A modernkori jogrendszerek kivétel nélkül ismerték a követelések szabad engedményezését. "A hitelező, mennyire szabad intézkedése vagyon, maga követelését átengedheti, rendszerint akárkinek..." (Frank Ignác). A régi magyar jog is védte tehát a hitelező azon érdekét, hogy követelését szabadon átruházhassa, s azzal éppúgy rendelkezhessék, azt értékesíthesse, mint bármely más vagyontárgyát. Ennek az elvnek alapját az szolgáltatta, hogy az adós helyzete az engedményezéssel de iure nem válik terhesebbé, helyzete nem nehezül el, a kötelem jellege és tartalma nem változik.
Az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) hatodik könyvének XII. címe foglalja össze az alanyváltozások kötelmi jogi kérdéseit, az engedményezés és tartozásátvállalás jogintézményét újra szabályozva, átalakítva és e részt régóta hiányzó új jogintézményekkel (jog- és szerződésátruházás) kiegészítve.
Az engedményezés továbbra is olyan szerződés, amelyben az eredeti jogosult (engedményező) a követelését másra (engedményes) ruházza át. Az engedményezési szerződés létrejöttének fogalmi eleme az eredeti és az új jogosult kölcsönös és egybehangzó akarategysége, melynek eredményeképp alanyváltozás következik be a kötelem hitelezői (jogosulti) oldalán: az eredeti jogosult (engedményező - cedens) helyére az engedményes (cessionarius) lép. A kötelem az alanycsere ellenére változatlan formában fennmarad, s mivel az engedményezés a kötelezett pozícióját nem érinti, hozzájárulására sincs szükség. Az engedményezés az adós irányában absztrakt, az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége csak az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki. Az engedményezés perfekt jogügylet, ezért magával az engedményezési szerződés megkötésével átszáll a követelés az engedményesre, mely kizárja az engedményezési szerződés felmondásának lehetőségét.
A követelések és a jogok átruházására a tulajdonjog átruházásával azonos elvek szerint kerül sor, a tulajdonjoghoz hasonlító abszolút szerkezet itt is érvényesül, mind a jogok, mind a követelések átruházásához két érvényes ügylet szükséges. Erre figyelemmel első lépésként a követelés és a jog átruházásához is jogcím szükséges, mégpedig ugyanazok a jogcímek, amelyek a tulajdonátruházás esetében lehetségesek, így adásvétel és ajándékozás tárgya dolog mellett jog és követelés is lehet. Másfelől egy rendelkező ügylet, amely a követelések átruházása esetén maga az engedményezés, jogok átruházása esetén pedig a jog-átruházás.
E változtatással összhangban a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése, az engedményező és az engedményes kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatát szükséges. A Ptk. egyértelművé teszi tehát, hogy az engedményezés nem kötelezettségvállalás, hanem maga a jogváltozást kiváltó rendelkező ügylet, amellyel a követelés átkerül az engedményes vagyonába. A kötelező és a rendelkező ügylet elválasztása a gyakorlat számára nem jelent problémát. Ha az engedményezett követelés az engedményezés időpontjában már létezik és az az engedményező vagyonába tartozik, akkor nincs akadálya annak, hogy a szerződés megkötésére és az engedményezésre egyidejűleg, akár egy okiratban kerüljön sor. A két ügylet megkülönböztetése akkor bír jelentőséggel, ha a felek a kötelező ügyletet meg kívánják kötni, de az a jogviszony, amelyből a követelés fakadni fog, még nem létezik, a követelés nem tartozik az engedményező vagyonába vagy a követelés átszállását a felek valamilyen feltétel teljesüléséhez kívánják kötni. E változtatásból, azaz az engedményezés jogcímes jellegéből fakad, hogy a törvény nem tartalmaz szabályt az engedményező felelősségére, hiszen azt az engedményezés mögötti jogcím határozza meg: ha az engedményezésre adásvétel (visszterhes) alapján került sor, az engedményező felelőssége az eladó szavatosságára, ha ajándékozás (ingyenes) alapján, az ajándékozó felelősségére vonatkozó rendelkezések szerint alakul.
A követelés részlegesen is engedményezhető, a főkövetelés és annak járulékai - az ügyleti és a késedelmi kamat - önálló követelések. A bírói gyakorlat e kérdésben különbséget tett az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában már esedékessé vált, illetve az ezt követően esedékessé váló kamatok között: míg az előbbiekre a tőkekövetelés engedményezése automatikusan nem terjed ki, csak ha a felek ebben megállapodtak, az engedményezés után esedékessé váló késedelmi kamatra viszont kizárólag az engedményes jogosult, hiszen a teljesítési határidő lejárta előtt létrejött engedményezéskor az engedményezőnek késedelmi kamatkövetelése értelemszerűen nem lehetett, az adós kizárólag az engedményessel szemben esett késedelembe.
A szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül a zálogjog, a kezesség és új elemként, a kamatkövetelés is a törvény erejénél fogva átszáll az engedményesre. A zálogjog átszállása mind a kézizálog esetében (zálogtárgy kiadása), mind a jelzálog (jelzálog ingatlan-nyilvántartási átjegyzése) esetében értelmezhető. A Ptk. e körben kimondja, hogy a biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára és a követelés átruházója köteles a zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges engedélyt az új zálogjogosult részére kiadni. A biztosított követelés egy részének átruházása esetén a régi és az új zálogjogosultat azonos ranghelyen, követeléseik arányában illeti meg a zálogjog. A zálogjogot pedig a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.
