Az új szabályozási elképzelések szerint jogi személyt szerződéssel, alapító okirattal vagy alapszabállyal, (a továbbiakban: alapító okirat) lehet alapítani. Jogi személyt jogszabály is létrehozhat.
Az alapító okiratban kötelezően meg kell határozni:
a) az alapító vagy alapítók megjelölését;
b) a jogi személy nevét és székhelyét;
c) azt a célt, amely végett a jogi személyt alapították;
d) a jogi személy céljára rendelt vagyon mértékét;
e) a gazdasági tevékenységet végző jogi személy tevékenységi körét, továbbá - ha jogszabály erről nem rendelkezik -
f) a jogi személy legfőbb, ügydöntő, valamint ügyvezető szervét, továbbá törvényes képviselőjét;
g) a jogi személy kötelezettségeiért való felelősség módját és mértékét,
A koncepció előírja, hogy általánossá kell tenni a jogi személy keletkezésének azt a rendszerét, amely szerint a jogi személy jogképességét nem az alapítással, hanem a konstitutív hatályú aktussal, a nyilvántartásba vétellel szerzi meg. A jogi személy megszűnése a nyilvántartásból való törléssel következik be.
A törvény tartalmazza a nyilvántartás legfontosabb alapelveit (a közhitelesség, nyilvánosság elve); a megjelölt alapelvek nem elégségesek, csak a nyilvántartás jellegére utalnak. Meg kell vizsgálni: lehetséges-e különböző nyilvántartást vezető szervek, valamint az eljárásukra vonatkozó szabályozás egységesítése. Egyszerűsítést jelentene, ha a bejegyzési eljárást a bíróság mellett szervezendő bírósági hivatal végezné.
A társasági jogban ismert előtársaság jogintézménye - a konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételével - előjogi személy konstrukció bevezetését teszi lehetővé. Az előjogi személy az előtársasághoz hasonlóan alapítása napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet. A forgalom biztonsága érdekében szükséges a bejegyzés nélküli megszűnés esetére az alapítói, illetve vezető tisztségviselői felelősség szabályozása.
A jogi személy csak a törvényben elismert célra, a nyilvántartásba vétellel jön létre; nyilvántartott adatai harmadik személlyel szemben a nyilvántartásba vételtől hatályosan (konstitutív hatályú nyilvántartás).
A jogi személy nevével kapcsolatban ki kell mondani a névvalódiság, a névszabatosság és névkizárólagosság követelményét.
Egységes elvi alapon szükséges rendezni az egyes jogi személyek megszűnések módjait. A jogi személy megszűnik, ha
a) a jogszabályban, létesítő határozatban vagy okiratban meghatározott időtartam eltelt, vagy más feltétel megvalósult;
b) a legfelsőbb szerve kimondja megszűnését (feloszlás);
c) más jogi személlyel egyesül (beolvadás, összeolvadás);
d) több jogi személlyé válik szét (különválás);
e) más jogi személyiségi formává átalakul; í) az arra jogosult szerv megszünteti (feloszlatás);
g) a bíróság a megszűnést megállapítja (megszűntté nyilvánítja);
h) törvény más okból elrendeli megszűnését.
Ha a jogi személy egyesüléssel, szétválással vagy átalakulással szűnik meg, a létrejövő jogi személy (jogi személyek) a megszűnő jogi személy jogutódja(i).
Nem alakulhat át, egyesülhet, válhat szét a végelszámolás vagy a felszámolás alatt álló jogi személy.
Jogutódlással történő megszűnés esetén ki kell mondani a jogutód helytállási kötelezettségét, illetve, ha annak nem tud eleget tenni, a megszűnő jogi személy tagjainak felelősségét. Ha a törvény vagy a megszűnésről rendelkező szerv másként nem rendelkezik, szétválás esetén a jogutódokat a jogelőd követelései a vagyonmegosztás arányában illetik meg, tartozásaiért egyetemlegesen kötelesek helytállni. Ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogutódlással létrejövő jogi személy hirdetményben köteles felhívni a megszűnő jogi személy hitelezőit követeléseik bejelentésére. A jogelőd hatósági engedélyei vonatkozásában - ha az engedély feltételeinek a jogutód is megfelel - a jogutód jogi személy jogutódlását el kell ismerni. A megszűnő jogi személy hitelezői megkárosításának megelőzése érdekében a jogutódlás tényének megfelelő (pl. hirdetményi) nyilvánosságot kell adni. A jogutód nélküli megszűnése esetén általános szabályként végelszámolási vagy felszámolási eljárás biztosítsa a hitelezők kielégítését. A jogi személy megszűnését követően ismertté vált, a megszűnt jogi személyt megillető követelésről vagy vagyontárgyról a nyilvántartást végző bíróság kirendelése alapján eljáró "vagyongondnok" intézkedjen.
A jogi személy megszűnéséhez nem elegendő az erre feljogosított szerv döntése. A megszűnés hatálya a nyilvántartást vezető bíróság törlést elrendelő határozatának jogerőssé válásával áll be. Ha a megszűnésről (megszüntetésről) a bíróság dönt, a bíróság a megszűnés megállapításával (megszüntetéssel) együtt a törlésről is rendelkezzen.
