A konfliktushelyzetek a mindennapi élet velejárói (pl. közlekedésben, hivatalos ügyintézés közepette, gazdasági kapcsolatokban az elszámolási kérdések során felmerülő nézeteltérések kapcsán és sok más egyéb helyzetben is), amelyek bármilyen előzetesen nem kalkulálható módon és váratlanul bekövetkező élethelyzetekben is kialakulhatnak.[1] A konfliktushelyzetek mindennapi életünkből feltehetően soha nem lesznek teljesen kiküszöbölhetőek. A konfliktushelyzet (érdek-összeütközés, érdekellentét, nézeteltérés) kialakulásának magjai kódolva vannak a társadalomban és a társadalmat alkotó egyén (individuum) szocializációjában. A konfliktushelyzet olyan élethelyzet, amely az emberiség történetének kezdete óta jelen van a társadalomban[2]. A konfliktushelyzet kialakulhat az egyénen belül és a személyek, csoportok vagy államok között is, ez utóbbinak rendszerint valamilyen külső megnyilvánulási formája is van, mint ahogy az előbbinek is lehet látványos megjelenése (gyógyszer-, alkohol-, droghasználat stb.), vagy probléma a belső feszültség kezelése és ennek következtében másfajta viselkedésmód alakul ki (tépelődés, önemésztés, befelé fordulás formájában), amelyet a külvilág egyáltalán nem vagy nem biztos, hogy észlel, érzékel, tudomásul vesz. Volkmar Gessner német jogtudós szerint a konfliktushelyzetet nem lehet elkerülni, de van mód a szabályozásukra.[3] A konfliktus a régebbi korban - döntően a XIX. század közepét megelőzően - ártalmas és káros jelenségnek tűnt. A jelenségre azért tekintettek negatív tartalommal, mert az akkori vélekedés szerint a konfliktus elvonja a figyelmet fontos dolgokról, energiát és erőforrást igényel, valamint a rossz vezetés eredménye. A XX. század derekától kezdődően kezdték más összefüggésben megközelíteni a konfliktus/konfliktushelyzet kifejezés értelmezését.[4] A társadalmi struktúra (egyensúly) fenntartásában Robert K. Merton szerint két tényezőnek van jelentősége: egyrészt a kulturálisan meghatározott céloknak, célkitűzéseknek és érdekeknek, másrészt az ezeket biztosító szabályoknak, amelyek az erkölcsökben vagy intézményekben gyökereznek, "s megszabják, mely eljárások engedhetőek meg a célok eléréséhez."[5] Robert K. Merton álláspontja szerint "a társadalmi struktúra e két összetevője között addig áll fenn hatékony egyensúly, amíg mindkét kulturális kényszertényezőhöz alkalmazkodó egyének megelégedettek, vagyis kielégíti őket egyrészt a célok elérése, másrészt közvetlenül az az intézményesen megengedett mód, aho-
- 49/50 -
gyan a célok elérésére törekedhetnek. A megelégedettségben szerepe van a végterméknek és a folyamatnak, az eredménynek és a tevékenységnek. A folyamatos elégedettség forrása tehát a versengésen alapuló rendben való részvétel és az, hogy az egyén tönkreteszi versenytársait, feltéve, hogy eközben a rend maga fennmarad. Ha a figyelem kizárólag a versengés eredményére irányul, akkor azok, akik végérvényesen veszítettek, érthetően arra törekszenek, hogy megváltoztassák a játékszabályokat. Az intézményes normákhoz való alkalmazkodás néha - de nem mindig, ahogyan Freud feltételezte - áldozatokat követel, s ezekért az egyént társadalmi jutalmakkal kell kárpótolni. A társadalmi pozíciók versengés útján történő elosztását úgy kell megszervezni, hogy ezen a renden belül minden pozícióhoz megteremtsék a belőle fakadó státuskötelezettségek teljesítésére vonatkozó pozitív ösztönzéseket. Máskülönben...a normálistól elütő magatartás jön létre."[6]
A konfliktus-kifejezés ekkortól kezdődően pozitív értelmezést kapott, hasznosnak gondolták, mert úgy tekintettek rá, hogy elősegíti új taktika és stratégia kialakítását, valamint megakadályozza a túlzott megelégedettséget és kényelmességet.[7] A "konfliktus" kifejezés eredete confligo 3 flixi, flictus latin igéből (1. összetart, egybevet, 2. összeütközik, megütközik, összecsap, 3. perlekedik, ellenkezik, ellentétben van) és a szintén latin eredetű conflictus, us m. (dulakodás, ellentét, küzdelem, küzdés, nézeteltérés, viaskodás, összeütközés) főnévből vezethető le. [8] A középkori hazai latin műveltség szerint a "conflictus" (ad conflictum venire) az ütközet, összeütközés jelentéssel bírt.[9] Kerezsi Klára a konfliktust akként fogja fel, mint "a különböző csoportok közötti érdekek eltérését, vagy az elérni kívánt célok in-kompatibilitását."[10]
A jogirodalomban szinonimaként használt konfliktus és a konfliktushelyzet kifejezések definiálása egymáshoz képest nem jelenik meg. A konfliktus és a konfliktushelyzet kifejezések álláspontunk szerint eltérő jelentéssel is bírhatnak, mindazonáltal ez a különbség nem mindig jelenik meg. A "konfliktus" olyan érintett felek (egyének, jogalanyok) közötti ellentét, amely adekvátan, külsőleg érzékelhető formában nem okvetlenül jelenik meg. A "konfliktushelyzet" az érintett felek (egyének, jogalanyok) között olyan érdekellentét, amely már a külvilág számára is érzékelhető formában jelenik meg. A konfliktushelyzet fogalmának sokrétűsége és határtalansága miatt sem lehetséges, hogy a kutatási témát kizárólag csak egy tudományterület művelői vonják vizsgálatuk alá, helyezzék kutatásuk fókuszába. A konfliktushelyzet vizsgálatával, kutatásával - a fogalom összetettsége és komplexitása okán is - több tudományterület is foglalkozik. A konfliktushelyzet jelenségét
- 50/51 -
a pedagógia, a konfliktus-pedagógia, a szociálpszichológia, a személyiségpszichológia, a szervezetpszichológia, a vezetéstudomány, a szociológia, jogszociológia, a jogtudomány, (a kriminológia, a büntetőjog) a maga sajátos aspektusai, megközelítési módjai és színterei alapján elemzi.
A konfliktushelyzet kérdésének jogszociológiai szempontú megközelítése szerint: "A jogalkalmazás széles területén belül a viták, a vitaoldás mikéntjei, a konfliktus jogi esetté alakulásának folyamata domináns kutatási téma. A fent jellemzett szemléleti keretek között a jogvita társadalmi konstrukció, amelyben az állami intézmények is alakító erővel lépnek fel, például képesek csökkenteni vagy növelni a perlési aktivitást. Amint a jogszociológia figyelme nem csak a jogalkalmazó intézményekben zajló folyamatokra koncentrált, a vita értelmezése tágabb összefüggésekbe került. A konfliktusok elenyésző része válik jogi vitává, csak kis részben kerül hivatalos jogintézmények látókörébe. A sérelem azonosítása, a sérelmet okozó hibáztatása és végül a jogi igény megfogalmazása bonyolult társadalmi térben zajlik, és számos tényező befolyása alatt áll. Így a jog használata nem pusztán a sérelem mértékétől függ, hanem a felek közötti viszonyoktól, a helyzet értelmezésétől."[11]
A konfliktushelyzet legtágabb formájában az államok közötti konfliktusok keretei között jelentkezik. A konfliktushelyzet államok közötti realizálódása legszélsőségesebb esetben háború, harc, fegyveres konfliktus formájában jelentkezhet, amelynek bekövetkezése önmagában véve negatív fejleménynek tekinthető. Az államok közötti konfliktushelyzet kialakulásának és megoldásának vajon lehet-e a későbbiekben, a jövőre nézve a társadalmi és gazdasági fejlődésre gyakorolt pozitív hatása? A világtörténelemben lezajlott háborúk, fegyveres konfliktusok volumenüktől függően az elfoglalt területek gazdasági erőforrásainak hasznosítására törekedtek. Az elfoglalt területeken földművelés, állattenyésztés, mezőgazdasági művelés új technikái, technológiái alakulhattak ki, meg kellett szervezni ezeknek a területeknek az igazgatását (közigazgatását), ugyanakkor ezen területek bekerül(het)tek a (kül)kereskedelem áramkörébe is, azok célpontjaivá válhattak. A nagyobb területek összefogása (ókori Egyiptom, Asszíria, Perzsia, az ókori Róma) a politikai hatalomgyakorlás különböző formáit alakította ki. Az ókori Hellászban: több különböző kultúra, városállamok (poliszok) eltérő politikai berendezkedése, városállamok egymással és a külső hódítóval szembeni küzdelme, az ókori Rómában is különböző szervezeti formát öltött az eltérő jellegű politikai hatalomgyakorlás: királyság - köztársaság - triumvirátus - császárság. A háborúra való felkészülés (fegyverkezés) elősegítette a vasérc, ón, ólom és különböző színesfémek kitermelését, és munkalehetőséget teremtett a fegyverek előállítóinak. A hadi technikák fejlődése az egyéb más iparágak (vasipar, gépipar, fegyvergyártás) kialakulását, fellendülését is magukkal vonták, az ennek következtében előállított termékek és eszközök a kereskedelem révén más területekre is eljuthattak (gazdasági fejlődés). A hódí-
- 51/52 -
tó(k) elleni küzdelemben vagy a hazai társadalmon belüli politikai küzdelemben való részvétele az alacsony társadalmi helyzetű rétegek (jobbágyok, köznemesek) társadalmi státuszának javulását is jelenthette (pl. többletjogok biztosítását) a sikeresen megvívott háború eredményeként (társadalmi fejlődés). Az államok vagy nagyobb területi entitások közötti konfliktushelyzet, amely a kialakulásának időpontjában még egyértelműen negatív megítélésű jelenségnek tűnik, mert velejárója lehet emberéletek kioltása, a pusztítás, a rombolás, ugyanakkor egyéb vonatkozásban hosszabb időintervallum alatt és más, több különböző szempontot, megközelítést figyelembe vevő társadalmi aspektusok és kontextusok alapján, - nem okvetlenül minden esetben - de lehetnek pozitív hozadékai. Az adott közösségben kialakuló konfliktus-helyzet a fennálló társadalmi-gazdasági helyzet, a fejlődés-, a haladás motorja is lehet. A modern - az ipari és a polgári forradalmak lezajlását követő - korban, a XIX. század utolsó harmadától kezdődően az államok közötti konfliktus tovább szélesedett, annak több állam részvételével való folytatása hódító, gyarmatosító küzdelmek kialakulását és ezen területszerzések valamint a gazdasági befolyás kiterjesztésének egyenetlensége, kiegyensúlyozatlansága folytán már világháborúk kialakulását eredményezték. Az ipari forradalom gazdasági fejlődést, a felvilágosodás kulturális előrelépést, haladást, a polgári forradalmak kialakulásának eszmei-ideológiai hátterét, a polgári forradalmak társadalmi, politikai és gazdasági fejlődést is jelenthettek, idézhettek elő. Ezek a gazdasági, társadalmi és politikai (szellemi-kulturális) haladás folyamatában jelentős események szintén konfliktushelyzetek (érdekellentétek, nézeteltérések) kialakulását teremthették meg. A konfliktushelyzet államok közötti háború vagy fegyveres konfliktus igénybevétele útján való rendezése vagy megoldási kísérlete olykor hatalmas emberáldozatokkal is járt, amely az államok közötti végletekig eszkalálódó, feszült helyzet sajátos és kényszerű feloldását jelentették.