Engedményezni csak létező (fennálló) jogviszonyból származó követelést lehet. Ha a szerződés megkötésekor a követelés már nem létezett (a jogviszony megszűnt),
3/4
mint lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés, semmis. Ahogyan lehetséges jövőben létrejövő vagy jövőben megszerzendő dolog tulajdonának átruházására kötelezettséget vállalni és nem lehetséges nem létező vagy az átruházáskor nem az eladó tulajdonában álló dolgot átruházni, úgy a jövőbeli követelés átruházására is lehet kötelezettséget vállalni, de még nem létező követelést nem lehet engedményezni. Jövőbeli követelések átruházására vonatkozó kötelezettség teljesítése csak akkor lehetséges, ha az annak tárgyául szolgáló követelés már létezik. Ebből a szempontból a Ptk. akkor tekinti a követelést jövőbelinek, ha még nem létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad, azaz ha a jogviszony már létezik, a még ténylegesen létre nem jött követelés is engedményezhető. A régi magánjogunk bírói gyakorlata is kifejezetten engedte és elismerte a feltételes és jövőbeni követelések engedményezhetőségét, amennyiben a követelés tartalma és terjedelme egyértelműen meghatározható volt. Ennek az egyértelmű azonosíthatóság feltételeit határozza meg a Ptk.: a követelést a kötelezett személye, a jogcím az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor azt egyértelműen és kétséget kizáróan azonosíthatóvá teszi.
A Ptk. kógens rendelkezése fenntartotta a korábbi Ptk. szabályozását, nem lehet engedményezés tárgya a személyhez kötött kötelem, így például a természetbeni tartási (gondozási) jellegű követelés, mely olyan vagyonjogi jog, amely szorosan a jogosult személyéhez tapad, vagy például a haszonélvezeti jog, valamint az elővásárlási jog. Bár a Ptk. nem tartalmaz erre vonatkozóan kifejezett rendelkezést, de nem lehet engedményezés tárgya az a követelés sem, ahol maga a jogszabály zárja ki azt. Nemcsak azok a jogszabályi rendelkezések tartoznak e körbe, amelyek külön nevesítetten az engedményezést tiltják, hanem azok is, amelyek az átruházást zárják ki (például az értékpapír számlakivonat, a rádióengedély, a távközlési szolgáltatási engedély). Nem kizárt viszont az elévült, vagy olyan követelés engedményezése, amely bírói úton nem érvényesíthető. Ha a jogosult pert indított, annak folyamatban léte alatt és a végrehajtási eljárás során is engedményezheti a követelését. Ha a jogszabály az engedményezés jogát korlátozza vagy feltételhez köti, az ezzel ellentétes engedményezés is kizárt. Így például a szabadalom jogosultjának engedélye nélküli hasznosítási jog csak a vállalat vagy cégérték azon részével együtt engedményezhető, amelyik a hasznosítás jogát élvezi.
A régi Ptk. nem rendelkezett az engedményezést kizáró kikötésekről. A joggyakorlat általában érvénytelennek tekintette az e tilalomba ütköző engedményezést, később azonban ismertté váltak olyan döntések, amelyek csupán szerződésszegésnek minősítették az engedményezést kizáró kikötésbe ütköző engedményezést. A bírói gyakorlat azzal is szembesült, hogy ezek a kikötések általános szerződési feltételekben jelentek meg és így követelések széles körét vonták ki a vagyoni forgalomból. A felmerült kérdés megoldásának egyik lehetséges módja a kikötések törvényi semmisnek nyilvánítása, mellyel azonban a jogalkotó nagymértékben avatkozott volna be a felek szerződési szabadságába és egyébként indokolt esetekben is tilalmazhatná az engedményezés kizárását. A másik megoldás szerint a kizáró kikötés csupán harmadik személlyel szemben minősülne hatálytalannak, mely azonban nem érintené az engedményező felelősségét a kikötés megszegéséért. A Ptk. egy köztes megoldást választott, mely szerint a követelés engedményezését kizáró kikötés csak harmadik személlyel szemben hatálytalan, az olyan kikötés pedig semmis, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő. E megoldás eredményeként az engedményezést kizáró kikötések ugyan érvényesek, de csak relatív hatállyal bírnak, és ezért a követelés átszállását nem akadályozzák. Az ilyen kikötésbe ütköző engedményezés szerződésszegésnek minősül, de a kötelezett csak kártérítési igénnyel élhet.
A régi Ptk. nem tartalmazott rendelkezést az engedményező tájékoztatási és iratátadási kötelezettségéről. A Ptk. garanciális szempontokra figyelemmel az engedményező kötelezettségévé teszi, hogy egyfelől az új jogosultat ellássa mindazon információkkal, ismeretekkel, amelyek az átruházott követelés érvényesítéséhez szükségesek, másfelől a követelés fennállását bizonyító okiratok átadására is kötelezi.
