Ha a vállalatok elektronikus úton lebonyolított ügyleteinek témájával foglalkozunk, mindenekelőtt a német jogi helyzetet kell ismernünk. Ezért elsősorban az igényel vizsgálatot, hogy mi a hozzáállása a BGB-nek (= Ptk.) az adatátvitel kérdéséhez. Az Internet-jogban külföldi jogrendek is szerepet játszanak, mivel az Internet-hírek világszerte lehívhatók. Azt, hogy egyedi esetben egy tényállás elbírálására német vagy külföldi jogot kell-e a polgári jogban alkalmazni, a nemzetközi magánjog (IPR) elvei szerint kell eldönteni. Hogy melyik IPR kerül alkalmazásra, az rendszerint a vita elbírálásával foglalkozó bíróság hatásköréhez igazodóan dől el. Azt, hogy a jogvita eldöntésére melyik bíróság rendelkezik illetékességgel, a nemzetközi eljárási jog szabályai szerint kell tisztázni.
Az 1900. január 1-jei BGB az adatátvitelt nem ismerte. Erre a témára egyáltalán távolról a BGB 147. §-a (1) bekezdésének 2. pontja tért ki. Eszerint "távbeszélőn személy által személyhez intézett ajánlat csak azonnal fogadható el". Meg kell említeni még a 120. §-t is, amely egy akaratnyilatkozat továbbítással járó kockázatainak kis részét érinti: eszerint egy olyan akaratnyilatkozat, amelynek továbbítása erre felhasznált személy vagy intézmény útján történt, ugyanazon előfeltétel mellett támadható meg, mint a BGB 119. §-a szerint tévesen kinyilvánított akaratnyilatkozat.
Ebből már kitűnik, hogy a német jogban még nincsen saját "komputerszerződési jog". Hogyan kell ilyen körülmények között tisztázni, hogy kerülnek-e az Interneten szerződések megkötésre, és ha igen, miképpen, olyankor, amikor mindkét fél részt vesz teljesen automatizált adatfeldolgozó berendezésekben? És miképpen tudnak a komputerek a BGB értelmében vett akaratnyilatkozatokat tenni, és miképpen lehet megtámadni ezeket a nyilatkozatokat, ha azok hibásak?
A nyilatkozatok leadása az Interneten e-mailek útján történik. Ennek során a nyilatkozattevő és a nyilatkozat címzettje nem egyidejűleg on-line. Ez azt jelenti, hogy a homályosságok azonnali tudakozódás útján rendszerint nem tisztázhatók. Ez viszont arra vezet, hogy a hírek és gondolatok cseréje a BGB 147. §-a (1) bekezdésének értelmében vett, jelenlevők közötti akaratnyilatkozatok"-ként nem tekinthetők, hanem az e-mail útján tett akaratnyilatkozatokat a BGB 147. §-ának (2) bekezdése szerinti távollévők közötti akaratnyilatkozatokként kell értékelni.
A BGB 147. §-a (1) bekezdésének értelmében vett akaratnyilatkozatokra nézve megszabott előfeltételek csak abban a kevés kivételes esetben teljesülnek, amelyben- az ügylet mindkét fele egyidejűleg on-line van, ők ezt tudják is, és az e-mailen keresztül párbeszédet folytatnak egymással.
Egy második alapkérdés, hogy miképpen kell jogilag értékelni azokat az Internet-oldalakat, amelyek jegyzékeket, áruleírásokat vagy szolgáltatásokat ábrázolnak. Túlnyomó vélekedés szerint az Interneten közölt áru- és szolgáltatás-ajánlatokat úgy kell kezelni, mint talán egy csomagküldő áruház katalógusában szereplő adatokat. Ezért az Interneten közölt ajánlatokat nem a BGB 145. §-a szerinti ajánlatokként kell értékelni, hanem puszta felhívást ajánlat benyújtására (invitatio ad offerendum).
Mivel ezt a jogi nézetet a gyakorlatban nem ilyen egyértelműen képviselik, ahhoz, hogy a szolgáltatások ábrázolását az Interneten ne puszta invitatio ad offerendum gyanánt értékeljék, szükséges, hogy a bemutatáskor utalás történjék: a közléshez nem fűződik kötelező erő.
