A nemzetközi jognak és a nemzetközi jogi eredetű uniós jognak egymástól - legalábbis részben - elkülönült felelősségi rendszere van. Az államok nemzetközi jogi felelősségének általános szabályait a nemzetközi szokásjog normái rendezik. Tanulmányomban elsősorban az Európai Unió Bírósága releváns esetjogára és a vonatkozó szakirodalomra támaszkodva azt vizsgálom meg, hogy az Európai Unió alapító szerződéseiből fakadó kötelezettségek nem-teljesítése esetén mennyiben lehetséges a nemzetközi jog általános felelősségi szabályai által szabályozott jogellenességet kizáró körülmények felhívása. A jogellenességet kizáró körülmények olyan speciális okok, amelyek igazolhatják és/vagy kimenthetővé teszik az állam nemzetközi jogsértését.
International law and EU law that also has international legal origins do have an at least partially separate system of responsibility. The general norms of states' responsibility for internationally wrongful acts are governed by customary international law. The possibility of invoking circumstances precluding wrongfulness as regulated by international law in case of infringing the founding treaties of the EU or obligations arising out of them is in the forefront of this article. Circumstances precluding wrongfulness are special situations that might justify and/or excuse an otherwise internationally wrongful act of a state. The findings of this articles are based on the analysis of relevant CJEU case law as well as secondary sources.
Tárgyszavak: a nemzetközi jog és az uniós jog viszonya, nemzetközi felelősség, jogellenességet kizáró körülmények, nemzetközi szokásjog
Mint minden jogágnak, illetve jogrendszernek,[1] a nemzetközi közjognak[2] is vannak saját felelősségi szabályai, amelyek többnyire a nemzetközi jog alanyainak jogsértései[3] esetén alkalmazandók. Az államok és a nemzetközi szervezetek nemzetközi jogi jogsértéseire vonatkozó általános szabályokat a nemzetközi szokásjogból, illetve meghatározott szabályozási területek esetén nemzetközi szerződésekből ismerhetjük meg,[4] a nemzetközi jog más alanyainak felelősségét pedig részben szokásjogi normák,[5] részben nemzetközi szerződések[6] szabályozzák.
Tanulmányom szempontjából az államok nemzetközi jogsértésekért való felelősségének van elsősorban jelentősége, amelynek általános kérdéseit a nemzetközi szo-
- 385/386 -
kásjog rendezi. Ez annak ellenére így van, hogy az ENSZ Közgyűlés segédszerveként működő, és a nemzetközi jog egyetemes szokásjogi szabályainak kodifikálásáért és a nemzetközi jog fokozatos továbbfejlesztéséért felelős Nemzetközi Jogi Bizottság[7] (a továbbiakban: NJB) a közgyűlés 1953-ban elfogadott határozata[8] alapján kezdett el dolgozni az államok nemzetközi jogi jogsértésekért való felelősségének szerződésbe foglalásán. Csaknem öt évtizednyi munkát követően végül szerződést nem, hanem csak egy ún. végleges tervezetet tudtak az ENSZ Közgyűlés számára benyújtani 2001-ben (ARSIWA),[9] amely azt az államok figyelmébe ajánlotta.[10] Hasonló sors jutott a nemzetközi szervezetek felelőssége kérdésének is azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nem egészen tízévnyi kodifikációs erőfeszítést követően zárta végleges tervezettel (ARIO)[11] munkáját 2011-ben az NJB. A két kodifikációs folyamat nem tekinthető kudarcnak, ugyanis a végleges tervezetek szövege szándékoltan és vélelmezhetően a nemzetközi szokásjog normáit tartalmazza,[12] különösen igaz ez a megállapítás az ARSIWA esetében.[13] A vélelmet alátámasztani látszik a nemzetközi igazságszolgáltatás elmúlt két évtizedes joggyakorlata,[14] amely rendszeresen hivatkozza az ARSIWA szabályait mint a nemzetközi szokásjog releváns normáit.
Mindkét végleges tervezetben vannak olyan szabályok is, amelyek különleges körülmények fennállása esetén menthetővé teszik az állam vagy nemzetközi szervezet magatartását a sértett féllel szemben. A két szöveg ezeket egységesen "jogellenességet kizáró körülményeknek" nevezi.[15] A jogellenességet kizáró körülményeknek a nemzetközi jogban ugyanazok a funkciói, mint a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okoknak a büntetőjogban,[16] a különleges jogrend elrendelését lehetővé tevő helyzeteknek[17] az alkotmányjogban, a kárfelelősségi kimentési okoknak a polgári jogban,[18] vagy éppen a munkajogban.[19] Vagyis meghatározott és a jogalkotó által elismert, általa méltányolt körülmények esetén igazolhatóvá, menthetővé teszik a formálisan jogsértő magatartást. Államok, illetve nemzetközi szervezetek nemzetközi jogi jogsértései esetén e magatartásokat menthetővé teszi a sértett(ek) beleegyezése, az önvédelem, az ellenintézkedés,[20] a vis maior (erőhatalom), a végveszély, valamint a szükséghelyzet. A kérdés ezek után már csak az, hogy ezeknek a nemzetközi szokásjogban gyökerező körülményeknek milyen szerepük van, illetve lehet az Európai Unió jogában, például az Unió és harmadik államok, esetleg az uniós tagállamok egymás közötti viszonyában?
Bár az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) eleinte még a "nemzetközi jog új jogrendjeként" írta le az uniós (ekkor még közösségi) jogot,[21] az "EU-jog autonómiájának" koncepcióját is meglehetős gyorsasággal kezdte el kidolgozni,[22] amelynek lényege, hogy az uniós
- 386/387 -
jog mind a tagállami, mind pedig a nemzetközi jog normáitól különbözik, noha azokkal természetesen kapcsolatban áll.[23] Az uniós jog és a tagállami jogrendszerek viszonyára az EUB az EU-jog elsőbbségének és elsődlegességének elveit, valamint az értelmezési kötelezettség és a közvetlen hatály doktrínáit munkálta ki,[24] ami lényegében az uniós jog dominanciáját tette lehetővé a nemzeti jogokkal szemben, egyfajta szövetségi jogi alapállást felvéve.[25] Az Európai Unió természetesen nem állam,[26] hanem - a nemzetközi jog nézőpontjából legalábbis - nemzetközi szervezet, igaz joga - az NJB értékelése szerint - "több, mint nemzetközi", ráadásul alkotmányos vonásokkal bír.[27] Az Unió az NJB kodifikációs folyamataiban eleinte "meglehetősen sajátos nemzetközi szervezetként" hivatkozott saját magára, mint ami "jóval meghaladja a klasszikus nemzetközi szervezetek szokásos paramétereit", majd, mivel ezzel kevésbé volt sikeres, elkezdte "regionális (integrációs) nemzetközi szervezetként" pozicionálni magát.[28] Egy az Unió kivételességét hangsúlyozó lehetséges különbségtétel szerint az integráció során az Európai Unió "alkotmányos nemzetközi szervezetté" vált, míg a többiek "funkcionális nemzetközi szervezetek" maradtak.[29]
Az uniós jogrend "alkotmányosodásának"[30] motorja az EUB és meg kell jegyezni, hogy az uniós jog autonómiája nagyon hasonló funkciót tölt be az Európai Unió működésében, mint a szuverenitás az államok esetében. Emiatt logikus, hogy főleg eleinte, annak kialakításakor és formálásakor az EUB nagyon határozott autonómiavédő álláspontot foglalt el a nemzetközi joggal szemben,[31] amit néhányan "jogi apagyilkosságnak" is neveztek.[32]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
