Az internetre csatlakoztatott televíziókészülék (Connected TV, csatlakoztatott TV) lehetővé teszi, hogy az interneten elérhető médiatartalmak megjelenjenek a családok nappalijában, közvetlenül versenyezve a "hagyományos" műsorterjesztési platformon elérhető médiaszolgáltatásokkal. A "passzív" televíziókészülék, mely korlátozott számú csatornához biztosított hozzáférést, az internet hatására egy interaktív kommunikációs eszközzé válik, melyen keresztül szinte végtelen mennyiségű tartalomhoz, alkalmazáshoz, közösségi oldalhoz férhetünk hozzá. A fogyasztók számára komoly előnyt jelent, hogy azok a szolgáltatások, amelyek eddig csak számítógépen, vagy esetleg mobiltelefonon voltak elérhetőek (pl. YouTube), immár elérhetőek a televízió képernyőjén is, továbbá, hogy könnyebbé válik a lekérhető médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés is. Azzal, hogy az internet meghódítja a televízió képernyőjét, az utolsó "zárt erődöt" is, komolyan csökkennek a közönséghez való hozzáférés korlátai.
Csatlakoztatott TV alatt értünk minden olyan televíziókészüléket, amely vagy egy közvetlen internet elérést lehetővé tévő beépített, Ethernet hálózati csatlakozással rendelkezik, vagy egy külön beltéri egységen keresztül csatlakozik az internethez.[1] A csatlakoztatott TV a "hagyományos" televízióhoz képest egy plusz információforrással rendelkezik, nevezetesen az interneten elérhető tartalmakkal.[2] A platformüzemeltető tehát lehet maga a készülékgyártó (pl. Samsung, LG, Sony), egy független szolgáltató (pl. Apple, Google, Roku), vagy akár a műsorterjesztő maga (pl. UPC horizon gateway szolgáltatása).
Az internet és a "hagyományos" televíziózás egyesülése a konvergencia megállíthatatlan folyamatának egy újabb állomása, mely magával hozza - mint a konvergencia korábbi fázisaiban is - az üzleti modellek újragondolását, az értéklánc átrendeződését, bővülését, új szűk keresztmetszetek megjelenését. A hagyományos módon terjesztett, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (a továbbiakban: AMSZ irányelv)[3] hatálya alá tartozó médiaszolgáltatások tartanak a szabályozás alá nem tartozó, a "nyílt" internetről elérhető ún. over-the-top (a továbbiakban: OTT)[4] szolgáltatók által támasztott versenytől, melyben az aszimmetrikus kötelezettségek miatt előre vesztesnek érzik magukat. Aggodalmat vált ki továbbá, hogy milyen feltételekkel férnek majd hozzá az új szűk keresztmetszet, a csatlakoztatott TV platformüzemeltetője által kialakított felhasználói felülethez, valamint, hogy miként biztosítható tartalmuk integritása. Egyre fontosabbá válik, hogy minden tartalom minden készüléken (PC, tablet, okostelefon, TV stb.) elérhető legyen, megfelelve a fogyasztók elvárásainak. Ennek azonban jelenleg gátját szabja a megfelelő szabványok hiánya. Ugyan az első lépések megtörténtek (pl. HbbTV), de az átütő siker még várat magára.
A hagyományos műsorterjesztők is üzleti modelljük újragondolására kényszerülhetnek, amennyiben már nem lesznek "megkerülhetetlenek" a televízió képernyőjéhez való hozzáférésben. Alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy egy eddig alapvetően kínálati piac - a médiafogyasztási szokások megváltozása miatt - lassan keresleti piaccá alakul.[5] Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban, az európai szabályozók is lépéskényszerbe kerülnek, hogy e konvergens világ folyamatait lekövetve, megteremtsék a piac számára a szükségesre korlátozódó, kiegyensúlyozott és transzparens szabályozás feltételeit, ezzel elősegítve a legnagyobb fogyasztói jólétet és a társadalom alapvető érdekeinek védelmét.