A konfliktushelyzet definíciójának teljes körű, minden irányból történő feltárása valamennyi tudományterület nézőpontjainak figyelembevételével történhet meg komplex módon. A konfliktushelyzet jelenségének vizsgálata a pedagógiai tudományterületen belül napjainkra már olyannyira központi kutatási témává vált, hogy külön konfliktuspedagógiáról is, illetve pedagógiai szakterületről beszélhetünk. A konfliktushelyzet definíciójának megértésekor igyekeztünk ötvözni a pszichológiai, a szociológiai, jogszociológiai, jogelméleti interpretációt, és ezen tudományterületekre jellemző szemlélet-módot - lehetőség szerint - a szövegben is érvényre juttatni. A kutatás elsősorban nem az államok közötti, hanem inkább az egyénben jelentkező (pszichológiai sík), illetve a személyek közötti konfliktus-szituációkra összpontosít (szociológiai - társadalmi sík). Ha a konfliktushelyzetek társadalmi mozgatórugóit keressük, akkor azt feltételezzük, hogy a konfliktushelyzetek kialakulásának magjai "el vannak vetve" a társadalomban, mert a konfliktusok a különböző társadalmi helyzetből, a minden-
- 52/53 -
napi életben előforduló ((élet)helyzetekből) spontán módon, előzmény nélkül is fakad(-hat)nak. Ha a saját mindennapi életünkből indulunk ki, a természetes személy (egyén) élete során rengeteg előre nem látható, az éppen kialakuló helyzetből fakadó konfliktushelyzettel találkozhat, a személy vérmérsékletétől, helyzetétől, helyzetértékelésétől, a konfliktus rá gyakorolt hatásától függően. Első színtere lehet a konfliktushelyzetek kialakulásának az egyén (individuum) belső tudatállapota. A természetes személyt (egyént) egy meghatározott időszak (pl. egy adott nap (24 óra) időtartama) alatt különböző (pozitív és negatív együttes, vagy akár csak negatív, illetve csak pozitív) hatások is ér(het)ik, amelyek befolyásolják az aznapi (és befolyásolhatják jövőbeli) tudati-, hangulati-, illetve lelki állapotát, és egyúttal a személy elégedettség-érzetét, önbizalmát, viselkedését, magatartását, magabiztosságát, másokhoz való viszonyulását. Ha valamilyen esemény nem olyan formában valósul meg, mint ahogy azt az egyén előzetesen elképzelte, elgondolta, az már a természetes személyben (egyénben) belső feszültséget, frusztrációt, konfliktust idézhet elő. Ha a természetes személyben (egyénben) kialakul a konfliktus, és azt ő "hordozza magában", az az interperszonális kapcsolatokban is természetesen megnyilvánul(hat) és kifejeződésre juthat. A természetes személyben lévő belső feszültség, frusztráció és "csalódottság" kisugározhat a másokkal létesített interperszonális kapcsolataira is. Ezt tekinthetjük a konfliktushelyzet diffúz vagy kettős hatásának. A konfliktushelyzet, amely a személy szubjektumában keletkezik, kivetítődik a társadalomra (objektivizálódik). Az említett személyen belüli és onnan kisugárzó konfliktushelyzet "kiindulópontja", aktív megvalósítója az érintett egyén, aki általában, de nem feltétlenül természetes személy.
A konfliktushelyzet lehetséges megnyilvánulási formái az egyénen belüli, az egyének, csoportok, államok közötti konfliktusok lehetnek (amelyek között előfordulhatnak egyének közötti konfliktusok, csoportok közötti konfliktusok, az egyén és csoport közötti konfliktusok, az állam és a csoport közötti konfliktusok, valamint különböző államok közötti konfliktusok). A konfliktushelyzetek jellege szerint megkülönböztetünk politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális (identitásbeli) konfliktust.
A konfliktusok kialakulásának különböző forrásai lehetnek:
a) az információhiányból eredő konfliktusok (ennek hátterében félreinformáltság, konfliktusok eltérő értelmezése, a bizalom hiánya állhat az egyes információkban);
b) a viszonyrendszerből kialakuló nézeteltérések (erős negatív érzelmek, félreértések, sztereotípiák, más előítélet alapján, negatív tulajdonsággal való felruházása);
c) strukturális okokból bekövetkező szembehelyezkedések, amelyek rendszerint eltérő helyzetekre, egyenlőtlen hatalmi pozíciókra, a javak egyenlőtlen birtoklására vezethetőek vissza;
- 53/54 -
d) az értékek világában létrejövő összeütközések (értékkonfliktusok), amelyekben általában eltérő értékrendek, eltérő világnézetek csapnak össze (a "jó", a "rossz", a "helyes", a "helytelen" és az "igazságosság" fogalmának értelmezése kapcsán);
e) az érdekek mentén megnyilvánuló, ún. érdekkonfliktusok, amelyeknél különböző személyeknél összeegyeztethetetlen szükségletek jelentkeznek, jellemző rá a versengés a megszerezhető szűkös erőforrásokért.[12]
Az egyetemi tankönyv szerint "a konfliktusban részt vevő feleket mozgató motivációk típusa szerint vizsgálva a konfliktusokat elsőként az érdekütközések említendők. Terület, pénz, tulajdon, hatalom, presztízs, fogyasztói javak birtoklása jelentős előnyökkel kecsegteti ezekben az esetekben a feleket, akik a javak arányos megosztása, a birtoklás kölcsönös megelégedésre szolgáló szabályozása helyett teljes vagy majdnem teljes kizárólagosságra törekszenek. [...] Az érdekkonfliktusok ritkán mutatkoznak meg a maguk nyers valóságában, inkább ideologikus köntösben, értékkonfliktusok képében bukkannak fel."[13]
A konfliktushelyzet feltárása a társadalom oldaláról (szociológia, jogszociológia) és az egyén aspektusából (pszichológia) egyaránt lehetséges. A külső, a társadalom aspektusából történő megközelítés a konfliktushelyzet társadalmi összefüggéseit helyezheti inkább előtérbe, a belső, az egyén nézőpontjából való megközelítés jellegéből fakadóan a személy saját pszichéjében lejátszódó vívódásra, dilemmára összpontosít. A szociológiai konfliktusfogalom - amely a jogtudomány területén is alkalmazható - három megjelenési formával számol:
1. A felek megpróbálják módosítani egymás magatartását;
2. A felek sajátos tudati és érzelmi folyamatokat élnek meg, amelyek előzményei, kísérői vagy következményei a tevékenységi szinten jelentkező összeütközéseknek;
3. A felek, mint a társadalmi viszonyrendszerek részesei, szereplői kerülnek egymással konfliktusba.[14]
A konfliktushelyzet kialakulása függhet a jogalanyok környezeti hatásokból származó, kulturális, aktuális mentális, tudati, szociális, neveltetésből, illetve szocializációból, valamint a személy aktuális helyzetéből fakadó "elégedettség"-i állapotától, érzésétől is. Az egyén "konfliktusra való hajlamát" determinálja a saját egyéni élethelyzete, céljainak elérésében (életpálya-karrier, magánélet, pénzügyi helyzet, egészségi állapot) való eredményessége, sikeressége vagy éppen kudarcélménye, negatív impressziója.