A nyilvántartás szabályait végrehajtási rendelet nélküli törvényben kell szabályozni. Teret kell hagyni az autonóm bírósági gyakorlat kialakításának, ezért a túlságosan részletező ismertetést kerülni kell az eljárást illetően. Lehetségesnek tartom a cégnyilvántartási törvénnyel egységes szabályozást.
Háttérjogszabályként a Pp.-re lehet hagyatkozni, hiszen - felesleges pl. a kézbesítés intézményét, a teljes bizonyító erejű magánokirat, a közokirat fogalmát újradefiniálni.
Technikailag a "ha a törvény másként nem rendelkezik, a Pp. előírásait kell alkalmazni" formula alkalmazható.
1. Nyilvánosság
A jogi személyek egységes nyilvántartása kialakításának elsődleges célja korszerű - a nyilvántartás épp hatályos állapotával egyező - online nyilvánosság biztosítása, amelynek technikai feltétele a nyilvántartási adatokat tartalmazó okiratok azonnali számítógépes rögzítése, és olyan ügyfélszolgálat megszervezése, amely a számítógépes adatállományban nem szereplő iratok megtekintését gyors, kulturált és biztonságos körülmények között lehetővé teszi. Az azonnali megtekinthetőség mindenkinek korlátozás nélkül lehetővé teszi, hogy a számára üzleti, vagy más szempontból fontos adatokról meggyőződhessen.
A nyilvánosság magában foglalja a megtekintés, a feljegyzéskészítés, a számítógépes adatok kinyomtatása és hiteles, vagy nem hiteles másolatok kérésének lehetőségét is.
A nyilvánosság teljes körű. Nem látszik indokoltnak meghatározott adatok, vagy okiratok vonatkozásában a nyilvánosság korlátozása azon az alapon, hogy az információt kérőnek fűződik-e valamilyen jogi érdeke az adat megismeréséhez.
A nyilvánossághoz fűződő érdek nem sérül abban az esetben, ha a nyilvántartás számítógépes rendszeréhez való online kapcsolódásért, illetve a hiteles másolatokért a nyilvántartó bíróság díjat számít fel. Ugyanakkor - az egységes és általánossá váló számítógépes nyilvántartásra figye-lemmel-megfontolandó, hogy szükséges-e fenntartani az egyes közlemények hivatalos, papíralapú lapban történő közzétételének kötelezettségét. Úgy gondolom, hogy túlhaladottá vált a cégnyilvánosság három fokozata:
- a bírósági nyilvántartás,
- az IM Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálata,
- a Cégközlöny.
Az indokolatlan párhuzamosságot meg kell szüntetni. Ugyanakkor technikai jellegű kérdés, hogy a nyilvántartást a bíróság hegfelsőbb Bíróság Hivatala, vagy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezelje. Az Európai Unió előírásaira figyelemmel a Cégközlönyben továbbra is közzé kell tenni a kft. és rt. közleményeit.
2. Közhitelesség
A nyilvántartás közhitelessége nyilvánvalóan csak a nyilvántartásba bejegyzett adatok vonatkozásában áll fenn. A közhitelesség - leegyszerűsített megfogalmazással élve - lényegében megdönthető vélelem a bejegyzett adatok fennállása mellett.
A közhitelesség ereje abban áll, hogy a bejegyzett adatokat akkor is helyesnek kell tekinteni, ha a valóságos helyzettől eltérnek. A közhitelesség hatása abban mutatkozik meg, hogy aki a nyilvántartásban szereplő adatban bízva ellenérték fejében szerez jogot, jóhiszemű jogszerzőnek minősül,
A megdönthető vélelem lényegi sajátossága, hogy ellenbizonyításnak helye van, a bizonyítás azonban azt terheli, aki a nyilvántartásban feltüntetett adattal szemben annak helyességét vitatja. A közhitelesség elve kiemelkedő jelentőséget kap a nyilvántartásba való bejegyzés konstitutív hatálya miatt is.
3. A bejegyzés konstitutív hatályának elve
A cégnyilvántartási jog áttöri a konstitutív hatály elvét, amikor a cég székhelyét (telephelyét, fióktelepét), valamint a cég tagjai tulajdonosait a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait, illetve könyvvizsgáló személyét érintő változás esetén a bejegyzést deklaratívnak tekinti [a cégnyilvántartásról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 30. § (2) és (3) bekezdése].
Az egyetlen kivétel a tagsági viszony keletkezésének időpontja, amelynek bejegyzése konstitutív hatályú.
A társadalmi szervezetek nyilvántartási gyakorlata hasonló felfogást alakított ki. Ez a megoldás gyengíti a közhitelesség elvének érvényesülését. E körben pl. a jogi személy képviselőjét illetően ellentétes érdekek ütköznek. Egyrészt a jogi személy képviselete nyilvánvalóan nem igazodhat a bíróság bejegyző határozata meghozatalának időpontjához. Másrészt a közhiteles nyilvántartás bizonytalanságban hagyja a harmadik személyeket a tekintetben, hogy vajon érvényes polgári jogi ügyleteket köthet-e a jogi személy által képviselőnek választott - a nyilvántartásban még fel nem tüntetett - személlyel. Nem merül fel ilyen aggály a többi - a cégnyilvántartásban szintén deklaratív hatállyal bejegyzett - adat vonatkozásában.
