E téma kapcsán legelőször is arra kell utalni, hogy fogalmi zűrzavart figyelhetünk meg, azaz több elnevezés is használatban van, így a kriptovaluta, kriptodeviza, digitális pénz, virtuális valuta, virtuális fizetőeszköz. Sőt, a fentieken túlmenően már virtuális pénz formájában megjelenő digitális jegybankpénzről is hallani (Szabó Gergely - Kollarik András: Mi is az a digitális jegybankpénz? Portfolio.hu, Budapest, 2017. november 5.) Elöljáróban azt is megjegyezném, hogy a virtuális fizetőeszközök témája még két jogi vonatkozású kérdéssel szorosan összekapcsolódik, ez pedig az ún. initial coin offering (ICO), illetve az intitial token offering (ITO) és a megosztott főkönyv technológia, valamint annak leggyakoribb és legismertebb formája, a blockchain.
Fontos változás a virtuális fizetőeszközök jogi megítélése szempontjából, hogy az uniós jog és ezáltal a magyar jog is ma már tartalmazza a virtuális fizetőeszköz fogalmát, miszerint ez egy digitális értékmegjelenítés, amelyet nem központi bank vagy közigazgatási szerv bocsát ki vagy garantál, nem feltétlenül kapcsolódik rendeleti pénzekhez, és nem rendelkezik rendeleti pénz vagy pénz jogi státuszával, de természetes vagy jogi személyek elfogadják csereértékként, valamint elektronikusan átutalható, tárolható és lehet vele elektronikusan kereskedni (Európai Parlament és a Tanács 2018/843/EU irányelve; a továbbiakban: AMLD5 1. cikk 2.d. pont). A fentiekből is következik, hogy a virtuális fizetőeszköz legfontosabb fogalmi elemei az alábbiak: (1) fizetési eszközként alkalmazzák [lásd ennek kapcsán az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-264/14. számú ítéletének 24. és 52. pontját]; (2) digitális formában létezik kizárólag; (3) nem minősül törvényes fizetőeszköznek; (4) nem állami szerv bocsátja ki, pontosabban nincs is hagyományos értelemben véve kibocsátója; (5) nem tartozik az állami pénzügyi felügyelet hatálya alá; (6) nem alkalmazhatók esetében a hagyományos pénzügyi kárfelelősségi és betétbiztosítási szabályok.
Fontos leszögezni, hogy a téves hiedelemmel ellentétben a virtuális fizetőeszközök világa jelenleg már nem teljesen szabályozatlan Magyarországon. Az ún. virtuális fizetőeszközök és törvényes fizetőeszközök közötti átváltást végző és a virtuális fizetőeszközökkel kapcsolatos ún. elektronikus pénztárca szolgáltatást ez utóbbi nem magát a virtuális fizetőeszközt őrzi, hanem az annak tartásához, tárolásához és átutalásához szükséges kriptográfiai magánkulcsot, lásd az AMLD5 1. cikk. 2.d) pontját nyújtó vállalkozásoknak is át kell világítaniuk ügyfeleiket a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni szabályozás szerint, mielőtt ügyletet kötnek velük, továbbá az ilyen szolgáltatókat hatósági nyilvántartásba kell venni az AMLD5 1. cikk 1. és 29. pontjainak megfelelően. Az irányelv ezen szabályát jelenleg még nem ültették át a magyar jogba, 2020. január 10-től azonban a magyar jognak is tartalmaznia kell ezt [lásd az AMLD5 4. cikk (1) bekezdését]. A hagyományos fizetőeszközök átváltása virtuális fizetőeszközre és ezek visszaváltása virtuális fizetőeszközre áfamentes ügylet Az EUB C-264/14. számú ügye értelmében. Mind az ún. bányászat tehát, amikor létrejön a virtuális fizetőeszköz adott egységben, mind a virtuális fizetőeszköz hagyományos fizetőeszközre történő átváltása során realizált bevétel adóköteles, akár cég, akár természetes személy szerzi meg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 1. § (3) bekezdése, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. §-a alapján.