A konfliktus kifejeződése szerint lehet:
1. intrapszichikus (belső) konfliktus: a konfliktus csak az egyén belső világában játszódik le, nincs külső megnyilvánulása,
2. interperszonális (külső) konfliktus: az egyén viselkedésében, tetteiben is megnyilvánul,
3. társadalmi konfliktusok: azok a konfliktusok, amelyek csoportok, szervezetek strukturális és kulturális sajátosságaiból fakadnak.[15]
A konfliktusok negyedik típusaként lehet megkülönböztetni az államok közötti - fegyveres vagy háborús ösz-
- 54/55 -
szetűzést magába foglaló - lehetséges egyik legnagyobb színtéren zajló konfliktushelyzeteket, érdekellentéteket.
Ralf Dahrendorf szerint "a konfliktuscsoportok képződésének folyamata analitikusan három szakaszra bontható: a strukturális kiinduló helyzet, a látens érdekek tudatossá válása, és végül a kialakult konfliktusok szakasza."[16] Bár a világ globalizációja a merev határvonalakat fellazítja, a kategóriák közötti szigorú behatárolásokat egyre inkább gyengíti. A konfliktushelyzetek harmadik típusa a társadalmi konfliktus, amelyet a jogirodalomban gyakran a jogi konfliktussal szoktak összehasonlítani. A jogi szakirodalomban kézenfekvő törekvés a jogi konfliktus és a társadalmi konfliktus viszonyának meghatározása. Kengyel Miklós szerint a társadalmi konfliktus(helyzet) a jogi konfliktushelyzetnél szélesebb, tágabb kategória. Nézete szerint jogi konfliktusnak az a konfliktushelyzet tekinthető, amelynek már keletkezésük pillanatában jogi vonatkozása van, és az alapja valamilyen jogilag védett érdek sérelme.[17] Gyekiczky Tamás szerint "a konfliktuselmélet maga nagy súlyt helyez a társadalmi konfliktus és a jogi konfliktus közötti átmenet bemutatására. A kutatási álláspontok szerint a társadalmi és a jogi konfliktus közötti átmenet egyáltalán nem automatikus, mivel nem biztos, hogy a társadalmi konfliktus jogi konfliktussá válása jogilag biztosított."[18] Másfelől - a szerző álláspontja szerint - az átmenet "azért sem automatikus, mivel nem biztos, hogy a felek a jog által felkínált konfliktusmegoldás eszközeivel élnek. Amennyiben pedig a konfliktusok szereplői a jog eszközeivel akarják megoldani a konfliktusaikat, egyáltalán nem biztos, hogy bírósági utat kívánnak igénybe venni. Az állam ugyanis kialakított magasan szervezett és jogilag/ politikailag szabályozott konfliktusfeloldási/konfliktuskezelési fórumokat, illetve a perré válást "akadályozó", a pereket előzetesen "megszűrő" intézményeket. Ilyenek voltak régebben a munkaügyi döntőbizottságok, ahonnan csak meghatározott ügyekben lehetett bírósághoz fordulni, vagy a munkaügyi per előtti kötelező egyeztetések intézménye, amelynek elmulasztása esetén a bírói út kizárt volt."[19] Az egyetemi tankönyv megállapítása szerint "a társadalom és benne az egyes emberek életének, tevékenységének java részét a jog szempontjából nézve az alanyi jogok gyakorlása, élvezete és a jogi kötelezettségek teljesítése tölti ki: az emberek használják a tulajdonukban álló vagy őket más jogcímen megillető dolgaikat, életcéljaik jelentős részét pedig szerződések (pl. adásvétel, pénzkölcsön, munkaszerződés) révén érik el. A társadalom rendes működését az biztosítja, hogy az emberek mindezek során többnyire ún. jogkövető magatartást tanúsítanak. Mégis azt kell mondanunk, hogy a jogkövető magatartások végtelen sorának annyiban nincs különösebb jelentősége, hogy jogi problémák többnyire - persze nem okvetlenül - akkor merülnek fel, amikor valaki megsérti mások jogát, vagy nem teljesíti jogi kötelezettségeit, tehát ha a jogkövetés helyett a jogellenesség talajára helyezkedik. Ilyenkor válik szükségessé a megsértett alanyi jog védelme, vagyis a jogérvényesítés,
- 55/56 -
amely egyszerre szolgálja a jogi norma parancsának érvényre juttatását és a megsértett alanyi jog orvoslását (pl. kártérítést)."[20]
Az interperszonális kapcsolatokban fennálló szimmetrikus függésnek kétféle formája különböztethető meg, amely vagy az együttműködés vagy a versengés formájában ölt testet.[21] A versengés konfliktust előidéző, az együttműködés a konfliktus megoldását elősegítő folyamat. A versengés ölthet tisztességes vagy tisztességtelen formát. A szociálpszichológiai szakirodalom a tisztességes versenyt (fair play-t) konstruktív konfliktusnak, a tisztességtelen versenyt destruktív konfliktusnak nevezi. A konstruktív konfliktus lehetetlenné teszi a szociális rendszer stagnálását, a változást segíti elő, energiákat szabadít fel, serkenti a kísérletezést, a cselekvési alternatívák jobb kiválasztását. A destruktív konfliktus esetében a verseny egyenlőtlen felek között zajlik, alacsony az egyetértés a követendő szabályok tekintetében, a felek kevésbé bíznak abban, hogy kölcsönösen betartják a szabályokat.[22] Ralph Dahrendorf megállapítása szerint "konstruktív módon csak akkor oldhatók meg ezek a konfliktusok, ha az arányosságot biztosító egyensúly elérése, illetve az együttműködés perspektívája erősebbnek tűnik mindegyik résztvevő szemében, mint a kizárólagosságra való törekvés. Az elmérgesedett érdekkonfliktus megoldását segítheti a pártatlan, de erélyes közbeavatkozás, a döntőbíráskodás, amennyiben kellő erő áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ítéletet végre lehessen hajtani és be lehessen tartatni."[23] A konfliktushelyzeteket tovább csoportosíthatjuk aszerint is, hogy azok az élet mely területein jelentkeznek, illetve a közösség melyik részét érintik.
A konfliktusoknak a következő típusait különböztethetjük meg:
1. A társadalmi jellegű konfliktus: a társadalom különböző, egymástól eltérő helyzetű, státuszú és anyagi helyzetű rétegei között jelentkezhet, ez az érdek-összeütközés gyakran politikai színezetű is lehet (pl. szabadok-rabszolgák, földesúr-jobbágy, hűbérúr-vazallus, tőkés-munkás közötti konfliktushelyzet). Ahogy Ralf Dahrendorf mondja "az életesélyek sosincsenek egyenlően elosztva. Nem tudunk olyan társadalomról, amelyben a minden férfi, nő és gyerek ugyanolyan jogosultságokkal rendelkezett, és ugyanolyan ellátmányokat élvezett."[24] Társadalmi konfliktus álláspontunk szerint az is, ha a társadalomban bizonyos, ismétlődő és azonos vagy nagyon hasonló élethelyzetben (pl. a közlekedésben) merülnek fel érdek-összeütközések gyakran olyan személyek (egyének) között, akik akkor találkoznak egymással először, és valós, reális alapja nincs a konfliktushelyzetnek, az csak a pillanatnyi, a közúti közlekedés által generált felfokozott hangulatváltozás vagy idegállapot hatására alakul ki. Társadalmi konfliktus bármely az adott társadalmi formáción/berendezkedésen belül keletkező konfliktus, de társadalmi konfliktus bármely társadalmi rétegen, társadalmi csoporton belül, a jogalanyok (egyének) között kialakuló érdekellentét is lehet. A társadalmi konfliktus kifejezés ezért nagyon széles területet átfogó fogalomkör is egyben: a következő pontokban említésre ke-
- 56/57 -
rülő konfliktus-típus (politikai (ideológiai) konfliktus, gazdasági konfliktus, kulturális (identitást érintő), ideológiai konfliktus) is e körbe tartoznak. Az adott állam életét érintő események az állam társadalmán, az azt alkotó személyek (egyének) közötti kapcsolatokon, viszonyokon keresztül gyűrűznek végig. A társadalmi konfliktusok az adott ország (állam) keretein belül nem feltétlenül az egész társadalmat érintően, országos kiterjedtségben, hanem - a területi kiterjedés és személyi kör alapul vételével - helyi szinten, lokális vagy regionális formában megnyilvánulhatnak.