Érdemes tehát megfontolni a deklaratív hatályú bejegyzés további szűkítését, és talán kizárólag a tagsági viszony keletkezését, megszűnését és a képviselő személyét illetően való fenntartását.
4. A kérelemhez kötöttség elve
A Polgári perrendtartáshoz - mint háttér-jogszabályhoz - való viszony tisztázását követően lehet eldönteni azt, hogy szükséges-e az alapelvek között rögzíteni, hogy a jogi személyek, illetve adataik változásának bejegyzése csak az ügyfél kérelmének megfelelő módon történhet. A Pp. ugyanis általános rendelkezései között hasonló tartalmú szabályt tartalmaz. Ki kellene zárni viszont a nyilatkozatot tartalma szerinti minősítés szabályát. [Pp. 3. § (2) bekezdés].
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kérelemhez kötöttség elve alól kivételt kell, hogy képezzen a nyilvántartást vezető bíróság törvényességi felügyeleti jogkörben tett intézkedése.
5. A sorrendiség elve
A társadalmi szervezetek nyilvántartási ügyeiben már legfelsőbb bírósági iránymutatást igényelt az az eljárási kérdés, hogy az egyes beadványokat milyen sorrendben kell elbírálni.
A BH 2001. évi 248. jogesete kimondta, hogy az egyesületi nyilvántartásban a változás átvezetése iránti kérelmet a benyújtás sorrendjében kell elbírálni, és határozatot hozni.
Erre figyelemmel indokolt az elintézési sorrend eljárási alapelvként történő meghatározása, amely nyilvánvalóan a kérelmek iktatási időpontjához igazodik,
6. A korlátozott bizonyítás elve
Figyelemmel az eljárás nemperes jellegére - és e körben a Pp. peres eljárásokhoz igazodó ellentétes szabályára - az alapelvek között rögzíteni kell azt is, hogy a nyilvántartási eljárásban kizárólag okirati bizonyításnak van helye.
Koncepcionális kérdés, hogy minden jogi személyre kiterjedően érvényesül-e a nyilvántartási eljárásban az ügyvédkényszer.
Úgy gondolom, hogy nincs ésszerű indoka annak, hogy e tekintetben kivételt tegyünk a jogi személyek bármely csoportjával.
Amennyiben mégis lehetséges lesz a jogi képviselő nélküli eljárás, meg kell teremteni, illetve fenn kell tartani a kérelmező meghallgatásának törvényes lehetőségét, amelyet - amint a társadalmi szervezetek nyilvántartásának napi gyakorlata is mutatja - gyakorlati megfontolások indokolnak.
A nyilvántartás egyes tartalmi elemeiből, formájából meg kell határozni a nyilvántartás fogalmát. Fel kell sorolni a számítógépes adatállomány egységeit, úgymint: a fennálló adatok, a törölt adatok, illetve a folyamatban lévő eljárások adatbázisát.
Definiálni kell, hogy mit értünk bejegyzés alatt, és elő kell írni, hogy minden bejegyzés mellett szerepeltetni kell a hatály kezdő és befejező időpontját.
A nem konstitutív hatályú bejegyzéseket indokolt más fogalommal, pl. átvezetésként megjelölni. Garanciális szempontból ésszerű a bejegyzést a bejegyző határozat számával együtt feltüntetni.
Át kell gondolni, hogy érvényesülhet-e bármilyen korlátozás külföldi alapítók, vagy külföldi jogi személyek magyarországi nyilvántartásba vétele tekintetében.
Amennyiben igen, definiálni kell a külföldi fogalmát, akár más (állampolgársági vagy deviza-) törvényre utalással.
A bíróság elnevezésére az XY megyei (fővárosi) bíróság, mint a jogi személyeket nyilvántartó hatóság, vagy az XY megyei (fővárosi) bíróság mellett működő, jogi személyeket nyilvántartó hatóság elnevezést javaslom.
A megnevezésen túl meg kell határozni azokat az intézkedési szinteket, ahol tisztviselők, jogtechnikusok, bírósági fogalmazók, bírósági titkárok és bírák járhatnak el.
A társadalmi élet átláthatóságához, a közérdekű adatok nyilvánosságához és az üzleti forgalom biztonságához fűződő össztársadalmi érdek azt kívánja, hogy a jogi személy fogalmi elemeként meghatározott állami elismertség minden esetben abban mutatkozzon meg, hogy jogi személyként a nyilvántartásba vétellel jön létre, és csak nyilvántartásba vett módon működhet.
A kívánatos állapot tehát az, hogy a magyar törvények hatálya alatt létrejövő jogi személyek bármely fajtája csak a nyilvántartásba vétel útján szerezhessen jogi személyiséget.
Az általános kötelezettség alól csak nagyon szűk körben
adható felmentés. Ilyen kivételezett csoport lehet a hatalmi ágak megosztottsága és egymástól való függetlensége okán az államhatalmi berendezkedésből adódóan eleve létező államhatalmi, központi végrehajtó hatalmi szervek.
