Absztrakt: Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) legújabb, Filmspeler döntésében[1] szerzői jogsértésnek ítélte az illegális streamek elérését megkönnyítő, tévére köthető set-top boxok értékesítését. A döntés jelentősége azonban jóval túlmutat a konkrét eseten. A Bíróság a nyilvánossághoz közvetítés jogának rugalmas értelmezésével állapította meg a jogsértést, amely jogértelmezésével kiszélesítette az illegális tartalmak közvetítéséért felelős személyek körét. Az uniós testület ezzel nagy lépést tett a nem jogtiszta tartalmak terjedésének megakadályozásában. Az ítélet nyertesei a szerzői jogtulajdonosok és a jogtiszta tartalmakat kínáló online szolgáltatók.
A szerzői jog (copyright) történetét a könyvnyomtatás technológiájának megjelenése óta meghatározza a folyamatos technológiai újítás és ennek következtében a szerzői művek fogyasztásának és üzleti modelljeinek változása. Az állandó átalakulásban levő jogterületnek azonban a digitális világhoz való alkalmazkodás okozta története eddigi legnagyobb kihívását.
A szerzői jog agresszív kikényszerítése, például a jogellenes tartalmakkal szembeni büntetőjogi fellépés a digitális átállás kezdetén nem sok eredményre vezetett, csupán kiélezte a szerzői jogi jogosultak és az internethasználók közötti konfliktust, megteremtette az illegális felhasználást legalizáló ideológiát az internetes kalózkodás (piracy) képében, és egy reménytelennek tűnő szerzői jogi háborúhoz (copyright war) vezetett az internethasználókkal és folyton vándorló szerverekkel szemben. Ezekre a jelekre reagálva a jogirodalomban is sokan foglalkoztak a szerzői jog válságával, az internet szabadságát hirdetők pedig egyenesen a szerzői jog végéről beszéltek[2].
A szerzői jog digitális környezetben való érvényesítésének sikertelensége azonban elsősorban a jogtiszta alternatívák teljes hiányára volt visszavezethető. Az utóbbi idők fejleménye csupán azon működő üzleti modellekre épülő engedélyezett szolgáltatások kialakulása, amelyek képesek biztosítani a szerzők és más jogosultak - bár egyelőre még nem megfelelő - díjazását szellemi alkotásaik felhasználása után. Erre jó példa a jogtiszta filmeket kínáló streaming szolgáltató, a Netflix elképesztő növekedése (a cég a 2016-os évben 76 millióról 96 millióra növelte előfizetői bázisát). Úgy tűnik, ezen szolgáltatások sikere azon múlik, hogy képesek-e hozzáadott értéket felmutatni, többletet nyújtani a felhasználóknak, például átlátható felhasználói felülettel, kép- és hangminőséggel, vagy mint a Netflix esetében, saját tartalmakkal.
Bár a szerzői jogi ágazatok bevételei ezen fejleményeknek is köszönhetően valamelyest konszolidálódtak, a szerzői művek jogosulatlan felhasználása továbbra is nagy bevételkiesést okoz. Ezt elégelhették meg a nagy jogtulajdonosok, ugyanis nagyon úgy tűnik a nemzeti és uniós Bíróságok előtt folyó ügyekről szóló hírekből, hogy újabb jogérvényesítési hullám vette kezdetét. A jogellenes tartalmak elleni fellépésnek - szándékosan kerülve a kalózkodás elleni küzdelem kifejezést - azonban mára kikristályosodott egy működő, társadalmilag is elfogadottabb modellje. Ez a szerzői jog alkotást ösztönző funkciójának tudatosításával, az internetezők zaklatása helyett az illegális tartalmak közvetítőivel szembeni fellépéssel jellemezhető. És ami a legfontosabb, az illegális tartalmak visszaszorításának fő célja ma már az, hogy az internetezőket a jogtiszta tartalmakat biztosító online szolgáltatások felé tereljék.
