Az Alkotmánybíróság szerint a szólásszabadság kiemelt helyen áll az alapvető jogok között, és csak kivételes esetekben korlátozható. Ilyen kivételes, a nyilvános térnek csak egy meghatározott részére vonatkozó korlátozás az Európai Unió határokat átlépő televíziózásról szóló irányelvének a származási vagy vallási alapú gyűlöletkeltést tiltó cikkelye, amely - a magyar rádió-televízió törvénnyel összhangban - tiltja a gyűlöletkeltő tévéműsorokat: "a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a műsorszolgáltatásuk nem tartalmaz származási, nemi, vallási, vagy nemzetiségi alapú gyűlöletkeltést."
Ez a tilalom, amelyet a nézőt a passzív fogyasztó szerepébe helyező tévéműsorok egyidejű tömeghatása indokol, nem terjeszthető ki az internetre, hiszen az internetet aktívan és egyénileg - sokan sokféleképpen - használjuk. Míg a tévé és a rádió sajátosan ránk erőlteti műsorainak a tartalmát, internetezőként mi magunk döntjük el, mit választunk. Az ilyen tartalomalapú korlátozás mindig vélemények önkényes elhallgattatásának a veszélyével jár, amit a hatályos irányelv esetében a televíziózás említett sajátosságai tesznek elfogadhatóvá. Az interneten megjelenő gyűlölködés médiaspecifikus tilalmának nincs olyan alkotmányos indoka, mint a rádió-televízió törvényünkben, vagy a televíziós irányelvben megfogalmazott tilalomnak.
Az internet nem lesz kevésbé egyénien használható, viszont a televízió is egyre több szabadságot adhat a nézőnek, amiből következően, a televíziós irányelvből is előbb-utóbb el kellene hagyni a kommunikáció tartalmát szabályozó rendelkezéseket. Ezzel szemben, az Európai Bizottság által 2005. decemberében közzétett, és az Európai Parlament által 2006. decemberében első olvasatban tárgyalt, az audiovizuális média-szolgáltatásokról szóló új irányelv-tervezet csak a reklámszabályokat enyhítené. A televíziózásra vonatkozó, helyenként bővített tartalmi szabályokat ellenben kiterjesztené azokra a kereskedelmi alapon működő médiumokra, amelyeknek fő célja mozgó képek szolgáltatása. A tervezet az audiovizuális médiaszolgáltatások meghatározásának a tervezet vitája során való szűkítése ellenére sem határolhatta körül a szólásszabadság korlátozása esetén szükséges pontossággal az interneten közölt, gyorsan változó, keveredő tartalmak azon egyre növekvő részét, amelyekre az új szabályozás vonatkozna. Ez a cenzúrát sajnos jól ismerő új tagállamok számára különösen veszélyes lenne, és az európai internetes gazdaság fejlődését is hátráltatná. Nem véletlen, hogy szólásszabadság-szervezetek és az internetszolgáltatók nem szerepelnek a irányelv-tervezet azon rövid felsorolásában, amely a tervezetet támogató, állítólagos széleskörű konszenzust hivatott alátámasztani.
A televíziózás önmagában is egyre megkérdőjelezhetőbb szabályozásának kiterjesztése az internetre még az irányelv-tervezet szerinti lineáris, a nézőt a passzív fogyasztó szerepébe helyező szolgáltatások esetén is vitatható, hiszen az internetet alapvetően egyénien használjuk. A tervezet szerinti nem lineáris, a nézői kontroll lehetőségét nyújtó szolgáltatások esetén pedig teljesen indokolatlan a tervezetben célként megfogalmazott enyhébb szabályozás helyett több területen - köztük a gyűlöletkeltés tilalmát illetően - valójában a lineáris szolgáltatásokra vonatkozóakkal azonos szabályokat alkalmazni. A tervezet nem tud - nem is tudhat - a szólásszabadság korlátozása esetén szükséges pontossággal határvonalat húzni a lináris, a nem lineáris, valamint azon internetes szolgáltatások között, amelyek nem tartoznának a irányelv hatálya alá.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