A hatalom megosztásának elvébe ütközne, ha az Országgyűlés, a Kormány, a minisztériumok léte bírósági bejegyzéstől függne. E csoporthoz sorolhatók a helyi, illetve területi önkormányzatok is, valamint az ügyészség, illetve a bíróságok és a fegyveres testületek, közvetlenül az alkotmányos kötelezettségek teljesítése körében. E kört meghaladóan azonban a közjogi személyek is a jogi személyek nyilvántartásának hatálya alá tartoznak. A közigazgatás bírói ellenőrzésének lehetőségét az Alkotmány biztosítja, így a végrehajtó hatalom politikától kevésbé függő szerveit sem indokolt a nyilvántartás alól mentesíteni.
E valóban szigorú szabályozásnak az az ésszerű indoka, hogy a hatalommegosztás elvén kívül nincs olyan egyértelmű elhatároló ismérv, amelynek alapján pl. egy ad hoc igazgatási szerv nyilvántartásba vételre lenne kötelezhető, míg az APEH megyei igazgatósága nem.
Ha pedig a kivételek körét nem szabjuk meg szűken, a teljes nyilvántartás koncepciója szenved csorbát, és nem oldódik meg az a lehetetlen helyzet, hogy közjogi személyek belső szabályzatában kell kutatni a jogi személyiség ismérveit. Másrészt az állami szervek polgári jogi kapcsolataikban nem rendelkezhetnek olyan előjogokkal, amelyek a velük szembeni jogérvényesítést megnehezíthetik.
Inkább technikai jellegű a költségvetési szerveket érintő probléma. E szervek egy részét ugyanis jelenleg jogszabály hozza létre, más részüket közjogi személyek alapítják. Az utóbbiak néhány adatát a Pénzügyminisztérium egy - az elképzelt konstitutív nyilvántartás szempontjából használhatatlan nyilvántartásban rögzíti. E nyilvántartásnak csupán államigazgatási, közgazdasági jelentősége van, jogi szempontból nem értékelhető.
A költségvetési szervek nagy száma (kb. 15 000) is riasztóan hathat; már ma is működik azonban olyan nyilvántartásba vételi konstrukció, amely e nehézségeket segít áthidalni.
Az első kérdés tehát az, hogyan bonyolítható le egy jogszabály által létrehozott-költségvetési szerv nyilvántartásba vétele.
Működő megoldás a Kormány által alapított közalapítványok példája.
Egyfelől a Kormány döntést hoz a közalapítvány alapításáról - mint alapító -, másrészt annak alapján kezdeményezi a közalapítvány nyilvántartásba vételét. A kormányrendelet hatályba léptető rendelkezése pedig úgy szól, hogy a közalapítvány a nyilvántartásba vétellel jön létre.
A második dilemma a költségvetési szervek nagy száma.
A társasági jogi szabályok módosításakor a jogalkotó gyakran él azzal az eszközzel, hogy a megváltozott rendelkezéseket az első változás-bejelentéskor érvényesíti. Ennek megfelelően a költségvetési szervek időben elhúzódó módon - a várható bejegyzési dömpinget elkerülve - akkor kell, hogy kérjék nyilvántartásba vételüket, ha valamely, a nyilvántartásban feltüntetett adatuk változna meg, pl. a képviselője, neve, vagy székhelye változna. E módszerrel elkerülhető, hogy a már létező nagy számú jogi személy nyilvántartásba vételi eljárása egyszerre zúduljon a nyilvántartást vezető bíróságra, ledolgozhatatlan ügyhátralékot, elviselhetetlen eljárási időtartamot eredményezve.
Nem csak a költségvetési szerveket érintően merült fel a már létező jogi személyek problematikája.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény hatályba lépésekor a jogalkotó azt a megoldást választotta, hogy az 1970. évi 35. tvr. alapján bejegyzett egyesületet az új nyilvántartásba bevezette, ez azonban nem jelentett ismételt nyilvántartásba vételt, és nem érintette a korábban megszerzett jogképességet (BH 1990. 400., BH 1991. 41.).
Az a jogi személy tehát, amely jogképességét az új nyilvántartási törvény hatályba lépését megelőzően szerezte, azt nem veszíti el, de a módosuló nyilvántartási szabályoknak megfelelő létesítő okiratát az első változáskor a nyilvántartást végző bíróságra be kell jelentenie, és a bíróság a jogi személyt nyilvántartásába - a bejelentett adatokkal
- be fogja vezetni. Azonnal felmerülhet, hogy a cégnyilvántartási eljárás is kikényszerítette az ún. fantomcégekkel szemben alkalmazott hivatalbóli törlést.
Sokkal nehezebben megoldható helyzet áll elő akkor, ha olyan jogi személy mulasztja el a változás-bejelentést - és ezzel a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtását -, amely a korábbi jogszabályok alapján nyilvántartásba vétel nélkül vált jogi személlyé.