A fent említett kihívások jelenleg még nem jelentkeznek komoly mértékben, annak ellenére, hogy az értékesített televíziókészülékek nagy része már csatlakoztatható az internetre, hiszen Európában átlagban mindösszesen a csatlakoztatott készülékkel rendelkező háztartások 20-30 százaléka él valójában a készülék adta lehetőségekkel.[6] Ez a szám természetesen magasabb a nyugat-európai országokban, például az Egyesült Királyságban már 65%.[7] Magyarország ettől egyelőre elmarad. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság témában készült felmérése[8] szerint a magyar háztartások 8,7%-a rendelkezik olyan technológiával,[9] amellyel a televízión keresztül képes internetes tartalmak fogyasztására, azonban a lehetőséggel egyelőre mindösszesen a háztartások 1% -a él. Miután azonban folyamatosan nő a csatlakoztatható eszközök és az internet-előfizetések száma, a szélessávú lefedettség, továbbá a keresletet húzó tartalom minősége és száma, az elkövetkezendő néhány évben a csatlakoztatott televíziók várhatóan gyorsan elterjednek a háztartásokban. Egyes becslések szerint 2017-re az internetre csatlakoztatott televíziókészülékek száma világszinten elérheti a 600 milliót.[10]
Ezért érdemes már most a jövő szabályozási kihívásain tartani a szemünket, hogy inkább proaktívan, mint reaktívan kövessük a piaci folyamatokat. Ezzel nem egy robosztus ex ante szabályozás szükségességére utalok, mindösszesen arra, hogy a szabályozásnak - csakúgy, mint a piaci szereplőknek - időben fel kell készülnie a változásokra. Az alábbiakban egy összefoglaló képet szeretnék mutatni a csatlakoztatott televízió médiapiaci értékláncra gyakorolt várható hatásáról, a piaci szereplők (médiaszolgáltatók, műsorterjesztők) előtt álló kihívásokról, valamint arról, milyen intézkedések történtek eddig Európában a szabályozás szintjén.
Az Európai Unióban elérhető online lekérhető OTT médiaszolgáltatások száma már ma is mintegy 250-re tehető a Bizottság becslése alapján[11]. A Digital TV Research becslése alapján a következő években az OTT szolgáltatások gyors térnyerése várható, melynek bevétele világszinten 2017-ben elérheti a 28,72 milliárd dollárt, jóval meghaladva a 2012-es évre előre jelzett 11,14 milliárd dollárt.[12] Ebből azonban az Egyesült Államok piaca generálja a bevétel közel 40%-át, melynek oka többek között, hogy az Egyesült Államokban jóval nagyobb a csatlakoztatott televíziókészülékek penetrációja, másrészről pedig komoly felvevőpiacot jelent az egységes digitális piac, melynek megteremtése Európában jelenleg Brüsszel egyik legnagyobb kihívásai között tartozik.[13]
A televíziókészüléken eddig hozzáférhető, Európában letelepedett és így az AMSZ irányelv hatálya alá tartozó médiaszolgáltatások szempontjából versenyhátrányt jelent, hogy amíg nekik az AMSZ irányelvből fakadó számos kötelezettségnek kell eleget tenniük, addig a közvetlen versenytársaikká váló OTT szolgáltatások - rendszerint - nem állnak európai joghatóság alatt és így nem is vonatkoznak rájuk a fent említett szabályok. Természetesen bizonyos fokú eltérés már az Európai Unióban letelepedett médiaszolgáltatókra vonatkozó szabályok között is van, hiszen az AMSZ irányelv 4. cikke alapján a tagállamoknak jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg. Mindazonáltal ezek a szabályok egy olyan "közös nevezőn" nyugszanak, melyet az AMSZ irányelv, valamint az uniós jog jelöl ki. Ezzel szemben az Európán kívül - elsősorban az Egyesült Államokban - letelepedett médiaszolgáltatókra semmilyen módon nem vonatkozik az Unió joga, az AMSZ irányelvben lefektetett alapelvek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
