A korábbi hasonló tartalmú, szándék szerint gondolkodásra késztető anyagokhoz igazodva, érdemes áttekinteni az önkormányzatok maradék bevételi mozgásterét, amely jelentősen csökkent hatáskör és illetékesség tekintetében, az önálló döntés és korlátozott lehetőség közötti harmónia korábbi egysége megbomlott.
Ismert, hogy a közvetlen önkormányzati bevételi források között szereplő parkolás átmenetileg ingyenes volt, központi forrás lett a gépjárműadó és az idegenforgalmi adó, az iparűzési adó bevallásának benyújtási és érintett évi elszámolási kötelezettségének határideje szeptember végére tolódott, tehát adózó folyó évi adóelőleg-fizetési kötelezettsége is megváltozott. Ebből is következik, hogy az adóbevallások feldolgozása után válik ismertté a realizálható adóbevétel nagysága, majd az eltolt határidőkhöz igazodó további adóelőlegek beérkezésének nagyságrendje is. Jelen időszakban nem ismert - ebben a legmagasabb önkormányzati forrást biztosító adónemben - a hatósági intézkedést igénylő beadványok száma és tartalma, a fizetési halasztások, részletfizetések, méltányossági eljárást kezdeményező ügyek száma, amelyek az önkormányzati költségvetés bevételi oldalát csökkentik, tehát a működés feltételeit alapvetően befolyásolják. Azonos problémát okoz az ún. december 20-ai feltöltési kötelezettség megszüntetése, ami ugyan párhuzamosan mozog az állami adók keretében funkcionáló társasági adóval, tehát adóharmonizáció keretében korrekt, de önkormányzati finanszírozás vonatkozásában veszélyes költségvetési hiányt eredményez. A vészhelyzet dekonjunktúrát okozott, tehát a vállalkozások piaci szerepe a tűrési tartományba esett vissza, a belső kapacitásuk kihasználatlanná vált, közben foglalkoztatási kényszerük egy reményteljesebb időszak miatt (helyesen) megmaradt. A fogyasztás a szintentartási törekvések ellenére (garantált minimálbér növelése, munkanélküli járadék emelése stb.) 30%-kal esett vissza egyes konjunktúra-kutatók véleménye szerint, amely közvetlenül a kisvállalkozók rétegét hátrányosan érintette (kiskereskedők, lakossági szolgáltatók stb.). A vírushelyzet esetlegesen (inkább nem) bekövetkező második szakasza az előbbiekben vázlatosan megemlített helyzetet tovább rontva jelenhet meg, tehát nem várható el az év második felében a vészhelyzet előtti reáljövedelmet mutató, a jelenleginél kedvezőbb megrendelői térkép. A 2021-es vírusmentes esztendő talán képes lesz az önkormányzatokat költségvetési egyensúlyba hozni, amennyiben bevételi hatáskörük további csökkenést nem mutat, illetve az elvett források visszakerülnek.
A 2021. évi költségvetés parlamenti elfogadása után két olyan változat szerepel, amely a különböző önkormányzati érdekképviseleti szervek, szövetségek figyelmét is felkeltette, ami a korábban említett gondolatokkal nem azonos tartalmú szándékot tükröz. Az egyik a gépjárműadót érinti, mert az eddig majdnem fele részben az önkormányzatok bevételét erősítő forrás a jövő évtől eltűnik a helyi büdzsékből, ebből következően az kizárólag állami forrást képez. A másik adónak minősülő forrás, amely szabályozási funkciót nem tölt be, csak akként működő adónak sorolható be. Ez pedig a szolidaritási hozzájárulás összege, ami az előző évhez képest a négyszeresére növekedett. A két említett forrás kb. 280 milliárd forint forráscsökkenést okoz az önkormányzatoknak, tehát fennáll a költségvetési hiány finanszírozásának veszélye több száz esetben.
Egyes szakmainak tűnő vélemény szerint, a költségvetési intézkedés központosítottabb forrásmegosztást jelent, amelyből majd az állam kisegíti újraelosztás alapján a negatív finanszírozási helyzetbe kerülő kisebb településeket. Néhány pontatlan szám próbálja az érvelést alátámasztani, így például azt, hogy az összes helyi adóbevétel öt esztendő alatt a duplájára, ezermilliárd forintra nőtt, amit az önkormányzatok 10%-a ért el, tehát a túl magas bevételi arányt elérők (főváros) miatt az "elvonások és beszámítások" okán a kormányzat kíván rendelkezni. Ebből következően az állami költségvetésből 800 milliárd forintot meghatározott célra osztanak szét a települések között, 200 milliárd forint sorsáról pedig az önkormányzatok, illetve a polgármesterek döntenek. A történeti áttekintés kedvéért ide vonatkozó adat, hogy a helyi adók belépése előtt az szja 100%-a, majd 50%-a, illetve ennél kevesebb (de többször változó arányban) maradt az önkormányzatoknál, majd a helyi adóforrás dinamikus növekedését követő ötödik esztendőben az adóteher-viselés alapján kerültek elvonás alá, illetve támogatás elé a különböző települések. Tehát a változtatás szándéka régi, tartalmában viszont teljesen új, talán és remélhetően nem végleges a jelenlegi. A 2021-es makroszintű költségvetésben az önkormányzatok működésének támogatására 2 milliárd, köznevelési feladatokra 213 milliárd került elfogadásra. Szociális és gyermekjóléti feladatra 174 milliárd, gyermekétkeztetésre 86 milliárd Ft, kiegészítő támogatásra 31 milliárd Ft jut. Több okból hasznos lehetne annak az adathalmaznak az ismerete, amely ugyanezen feladatok ellátásának helyi igényét mutatja be, majd az eltéréseknek alapos elemzés alá vétele. Hasznos gondolatként, javaslatként merülhet fel a saját, helyi források bővítésének szükségessége, amely az önállóság és önkormányzati elvek együttes gyakorlatát biztosíthatják. Az úgynevezett adóerőképesség változásának iránya, mint a domináns, meghatározó mutató, erőteljesen csökkenést mutat, így a költségvetési potenciálban rejlő esetleges mozgás lehetőségét teljesen kizárja. Érdekes az említett adóerőképesség korábbi fogalmának átalakulása, amely az elosztás másfajta (korábban említett) gyakorlatát mutatja, ezzel már nem helyi ütőképes erőt bizonyít, hanem egy új központi elosztási koncepció és gyakorlat megjelenését igazolja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