Remélhető azonban, hogy az ügyészség segítségével esetlegesen az adóhatósági, illetve a pénzügyminisztériumi nyilvántartás alapján - kiszűrhetőek azok a jogi személyek, amelyek e kötelezettségük ellenére nem kérik nyilvántartásba vételüket, és megfelelő mértékű rendbírsággal e kötelezettségük teljesítésére kényszeríthetőek.
Elképzelhető olyan törvényi szabály is, hogy az a létező jogi személy, amely a változás bekövetkeztétől számított 1 éven belül nem kéri a nyilvántartásba való bevezetését, a törvény erejénélfogva elveszti jogképességét.
Lényegesen egyszerűbb a nyilvántartásban már szereplő jogi személyek ügye. Amennyiben az új nyilvántartás többlet-adatok bejelentését követeli meg, az első változáskor ennek megtételére lesznek kötelesek.
A társadalmi szervezetek nyilvántartásáról szóló a 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet 1. számú melléklete, illetve az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 12/ 1990. (VI. 13.) IM rendelet 1. számú melléklete - amelyet a 24/2001. (XII. 26.) IM rendelet módosított - lényegében tartalmazza a szükséges adatokat. Eszerint a nyilvántartásba bejegyzendő adat:
a) nyilvántartási szám,
b) lajstromszám,
c) sorszám,
d) a szervezet nyilvántartásba vételéről szóló határozat száma, jogerőre emelkedésének napja,
e) a szervezet neve,
f) a szervezet székhelye,
g) a képviselő neve,
h) a képviselő lakóhelye,
i) a szervezet célja,
j) az alapszabály kelte,
k) áttétel, felfüggesztés, megszűnés,
l) az alapszabály módosításának időpontja,
m) a módosítás nyilvántartásba vételéről szóló határozat száma, jogerőre emelkedésének napja,
n) a közhasznú jogállás megszerzésének időpontja, o) közhasznúsági fokozat,
p) a közhasznú jogállás módosításának, törlésének időpontja,
r) a szervezet jogi személy szervezeti egységének neve, székhelye, képviselőjének neve, lakóhelye,
s) szervezetek szövetségének nyilvántartásba vétele esetén a szövetséget létrehozó társadalmi szervezetek neve, székhelye, nyilvántartási száma,
sz) a szervezet típusa.
Indokolt - a szervezetek sokszínűségére figyelemmel - külön rovatban rögzíteni a szervezet típusát. (Pl. egyesület, egyház, közalapítvány, általános iskola, adóhatóság megyei igazgatósága stb.).
Minthogy az egységes nyilvántartás egyik célja a gazdasági forgalom biztonságának biztosítása, megfontolandó -bármely jogi személy esetén- az induló vagyon, vagy induló tagdíj megjelölésének kötelezettsége.
Az egységes nyilvántartás szükségessé teszi az ún. " egyablakos rendszer" bevezetését a jogi személyek nyilvántartásba vételénél is. Ezért az adószámot, társadalombiztosítási folyószámlaszámot és statisztikai számjelet az esetleges jogelőd, illetve jogutód nevét és jegyzékszámát a jegyzéknek nyilván kellene tartania. Ugyanígy nem mellőzhető a jogi személy működését jelentősen befolyásoló eljárások feltüntetése, így pl. törvényességi felügyeleti eljárásra, működés-felfüggesztésre, érvénytelenségi perre, valamint a fizetésképtelenség esetén folytatott, adatváltozás bejegyzésére irányuló eljárásra utaló bejegyzés is az egységes nyilvántartás részét kell, hogy képezze.
A nyilvántartásba vételi kérelemhez - amely formanyomtatvány - szükséges okiratokat a törvénynek taxatív módon meg kell határoznia. Ezek a következők:
- létesítő okirat vagy alakuló ülési jegyzőkönyv;
- jelenléti ív;
- alapszabály;
- a képviselők vagy a képviselő szerv tagjainak elfogadó, illetve összeférhetetlenségi nyilatkozata;
- székhely-használat jogcímét igazoló okirat;
- további tisztségviselők nyilatkozata;
- egységes szerkezetű alapító okirat, illetve alapszabály;
- a képviselők aláírási címpéldánya;
- jogi képviselő meghatalmazása (ügyvédkényszer esetén),
- adószám megállapításához szükséges nyilatkozat;
- igazolás az induló vagyon befizetéséről vagy rendelkezésére bocsátásáról.
Jogutódlás, illetve átalakulás esetén a jogelőd adatváltozásának (megszűnésének), illetve a jogutód bejegyzésének (adatváltozásának) együttes elbírálására van szükség, ezért a kérelemhez az együttes elbíráláshoz szükséges iratok csatolandók. A társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartása nem kívánta meg az együttes elbírálást, a cégnyilvántartási gyakorlat azonban azt előírta (Gfv. X. 30.164/1999/5.). az együttes elbírálás ésszerű és szükséges, a megoldást át kell venni.
A benyújtott kérelmek lényeges adatait haladéktalanul rögzíteni kell a számítógépes nyilvántartásban, hiszen az adatváltozás bejegyzésére irányuló eljárás folyamatban létének tényét a jegyzékben jelezni kell.
