A fenntartható fejlődés fogalmának vizsgálata és gazdasági, politikai, társadalmi programmá formálása méltán került a nemzetközi erőfeszítések középpontjába. Örvendetes, hogy a fenntartható fejlődés - mint igény, követelmény, sokszor csak mint hivatkozás - megjelent a hazai közéletben, s egyre inkább a jogi gondolkodásban is. Sokoldalú értelmezését, nemzetközi és hazai összefüggéseinek, érvényesülésének kitűnő elemzését olvashatjuk az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének néhány hete megjelent új kiadványában (A környezettudatos gazdálkodás és a fenntartható fejlődés a szabályozás és az ellenőrzés tapasztalatainak tükrében)..
A rendkívül átfogó és gondosan szerkesztett tanulmány a kétkedő teoretikus számára is egyértelművé teszi: a fenntartható fejlődés több, mint az emberiség számára megfogalmazott alapelvekben (Caring for the Earth 1991.) is megnyilvánuló követelményrendszer.
A globalizáció napjainkban gyakran használt fogalom, sokan méltatják előnyeit és sokan figyelmeztetnek a veszélyeire. A globalizáció sokoldalú jelenség, mindenekelőtt a gazdasági-társadalmi jelenségek világméretűvé válását jelenti, amelynek következtében a különböző gazdasági-társadalmi problémák nemzetközi jellegűvé válnak, s megoldásuk is nemzetközi összefogást, együttműködést igényel. Az a felismerés, hogy a globalizáció egyes negatív hatásait nemzetközi szinten és átfogó, holisztikus szemlélettel kell kezelni, a fenntartható fejlődés fogalmának elterjedéséhez vezetett.
A fenntarthatóság vagy a fenntartható fejlődés fogalma a szakirodalomban a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével párhuzamosan jelent meg. A nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó fogalmává akkor vált, amikor az ENSZ Közgyűlése által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987-ben "Közös jövőnk" című jelentésében felvázolta a gazdasági növekedés olyan új korszakának a lehetőségét, amely a gazdasági növekedéssel egyidejűleg megőrzi a természeti erőforrásokat, és megoldást hoz a szegénység leküzdésére is. A fenntartható fejlődés tehát olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.
A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti szempontokon. Ezeket együttesen, kölcsönhatásaik figyelembe vételével kell mérlegelni a különböző fejlesztési programok kidolgozása során. Ez a holisztikus szemlélet jellemző az emberi jogi gondolkodásra is, és a fenntartható fejlődésnek része az emberi jogok biztosítása is. A fenntartható fejlődés egyik célja a szegénység leküzdése, a szociális jólét biztosítása a jelen és a jövő nemzedékei számára, tehát fenntartható gazdasági fejlődés a szociális jogok biztosítása nélkül elképzelhetetlen.
A globalizáció folyamata ezzel ellentétesen hat, a liberális versenyállam, az ún. szabadpiaci modell az állami szerepvállalás háttérbe szorítása, az állami szabályozás kiiktatása mellett az egyéni érvényesülést, öngondoskodást, az erős piaci versenyt helyezi előtérbe. Történelmileg ez a modell az angolszász országokban fejlődött ki, ma leginkább az Amerikai Egyesült Államokban érvényesül. A globalizáció meghatározó vonása a tőke korlátlan áramlása, ezért a globalizáció a tőke érdekeinek elsődlegességét biztosító szabadpiaci modell terjedésének kedvez. Az állami szabályozás, a társadalmi kohézió erősítését szolgáló intézményrendszerek a tőke érdekeit korlátozzák, amit a tőke azzal büntet, hogy kivonul ezekről a területekről a gyorsabb megtérüléssel és nagyobb haszonnal kecseg-
- 199/200 -
tető szabad piacok felé. Ez alapvetően az európai szociális államokat fenyegető folyamat.[1]
Azonban a mai társadalmi viszonyok között már elképzelhetetlen és elfogadhatatlan lenne a szociális állam lebontása és a szabad piaci verseny korlátlan uralmának helyreállítása. Ez nemcsak súlyos, kezelhetetlen mértékű társadalmi feszültségekkel járna, hanem gazdaságilag is ellentmondásos eredményhez vezetne. Könnyen belátható, hogy ha az állam a versenyképesség erősítése érdekében csökkenti kiadásait például az oktatás terén, akkor ez hosszabb távon a munkaerő minőségi színvonalának csökkenése által éppen ellenkező hatást válthat ki, a versenyképesség gyengüléséhez vezethet.
Ez is mutatja, hogy a piacgazdaság nem rendelkezik megfelelő önszabályozási mechanizmussal, bizonyos "áruk" előállítását és felhasználását nem lehet a piaci mechanizmusra bízni. Ilyen "áru" például a munkaerő is. Előállításához a népesedés-politika, az oktatás, az egészségügy területén jelentős állami szerepvállalás szükséges, ami tetemes közkiadásokat követel. Ugyanígy állami szerepvállalás szükséges a hosszú távú szempontok, a jövő generációi érdekeinek érvényesítéséhez, például a környezetvédelem területén. A fenntartható gazdasági fejlődés ugyanis megköveteli a társadalmi, környezetvédelmi szempontok egyenrangú kezelését, amire a profit-orientált verseny önmagában, állami beavatkozás nélkül nem képes.
A globalizáció realitásai és a fenntartható fejlődés követelményei hatására hosszú távon a két modell, a versenyállam és a jóléti állam modelljének konvergenciája prognosztizálható. Európában felül kell vizsgálni az ellátórendszereket, de azokat nem lebontani, hanem racionalizálni kell. Meg kell szüntetni a szociális ellátások terén azokat az elemeket, amelyek teljesítményvisszafogó hatásúak lehetnek, és ösztönözni kell az öngondoskodás formáit, beleértve a társadalmi szervezetek szerepvállalását is. Tehát a társadalmi szolidaritás mellett - megfelelő egyensúlyt teremtve - tudatosítani kell az egyéni felelősségvállalás fontosságát is.
A globalizáció a gazdaságban a liberális szabadpiaci állam modelljének elterjedését jelenti, a társadalmi folyamatokat illetően pedig azt eredményezi, hogy a globalizálódó világban növekszik az államok, népek, emberek egymásra utaltsága, a világ egyes országaiban zajló folyamatok hatása nem áll meg az államhatároknál, hanem a világ más országaiban is érezhető következményekkel jár. Ezzel kapcsolatban egyre gyakrabban fogalmazódik meg a "globális kormányzás" (global governance) elmélete és igénye, a nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ és szakosított intézményei, a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepének erősítése és új alapokra helyezése.
A globalizáció hatására az államok közötti kapcsolatok egyre intenzívebbé válnak, s ennek következtében a nemzetközi jog is jelentős fejlődésen megy keresztül. A szuverén államok továbbra is a nemzetközi jog elsődleges alanyai maradtak, azonban az államok közötti egyre szerteágazóbb kapcsolatok szervezésére, összehangolására már a 19. század végétől kezdve különböző nemzetközi szervezetek jöttek létre, amelyek egyre jelentősebb súllyal vesznek részt a nemzetközi kapcsolatokban. A globalizáció következménye a nemzetközi jogban az "átalakult szuverenitás": a belső ügyekbeli teljhatalommal szemben, amit a nemzetközi kötelezettségvállalások egyre inkább "korlátoznak", a nemzetközi érdekérvényesítési képesség kerül előtérbe a szuverenitás fokmérőjeként. Ez a képesség pedig a hagyományos szuverenitás önkéntes korlátozásával, a nemzetközi szervezetekhez csatlakozással növelhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