2. A politikai (ideológiai) színezetű konfliktus: államok közötti formában és meghatározott államon belül személyek (egyének) és csoportok között is kialakulhat. A politikai konfliktusnak különböző "erejű" formái, típusai lehetnek: tüntetés, sztrájk, felkelés, forradalom, ezek rendszerint az adott államon belül fordulnak elő. A politikai jellegű konfliktusnak - egymással szorosan összefüggő jellege miatt - elválaszthatatlan a társadalmi (hatalmi) jellege. A politikai jellegű konfliktus szorosan kapcsolódik a politikai hatalom gyakorlásához (annak megszerzéséhez vagy megtartásához) is. A konfliktushelyzet abban az esetben is a politikai konfliktus kategóriájába tartozhat, ha az érdekellentét, érdek-összeütközés közvetetten jelent befolyást, nem direkt módon hat a politikai hatalom gyakorlására. A politikai jellegű konfliktusok egyik formája - az államokon is felülemelkedő - a világrendek között megnyilvánuló konfliktus (pl. a kapitalista világrend és szocialista világrend közötti konfliktushelyzet főként még a hidegháború idején), bár ennek éle és ereje jelentős mértékben csökkent a közép-kelet európai szocialista országokban lezajlott politikai átalakulást (1989/1990) és a Szovjetunió felbomlását (1991) követően, bár szocialista világrend továbbra is erőtelesen képviselteti magát, pl. a Kínai Népköztársaság formájában (bár ennek a ténynek az ország világgazdasági és világpolitikai térnyerésében már kevésbé van jelentősége). A politikai értelemben megnyilvánuló konfliktus ideológiai síkon is artikulálódhat, ennek egyik megjelenési formája tipikusan a politikai világrendek, ideológiai eszmerendszerek közötti szembenállás.
3. A gazdasági színtéren jelentkező konfliktus: államok, gazdasági társaságok, cégcsoportok, gazdasági érdekcsoportok, de akár természetes személyek (egyének) közötti eltérő gazdaságpolitikai filozófia vagy gazdasági érdekek keresztezése miatt kialakuló konfliktushelyzet, amely térben és területi elhelyezkedés alapján is különböző kiterjedésű lehet. A gazdasági életben jelentkező konfliktushelyzet tipikus megnyilvánulási formája a gazdasági érdekszféra, a gazdasági befolyás kiterjesztése miatt az érdekeltek között fellépő érdek-összeütközés. A pozíciót megszerezni kívánó fél érdekei, törekvései ütköznek a már meglévő pozíciót birtokló fél (pozícióban lévő fél) szándékaival, elképzeléseivel. A gazdasági területen artikulálódó konfliktusnak is lehet természetesen politikai (hatalmi) vetülete. Abban az értelemben is, hogy a gazdasági hatalom politikai hatalomra, befolyásra konvertálható, illetve közvetlen politikai cél a meglévő gazdasági potenciál
- 57/58 -
által közvetlenül elérhetővé, megvalósíthatóvá válhat, adott esetben egy bizonyos gazdasági érdekcsoport támogatásával szerezheti meg a politikai közösség a politikai hatalmat. A gazdasági színtéren jelentkező konfliktushelyzet általában az adott gazdasági érdekkörön, piacon belül az irányító, vezető pozíció megszerzéséhez kötődik.
4. A kulturális, identitásbeli síkon kialakuló konfliktus: egy meghatározott államon belül jelentkező konfliktusforma jellemzően etnikai csoportok - a többség és a kisebbség - között alakulhat ki, amelyben a kisebbséget alkotó népcsoport rendszerint az egyéni, illetve kollektív jogokért, valamint a területi autonómiáért küzd. Ezen konfliktus kialakulásához legalább két feltétel fennállása szükséges: az államalkotó etnikum (népcsoport) mellett, az államhatáron belül egy másik nemzetiség, illetve etnikumú népcsoport is a szóban forgó állam népességét alkotja, és ezen kisebbség számára az általa igényelt jogokat az állam nem garantálja, amely a konfliktus forrását, a már kialakult konfliktus fennmaradásának indokát jelenti. Ez a konfliktushelyzet ezért potenciálisan az adott államon belül a politikai hatalmat gyakorlók és a kisebbséget alkotó népcsoport (nemzetiség, etnikum) között alakulhat ki. A kulturális területen jelentkező konfliktus minden esetben politikai jellegű is, hiszen az általában a politikai erőtérben, a politikai hatalomért küzdő politikai erők között manifesztálódik.
Az egyént körülvevő társadalom vajon miként hat a természetes személyre, hogy az fogékonnyá válik a konfliktus - a belső és külső konfliktus egyaránt vagy akár egyidejűleg történő - megélésére? A társadalmi hatásoknak mennyiben és milyen szerepük abban, hogy az egyén feszültté, frusztrálttá, konfliktuózussá válik?
A társadalmat alkotó személyek érzelmi és indulati hullámázása, hangulatváltozása bármikor magában hordozza a konfliktushelyzet kialakulását. A konfliktushelyzet kialakulása bármilyen élethelyzetben - személyesen és virtuálisan is - kódolva van.[25] A társadalom "működése", a minket körülvevő világban bekövetkezett eseményekről való tájékoztatás a további és későbbi konfliktushelyzet kialakulására - általában, de nem feltétlenül - azt erősítő módon, serkentőleg hat.
a) A kereskedelmi televíziókban, az internet világában a szenzációt, a figyelem-felhívást és figyelem-felkeltést a katasztrófa, a tragédia, a meghökkenést kiváltó, rendszerint negatív helyzet (konfliktus-helyzet) és bármilyen megdöbbentőnek minősíthető, illetve figyelmet felkeltő, érdeklődésre számot tartható cselekmények bemutatása, előtérbe helyezése és preferálása jelenti. A szenzációhajhász, figyelem felkeltésére irányuló események pedig gyakran valamilyen agresszív magatartással párosulnak (erőszak, bántalmazás, megtorlás, meghökkentő, illetve bizarr, groteszk jellegű események bemutatása miatt).[26] A negatív példák és a negatív minták sulykolva, erőteljesen adagolva az egyén számára is azt sugallják, hogy ezen reakciók tekinthetők a tár-
- 58/59 -
sadalomban általánosan elfogadott, bevett és természetes reakciónak, magatartásnak, attitűdnek (a média hatása).[27]
b) A konfliktus kialakulásának második lehetséges összetevője a gyakorlati tapasztalataink alapján - a magyar társadalomra különösen jellemzően[28] - az interaktív kapcsolatokban az önkritika, a józan belátás és az alázat hiánya. Különböző élethelyzetekben (főleg a közúti közlekedésben, de más területen is) többször előfordult, hogy adott esetben a helytelen, nem megfelelő magatartás tanúsítása esetén, erre történő figyelmeztetésnél önbírálat gyakorlása vagy a hiba elismerése helyett a válasz az ilyen magatartást gyakorló személy részéről valamilyen durva, aránytalan és agresszív magatartás tanúsítása.[29] Az interneten megjelent hír szerint a párkapcsolati szakítás bekövetkeztekor a 17 éves budapesti gimnazista "gyermek" durván és brutálisan meggyilkolta barátnőjét,[30] illetve a büntetés-végrehajtási intézet előtt az idős férfi figyelmezteti a nőt, hogy ne zajongjon, ne hangoskodjon, aki - ahelyett, hogy felismerné, és belátná, hogy "tényleg igaza van a figyelmeztető személynek", és ezt a tényt nyugtázná magában, többször megüti a 75 éves idős embert, aki ennek következtében elesik az ütések hatására és életét veszti.[31] Ezek a társadalmi feszültségek arra vezethetőek vissza, hogy az egyének belső világa és a külső társadalmi valóság nincs egymással összhangban, egyensúlyban (kisebbség-rendűség, önbizalom-hiány, frusztráció, csalódottság).[32] A konfliktus-helyzetekben társadalmi jelenségként értékelhető az aránytalan, egyensúlytalan válaszreakció, amely nem is feltétlenül kellene, hogy szükséges legyen, ha lenne az egyénben megfelelő önreflexiós képesség a saját hiba elkövetésének elismerésére (.[33]
c) A konfliktushelyzet létrejöttének harmadik feltételezett oka lehet bizonyos konvencionális magatartási szabályok elsajátításának a hiánya (iskola, család, neveltetés, szocializáció hiányosságaiból, mulasztásaiból, elmaradásából fakadóan). A társadalom széles rétegei számára hiányoznak azok az ismeretek, (főként azért mert vagy nem kerültek azok a nevelő vagy gondozó személy által átadásra vagy azért, mert ezen az ismereteknek a nevelt, és gondozott személy általi elsajátítása elmaradt) amelyek azt mutatják meg az egyén számára, bizonyos szituációban milyen magatartást kell tanúsítani, hogyan kell egy konkrét helyzetre reagálni, annak bekövetkeztekor miként kell cselekedni.[34] Ha az adott társadalomban bizonyos magatartási szabályok, viselkedési normák, az emberek közötti személyes kapcsolatfelvételt, társadalmi érintkezést jelentő attitűdök, magatartás-minták nem kerülnek átadásra vagy átvételre, nem egyedi esetről, hanem széles tömegeket érintő társadalmi jelenségről van szó. Ezen tapasztalaton és szokáson alapuló tudás hiánya mellett problémaként értékelhető jelenség, amely szerint az egyének nem tudnak egymással megfelelő módon, formában és hangnemben kommunikálni, személyes kontaktust kialakítani, a párbeszéd kialakításához szükséges kommunikációs csatornát kialakítani. Meglátásunk szerint általános probléma a magyar társadalomban, hogy az emberek nem tudják, nem érzik, hogy miként, milyen formában léphetné-
- 59/60 -