1. Érdemi vizsgálat nélküli elutasítás
Az előírt iratok csatolásának hiányában a bejegyzési kérelem hiánypótlási eljárás nélkül elutasítható, amely a jogtechnikus, fogalmazó, bírósági titkár hatáskörébe tartozó döntés. A jelenlegi társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartási ügyeiben kialakított gyakorlat szerint több alkalommal is lehetséges hiánypótlási felhívás kibocsátása. Indokolt volna előírni, hogy hiánypótlásnak csak egyszer van helye, de akkor a felhívásban minden hiányosságot meg kell jelölni. Nincs még olyan közzétett bírósági döntés sem, hogy a kérelem a hiánypótlási határidő lejárta előtt is elutasítható, ha a kérelmező úgy nyilatkozik, hogy a felhívásban foglaltaknak nem kíván eleget tenni. (Ellenben ilyen tárgyú közzétett legfelsőbb bírósági döntést találunk a cégnyilvántartás illetően, lásd: BH 2001/390.).
Érdemes átvenni azt a - cégnyilvántartási ügyekben bevett - gyakorlatot is, hogy a hiánypótló végzésben a hiányosságok kiküszöbölésének lehetséges módját is elő kell írni (Cgf. VII. 31. 927/1999/2).
A cégnyilvántartási szabályok szerint a hiánypótló felhívásban megjelölt hiányosságok csak az elutasító végzés meghozataláig pótolhatók, a fellebbezési eljárásban nem.
A társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartási gyakorlata ezzel szemben mindennapossá tette azt az eljárást, hogy a hiányosságok pótlására a fellebbezési eljárásban kerül sor, és a másodfokú bíróság arra figyelemmel határoz. Ez az elméletileg kifogásolható megoldás hallatlanul meggyorsította a bejegyzési eljárásokat, ezért megfontolandó a fenntartása.
A hivatalbóli elutasító határozat ellen 8 napon belül kifogásnak lehet helye, amelyet az azonos bíróságon működő bíró egyes bíróként bírálhat el. Döntése ellen- az egyéb feltételek fennállása esetén - felülvizsgálati kérelemnek lehet helye.
Amennyiben a kérelmező bejegyzési kérelmét visszavonja, szintén a jogtechnikus, bírósági fogalmazó, illetőleg bírósági titkár hozhat az eljárás megszüntetéséről határozatot. Amennyiben a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasítják el, a kérelem érdemi elbírálására kerül sor.
2. A bejegyzési kérelem érdemi elbírálása
A cégnyilvántartásban jelenleg érvényesülő megkülönböztetés - miszerint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok esetében a bíróság csak a cégjegyzékben szereplő adatok jogszerűségét vizsgálja, míg jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok esetében teljes körű vizsgálatot végez - a nem gazdasági társaság jogi személyek esetében is indokolt lehet. Nem könnyű azonban megtalálni azt az elhatárolási szempontot, amelynek alapján az egyes jogi személyek a jelentős, illetve kevésbé jelentős jogi személyek kategóriájába lennének sorolhatók.
Talán szervezet-típusonként lehetne szabályozni azt, hogy az adott szervezet melyik eljárás hatálya alá tartozik, pl. csak a cégjegyzékben szereplő adatok jogszerűsége lenne vizsgálandó az egyesületek és a magánalapítványok, oktatási, közigazgatási intézmények, míg teljes körű vizsgálat folyna a pártok, egyházak, közalapítványok és a közhasznú szervezetek vonatkozásában.
A másik alternatíva a társadalmi szervezetek nyilvántartási gyakorlata, amely minden esetben teljes körű vizsgálatot feltételez. Ezt a megoldást erősíti a kht., bt. jogi személlyé válását előirányzó kodifikációs szándék, amely-lyel az "egyszerűsített" vizsgálat körében nem maradna gazdasági társaság.
A 2003 januártól hatályba lépő 45 + 15 nap hiánypótlási határidő, valamint a 60 napos döntési határidő érthető és helyes törekvést tükröz, a nyilvántartás működését időszerűvé teszi.
Az önálló tisztviselői, illetve bírói felelősség okán nem tartom helyesnek a Ctv. 39. § (2) bekezdésében szabályozott bírói előzetes hozzájárulás intézményét.
Mind eljárási szempontból, mind dogmatikailag tisztább helyzetet teremt, ha a nehezen megfogható és kontrollálható előzetes hozzájárulás - vagy annak megtagadása - helyett a bíró a kifogást bírálja el.
3. Jogorvoslat
Logikusnak és elfogadhatónak tartom azt a jogorvoslatbeli megkülönböztetést a cégnyilvántartásban, amely szerint a bejegyző végzés meghozatalával jogerőssé válik, a bejegyzési kérelmet elutasító végzés ellen viszont fellebbezésnek van helye.
Az eltérő jogorvoslati utat az is indokolja, hogy amennyiben konstitutív hatállyal egy jogi személy a bejegyzéssel létrejön, akkor a bejegyzés időpontját halasztó hatályú jogorvoslatok ne tolják ki későbbre, és ne tegyék bizonytalanná a jogi személy létét, A közigazgatás így is számos példát szolgáltat azonban a nem jogerős, de végrehajtható határozatokra.