- 7/8 -
A virtuális fizetőeszközök veszélyeire mind az európai European Banking Authority (a továbbiakban: EBA) (2013.12.13., 2014.07.04., 2018.02.12., 2019.01.09.; EBA/OP/2014/08.), mind a magyar pénzügyi felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) (2014.02.19., 2014.09.11., 2016.12.20.) több alkalommal felhívta a figyelmet, egyértelmű tiltást azonban egyik sem fogalmazott meg.
Az EBA azt az elvárást fogalmazta meg mindössze a tagállami felügyeleti hatóságok felé, hogy azok a hitelintézeteket, pénzforgalmi intézményeket és elektronikus pénzkibocsátó intézményeket igyekezzenek rábírni, hogy ne vegyenek, tartsanak és adjanak el virtuális fizetőeszközt. Itt jegyezném meg, hogy jelenleg tudomásom szerint ilyen elvárást az MNB nem kommunikált az általa felügyelt pénzügyi intézmények felé és a magyar tételes jog sem tartalmaz kifejezett tiltást ennek kapcsán. Ebből következően például nem tekinthető kizártnak, hogy egy magyarországi bank virtuális fizetőeszközt tartson az eszközállományában, feltéve, hogy a tőkemegfelelési és kockázatvállalási követelményeknek egyébként eleget tesz [lásd például a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 102. § (1) bekezdését és az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (a továbbiakban: CRR) 28. cikk (1) bekezdését, illetve a 92. cikk (1) bekezdését]. Az EBA javaslatai között szerepelt többet között az is, hogy hozzanak létre a tagállamok olyan kormányzati szereplőnek nem minősülő jogi személyt, mely a virtuális fizetőeszközökkel kapcsolatban a minimum követelmények betartásáért felelős, továbbá bizonyos entitásoknak ezen a területen is legyen kötelező, hogy hatósági nyilvántartásba legyenek véve, továbbá a virtuális fizetőeszközök területén is legyenek alkalmazandók a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni szabályozásból ismert ügyfél-átvilágítási követelmények. Az AMLD5-ben az uniós jog ezen javaslatokat - a szabályozó entitás kivételével - jogi normaként elfogadta. Ilyen szabályozói entitás létrehozását jelenleg a magyar jog sem írja elő.
A virtuális fizetőeszközök kérdésével foglalkozott már az Európai Központi Bank és az Európai Parlament is, és mind azok előnyeire, mind kockázataira felhívták a figyelmet [Virtual currency schemes - a further analysis. Európai Központi Bank, Frankfurt am Main, 2015. február; Occasional Paper Series. Crypto-Assets: Implications for financial stability, monetary policy, and payments and market infrastructures. Európai Központi Bank, Frankfurt am Main, 2019. május; Robby Houben Alexander Snyers: Cryptocurrencies and blockchain. Európai Unió, Brüsszel, 2018. június; Az Európai Parlament 2016. május 26-i állásfoglalása a virtuális fizetőeszközökről].
Fontos megjegyezni, hogy a magyar jogrendszer a virtuális fizetőeszközök használatát nem tiltja, és bár törvényes fizetőeszköznek a 11/2011. (IX. 6.) MNB rendelet 2. § 23. pontja, valamint az Alaptörvény K) cikke szerint Magyarországon sem minősül, kötelmi jogi értelemben a szerződő felek mint szolgáltatást, illetve ellenszolgáltatást a virtuális fizetőeszközt szerződésükben szabadon kiköthetik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:34. §-a és a 6:59. § (2) bekezdése alapján. Itt jegyezném meg, hogy az már nem ilyen egyértelmű, hogy a pénzügyi intézménnyel történő szerződéskötés során a pénzügyi intézmény virtuális pénzeszköz kezelését és átváltását vállalhatja-e. [A Hpt. 7. § (3) bekezdése alapján nemlegesnek tűnik inkább a válasz a 6. § (1) bekezdésének 87. pont c) alpontjára is tekintettel viszont nem olyan egyértelmű a helyzet.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
