről teljesen kiszorította. A leglátványosabb a személyfuvarozás és a rövid távú szálláskiadás világa, ahol a taxitársaságokat és ezek "diszpécsereit", valamint az utazási irodákat szinte teljes egészében felváltották az applikációk. Mivel a bürokrácia működését a jog vezérli, a platformot viszont az algoritmusok, ez rengeteg problémát okoz, amelyek közül a leglátványosabb, hogy a platformok saját szabályuniverzumot építenek ki, amely egyre nyomasztóbban válik kontrollálhatatlanná. Nem véletlen, hogy az Európai Unió (EU) platformokkal kapcsolatos szabályozási törekvéseinek egyik súlypontja a platformokon futó algoritmusok transzparensebbé tétele. A GDPR[37] explicit módon tartalmaz az algoritmusok transzparenciájára vonatkozó előírásokat: az automatizált döntéshozatal és a profilalkotás esetén az "alkalmazott logikákról" való tájékoztatást[38] teszi kötelezővé. De egy sor algoritmikus transzparenciára vonatkozó előírást találhatunk az EU platformvilágot szabályozni szándékozó rendelettervezeteiben is, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelettervezetben (DSA),[39] a digitális piacokról szóló rendelettervezetben (DMA)[40] és az új mesterséges intelligenciáról szóló rendelettervezetben (Artificial Intelligence Act)[41] is.
Igen problematikus az etikai koordináció és a platformkoordináció viszonya is. A viszony a két koordinációs mechanizmus között jóval összetettebb, mert itt az algoritmikus koordináció inkább parazitaként élősködik a társas kapcsolatok világán, és persze egyúttal monetarizálja is. Azt a világot vonja uralma alá, amelyet eddig az etikai koordináció uralt. A mindent adattá alakító platform az életvilág reáliáit is megszámlálhatóvá teszi, sőt hasznot húz belőle. Itt jegyzem meg azt is, hogy a közösségi platformok és a nyilvánosság viszonya is tematizálható mint koordinációs mechanizmus probléma. Ha a hagyományos sajtó kapuőri szerepét egyfajta speciális etikai, szakmai-etikai koordinációként fogjuk fel - vagy önkormányzati koordinációnak, Kornai második felosztása szerint -, akkor jól látható, hogy milyen galibát okoz a nyilvánosságban ennek a koordinációs mechanizmusnak az eltűnése vagy visszaszorulása, és a kattintásalapú, algoritmikus, automatikus szerkesztés térnyerése.[42]
Végül rendkívül ellentmondásos, és egyúttal talán a legveszélyesebb a piaci koordináció és a platformok egymásra hatása. Arról van szó, hogy több platform is piactérként működik, azaz lényegében átveszi a piaci koordináció szerepét. Csakhogy ezzel több probléma is van. A legnagyobb ezek közül az, hogy itt valójában csak a piaci koordináció szimulálásáról van szó. A valódi piacon ugyanis nincsen egy központi agy, amely minden tranzakciót és mozgást lát a legapróbb adat szintjéig, és mindegyikbe képes beleavatkozni, azokat manipulálni. Márpedig a platform esetében a működtető szervezet többféle módon, de főként az algoritmusain keresztül is tud bármilyen piaci paramétert befolyásolni: így például valamilyen jellemző alapján személyre szabott árakat kialakítani, vagy egyes felhasználókat - eladókat vagy vevőket - diszpreferálni, esetleg teljesen kitiltani. Ez már messze nem az a "spontán rend", amelyről Hayek vagy Mises ábrándoztak az 1940-es években. Ezért nem véletlen, hogy a platformoktól függő vállalkozások és a platformok viszonyát rendezni hivatott ún. P2B rendelet[43] is igen nagy súlyt fektet az algoritmusok transzparenciájára azzal, hogy a vállalkozások rangsorolását - például a találati listákon - "meghatározó fő paramétereket és e fő paraméterek más paraméterekhez képest meglévő viszonylagos jelentőségét" rendeli szerződésbe foglalni.[44] Más kérdés, hogy mennyire lesz hatékony ez a szabályozás. ■
JEGYZETEK
[1] Kornai János: A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989.
[2] Kornai János: Anti-equilibrum. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971.
[3] Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. HVG, Budapest, 1993.
[4] Személyes emlékem, és máig büszke vagyok rá, hogy én lehetettem a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóban a kiadója az egészségügy reformjáról írt könyvének. (Kornai János: Az egészségügy reformjáról. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998.) Világos, szabatos stílusa, kristálytiszta, metsző, adatokra alapozott érvelése és a dolgok lényegéig hatoló látásmódja az első pillanatban lenyűgöztek. Persze, mint oly sok, a szabad versenyt és a kapitalizmust pártoló gondolatát, később az ebben a könyvben előterjesztett koncepcióját sem valósították meg, bizonyos elemeivel ma már én sem értek egyet, de az, ahogy az egészségügyről gondolkodom, ez a könyv máig meghatározza, ahogy egyébként a The Socialist System és A hiány a szocializmusról alkotott képemet is.