Az adós védelmét jogunk különös figyelemmel kezelte, annak ellenére, hogy az engedményező és engedményes között létrejött jogügylettel az engedményezés teljesedésbe ment, s annak joghatálya harmadik személyek, hatóságok irányában is beáll. Az adóst védelemben részesítette mindaddig, amíg értesítése az engedményezésről meg nem történt. Ezért a régi Ptk. rendelkezésével összhangban a Ptk. is kimondja, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A jogirodalom és a joggyakorlat egyaránt megállapította azonban, hogy az értesítés nem a szerződés érvényességének, hanem kizárólag annak a kötelezettel szembeni hatályosulásának feltétele. A korábbi szabályozással szemben, ahol az értesítési kötelezettség teljesítését végző személyről kifejezett rendelkezést nem találhattunk - az új szabályozásban az értesítést végző személyt az engedményes határozza meg. Az értesítés tartalmára vonatkozóan is eligazítást ad a Ptk., meghatározva kötelező elemeit. Amennyiben az engedményes választása szerint az engedményező értesíti a kötelezetett, úgy az értesítésnek elegendő tartalmaznia a kötelezett számára is beazonosítható formában az engedményezés tényét és az engedményezés tárgyául szolgáló követelést. Ha azonban az engedményes választása szerint az engedményező csupán az engedményezési okirat átadására szorítkozik, úgy a fentieken túl az engedményes személyét is meg kell jelölnie. A régi Ptk. ahogyan az engedményezési szerződés megkötésének alakját, úgy a kötelezetthez intézett értesítést sem kötötte külön alakszerűséghez, a Ptk. ezzel szemben írásbeliséget ír elő, azaz az értesítésnek írásban kell a kötelezett felé megtörténnie. A Ptk. az értesítéshez két nevesített jogkövetkezményt fűz. Miután a kötelezett kötelező
4/5
írásbeli értesítését követően az engedményező és az engedményes közötti követelés-átruházás vele szemben is hatályosul, azaz az új jogosult már a kötelezett számára is ismerten a régi jogosult helyébe lépett, a régi jogosult és a kötelezett a követelés alapjául szolgáló szerződést nem módosíthatják, hiszen a felett megszűnt a rendelkezési joguk.
Miután az engedményezés különös jogutódlás, az engedményes ugyanazt a jogot szerzi meg, mint amely az engedményezőt megillette. Az engedményezés csak alanyváltozást idéz elő a jogosulti oldalon, a kötelem eredeti tartalma és terjedelme változatlan marad. Ebből következik, hogy egyfelől az engedményes sohasem szerez több jogot, mint amennyivel az engedményező bírt, másfelől, hogy a kötelezett felhozhatja mindazon kifogásait, amelyek őt az engedményezővel szemben megillették. A származékos jogszerzésére figyelemmel a kötelezett azonban csak olyan kifogást érvényesíthet és olyan ellenkövetelést számíthat be, amelynek jogalapja az engedményezésről szóló értesítés időpontjában már fennállt. Ez esetben közömbös az is, hogy az engedményezési szerződés mikor kelt. Az engedményes ugyanis nem csak a jogviszonyból fakadó jogosultságokat szerzi meg, de meghatározott körben rászállnak az engedményezett követeléshez kapcsolódó "hátrányok" is. A kötelezett nem érvényesíthet olyan kifogást, amely nem a közte és az engedményező között, hanem az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyból ered, ezért nem hivatkozhat arra sem, hogy az engedményezés alapjául szolgáló szerződés esetlegesen érvénytelen. A szerződés semmisségi okra visszavezethető érvénytelenségére azonban a kötelezett is hivatkozhat, más vonatkozásban azonban az engedményezési szerződést érintő kifogásolási joga nincs.
A Ptk. rendelkezéseiből kitűnően az értesítési kötelezettség abban az esetben váltja ki a fenti joghatásokat, ha az értesítés vagy magától az engedményezőtől, vagy ha az új jogosulttól származik, az értesítéssel egyidejűleg az engedményes igazolta az engedményezés megtörténtét. Ha az engedményezés ténye megfelelően és kétséget kizáróan igazolt (pl. az értesítéssel együtt megküldte az engedményezésről kötött szerződést, vagy csatolta az ezt megerősítő nyilatkozatot), a kötelezett csak az új jogosult részére teljesíthet. Az új jogosulttól származó és csak az értesítésre korlátozott tájékoztatás esetén a kötelezettnek meg kell győződnie az engedményezés megtörténtének valóságáról, melynek érdekében kérheti az engedményezés igazolását - akár az új, akár a régi jogosulttól. Ha az engedményezésről a kötelezett értesítése elmarad, az vele szemben nem hatályos, csak az eredeti jogosult javára teljesíthet. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha az engedményezésről a kötelezettet kívülálló harmadik személy értesíti.
A Ptk. az engedményezésről történő értesítéstől megkülönbözteti a teljesítési (fizetési) utasítást, és ahogyan arra fentebb utaltunk, az értesítéshez - hacsak az nem tartalmaz egyúttal teljesítési utasítást is - nem fűződik annak a joghatása, hogy a kötelezett ettől az időponttól csak az engedményesnek történő teljesítéssel szabadul a kötelemből. A kötelezett ugyanis mindaddig az engedményező felé köteles teljesíteni, ameddig nem kap olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes telephelyét, székhelyét, természetes személy esetében lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét és számlaszámát meghatározza. Ezt követően a kötelezett viszont már csak a teljesítési utasításban foglaltaknak megfelelően járhat el. A teljesítési utasítás származhat akár az engedményezőtől, akár az engedményestől. A Ptk. az új jogosultnak a kötelezettel szembeni fellépése megkönnyítéséért döntési jogot biztosít: választásának megfelelően a régi jogosult köteles a kötelezettet az engedményezésről írásban értesíteni vagy az engedményezési okiratot az engedményesnek átadni a további intézkedés érdekében.