nek egymással kapcsolatba.[35] Ennek - legalábbis részbeni - eredménye sok esetben az érthetetlen, nyers, a helyzethez nem illő, túlzó és aránytalan emberi reakció, az adott helyzetben általában elvárható magatartástól vagy a helyzet által megkövetelt szituációtól eltérően. Olyan, a társadalomban egyre sűrűbben megfigyelhető magatartási mintával találkozunk, amely valamilyen jellegű beavatkozást igényelne, leginkább az érintett személy (egyén) részéről. Joggal merülhet fel természetesen a kérdés, hogy ezen magatartási formák kialakulásában, fennmaradásában, de legfőképpen kezelésében kit (állam, iskola, család, szülő stb.), milyen mértékű felelősség terhel.[36] Az ilyen helyzetek kirajzolnak egy általános társadalomképet, de a deviáns magatartás tanúsítása ugyanakkor minden esetben egyéni megközelítést tesz szükségessé. A jogirodalomból kölcsönzött idézet szerint "Luhmann a társadalmi alrendszereket éppúgy az elemi kommunikációkból látja felépülni, mint az interakciókat, és a tartós struktúrákat abban az irányban keresi, amit az egyes kommunikációk alatti stabilabb témastruktúrák jelentenek."[37]
d) Az ún. "rossz" vagy "negatív" példák terjedésében, és ezáltal a lehetséges konfliktushelyzet kialakulásában nemcsak a média, hanem az egyének közötti magatartási formák közvetlen átvétele, megtartása is szerepet játszik. A társas kapcsolatok által, az emberek közötti kommunikáció, az emberi viselkedésformák kölcsönös tanulása és elsajátítása révén a társadalomban ezek az attitűdök gyűrűznek tovább. Ahogy a társadalmi közbeszédben, az emberek által beszélt nyelvben megfigyelhetőek bizonyos nyelvi megfogalmazások, szófordulatok társadalomban való széleskörű elterjedése, a közbeszéd részévé válása (pl. "nem mondod", "kajakóma", "behal", "lájkol", "mizu"). A negatív minta ezen magatartásformákkal összefüggésben, a hirtelen indulatból történő reakció, aránytalan vagy az oda nem illő emberi megnyilvánulás, az önkritika hiánya, és annak durva magatartással való helyettesítése. Ellenben nem ritkán teljesen hiányzik az egészséges humorérzék, a vicces hozzáállás, a pozitív beállítódás, a helyzet komikus megítélése/megélése. Ahhoz, hogy a "rossz", a "negatív" magatartási formák elterjedhessenek, ahhoz természetesen megfelelő táptalajra van szükség, ilyennek értékelhető, ha az egyén frusztrált, sértett, haraggal teli környezetben sajátítja el az erkölcsileg helyteleníthető magatartási formákat. A probléma abban rejlik ezen élethelyzetekben, hogy a kifogásolható megnyilvánulási formák ilyenkor általában megfelelő, fogékony táptalajra lelnek.[38] e) A társadalom által el nem fogadott magatartási formák, attitűdök kialakulásában meggyőződésünk szerint szignifikáns szerepet játszhat az egyének között a kommunikáció hiánya, a nyelvi kapcsolatteremtés háttérbe szorulása, az egyén személyiségének külső hatásra való kiüresedése, az őt körülvevő valódi közösség hiánya, egyúttal a saját maga által teremtett világba való "bezárkózása" is.[39] Az internet nyitottsága következtében rengeteg információ tárháza, de ugyanakkor több olyan, gyermekek számára készített játék terjedt el, amely negatív üzenetet és tartalmat hordoz (pl. momo nevű játék - öngyilkosságra való felhívás).[40] Az internet nem ritkán
- 60/61 -
úgy próbál figyelmet vagy meghökkenést, megdöbbenést kiváltani, hogy valamilyen szokatlan, és egyúttal brutális (bizarr) cselekedetet hajt végre (pl. szexuális erőszak 2 éves gyermek sérelmére, kiskorú gyermek szülő általi veszélyeztetése - az élelmiszer megvonása a szülő által a saját gyermektől).[41] Azon normáknak, előírásoknak a megszegése, illetve áthágása következik be, amely addig általánosan elterjedt volt a társadalomban. Pl. általános nevelési elv, íratlan erkölcsi - magatartási szabály, mely szerint a szülő - szerepéből és a legerősebb vérségi kötelékből fakadóan - a lehető legjobbat szeretné a gyermekének, és nem a gyermek sérelmére, hátrányára tevékenykedik. Ez a szokásjogon, erkölcsi alapelven, egyértelmű és korábban általánosnak tekintett hozzáálláson nyugvó norma ilyen cselekedetek által teljes mértékben áttörésre került. Az internet, a közösségi háló világa[42] az efféle cselekedetek elkövetésére, magatartásformák kialakulására nézetünk szerint "szándék-erősítőleg" hathat. Meggyőződésünk szerint az internet világa nem pótolhatja, nem helyettesítheti az elmaradt személyes kommunikációt, a személyek közötti, közvetlen kapcsolatot, a másik természetes személy (egyén) közelségét (illatát), mozdulatait, gesztusait, a másik személy által közvetlenül észlelhető, látható, érzékelhető reakciót. A beszéd, a kommunikáció hiánya a természetes személyek között eredendően nem pozitív előjel, mert a természetes személy megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy a vitás, problémás, félreérthető, többféleképpen értelmezhető vagy esetlegesen ellentétes nézeteket, véleményeket, álláspontokat, percepciókat az érintettek tisztázzák, átbeszéljék, megbeszéljék, megvitassák egymással. Hasonló elven alapul a polgári peres eljáráson kívüli vitarendezés folyamata is, az érdekellentétben vagy csak vélt, illetve valós nézeteltérésben álló felek tisztázzák egymás között a valós vagy csak vélt problémáikat a mediátor (közvetítő), facilitátor segítségével, szakember - harmadik személy - bevonásával közösen keressék a megoldást.
Az internet világának az egyén számára való kizárólagossága, a társas kapcsolatok erősítése és fejlesztése helyett, és a társas, közvetlen kommunikáción alapuló kapcsolatok leépülése, mint társadalmi jelenség konfliktusgerjesztő, a konfliktus kialakulását elősegítő, előmozdító hatással bír, mert a televízió, az internet, a nyomtatott és az elektronikus sajtó (média) világa által közvetített, továbbított - kiragadott, nem teljes - információ alapján a természetes személy elhamarkodottan következtetve úgy érzi, hogy annak hátterében valamilyen konfliktushelyzet húzódik meg. Ugyanakkor a jogirodalmi álláspont szerint a konfliktusok keletkezésének oka nem merül ki pusztán csak az emberek "összeférhetetlen" természetében, hanem "be van építve a döntési jogok és kompetenciák elosztásába, az informális kapcsolatok hálózatába, az információk egyenlőtlen elosztásába."[43]
f) A társadalom konfliktushelyzetekkel szemben a természetes személy (egyén) lelki, pszichológiai, mentális felkészültségének hiánya, mint az 1989/1990 előtti magyarországi hagyomány fennmaradása, amely a konfliktushelyzet körültekintő rendezését akadályozó körülményként
- 61/62 -
jelenik meg. A jelenlegi magyarországi társadalom intellektuális-szellemi állapota nem megfelelő ahhoz, hogy a vitahelyzeteket, érdekellentéteket körültekintően de mégis mindkét fél szempontjait figyelembe vevő módon lehessen rendezni. A rendszerváltást megelőzően Magyarországon nem volt jellemző, hogy a bírósági szervezeten kívül történjen meg a magánjogi tárgyú jogvita rendezése. Az 1989/1990 előtti Magyarországon az államszocialista időszakban még nem alakultak (alakulhattak) ki a bíróságon kívüli vitarendezési technikák és eljárások. A társadalom "nem kapott lehetőséget" arra, hogy a társadalom szövetét átitassa, a társadalom zsigereibe beleivódjon a bírósági szervezetrendszeren kívüli probléma-megoldás, konfliktus-kezelés. Ez a megállapítása nemcsak a jogi konfliktushelyzetekre, hanem az ennél jóval tágabb területet lefedő társadalmi konfliktushelyzetekre is vonatkozik. A pszichológus szakember szolgáltatásának igénybe vétele a különböző, a házasság alatti vagy bármilyen párkapcsolati típusú problémák kezelésére már döntően és jellemzően a rendszerváltást követő időszakra tehető.[44] A nyugati, elsősorban amerikai hatás - ahol a XX. század közepén az alternatív vitarendezési technikák kezdtek kialakulni - a rendszerváltás előtt a nyugati civilizációk előtt elzárt államszocialista világba nem tudott begyűrűzni.[45] Az állam pedig az általa fenntartott bírósági szervezet előtti igényérvényesítés számára biztosított kizárólagosságot. A társadalmi alapok tehát hiányoztak, a jogalanyoknak (egyéneknek) a konfliktus bíróságon kívüli rendezésében nem volt rutinja, a társadalom állam által nem szervezett része, az ilyen, az egész társadalmat érintő kérdés rendezéséhez megfelelő eszközökkel sem rendelkezett. A rendszerváltást követően a közvetítői eljárás alapjainak lerakása, ha nem közvetlenül a politikai rendszerváltás után, de megtörtént.[46] Jelenleg a bíróságon kívüli hivatásos közvetítői tevékenység gyakorlásának még hiányzik a tényleges piaca és kereslete. A társadalmi hatások ugyanakkor nem egy irányba, a kulturált és körültekintő alternatív vitarendezés irányába mutatnak, mert a hirtelen felindulásból történő cselekvések, a szükségtelen és érthetetlen emberi reakciók, az aránytalan válaszreakciók, még tovább mélyíthetik a feszült, konfliktussal terhelt szituációkat. Mindazonáltal a bíróságon kívüli alternatív vitarendezés piaci alapú igénybevételére a társadalom leszakadó rétegeinek hazánkban egyelőre még hiányzik a gazdasági háttere és kulturális, intellektuális ismerete is.