[5] Kornai János: Bürokratikus és piaci koordináció. Közgazdasági Szemle, 1983/9. 1025-1038.
[6] János Kornai: The Socialist System. The Political Economy of Communism. Oxford University Press, Oxford, 1992. 91-109.
[7] Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. 1. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 224-232.
[8] Polányi Károly: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. Napvilág, Budapest, 2004.
[9] Ludwig von Mises: Bureaucracy. Yale University Press, New Haven, 1944.
[10] Weber: i. m. (7. j.) 231.
[11] James Beniger: Az irányítás forradalma. Az információs társadalom technológiai és gazdasági forrásai. Gondolat-Infonia, Budapest, 2004.
[12] Lawrence Lessig: Code 2.0. Basic Books, New York, 2006.
[13] ulie E. Cohen: Law for the Platform Economy. U.C. Davis Law Review, 2017/1. 133-204., valamint Julie E. Cohen: Between Truth and Power, The Legal Constructions of Informational Capitalism. Oxford University Press, New York, 2019.
[14] Weber: i. m. (7. j.) 230.
[15] Lawrence A. Scaff: Max Weber in America. Princeton University Press, New Jersey, 2011.
[16] Mises: i. m. (9. j.)
[17] Uo. 22.
[18] Uo. 45.
[19] Karl Polányi: The Great Transformation 48.: "Man's economy, as a rule, is submerged in his social relationships. He does not act so as to safeguard his individual interest in the possession of material goods; he acts so as to safeguard his social standing, his social claims, his social assets. He values material goods only in so far as they serve this end."
- 6/7 -
[20] Joseph E. Stiglitz: Foreword in Uo. loc. 102.
[21] Kornai: i. m. (5. j.) 1038.
[22] Uo. 1028.
[23] Uo. 1025.
[24] Uo.
[25] Kornai módosít a tipológián. Elhagyja az agresszív koordinációt, de két újabb formával bővíti a sort, az önkormányzati és a családi koordinációval. Itteni céljaimra - hogy megmutassam, hogy a platformok elemzéséhez Kornai elmélete jó kiindulópont - jobbnak találtam a valamivel korábbi 1983-as cikkre támaszkodni, annál is inkább, mert a három fő koordinációs típuson (piaci, bürokratikus és etikai) a többinek nincsen túl nagy jelentősége ebben az elemzésben. Kornai: i. m. (3. j.).
[26] Weber: i. m. (7. j.) 231.
[27] Beniger: i. m. (11. j.) 355.
[28] Uo. 629.
[29] Lessig: i. m. (12. j.) 122.
[30] A platformok a 2008-as válságot követően erősödtek meg. A Google 2004-ben, a Facebook 2012-ban ment tőzsdére. Lessig könyvének második kiadása 2006-os.
[31] Cohen (2017): i. m. (13. j.).
[32] Cohen (2019): i. m. (13. j.).
[33] José van Dijck - Thomas Poell - Martijn de Waal: The Platform Society. Oxford University Press, Kindle Edition, 4.
[34] Beniger: i. m. (11. j.) 45.
[35] Az olyan ún. gig-platformokról van szó, mint a taxiplatformok vagy a kisebb munkák piacát jelentő platformok. Elemzésüket ld. Zsolt Ződi - Bernát Török: Constitutional values in the gig-economy? Why labor law fails at platform work? And what can we do about It? Societies, 2021/11. 86.
[36] Főként a bürokrácia és a platformok egymásra hatását elemzem az alábbi írásban: Ződi Zsolt: A platform, mint az információs kapitalizmus fő szervezési mechanizmusa. In: Gyekiczky Tamás (szerk.): Határtér. Digitális kihívások a jogban. Patrocínium, Budapest, 2021. 55-82. A piac és a platformok, valamint a platformok és a jog szabályozásának kapcsolatát pedig egy másikban. Ződi Zsolt: Algoritmikus koordináció a platformuniverzumban. In: Török Bernát - Ződi Zsolt (szerk.): A mesterséges intelligencia szabályozási kihívásai. Ludovika, Budapest, 2021. 491-524.
[37] 2016/679/EU rendelet (a továbbiakban: GDPR).
[38] GDPR 13(2)f.
[39] Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról. [COM(2020) 825 final].
[40] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról (digitális piacokról szóló jogszabály) (COM/2020/842 final).
[41] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról [(SEC(2021) 167 final)-(SWD(2021) 84 final)-(SWD(2021) 85 final)].
[42] Dijck-Poell-Waal: i. m. (33. lj.) 49-71.
[43] 2019/1150/EU rendelet (a továbbiakban: P2B rendelet).
[44] P2B rendelet 5(1).
Visszaugrás
