Ugyan a jog világszerte nagyon hasonló helyzeteket rendez, a különböző emberi közösségek által kialakított, változatos kulturális alapokon nyugvó jogrendszerek mégis eltérő fogalomrendszereket használnak. A határokon átnyúló jogi diskurzust nemcsak nyelvi, hanem fogalmi, szemléleti és gondolkodásmódbeli akadályok is hátráltatják. A másik megértéséhez a nyelv ismeretén túlmenően az általa használt szakkifejezések tartalmának ismerete is szükséges ahhoz, hogy valós párbeszéd jöhessen létre.
Even though situations covered by law are very similar all over the world, the legal systems developed by various communities have diverse cultural roots and use different legal concepts. International legal discourse is not only hindered by linguistic obstacles; there are also differences of thinking, approach and concept that must be overcome to make real and meaningful discussion possible.
Tárgyszavak: angolszász jog, magyar jog, fogalmak egyezése, látszólagos és tényleges fogalmi átfedés
A nyelv kulturálisan meghatározott, másképpen megfogalmazva kultúrába ágyazott rendszer. Fejlődése során minden emberi közösség kialakította magának azt a fogalomrendszert, ami a világ és az adott közösség jelenségeit a közösség gondolkodás- és szemléletmódjának megfelelő módon ragadta meg. A nyelv együtt fejlődik az azt használó közösséggel: ahogy új jelenségek, új eszmerendszerek, új helyzetek átformálják azt, a változásokat a nyelv is követi és visszatükrözi.
A tudományos gondolkodás, mivel hajlamos tisztán elméleti fogalmak és kategóriák használatára, a nyelv által jelentősen meghatározott, hasonlóan ahhoz, ahogy a nyelv a kultúra által. Az elméleti kérdések megvitatásához csak és kizárólag a nyelv használható, elvont fogalmakat csak a nyelv segítségével ragadhatunk meg és tehetünk mások számára megismerhetővé; ennek következménye, hogy az elméleti kérdésekkel kapcsolatos gondolkodás és vita csak a nyelvi eszközkészlet határai között lehetséges. Ennek a gondolatnak a részletes kifejtése Ludwig Wittgenstein egyik kései művében olvasható.[1]
A jogtudomány, mivel tárgya teljes egészében elvont természetű, különösen érzékeny a nyelvre, mint létezésének kizárólagos közegére. Ennek következtében a jogi témájú szövegek lefordítása más nyelvre komoly kihívást jelent két okból is. Egyrészt a jogban minden fogalomnak, megfogalmazásnak jelentősége és következménye van, ezért a pontosság messzemenően fontosabb, mint például egy szépirodalmi mű esetében. Másrészt a korábban kifejtettek szerint a jog nyelv által, a nyelv pedig kultúra által meghatározott, ami azt eredményezi, hogy az egymástól többé-kevésbé függetlenül fejlődött jogrendszerek eltérő fogalomkészletet használnak, és a fogalmak csak ritkán vannak egymással teljes átfedésben. Annak ellenére, hogy a jog a világon mindenhol nagyon hasonló helyzeteket rendez - a bűnök, a megállapodások, a családi viszonyok stb. minden közösségben hasonlóképpen működnek -, ezeket a helyzeteket minden közösség a saját gondolkodásmódjának és értékrendjének megfelelően rendezte, és ehhez sajátos fogalomkészletet alkotott.
Ennek az a következménye, hogy egy másik nyelv- és jogterületről származó szöveg helyes értelmezéséhez nem elegendő azt a nyelv szintjén érteni. A jogi szakkifejezések, ezeken keresztül a jogi gondolkodás és szemléletmód különbségei a félreértések és tévedések újabb szintjét teszik lehetővé; ezen a szinten a nyelvismeret már önmagában kevés, az eligazodáshoz az idegen jogrendszer ismerete szükséges.
Ha egy jogintézmény egy jogrendszerben teljesen ismeretlen - mint például a magyar jogban az estoppel -, az probléma ugyan, de ritkábban vezet félreértésre, ugyanis hamar világossá válik, hogy egy idegen fogalommal állunk szemben, és azt az olvasó és a fordító is óvatosan, körültekintéssel fogja kezelni. A félreértés lehetősége akkor fenyeget inkább, amikor egy mindkét jogrendszerben ismert és szabályozott jogintézményre használt fogalmak térnek el egymástól, a kulturális különbségekből fakadó eltérő szemlélet és szabályozás miatt.
1. Az esetek legtisztább csoportja az, amikor egy jogintézmény a másik jogrendszerben egyáltalán nem található meg, így fogalmi megfelelője sincs. Ez azért teremt tiszta helyzetet, mert hamar világossá válik számunkra, hogy egy idegen konstrukcióval van dolgunk, és óvatosan fogunk közelíteni hozzá. Ha a szerző figyelembe vette, hogy írása más jogrendszerhez szokott olvasókhoz is eljuthat, valamint tudatában volt annak is, hogy az általa
- 193/194 -
használt kifejezés olyan jogintézményt jelöl, ami más jogrendszerekben ismeretlen, általában magyarázattal szolgál annak működéséről, de a kifejezések pontos tartalmának sajnos gyakran magunknak kell utánanéznünk.
Erre egy egyszerű példa a sidebar conference: a tárgyalás során a bíró és a jogi képviselők közötti megbeszélés egy bizonyíték befogadhatóságáról (esküdtszék elé tárhatóságáról) az azzal kapcsolatban felmerült kifogás alapján, úgy, hogy az esküdtek ezt nem hallhatják.[2] Mivel ez a jogintézmény kifejezetten az esküdtszéki ítélkezéshez fűződik, könnyen felismerhető, hogy a magyar jogrendszerben nincs megfelelője.
Egy másik egyszerű példa a pénzbírság napi tétele. Az angolszász jogrendszerben a pénzbüntetést nem napi tételekben szabják ki, ezért angol nyelvű megfelelője ennek a jogintézménynek nincs.
2. A második csoportba azok az esetek tartoznak, amikor a jogintézmények, fogalmak közötti átfedés részleges. Sajnos gyakran előfordul, hogy a részleges átfedés nem is egy angolszász és egy magyar jogintézmény, hanem több angolszász és több magyar jogintézmény között áll fenn, ezzel különösen zavaros helyzetet teremtve. A jelenség az emberölés példáján jól szemléltethető.
2.1. A magyar és brit büntetőjogban is kimerítően szabályozott bűncselekmény, de az angolszász büntetőjog szándékközpontú szemlélete más kategóriákra osztja, mint a magyar. Az emberölés mint legtágabb halmaz teljes egészében megfelelhető annak, amit az angol homicide kifejezés lefed. Ezen belül azonban a brit jog az egyes cselekményeket aszerint csoportosítja tovább, hogy az elkövető részéről megállapítható-e malice aforethought megléte. Ez egy magyar jogi fogalmakra lefordíthatatlan elem, egyfajta társadalomra veszélyes ártó szándékot takar, ami nem tévesztendő össze a magyar jogban ismert szándékosság-gondatlanság dimenzióval, ugyanis ezt a brit jog is ismeri és alkalmazza, de mint egy újabb értékelési szempontot a malice aforethought vizsgálatát követően. Malice aforethought megállapíthatósága esetén a cselekmény murder, annak hiányában manslaughter minősítést kap, majd az elkövető szándékossága vagy gondatlansága szerint involuntary vagy voluntary manslaughter, illetve unintentional vagy willful murder lesz a végső minősítés.
1. táblázat
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