Ha a teljesítési utasításra a kötelezett értesítését követően kerül sor és az megjelölte az engedményest, teljesítési utasítást már kizárólag az engedményes adhat. Ha a teljesítési utasításra az értesítését megelőzően kerül sor, az engedményes engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon kell igazolja, hogy a követelést rá engedményezték. Mindez összhangban áll azzal, hogy a követelés az engedményezéssel átszáll az engedményesre. Ha a kötelezett - az engedményezésről szóló értesítést követően, de a teljesítési utasítás előtt vagy annak hiányában - az engedményező részére teljesít, az így birtokába került vagyontárgyakat köteles a sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. A Ptk. - a bizományoshoz került dolgok védelméhez hasonlóan - kimondja, hogy az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
A Ptk. a régi Ptk. hiányát pótolva, a háború előtti magánjogunk szabályozásához visszatérve (többes engedményezés) új szabályként rendezi a többszöri és az utólagos engedményezés kérdését. A több engedményes jogállására nézve mindig a szerzés elsőbbségét tekintette döntőnek jogunk, mivel az utóbb teljesített átruházásokat hatálytalannak kell tekinteni, hiszen az első érvényes átruházással megszűnt az azt követő aktusok tárgya. Így az azonos követelés többszöri engedményezése esetén az első engedményes szerzi meg a követelést - hiszen a későbbiekben már a követelés engedményezője rendelkezési joggal nem bír. Az adós védelmében ugyanakkor a Ptk. kimondja, hogy a kötelezett szabadul a kötelemből, ha a neki elsőként teljesítési utasítást adónak teljesít, még ha ez a későbbi engedményes valójában nem is szerezte meg a követelést. A kötelezett ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa, van-e korábbi engedményezés, így ha a későbbi engedményes megfelelően igazolja az engedményezést, joghatályosan teljesíthet felé. Természetesen, amennyiben több féltől is értesítést kap a teljesítés időpontjáig, vagy kétsége merül fel az engedményes személyét illetően, körültekintően kell eljárnia a kétszeres teljesítés veszélyére figyelemmel. Mindez nem érinti a korábbi engedményes azon jogát, hogy a követelést érvényesítő későbbi engedményestől jogalap nélküli gazdagodás címén követelje a kötelezett teljesítését.
Utólagos engedményezés esetén a többszöri engedményezéssel ellentétben nem érvénytelenségről kell beszél-
5/6
jünk, hanem arról, hogy a követelést megszerző engedményes továbbengedményezte a követelést. A kötelezett tehát annak köteles teljesíteni, aki a követelés esedékessé válásakor jogosultnak minősül és ezt felé megfelelően igazolta, utólagos engedményezésnél tehát a kötelezett az utolsóként teljesítési utasítást adó felé köteles teljesíteni. Ezekben az esetekben a benyújtott okiratokból megállapítható, hogy melyik engedményezés a legkésőbbi, így a kötelezett számára nem jelenthet akadályt annak megfelelően teljesíteni.
Főszabályként az engedményezéssel a kötelezetti pozíció nem válhat terhesebbé, mint amilyen az eredeti jogviszony alapján volt. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az engedményezés olyan terhet ró a kötelezettre, amelynek viselésére az eredeti jogviszony alapján nem lett volna köteles. Ezek egy része szükségszerűen felmerülő, amelyet a kötelezettnek tudomásul kell vennie, hiszen új hitelezővel kerül jogviszonyba. Nagyobb számú követelés esetén például - ahogyan az indokolás is tartalmazza - a kötelezettnek célszerű kialakítania egy olyan nyilvántartási rendszert, amely alkalmas a jogosulti pozícióban bekövetkező változások követésére: mely jogosult felé, mely címre vagy számlaszámra történő teljesítéssel szabadulhat a kötelemből. Ezeket a költségeket a kötelezett maga viseli, hiszen annak kialakítása saját érdekében (is) szükségessé válik. Felmerülhetnek ugyanakkor olyan költségek, amelyek ugyan közvetlenül az engedményezéssel összefüggésben merültek fel, de azok áthárítása a kötelezettre indokolatlan, mert az eredeti jogviszonyból nem levezethető. Ilyen lehet például, ha a kötelezett az eredeti szerződés alapján banki átutalással lett volna köteles a tartozását teljesíteni és a jogosult külföldi engedményesre engedményezi a követelést, amely esetben a kötelezettnek a belföldi helyett nemzetközi átutalás költségét kellene megfizetnie. Az ilyen költségeket nem köteles a kötelezett viselni, azt az engedményező és az engedményes kötelesek megtéríteni, felelősségük egyetemleges.
Törvényi engedményről beszélünk (cessio legis), ha a követelés nem szerződés alapján, hanem jogszabályi vagy bírósági, hatósági rendelkezés folytán száll át az új jogosultra. Ilyen például a zálogjogi szabályok alapján a megtérítési igény, illetőleg a kezesre vonatkozó szabályok esetében a követelést biztosító jogok és a végrehajtási jog kezesre történő átszállása, amennyiben az adós helyett teljesített. Főszabályként nem érvényesül törvényi engedményezés esetén az értesítési kötelezettség, hiszen az átszállásának és a kötelezettel szembeni joghatás beállásának időpontját maga a jogszabály határozza meg.