Amennyiben tehát a bejegyző határozatnak azonnali konstitutív hatást kívánunk biztosítani, a kereset benyújtása mellett a nem halasztó hatályú fellebbezés is hasonló eredménnyel járhat. (Minthogy a "kevésbé jelentős" jogi személyek esetében bírósági titkár, jogtechnikus, bírósági fogalmazó is eljárhat, a nem halasztó hatályú kifogás sem zárható ki megoldásként).
Az egyes jogorvoslati formák természetesen más típusú elbírálást feltételeznek. A nem halasztó hatályú fellebbezést a felettes (tábla-) bíróság 3 fős tanácsa, míg a keresetet a perben eljáró megyei (fővárosi) bíróság egyes bíróként bírálja el.
További kérdésként merül fel, hogy a bejegyző határozat elleni jogorvoslatban lehet-e hivatkozni - a bejegyzett adatokon túlmenően - más okirat jogszabálysértő voltára.
Figyelemmel arra, hogy a polgári jogi személyek körében - a Gt. előírásaitól eltérően - típuskényszer nem érvényesül, a lehetséges jogi személy formák sokszínűsége, a szervezeti formalizáltság hiánya azt indokolná, hogy legalább jogorvoslati eljárásban teljes körű vizsgálatot végezhessen a bíróság.
Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy dogmatikailag aggályos lehet, hogy a jogorvoslati bíróság hatásköre szélesebb, mint a bejegyzést tárgyában eljáró tisztviselőé. (Talán a tevékenységük eltérő jellege miatt mégis elfogadható ez a szokatlan megoldás).
Meg kell jegyezni, hogy az alapítványok és társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételi ügyeiben jelenleg az a gyakorlat érvényesül, hogy a fellebbezésben nem csak a nyilvántartott adat jogszerűtlensége, hanem pl. a létesítő okirat bármely rendelkezése kifogásolható.
A cégnyilvántartási szabályok szerint, amennyiben a bejegyző végzés ellen benyújtott kereset alapos, a bíróság a jogszabálysértés megállapítása mellett a végzést hatályában fenntarthatja, és esetlegesen kötelezi a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére. A végrehajtást a Cégbíróság hivatalból lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás keretében vizsgálja. E szabály általában a jogi személyek nyilvántartása körében nyilvánvalóan csak akkor alkalmazható, ha a jogorvoslat nem halasztó hatály nélküli fellebbezés formájában kerül szabályozásra. A perindítási szabály átvétele esetén azonban a társadalmi szervezetek, alapítványok és más jogi személyek körében is alkalmazható.
Nincs alternatívája a Ctv. 47. § (2) bekezdés azon előírásának sem, hogy amennyiben az érvénytelenség nem küszöbölhető ki, a bíróság - az érvénytelenség megállapítása mellett - a határozatában rögzített időpontig a létesítő okiratot, illetve módosítását hatályossá nyilvánítja, egyben a bejegyző végzést az ítéletében meghatározott időponttal hatályon kívül helyezi.
4. Törvényességi felügyelet
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) értelmében a társadalmi szervezetek, és - a Ptk. felhatalmazása alapján - az alapítványok körében az ügyész széles körű törvényességi szempontú működési felügyeletet gyakorol. E felügyeleti jogkör a nem ügydöntő ügyészi jogosítványokon (felszólalás, figyelmeztetés, jelzés) túlmenően az ügyészt a törvényes működés helyreállítása érdekében perindításra jogosítja fel. A bíróság végső soron a jogi személy megszüntetésére is jogosult [Etv. 16. § (2) bekezdés, Ptk. 74/F. §, 1990. évi IV. törvény 20. § (2) bekezdés].
Az ügyészi törvényességi felügyeletet megillető jogkör az egyes szervezeteket illetően azonos. Ezt tükrözik az ügyészi keresetindítás egyes jogszabályokban elhelyezett szabályai is. Eszerint az ügyész keresete alapján a bíróság megsemmisítheti a szervezet törvénysértő határozatát és szükség szerint új határozat hozatalát rendelheti el, a működés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét, ha a szervezet működésének törvényessége másképpen nem biztosítható, tevékenységét felfüggesztheti, ellenőrzésére felügyelő biztost rendelhet ki. Hasonló jellegű a miniszter törvényességi felügyeleti jogköre a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény 50. §-a értelmében. Speciális jogosítvány, hogy a sport-közalapítványok éves beszámolóját a miniszter véleményezi?! (Úgy gondolom, hogy az egységesítési szándékra figyelemmel ilyen sajátos törvényességi felügyeleti jogkört nem indokolt megtartani.)
Különleges a helyzete a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI, törvény 53-71. §-aiban előírtak szerint. A felügyelet egyrészt ugyanis tevékenységi engedélyt ad ki, másrészt szakmai ellenőrzési jogkört is gyakorol. Ez a széles körű ellenőrzési jogkör nem illeszthető az ügyészi törvényességi felügyelet, illetve a bíróság felügyeleti eljárása rendszerébe, de úgy gondolom, hogy a speciális szabályozás megengedése, illetve fenntartása az egységes nyilvántartás létrehozását nem akadályozza, hiszen a PSZÁF pl. a hitelintézetként működő gazdasági társaságok esetében is különleges jogosítványokkal rendelkezik.