Az e-mail útján leadott komputernyilatkozat beérkezése a BGB 130. §-ához igazodik. Amennyiben a közlés közvetlenül a nyilatkozattevő komputeréből on-line a címzett komputerébe történik, a komputernyilatkozat azonnal bekerül a címzett érdekszférájába, éspedig akkor, ha áthaladt a nyilvános hálózat és a felvevő készülék metszővonalán.
Ha ezzel szemben a nyilatkozat címzettjének vevőkészüléke ki van kapcsolva, és mail-box (postaláda)-rend-szerrel dolgozik, amelyből a hír lehívható, beérkezésként az uralkodó nézet szerint a hivatalos üzleti órákhoz igazodó munkanaponkénti egyszeri beérkezés tekinthető elfogadottnak. Még egyszer visszatérve a BGB 147. §-ának (2) bekezdésére, világossá válik, hogy mit jelent ez az Interneten keresztül történő szerződéskötésre nézve: egy e-mail útján továbbított ajánlat elfogadási ideje a magas fokú továbbítási gyorsaság folytán a nyilatkozat címzettjének szokásos feldolgozási és megfontolási idejére redukálódik, ami ilyképpen rendkívül rövid lehet csak.
A komputernyilatkozat lényeges ismérve, hogy azt programozás útján egy komputer automatikusan állítja elő, és azt nyomban elektronikus úton továbbítják a címzetthez. A szokásos kifejezés szerinti "akaratnyilatkozat"-hoz képest mutatkozó különbség abban áll, hogy a komputernyilatkozatnál az előállítás és a továbbítás időpontjában nincs szükség már további emberi közreműködésre. Egybehangzó nézet szerint a komputernyilatkozat egynek tekintendő az akaratnyilatkozattal, mivel a komputer útján tett nyilatkozat emberi közreműködésre vezethető vissza.
Alapvető elv, hogy egy komputer, a BGB értelmében véve, nem "tévedhet", mivel nem gondolkodik. Kérdésessé válhat azonban a megtámadás lehetősége, ha hibás adatanyag vagy rendszervonatkozású továbbítási hiba forog fenn.
Ha azonban leadási hibáról van szó, ugyanolyan helyzettel van dolgunk, mint amilyen írógép használatánál is mutatkozik: ha gépelési hibánál elismernek egy olyan tévedést, ami a nyilatkozat megtámadására vezet, ez irányadó a komputernyilatkozatra is, amennyiben egy leadási hibát ilyen módon változatlanul továbbítanak a címzett számára.
Ha azonban hibás adatanyag (pl. elavult árjegyzékek) fordul elő, amely nincs összhangban elküldőjének akaratával, akkor megkülönböztetést kell végezni. Ha a nyilatkozat tevője csupán "elszámította magát", akkor motívumban való, figyelembe nem veendő, tévedésről (ilyen a kalkulációs tévedés is) van szó, ami nem jogosít fel tévedés címén érvényesítendő megtámadásra. Ha a nyilatkozat tevője csak elír valamit (pl. egy számot elcsavart), megvan a lehetőség a téves nyilatkozat alapján a megtámadásra.
Végül, ha rendszerhibák mutatkoznak (pl. hibás szoftvernél), az nem ad jogot tévedés miatti megtámadásra. Amennyiben továbbítás közben a hálózatban a komputernyilatkozatnál a metszési helyek között hiba keletkezik, ez a BGB 120. §-a alapján történő megtámadásra feljogosító körülmény.
Ezen a téren felismerhetően két feltétel teljesítésére van szükség. Először is az Általános Üzleti Feltételek jogának szabályozásáról szóló törvény (AGBG) 2. §-a (1) bekezdésének 2. pontja szerint utalásnak kell történnie az Általános Üzleti Feltételekre (AGB). Másfelől az üzletfélnek lehetőséget kell kapnia az AGB megismerésére. A bírósági joggyakorlat szerint képernyőn tett szerződési ajánlatnál elegendő az AGB beillesztése a szövegbe, amennyiben ez lehetővé teszi a vevő számára az AGB kritikus megvizsgálását. Elegendő lehet hivatkozás arra, hogy az AGB egy másik BTX-oldalon ingyenesen lehívhatók, amennyiben rövid szövegről van szó, és amennyiben a helyes lehívhatóságra nézve érthető tájékoztatást nyújtanak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