A régi Ptk.-tól eltérően, amely nem rendelkezett a jogok átruházhatóságáról, a Ptk. nevesíti azt, amíg tehát a hatályos rendelkezések alapján a jogok főszabályként forgalomképtelenek (csupán azon alanyi jogok minősültek forgalomképesnek, amelyeket jogszabály külön forgalomképesnek minősített), az új szabályozás a jogok forgalomképességét mondja ki. A korábbi jogszabályok sem voltak következetesek a jogok átruházhatósága kérdésében, hiszen egyesek kifejezetten rendelkeztek az általuk létrehozott vagyoni értékű jogok átruházhatóságáról, míg mások éppen ellentétesen, a jogok forgalomképtelenségét mondták ki, mellyel azt az üzenetet is közvetítették, mintha e tilalom hiányában a jogok forgalomképesek lennének.
A Ptk. azonban egyértelművé teszi, hogy a jogok forgalomképesek és átruházásuk a követelésekhez hasonlóan, azaz az engedményezésre vonatkozó szabályok szerint történik. E szabály alól kivételt két irányban enged: egyfelől a forgalomképességet jogszabály zárhatja ki, másfelől kizárt az átruházhatóság abban az esetben is, ha a forgalomképtelenség a jog természetéből következik. A Ptk. a követelések és jogok átruházását a tulajdonjog abszolút szerkezetű átruházásával azonos logika mentén szabályozza, mind a jogok, mind a követelések átruházásához két érvényes ügylet szükséges: egy jogcímes, vagyis a jog átruházására irányuló, például adásvételi vagy ajándékozási szerződés, másfelől egy rendelkező ügylet, amely a jogok átruházása esetén a jogátruházás.
Általános értelemben élők közötti tulajdonátszállító hatású - transzlatív - jogutódlást értünk jogátruházás alatt, olyan származékos jogszerzést, amely lehet akár egyetemes, akár különös. A jogátruházásnak, az alanycserének két szereplője van, az átruházó és a jogszerző új jogosult. Ugyanakkor az alapjogviszony az alanyok változása ellenére nem módosul, tartalmában nem változik. Az átruházás történhet visszterhesen és ingyenesen is, az előbbi esetben az adásvétel, míg az utóbbiban az ajándékozás szabályainak alkalmazása szükséges.
A jogátruházás módjára az is hatással van, hogy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja-e vagy sem, a Ptk. speciális rendelkezést tartalmaz a közhiteles nyilvántartásba foglalt, a lajstromozott jogok átruházására. Ez esetben ugyanis a jog átszállásához a jogátruházáson felül a jogosult személye változásának a nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges, hiszen csak ezzel a feltétellel biztosítható a közhiteles nyilvántartás azon feladata, hogy hiteles, megbízható és valós információt adjon az abban nyilvántartott jogok jogosultjairól. Így a közhiteles nyilvántartás adatai alapján jogot szerző személy az ingatlan-nyilvántartásban bízó szerző személyekhez hasonló védelmet élvez. A lajstromokkal kapcsolatos szabályokat ugyanakkor nem maga a Ptk., hanem az érintett nyilvántartásokra vonatkozó jogszabályok határozzák meg.
A Ptk. a zálogjogi szabályok körében mondja ki, hogy a biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára és a követelés átruházója köteles a zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges engedélyt az új zálogjogosult részére kiadni. A biztosított követelés egy részének átruházása esetén a régi és az új zálogjogosultat azonos ranghelyen, a követeléseik arányában illeti meg a zálogjog. A zálogjogot pedig a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.
6/7
A tartozásátvállalás hagyományos alkalmazási területén túl - ahogyan arra Gárdos Péter rámutatott -, számos olyan tranzakció alakult ki, amelynek megoldásához szükség van a tartozásátvállalásra. A tartozásátvállalás tágan vett fogalmába több, egymástól eltérő jogintézményt is sorolhatunk, amelyek közül a Ptk. - szakítva a korábbi szabályozással - hármat nevesít is: 1. a szűkebb értelemben vett tartozásátvállalást; 2. a tartozáselvállalást; és 3. a teljesítésátvállalást. A jogintézmények közös jellemzője, hogy az alapügyletek eredeti jogosultja és kötelezettje közötti szerződésben részt nem vevő harmadik fél kötelezettséget vállal arra, hogy az alapügyleti kötelezettséget az eredeti jogosult felé teljesíti. Ennek tartalma eltérhet attól függően, hogy a harmadik fél mindkét féllel vagy csak az adóssal állapodik meg a kötelezettség átvállalásáról, valamint hogy e megállapodásra figyelemmel a régi adós szabadul-e a kötelemből vagy sem. A Ptk. nem tartalmaz ugyanakkor külön rendelkezést arra vonatkozóan, hogy harmadik fél, az átvállaló a jogosulttal megállapodhat-e az eredeti kötelezett tartozásának átvállalásáról, mivel e kérdéskört a szerződések általános szabályainak (harmadik személy részéről felajánlott teljesítés) kell rendezniük.
A régi Ptk. a tartozásátvállalást az eredeti és az új kötelezett közötti, kétoldalú jogügyletként szabályozta, melyhez a jogosulttal szembeni hatályosuláshoz annak hozzájárulására volt szükség. Ez a megoldás szemben állt a korábbi magánjogunk által követett megoldással, amely ugyan szintén kétoldalú jogügyletként, de a jogosult és a tartozásátvállaló közötti szerződésként szabályozta a jogintézményt. A Ptk. szakítva az eddigi megoldásokkal, a régi és az új kötelezett, valamint a jogosult háromoldalú szerződésének tekinti a jogintézményt és ekként szabályozza.