A társadalom általános gazdasági (jóléti) fejlettsége befolyásolhatja a társadalmi feszültségek kialakulását. Az elnehezült társadalmi helyzet (munkanélküliség, havi rendszeres jövedelem elvesztése) a formális logika szabályai szerint feszült, stresszes élethelyzeteket generálhat. Az egyéni (intrapszichikus szinten jelentkező) sérelmek, frusztrációk, előítéletek alakulnak át más személyekkel szembeni (interperszonális térben jelentkező) konfliktussá. Kulcsár Kálmán mutat rá arra, hogy a
- 62/63 -
konfliktusok megoldása "a jogot megelőző társadalmi szükségletként jelentkezett, amelyet az adott közösség jogszabályok és jogszolgáltató szervezet hiányában is kielégített."[47]A konfliktus rendezése lehetséges a jog által biztosított eszközökkel és a jog által lehetővé tett technikák nélkül (Galanter-féle skála).[48] Az ún. Galanter-féle skála a konfliktusok rendezését jelzi a kiindulóponttól, a konfliktus érintettek közötti tisztán informális megoldásától a végpontig bezárólag, amikor a konfliktus tisztán formális módon, a bíróság ítéletével zárul.[49]A XX. század második felében már számos érvet sikerült csatasorba állítani a közvetítői eljárás mellett a bíróság előtti eljárással szemben.[50] Kulcsár Kálmán meglátása szerint "a keleti társadalmak jogára állapították meg, hogy inkább a békítést, az egyezkedést szolgálja, mint a nyugati értelemben vett pereskedést, úgy tűnik, hogy ilyen jellemvonás minden ún. tradicionális társadalomban legalábbis bizonyos értelemben megállapítható."[51] Először az angolszász jogi kultúrában elterjedt közvetítő olyan szakmai tekintéllyel rendelkező személy, akiben mindkét, ellentétes oldalon álló fél megbízik, kompromisszumos megoldás kialakítására törekszik. Ennél a konfliktusfeloldó mechanizmusnál is a "meg/át/kibeszélésen" van a hangsúly olyan módon, hogy a felek látják a másik fél érzelmeit, gesztusait, mimikáját, közvetlen reakcióit, amely nagyon nagy jelentőséggel bír. A személyek (jogalanyok) közötti kommunikációnak - hiszen E. Aronson óta tudjuk, hogy az ember társas lény - felbecsülhetetlen a jelentősége. Az emberi kommunikáció nemcsak az ellentétes nézetek, vélemény- és nézetkülönbségek lehetséges megszüntetésének, kiküszöbölésének eszköze, hanem a másik egyénhez való híd, a másik személyhez való kapcsolat kialakításának eszköze, út a társadalom többi tagjához, a nyitottság, a másik személyre való odafigyelés megnyilvánulásának az eszköze is. Az emberi kommunikáció egyúttal, a másik fél véleményének, álláspontjának pontos megismerési lehetőségét is biztosíthatja. A másik fél álláspontjának, nézőpontjának kommunikáció útján való megismerése eleve ki is zárhatja a konfliktushelyzet kialakulását, amely az egyik félben azáltal alakulna ki, hogyha a másik fél nézetét nem is ismeri, vagy annak tartalmával nincs tisztában, amely (általa feltételezett) helyzet már lehetőséget ad számára a félreértésre, félreértelmezésre ("ő tévesen azt gondolja, hogy a másik fél úgy gondolja, hogy"). Ezt a megelőző technikát nevezhetjük a feltételezett vagy anticipált konfliktushelyzet megszüntetésének is. A bíró és a - nem bírósági - közvetítő előtti eljárás több szempont szerint is összevethető. A bíróság előtti eljárás formalizált, a közvetítő előtti eljárás kevésbé. A bíróság előtti polgári perben a "kinek van igaza" kérdés merül fel, míg a közvetítő előtti eljárásban inkább a "mi a megoldás" kérdésre keresik a választ. A bíróság előtti polgári peres eljárásban a bíróság mindig a létező (hatályos) jogi normák alapján hozza meg a döntését, míg a mediációs eljárásban a közvetítő a felek érdekeit szem előtt tartva, kooperációt igénylő megoldásra törekszik. A bíróság előtti magánjogi jogvitában az lesz a döntő, hogy ki lesz a
- 63/64 -
pernyertes, a közvetítő előtti eljárásban a közvetítő a vitás kérdések mindenki számára elfogadható megoldására, azok rendezésére törekszik. A bíróság előtti perben hozott döntés jogerős és végrehajtható, a közvetítő előtti eljárás - pozitív esetben - egyezséggel vagy ajánlással fejeződhet be. A bírósággal szemben merül fel kritikaként, hogy az ügyben eljáró bíró személyére a feleknek nincs ráhatása, mert az eljáró bírót - a bírósági szervezetrendszeren belül, a felektől függetlenül - kijelölik, viszont a közvetítő személyét a felek közösen választják ki. A bírói döntés a hatalmon, tekintélyen nyugszik, míg a közvetítő döntése a szakmai kompetencián.[52] Ferenczi Andrea tanulmánya szerint "egy vitában az ítélkezés lehetősége előre feltételezi, hogy a normákat a megoldással kapcsolatban relevánsnak tartják. A normák strukturáltsága változó lehet. Megjelenhetnek formális szabálygyűjteményben (például egy bírósági rendszer, egy szervezet alapszabályzata vagy játékszabályok), hagyományokban vagy a helyesről és igazságosról alkotott halvány elképzelésekben. A hivatkozás normatív vázának, amelyben a döntést elhelyezik, nem kell azonosnak lennie - és még csak léteznie sem kell - valamennyi, a viszályban érintett személy számára. Amit az egyik személy ítéletnek fog fel, azt a másik önkéntes parancsnak tarthatja. Ha azonban az érintettek közül (a felek, a harmadik személy, a környezet) senki sem alkalmaz normatív megfontolásokat a kapcsolatra, mert mindenki tiszta érdekviszálynak tartja, az ítélet általi döntést kizárják. Egy döntés lehet "ítélet" (a kifejezés itt használt értelmében), még ha a felek nem is tesznek annak eleget. De minél nagyobb a lehetősége annak, hogy az ítélet megfelel a várakozásnak, annál megfelelőbb az ítélet, mint viszályrendezési módszer, és annál inkább motiválja a megoldást kívánó személyt az eljárás választására."[53] Az új Polgári perrendtartás koncepciója szerint fő szabályozási cél az új eljárási törvényben a perelterelés, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kiépítése.[54] Szemléletes - az alternatív vitarendezéssel összefüggésben - az alábbi külföldi példa a bíróság által elbírált keresetekről: "Egy polgári konfliktusnak a bíróság elé kerülése hosszú folyamat eredménye, amelyet az újabb kutatás szűrök sorozataként jellemez - és nem alaptalanul. Egyébként maga a bírósági eljárás is felosztható szűrőkre, és talán szélsőségesen, de jellemző az angol példa, mely szerint 1975-ben pl. a felső bíróság (Queens Bench Division) 241 ezer kereseti parancsából 2500 ügyben került sor tényleges tárgyalásra és az összes megindított per fél százalékában hoztak érdemi ítéletet."[55] Morton Deutsch szerint a konfliktus-kezelés lépései - elsősorban a pedagógia tudományág területén tevékenykedő szakember és tudós által meghatározott, de az élet különböző területein való alkalmazásra is megfontolandó alapelvei - az alábbi 12 pontban foglalhatóak össze: 1. a felek tudják milyen típusú konfliktusban vesznek részt; 2. a felek legyenek tisztában az erőszak okaival és következményeivel, 3. az érintettek ne kerüljék el, hanem vállalják a konfliktust; 4. tiszteljék a konfliktusban részt vevők önmagukat
- 64/65 -
és partnerüket, önmaguk és partnereik szükségleteit; 5. tudjanak az érintett személyek különbséget tenni az érdekek és az általuk képviselt álláspont között; 6. tanulmányozzák a konfliktusban részes természetes személyek egymás érdekeit; 7. a felek úgy közelítsék meg egymás konfliktusban álló érdekeit, mint az együttműködés által megoldható problémát; 8. a konfliktushelyzetben érintett felek figyeljenek egymás kommunikációjára; 9. a konfliktusban részes személyek kontrollálják egymás szubjektivitását, sztereotípiáit, hamis ítéleteit, percepcióit; 10. az egyének fejlesszék önmaguk konfliktuskezelő képességét; 11. a konfliktusba került természetes személyeknek legyen reális önismeretük; 12. a konfliktuskezelés folyamatában az abban érintettek maradjanak mindvégig erkölcsös emberek.[56] Ezek a konfliktus-kezelési megoldási fokozatok általános magatartási szabályokat, viselkedési törvényszerűségeket állapítanak meg, amelyek az élet bármely területén alkalmazhatóak lennének (lehetnének), ha mindkét oldalon nyitott fülekre, és tartalmi befogadásra találnának. Ahhoz, hogy ezen pontokba szedett ajánlások nyitott fülekre találjanak, okvetlenül szükséges a konfliktushelyzetben érintett felek tudatossága, a konfliktust okozó probléma megoldásában való elkötelezettsége, szilárd elhatározása.