Ezt a fellépést támogatja az Európai Unió Bírósága is újabb joggyakorlata kialakítása során. A testület az elé kerülő ügyekben a nyilvánossághoz közvetítés jogának rugalmas értelmezésével lép fel az illegális tartalmakkal szemben, egyre szélesebb kör szerzői jogi felelősségét állapítva meg ezen felhasználásban való közreműködésért. A Bíróság az illegális tartalmakra mutató linkekkel kapcsolatos döntésében megalapozta a linkeket elhelyező személyek szerzői- jogi felelősségét, majd ezen felelősséget a Filmspeler döntésében az ilyen linkeket tartalmazó eszközök értékesítése esetére is kiterjesztette. A torrentoldalak szerzői jogi felelősségének kérdése még döntésre vár a Bíróság előtt[3], azonban a tendenciát figyelve ott is a szerzői jogosultaknak kedvező eredmény várható.
A Filmspeler döntés nem érthető meg a korábbi, linkeken keresztül megvalósuló nyilvánossághoz közvetítés gyakorlatának ismerete nélkül. Az uniós Bíróság először Svensson döntésben[4] fejtette ki a nyilvánossághoz közvetítés feltételeinek megvalósulását vizsgálva, hogy a szerzői jogilag védett művekre mutató linkek szolgáltatása közvetítésnek minősül, azonban a nyilvánossághoz közvetítés megvalósulásához szükséges új nyilvánosság hiányában nem állapítható meg a nyilvánossághoz közvetítés megvalósulása. Ugyanis amennyiben az eredeti közvetítésben megcélzott közönség az összes internethasználó - azaz a tartalomhoz való hozzáférés nincs korlátozva -, a link elhelyezője a szerzői jog jogosultjai által az eredeti közvetítés engedélyezésekor figyelembe vett nyilvánossághoz juttatja csak el a műveket, így új engedélyre nincs szükség.
Az GS Media ítéletben[5] az eredetileg engedély nélkül közzétett tartalmakra utaló linkeket szolgáltató személyek felelősségének vonatkozásában a Bíróság megállapította, hogy nem valósít meg nyilvánossághoz közvetítést a linket elhelyező, ha nem tudja és nem is tudhatja, hogy e művet korábban az interneten a szerzői jogok jogosultjának engedélye nélkül már közzétették és nem haszonszerző tevékenység keretében végezte a tevékenységét. Amennyiben tehát tudatában van, hogy a hiperlink jogellenesen közzétett műhöz nyújt hozzáférést, a link engedély nélküli elhelyezése megvalósítja a nyilvánossághoz közvetítést. Ugyanez a helyzet, ha a link lehetővé teszi műszaki intézkedéseknek a megkerülését, amelyet a védett művet tartalmazó oldal léptetett életbe annak érdekében, hogy a hozzáférés lehetőségét kizárólag az előfizetői részére korlátozva biztosítsa.
Harmadik, és legjelentősebb esetkörként a haszonszerzési célt jelölte meg a Bíróság. Érvelése szerint amennyiben a linkelő személy ezt haszonszerzési célból teszi, vélelmezni kell, hogy
- 50/51 -
az elhelyezés tudatosan történt, ugyanis "hiperlinkek elhelyezését haszonszerzési célból teszik, az ilyen elhelyezést megvalósító személytől elvárható, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az érintett mű nem jogellenesen lett-e közzétéve azon az internetes oldalon". Az komoly kérdést vet fel, hogy ha a vélelmet megdönti, akkor önmagában a haszonszerzési cél fennállása milyen következményekkel járhat a cselekmény megítélésére.
A szerzői jogi felelősség megállapításának jogpolitikai célja egyértelmű. Amint azt az EUB kifejtette: "A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése biztosítja a szerzők számára az irányelv által megvalósítani kívánt védelem magas szintjét. Ugyanis e rendelkezés értelmében és az említett irányelv 5. cikkének (3) bekezdése által vázolt korlátokon belül, a szerzői jogi jogosultak nem csupán műveik valamely internetes oldalon való eredeti közzétételével szemben léphetnek fel, hanem minden olyan személlyel szemben, aki haszonszerzési célból az ezen oldalon jogellenesen közzétett műre mutató hiperlinket helyez el, valamint, a jelen ítélet 49. és 50. pontjában kifejtett feltételek mellett, azon személyekkel szemben is, akik ilyen linkeket haszonszerzési cél nélkül helyeznek el."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