Az alapesetként szabályozott tartozásátvállalási konstrukcióban a kötelezett és a jogosult állapodik meg egy új kötelezettel (átvállaló) a kötelezettség átvállalásában, azaz a jogügyletben mindhárom alany részt vesz. A régi kötelezett ekkor szabadul a kötelemből, és e háromoldalú megállapodás alapján az adósi oldalon alanycsere következik be, amelyet mindkét, az eredeti alapügyletben szereplő fél kíván és az új kötelezett belépésével jóváhagy.
Az átvállalót megilletik mindazon jogok, amelyek a régi kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették, azaz (i) az eredeti jogviszonyból eredő kifogások, (ii) az átvállaló kifogásai és (iii) az eredeti és az új kötelezett személyes kifogásai. Ez alól kivételt képeznek természetesen - tekintettel arra, hogy a régi kötelezett szabadult a jogviszonyból - az ő személyéhez kötődő kifogások. A tartozásátvállalással a követelés biztosítékai - egy kivétellel - megszűnnek, hiszen azokat az eredeti kötelezett személyére figyelemmel adtak. Fennmaradhat a biztosíték abban az esetben, ha annak kötelezettje a bekövetkezett változás ellenére is hozzájárul a jogügylethez.
A régi Ptk. által alkalmazott szabályozás értelmében a tartozásátvállalás két aktusból álló eseményfolyamat volt, amelyben a régi és az új kötelezett megállapodásának vele szembeni hatályosulásához a jogosult nyilatkozatára volt szükség. A Ptk. az alapesetben szabályozott háromoldalú tartozásátvállalás speciális eseteként szabályozza ezt, amikoris a háromoldalú megállapodásra nem egyszerre és egyidőben kerül sor, nevezetesen, amikor a jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen teszi meg, hozzásegítve ezzel az eredeti kötelezettet ahhoz, hogy az átvállalásához az új kötelezettet megtalálja. Itt sem marad el tehát a jogosult, a harmadik fél nyilatkozata, csupán a folyamat időrendje fordul meg, amely a régi kötelezett számára kedvezőbb helyzetet jelent. Amennyiben a jogosult előzetesen hozzájárulását adta, akkor elégséges a kötelezett és az átvállaló kétoldalú megállapodása, hiszen a harmadik, a jogosult fél jognyilatkozata már rendelkezésére áll. A jogügylet jogosulttal szembeni hatályosulásához azonban szükséges, hogy a tartozásátvállalás létrejöttéről őt értesítsék.
A Ptk. szövegezésének értelmezése alapján az előzetes hozzájárulást visszavonható és visszavonhatatlan formában is megtehető, hiszen annak megtételekor fenntarthatja a visszavonás jogát. A jogosult számára kockázatot jelenthet ugyanis az új kötelezett személye, és egy visszavonhatatlan hozzájárulással lemondana a kötelezett megválasztásának döntési lehetőségről, és előállhatna olyan helyzet, amikor az eredeti kötelezettnél megbízhatatlanabb, teljesítőképességében, bonitásában rosszabb kötelezettel találja magát szemben. A felek és így a kötelezett elemi érdeke ugyanakkor, hogy az előzetes nyilatkozat megtételekor egyértelműen meghatározásra kerüljön, hogy az visszavonható és ha igen, milyen feltételek mellett.
A Ptk. két, a régi magánjogunkban is ismert jogintézményt, a teljesítésátvállalást és a tartozáselvállalást is szabályozza. A teljesítésátvállalást egyes szerzők nem tekintik valódi tartozásátvállalásnak, hiszen e jogügylet keretében csak a régi kötelezett és az átvállaló között jön létre megállapodás, amelynek jogi hatása a jogosultra nincs. Az átvállaló teljesítéselvállalás keretében ugyanis arra vállal kötelezettséget, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását az átvállaló fogja teljesíteni vagy olyan helyzetbe hozza, hogy a régi kötelezett a lejáratkor teljesíthessen. A régi kötelezett és az átvállaló közötti megállapodással a jogosult és az átvállaló között nem jön létre jogviszony, így a jogosult nem követelheti a tartozás teljesítését az átvállalótól, és fordítva is igaz a tétel, az átvállaló sem érvényesíthet igényt közvetlenül a jogosult felé. Az átvállaló nemteljesítése esetén az eredeti kötelezett szerződésszegés címén fordulhat vele szemben, hiszen közöttük "teljes értékű" megállapodás jött létre az átvállalásáról. A teljesítésátvállalás lehet felek végleges megállapodási szándéka és célja, ugyanakkor alkalmas arra is, hogy közbenső lépést jelentsen a tartozásátvállalás felé. A teljesítésátvállalásra irányuló megállapodás érvényességéhez és annak hatályosságához nincs szükség a hitelező hozzájárulására, a teljesítésátvállalásról a hitelezőt a felek adott esetben nem is értesítik. Miután a jogosult és az eredeti kötelezett megállapodásának
7/8
tartalmára nézve sem jelent semmilyen változást, az eredeti és az átvállaló új kötelezett annak tartalmát és feltételeit szabadon határozhatják meg.