A társadalmi konfliktusok közül nem mindegyik alakul át jogi konfliktussá, de a polgári perek számarányára vonatkozó statisztika hűen tükrözi a magyarországi társadalomban kialakuló konfliktushelyzetek, érdek-összeütközések formális jogvitává transzformálódását.[57] A polgári perek számaránya Magyarországon a városi bírósági (járásbírósági szinten) 1990-2016 között átlagosan 145.000-160.000 között mozgott, ettől az 1993-1998 közötti időszak mutatott eltérést: 1993-ban éves szinten 181.703, 1994-ben 180.345, 1995-ben 181.065, 1996-ban 187.145, 1997-ben 195.957, 1998-ban 195.041 ügy érkezett a bíróságra.[58] A bíróság előtti polgári peres eljárások viszonylagos állandósága a rendszerváltást követő időszakban a társadalomban meglévő jogilag értékelhető "konfliktus-szint" (a társadalom jogi konfliktus által való befolyásoltságának, áthatottságának) állandóságát, stagnálását jelzi. A konfliktusok megoldása funkcionális jellegű abból a szempontból, hogy a döntés megerősíti az elfogadott normák érvényességét, ezáltal hozzájárul hatékonyságukhoz.[59]
Kengyel Miklós kutatása szerint "a formális és az informális konfliktusmegoldási módok közötti határvonalat mindkét irányban nyitottnak kell tételeznünk, mert csak ez biztosítja az adott jogrendszeren belül a konfliktusmegoldási módok megválasztásának a szabadságát. A mozgásirányt sokféle - objektív és szubjektív - tényező befolyásolhatja: mindenekelőtt az igényérvényesítés fakultatív jellege, a jogsérelem mértéke, a konfliktushelyzet természete és nem utolsósorban az ellenérdekű fél magatartása. A megoldási mód adekvát kiválasztása függ a jogrendszer által felkínált lehetőségektől, a jogismeret szintjétől vagy a jogi gondolkodás tradicionális megnyilvánulásától is."[60] ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány alapjául szolgáló előadás a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság és a Pécsi Tudományegyetem ÁJTK által szervezett "Közrend és biztonság - katasztrófavédelmi kihívások Magyarországon" elnevezésű szakmai, tudományos konferencián - Pécsett, 2018. november 23-án - hangzott el. A kézirat lezárásának időpontja: 2022. 08. 17.
- 65/66 -
[2] A konfliktushelyzetről, magáról a konfliktus fogalmáról való gondolkodás (a konfliktusra adandó megoldás) a bibliai időkig vezethető vissza. Arisztotelész szerint a konfliktus értelem és érzelem ellentéte, a középkori keresztény filozófiában a konfliktus a bűn és az erény, illetve a drámai és angyali között állt fenn. Hegelnél a konfliktus a tézis - antitézis - szintézis triászban öltött testet. Kierkegaard filozófiájában az igazság az objektív és szubjektív természete között áll fenn. Sigmund Freudnál a konfliktus a tudatos és a tudattalan elme közötti dimenzióban jelenik meg (Ferenczi Andrea: A konfliktusmegoldás társadalmi eszközei. - forrás: http://EPA 00035 _upsz_2012_ 07_08_ 104_117 pdf. 104 - 117., 105. (2018. 10. 25.).
[3] Volkmar Gessner: Recht und Konflikt. Tübingen, 1978. - idézi: Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2013. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop451/2011_0001_520_magyar_polgarieljarasjog/ch09.html (2018. 12. 07.).
[4] Badó Attila - Loss Sándor - H. Szilágyi István-Zombor Ferenc: Bevezetés a jogszociológiába. Prudentia Iuris Bíbor Kiadó, Miskolc, 2000., 28.
[5] Robert K. Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 214215. o.
[6] Merton: i. m. 216. o.
[7] Konfliktus: 1. összeütközés, összecsapás, egymásnak ellentmondó erők, érdekek harca, 2. harc, küzdelem 3. lelki konfliktus, lelki tusa, belső válság. forrás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001. 415. o. Ld. még ehhez kapcsolódóan: Badó - Loss - H. Szilágyi - Zombor: Bevezetés a jogszociológiába. Prudentia Iuris, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2000., 27 - 28. o. (a vonatkozó részt H. Szilágyi István írta), Nagy Zsolt: A konfliktusok társadalmi előnyei és jogszociológiai perspektívái - In: http://acta.bibl.u-szeged.hu/54058/1/juridpol_forum_006_002_155-177.pdf
[8] Györkössy Alajos: Latin- magyar szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989. 125. o.
[9] Antonius Bartal: Glossarium Mediae et Infimae Latinitatis Regni Hungariae. Budapest, 1891., reprint kiadás: Kossuth Nyomda, Budapest, 1983. 161. o.
[10] Kerezsi Klára: Konfliktus és helyreállítás. 1-15., 1. - http://www.okri.hu/images/stories/KT/KT_49_2012/002_kerezsi.pdf (2019. 08. 12.). Megjelent: Kriminológiai tanulmányok 49. kötet/2012. 11 - 25., 11.
[11] Fleck Zoltán: Jog és társadalom, jogszociológia. 9-39. o., 19-20. o. - In: Fleck Zoltán - Isztin Péter - Juhász Zoltán - Kiss Valéria - Kormány Attila - Navratil Szonja - Uszkiewicz Erik: Jogszociológiai előadások. (szerk.: Fleck Zoltán) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014. - idézi: Felstiner, William L.F. - Abel, Richard L.- Sarat, Austin: The Emergence and Transformation of Disputes: Naming, Blaming, Claming... Law & Society Review, 1980/3-4. 631-654. o.
[12] Pataki Alajos: A konfliktus - A konfliktus fogalma, a konfliktus fajtái. https://docplayer.hu/344350-A-konfliktus-a-konfliktus-fogalma-a-konfliktusok-fajtai.html (2018. 12. 15.). Itt inkább arról van szó, hogy a téma további részletes kifejtése hol történik, nem?: Ralph Dahrendorf: Class and Class conflict in industrial society. Stanford University Press, Stanford, California, 1959. 157 - 206. o., Csizmadia Zoltán: A társadalmi konfliktusok kutatásának elméleti megalapozása - új nézőpontok és kutatási irányok. Magyar Tudomány 2014/11.- http://www.matud.iif.hu/2014/11/08.htm (2021. május 31.).
[13] Csepeli György: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 360 - 361. o.
[14] Cseh-Szombathy László: Konfliktusok az iskolában. In: Vastagh Zoltán (szerk.:) Értékátadási folyamatok és konfliktusok a pedagógiában. JPTE, Pécs, 1995. - idézi: Szőke-Milinte Enikő: Pedagógusok konfliktuskezelési kultúrája. Új Pedagógiai Szemle 2004. január 1-11, 1. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00078/2004-01-ta-Szoke-Peadgogusok.html (2018. 10. 29.).
[15] Ld. Szőke-Milinte i.m. Új Pedagógiai Szemle 2004. január 1-11. 1. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00078/2004-01-ta-Szoke-Peadgogusok.html (2018. 10. 29.)
[16] Ralf Dahrendorf: Konflicht und Freiheit. Piper, München, 1972. 35. o. - idézi: Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz - Jürgen Niedenzu, Max Preglau, Helmut Staubmann: Szociológiaelmélet. (2000) - https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_szociologiaelmelet/ch08s07.html (2019. 08. 12.).
[17] Kengyel i. m. 2013. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop451/2011_0001_520_magyar_polgarieljarasjog/ch09.html (2018. 12. 07.).
[18] Ld. a Ptk.-ban a bírósági úton nem érvényesíthető követelésekről szóló szabályokat.(forrás: Gyekiczky Tamás: Modellek és megközelítések a polgári eljárások tudományos vizsgálatában. Kontroll jogtudományi folyóirat 2003/01. 74 - 93. o., 77. o.).
[19] Gyekiczky Tamás: Modellek és megközelítések a polgári eljárások tudományos vizsgálatában. Kontroll jogtudományi folyóirat 2003/01. 74 - 93. o., 77. o.
- 66/67 -
[20] Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével, Nemzeti Tankönyvkiadó tizenharmadik, átdolgozott és bővített kiadás, Budapest, 2008. 151. o.
[21] Csepeli: i. m. 355. o.
[22] Ferenczi i. m.: http://EPA 00035 _upsz_2012_ 07_08_104_117.pdf. (2018. 10. 25.).
[23] Csepeli i. m. 360-361. o.
[24] Ralph Dahrendorf: Modern társadalmi konfliktus. Gondolat Kiadó, Budapest, 1994. 58. o.
[25] Kulcsár Kálmán: Jogszociológia. Második kiadás. Vince Kiadó, Budapest, 2002., 162 - 163. o.
[26] Ld. "Lekapcsoltatta a fiával a villanyt, hogy ne lássa, ahogy kibelezi az anyját". https://www.origo.hu/itthon620190722-brutalisan-verte-elettarsat-egy-kiskunhalasi-ferfi-rendszeresen-a-gyerekuk-elott.html; "Lefejezte az anyját. aztán a fejét szomszédjuk udvara elé dobta". https://www.origo.hu/nagyvilag/20190722-egy-ausztrál-asszony-kegyetlenul-meggyilkolta-az-anyjat-majd-feldarabolta-a-holttestet.html (2019. 07. 23.).