Ha a régi kötelezett és az átvállaló a teljesítésátvállalásról szóló megállapodásukról a jogosultat értesítik, azaz belső megállapodásukat közlik vele, úgy a régi kötelezett és az átvállaló között egyetemleges kötelezettség jön létre: tartozáselvállalás esetén új adós jelenik meg a kötelemben. Ez abban azonos a teljesítésátvállalással, hogy nem következik be teljes körű alanycsere a kötelezetti oldalon, azaz a régi adós nem szabadul a kötelezettsége alól. A két intézmény közötti legfontosabb különbséget tehát az jelenti, hogy tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező - az értesítéssel - közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, és így a hitelező számára megnyílik annak lehetősége, hogy az átvállalótól közvetlenül - az eredeti adóssal együtt - követelje a tartozás teljesítését. Kötelezetti egyetemlegesség esetén az adósok kötelezettségvállalása önálló, azaz az átvállaló kötelezettségének beállta nem az eredeti adós nemteljesítésétől függ, sortartási kifogást sem támaszthat a jogosulttal szemben.
Mivel a tartozáselvállalás következtében is új kötelezett jelenik meg a jogügyletben, a tartozáselvállalót is megilletik mindazon jogok, amelyek a régi kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették, azaz (i) az eredeti jogviszonyból eredő kifogások, (ii) az eredeti és az új kötelezett személyes kifogásai. A tartozás elvállalója azonban nem jogosult beszámítani - figyelemmel arra, hogy az elvállalásra a jogosult megkérdezése nélkül került sor - a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését, amely alkalmat biztosíthatna a hitelező kijátszására.
A magyar magánjog először adja tételes szabályozását a jogátruházás és a szerződésátruházás jogintézményeinek. A gyakorlati élet, a gazdasági ügyletek fejlődése már a polgári jogi kodifikáció korai szakaszában felvetette annak az igényét, hogy a megalkotandó törvény a teljes szerződési pozíció átruházását tegye lehetővé. Kezdetben ezt az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazhatóságával gondolta megalkotni, későbbiekben azonban az az álláspont jutott érvényre, hogy a szerződéses pozíció jogügylet keretében történő átruházására ne ezen jogintézmények szabályainak alkalmazásával kerüljön sor - amelyek csupán kötelmekből fakadó egyes jogok és követelések vagy követelések alanyának megváltoztatására alkalmas -, hanem hozzanak létre egy sui generis jogügyletet.
A régi Ptk. tehát nem rendelkezett arról, hogy a teljes szerződési pozíció átruházható legyen - bár az üzleti élet a meglévő szabályok kereteinek folyamatos tágításával ennek lehetőségét, elsősorban a finanszírozási szerződések, így különösen a szindikált hitelezések körében már kialakította -, és az engedményezés és a tartozásátvállalás során kizárólag a kötelem jogosulti illetve kötelezetti pozíciójában következett be jogutódlás. A Ptk. által életre hívott új jogintézmény megteremti annak a lehetőséget, hogy az egyik szerződő fél a teljes szerződési pozícióját - amelyet az egyik szerződő felet a szerződés alapján megillető jogosultságok és az őt terhelő kötelezettségek összessége alkotja - átruházza egy harmadik személyre, azaz a kötelem alanyi oldalán teljes körű jogutódlás következzen be, szemben az engedményezéssel, amelynek során az alapkötelem "identitásának sérelme nélkül" (Lászlófi Pál-Leszkoven László) következik be csupán változás. A szerződésátruházás eredményeképpen az eredeti, a szerződésből kilépő fél szabadul a jogviszonyból, amely a szerződésbe belépő fél és az eredeti, a szerződésben maradó fél között marad fenn. A szerződés átruházása háromoldalú szerződés, amely nevével ellentétben nem átruházás, hanem lényegében a kötelem újítás folytán történő megszüntetése és új szerződés létesítése (nováció). Az újítás kapcsán hangsúlyoznunk kell, hogy e fogalomnak a különböző jogrendszerekben eltérő értelmezése és használata alakult ki. A római jogban a nováció célja a kötelem azonosságának, folytonosságának fenntartása a kötelem tárgyának vagy alanyainak megváltoztatása mellett. A régi magánjogunk az alanyváltoztatást a régi Ptk.-val összhangban, az engedményezés és tartozásátvállalás szabályait felhasználva oldotta meg, és az újító szerződés lényegét akként határozta meg, hogy az a feleknek ugyanolyan szolgáltatásra irányuló, de más jogalapon nyugvó új követelésre történő változtatása, azaz a követelés tartalmának megváltoztatása nélkül más jogalapra történő fektetése. A régi magánjogi és egyéb jogrendszerbeli értelmezések közös jellemzője, hogy a nováció a régi kötelezettséget azonnal megszünteti, amennyiben a felek újításra irányuló szándéka megállapítható. A jogintézmény egyik legfontosabb jellemzője tehát a háromoldalúság, hiszen egyik fél sem rendelkezhet azzal a hatalmassággal, hogy a szerződés felett egyoldalúan rendelkezhessen, ahogyan Szladits Károly megállapította, a "szerződés átruházása az egyik szerződő fél egyoldalú akaratelhatározása alapján azonban nem történhetik meg. Ehhez a másik szerződő fél hozzájárulása is szükséges".
Az új jogintézmény új fogalmakat is bevezetett a résztvevők megnevezésére, amelyet a feleknek az eredeti szerződésben betöltött szerepe adja: így a Ptk. a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó félként határozza meg a jogügylet alanyait. (Gárdos Péter) A Ptk. szerint tehát a szerződés átruházás során az eredeti felek közötti megállapodás az irányadó, a szerződés tartalma értelemszerűen megújul, megváltozik azon részeiben, amelyekben a megváltozott alany személye jelentőséggel bír, így például a teljesítés helyének vonatkozásában, hiszen főszabályként az a kötelezett lakóhelye, és így például ebben az esetben a teljesítés helye - a felek eltérő megállapodásának hiányában - a szerződésbe belépő fél lakóhelye lesz. Ugyanígy szükséges átvezetni a felek személye miatt változó technikai feltételeket, hiszen értelemszerűen megváltoznak az értesítési címek, a teljesítési bankszámlák is.
Mivel a szerződéses pozíció a jogok és kötelezett-
8/9
ségek összessége, a belépő felet megilletik és terhelik mindazon jogok és kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépőt megillették és terhelték. A jogintézmény gazdasági jelentőségét az adja, hogy a jogok mellett a kötelezettségek tekintetében is tiszta helyzetet teremt, hiszen a szerződésből kilépő fél minden kötelemből szabadul, a szerződésbe belépő félre pedig maradéktalanul átszállnak az átruházást megelőzően keletkezett kötelezettségek, így a szerződésbe belépő lesz felelős a szerződésből kilépő által okozott károkért is. A belépő fél a kilépő fél személyéhez kötődő kifogások kivételével minden kifogást felhozhat a szerződésben maradó féllel szemben. A szerződésben maradó felet is kizárólag a szerződésből kilépő féllel szemben a szerződésen kívüli jogcímből származó követeléseinek beszámításától zárja el a szerződés átruházás.
A Ptk. főszabályként kimondja - szemben a régi magánjogunkkal -, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségek a szerződésátruházással megszűnnek, melyet annak dogmatikai jellegéből vezetett le a jogalkotó. E megoldás azonban a jogintézmény alkalmazhatóságának gyakorlati korlátját jelentette volna, és a szerződésátruházást választók igényeit nem elégítette volna ki, ezért a Ptk. megteremti annak a lehetőségét, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettség az új szerződő félre is átszálljanak. Mögöttes szabályaként a tartozásátvállalás szabályai alkalmazandók, így érvényesül az a szabály is, hogy fennmarad a követelést biztosító mellékkötelezettség, ha a mellékkötelezettség kötelezettje ehhez hozzájárul. Ez megfelelő megoldás azokra az esetekre, ahol a biztosíték létrejöttének időpontja nem bír relevanciával (például a kezesség esetén), de zálogjog esetén már igen, hiszen a zálogjogosultak rangsorában az időbeliség alapvető jelentőséggel bír. A konstrukcióra jellemző nováció következtében, a zálogjogosult hozzájárulása esetén is megszűnik a korábbi zálogjog, és egy új zálogjog jön létre, amelynek rangsora azonban a keletkezésének időpontjához kötődne főszabályként. Mivel ez - a kielégítési rangsor elve miatt - alapjaiban rontaná az eredeti jogviszonnyal elért jogosulti pozíciót, a jogalkotó ennek orvoslása érdekében a zálogjogi szabályok körében kimondja, hogy szerződésátruházáskor, a zálogkötelezett hozzájárulása esetén, az eredeti ranghelyen alapíthatják a felek az új zálogjogot. Ez a megoldás a szerződésbe belépő fél és a zálogjogosult érdekeire egyaránt tekintettel van, és nem hozza hátrányosabb helyzetbe a rangsorban hátrébb álló zálogjogosultakat sem.
Azokban a gazdaságokban, ahol a szerződésátruházás már működő intézmény, az igényként merült fel - hasonlóan a tartozásátvállaláshoz -, hogy a szerződésben maradó fél a tényleges szerződésátruházási szerződés megkötését megelőzően hozzájárulását adhassa egy esetleges átruházáshoz. Az előzetes hozzájárulás szabályait a törvény a tartozásátvállalással azonos módon szabályozza, így ha a szerződésben maradó fél előzetesen hozzájárulását adja a szerződésátruházáshoz, akkor kétlépcsős konstrukció alapján jön létre a jogügylet, amelynek első mozzanata a szerződésből kilépő és belépő fél megállapodása, majd a jogügyletnek a szerződésben maradó féllel szembeni hatályosulásához második lépésként szükség van a szerződésátruházás létrejöttéről történő értesítésre.
Az előzetes hozzájárulás itt is visszavonhatóan és visszavonhatatlanul megtehető, hiszen a szerződésben maradó fél számára a korábban már elmondottak miatt jelentős kockázatot jelent a visszavonhatatlan hozzájárulás. A jogviszonyok kiszámíthatósága iránti igény azonban megkívánja, hogy a szerződésben maradó fél nyilatkozatának megtételekor tegye egyértelművé, hogy azt visszavonhatóan tette-e meg és ha igen, milyen körülmények között vagy milyen módon vonhatja vissza. Erre utaló kitétel hiányában a nyilatkozat a törvény diszpozitív szabálya alapján visszavonhatónak tekintendő.
A szerződésátruházás sui generis jogintézmény. Értelmetlen volna azonban, ha a máshol esetlegesen már szabályozott kérdések tekintetében, mint például a szavatosságvállalás kérdése, párhuzamos szabályok kerülnének megalkotásra, így háttérszabályként a jogalkotó az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályait állította, megkülönböztetve azt az átruházott szerződéses pozíció alapján. ■
Visszaugrás