[27] A. Giddens: Szociológia. Második kiadás. Osiris Kiadó, Budapest 466 - 470. o.
[28] Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 507. o., 540 - 541. o.
[29] Ld. "Közlekedési konfliktus miatt halt meg egy rolleres a VII. kerületben". 2019.01.09.09:57 https://index.hu/belfold/2019/01/09/kozlekedesi_konfliktus_miatt_halt_egy_rolleres_a_vii_keruletben/ (2019. 01.09.) vagy 5 év 6 hónap letöltendőt kapott a kokainos gázoló nő- https://index.hu/belfold/2019/01/16_ev_6_honap_letoletndot_kapott_a_kokainos_gazolo_no/ (2019.01.17.)
[30] https://www.infogyor.hu/hirek/olvas/brutalis-gyilkolas-budapesten-egy-fiatal-lanyt-oltek-meg-2018-11-13-165500 (2019. 08. 12.).
[31] "Börtönben lévő párjának kiabált közben megütött egy idős férfit az utcán, aki belehalt a sérülésekbe". https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/bortonben-levo-parjanak-kiabalt-kozben-megu-tott-egy-idos-ferfit-az-utcan-aki-belehalt-a-serulesekbe/ (2019. 08. 12.).
[32] Atkinson & Hilgard. Pszichológia. Harmadik, átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 441 - 443., 528 - 533. o.
[33] Lawrence M. Friedman: Impact - How Law affects Behavior? Harvard University Press London, 2016. 8-13. o.
[34] Ld. Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései TÁMASZ, Budapest, 1995. 109-112.o.
[35] A nyelv és a jog területén megfogalmazott állítások egyértelműségével kapcsolatban ld. Vinnai Edina: A jogi nyelv nyelvészeti megközelítése. Miskolc, Sectio Iuridica et Politica. Tomus. 2010/XXVIII. 145-171., 146 - 147.
[36] vö. T.Parsons - R.F. Bales: Family socialization and interaction process Routledge & Kegan Paul Ltd. London, 1968. 193 - 199.o.
[37] Idézi: Pokol Béla: A jog szerkezete. Gondolat Könyvkiadó Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest, 1991. 83. o.
[38] Ld. ezen helyzetek rendezésével kapcsolatban: Dávid Imre - Páskuné Kiss Judit: A kommunikációs képességek hatékony fejlesztésének .doc https://zdocs.hu/doc/david-imre-paskune-a-kommunikacios-kepessegek-hatekony-fejlesztesenek-uj-lehetsegei-doc-d6wnvyvvmg68 (2022. 08.06.).
[39] Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Harmadik, bővített, változatlan utánnyomás. Animula Egyesület, Budapest, 1986. 12. o.
[40] "Újabb magyar gyerekeket fenyeget a Momo a neten". https://ripost.hu/cikk-ujabb-magyar-gyerekeket-fenyeget-a-momo-a-neten (2019. 08. 12.).
[41] "Jogerősen elítélték a gyöngyösi kislányt halálra éheztető szülőket". https://nepszava.hu/3026282_jogerosen-eliteltek-a-gyongyosi-kislanyt-halalra-ehezteto-szuloket (2019. 08. 12.).
[42] A. Giddens id. mű 456 - 459. o. Anthony Giddens szerint az internet hatásának megítélésével kapcsolatban két szociológiai álláspont rajzolódik ki: az egyik oldalon az új típusú, elektronikus kapcsolatok kialakulásában, a kapcsolatok rugalmasabbá válásában, a határok lebomlásában lehetőséget látók, a másik csoportba pedig azok a nézetek tartoznak, akik szerint az internet-technológia a társadalmi elszigetelődéshez, a közösségek atomizálódásához vezethet.
[43] Szabadfalvi - Szabó B.- Szabó M. - H. Szilágyi - Takács - Ződi: Bevezetés a jog - és államtudományokba. Prudentia Iuris, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1997. 251. o. (az idézett részt Szabó Miklós írta).
[44] Pokol Béla: Jogszociológiai vizsgálódások. SSOAR Open Access Repository Budapest, 2002. 52. o. Gyekiczky Tamás: Lépéstánc- Perjogi reform az új gazdasági mechanizmus sodrában. Történeti - jogszociológiai tanulmány III. kötet, Patrocinium Kiadó, Budapest, 2016. 307.o., Fekete Balázs - H. Szilágyi István: Jogtudat-kutatások a szocialista Magyarországon. Iustum Aequum Salutare 2014/4. 5-40., 7.o.,37.o.; Róbert Péter - Fekete Balázs: Ki ellen nyerne meg ön egy pert? Iustum Aequum Salutare 2017/1. 81 -97., 94.o. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) rendszerváltás előtti hatályos változata a magánjogi tárgyú jogviták bírósági szervezeten kívüli rendezését nem tette lehetővé.
- 67/68 -
[45] Pokol Béla: Jogszociológiai vizsgálódások. SSOAR Open Access Repository Budapest, 1001. 41. o.
[46] Ld. a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvényt.
[47] Kulcsár Kálmán: A jogszociológia alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976., 181. o.
[48] Kengyel Miklós i. m. 3. hivatkozási pont (2018. 11. 07.).
[49] Kengyel Miklós i.m. 3. és 51. hivatkozási pont 6.o. (2022.08.07.)
[50] "A mediáció intézménye az 1920-as évektől az Egyesült Államokban jelent meg, és az 1970-es évekig kizárólag ott alkalmazták, amely - a választottbíráskodáshoz képest - még inkább a felek kezében hagyta a konfliktus feloldásának lehetőségét azáltal, hogy a közvetítő nem eldönti a felek vitáját, hanem csak segítséget nyújt nekik a megegyezés kidolgozásában. Ezen jellegzetességének köszönhetően a mediáció sokkal szélesebb körben elterjedt, gyakorlatilag szinte valamennyi magánjellegű vitában alkalmazható, és néhány országban (így hazánkban is néhány éve) a büntetőjog területén is van rá lehetőség. A mediáció intézménye kétféleképpen alakulhat ki: az egyik lehetőség az alulról induló, civil szervezeti kezdeményezés, a másik pedig az állami törvényhozás útján való intézményesítése. Az előbbire példa a San Francisco-ban 1977-ben létrejött "Community Board", melynek sikerét mutatja, hogy az 1990-es évek végére már 10 irodájuk volt, melyekben évente 10-11 ezer ügyet vitattak meg, ennyivel csökkentve a bírósági ügyek számát. Az Egyesült Államokban a törvényhozás szerepe is szinte a kezdetektől fogva jelentős volt, Pennsylvániában például már 1952-ben kötelező volt a magánjogi perek előtt a mediációs eljárás igénybevétele, és csak ennek sikertelensége esetén fogadták el a keresetindítást a bíróságok. Európában először Nagy-Britanniában vezették be a mediációt 1979-ben, ahol a perek hosszúsága miatt volt égető szükség egy olyan bírói útról való elterelésre, ami némiképp tehermentesítette a bíróságokat" - Vinna Edina: A professzionális jogalkalmazás alternatívái. - In: Jogszociológiai előadások. egyetemi jegyzet (szerk.: Bencze Mátyás - Vinnai Edina) Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2012. 109 - 110. o.
[51] Kulcsár Kálmán: A modernizáció és a jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989. 76. o.
[52] Ferenczi Andrea i. m. 2012. http://EPA 00035_upsz_2012_ 07_08_ 104_117.pdf. (2018. 10. 25.).
[53] Thorstein Eckhoff: A közvetítő, a bíró és az adminisztrátor a viszályrendezésben. 175 - 187. o., 179. o. - In: Jog és szociológia - válogatott tanulmányok. (szerk.: Sajó András), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979.
[54] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása - általános indokolás I.
[55] Sajó András: A polgári per társadalmi funkciója. Állam és jogtudomány 1976., 321-367. o., 337. o.
[56] Morton Deutsch: Saizeci de ani de studiu sociopsichologic al conflictulu. In: Ana Stoica Constantin -Adrian Necaleu: Psihosociologia rezolvarii conflictului. Polirom, Iasi, 1998. - idézi Szőke-Milinte i.m. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00078/2004-01-ta-Szoke-Peadgogusok.html (2018. 10. 29.)
[57] Gáspárdy László konfliktushelyzet alatt azt a polgári jogilag minősített érdekösszeütközésre vezető társadalmi helyzeteket, magát a polgári jogi jogsérelmet, a feleknek a polgári jogi tárgyú perekben, valamint az ezt követő végrehajtási eljárásban meglévő ellentétes viszonyát értette - Gáspárdy László: Konfliktushelyzetek a polgári jogi viszonyokban - a polgári perek szociológiai háttere. Gazdaság - és Jogtudomány, a MTA IX. Osztályának Közleményei XIII. 1979. 285 - 307. o., 285. o.
[58] KSH által közzétett igazságszolgáltatással kapcsolatos statisztika. www.ksh.hu/igazsagszolgaltatas - bíróságok ügyforgalma (2019. szeptember 23.)
[59] Visegrády Antal: Jogi alaptan - egyetemei jegyzet. JPTE ÁJTK, Pécs, 1996. 11. o.
[60] Kengyel Miklós: A polgári bíráskodás hétköznapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 20. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző címzetes törvényszéki bíró, Tatabányai Törvényszék.
Visszaugrás