Meg kell említenünk, hogy az ügyészi törvényességi felügyelet pártok és egyházak esetében nem érvényesül, az ügyészség csupán perindítási joggal rendelkezik.
Az ügyészi intézkedések lehetőségét nem indokolt szűkíteni, és a jogi személyek valamely szervének határozata megtámadásának jogát is fenn kellene tartani, azzal az ésszerűsítő hatásköri módosítással, hogy e pereket a nyilvántartást végző bírák szervezeti egységébe tartozó bírák tárgyalják.
A társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartási ügyeiben kialakult legfelsőbb bírósági gyakorlat hajlik arra, hogy amennyiben a létesítő okirat törvénysértő rendelkezését a bíróság jogerős bejegyző végzésével kvázi tudomásul vette, és az azt követő változás-bejegyzési eljárásban az adott rendelkezést a létesítő okirat módosítása nem érintette, a sérelmes rendelkezés már nem fellebbezhető.
Amennyiben a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárással: egyenrangú, azonos hatékonyságú nyilvántartást kívánunk létrehozni, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fenti gyakorlat ellentétes a Ctv. 50. § (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltakkal. A Cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre ugyanis az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított 1 évig kiterjed az anyagi jogi szempontból jogszabálysértő létesítő okirat korrigálására is.
Koncepcionális kérdés, hogy a fent említett, illetve az ügyészt jelenleg megillető - valójában bírósági törvényességi felügyeleti jogkörbe tartozó - feladatokat az ügyészi hatásköri megszüntetve, teljes körűen a jogi személyeket nyilvántartó bíróság törvényességi felügyeleti jogkörébe helyezzük, vagy az ügyészség fennálló hatáskörének érintetlenül hagyásával részben adjuk a bíróság hatáskörébe.
Hangsúlyozni kell, hogy nemperes eljárási formában valósulhat meg az igazán hatékony és egyszerű bírósági törvényességi felügyelet. A hatékonyság további feltétele, hogy a bíróság ne kötődjön az érintett személyek eljárás-kezdeményezési jogához, legyen módja az eljárás hivatalból történő megindítására.
Személyes véleményem az, hogy a nyilvántartás első éveiben feltétlenül támaszkodni kell az ügyészi szervezet tapasztalataira, az új feladatokat azonban - indokoltabb bírósági hatáskörben szabályozni, és az ügyészségnek kezdeményező, illetve indikátori szerepet hagyni.
A bejegyző határozattal szembeni jogorvoslattal összefüggésben kifejtettek vonatkoznak a törvényességi felügyeleti eljárás körére is, tehát a kisebb jelentőségű szervezetek egyszerűsített bejegyzési eljárása ellenére a felügyeleti eljárást ki kell terjeszteni minden - a kérelem alapjául szolgáló - okirat törvényességére.
5. A létesítő okirat érvénytelensége
A jogi személy létesítő okirata, illetve annak módosításának érvénytelenség az eltérő szervezeti jelleg folytán - a Ctv. 48, § (2) bekezdésében foglaltakkal szemben - a következő lehet:
a) Nem történt meg a létesítő okirat teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása (ügyvédkényszer esetén ügyvédi ellenjegyzése);
b) nem tartalmazza a szervezet nevét, székhelyét, a képviselő nevét, lakóhelyét;
c) a szervezet típusát, célját, illetve célja jogszabályba ütközik.
6. Törlési eljárás
Előre megjósolható, hogy a jogi személyek nyilvántartása sem nélkülözheti a hivatalbóli törlési eljárást. Teljes mértékben adaptálható az ezen eljáráshoz fűződő jogalkotói szándék, amely szerint a törlési eljárás célja, hogy a közhiteles nyilvántartásban ne legyenek olyan cégek, amelyek székhelyükön, telephelyükön, illetve a képviseletükre jogosult személyek útján is elérhetetlenek. A társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartása jelenleg nem ismer ilyen lehetőséget, és a nyilvánvalóan törvénysértően működő, vagy fantomizálódott egyesületek, alapítványok megszüntetése is rendkívül körülményes, hiszen az ügyészségnek pert kell indítania és a bíróság ítéletben állapíthatja meg a megszűnést. Az ítélet alapján van mód arra, hogy a nyilvántartást vezető bíróság a társadalmi szervezetet a nyilvántartásból törölje. (Más megszüntetési okok esetében fenntartható az ügyészi perindítás).
7. Fizetésképtelenség esetén folytatandó eljárás
Anyagi jogi változtatást igényel a jogi személyek fizetésképtelenségére irányadó eljárás szabályozása. Személyes véleményem szerint feltétlenül szükséges egy részletes végelszámolási és - a Cstv. mintájára alkotandó - felszámolási eljárás megalkotása a nem gazdasági társaság jogi személyekre vonatkozóan is.
Nem osztom azokat az aggályokat, amelyek jogtechnikailag megoldhatatlannak tartják a Cstv. meghatározott rendelkezéseire való utalást. A fizetésképtelenség esetén folytatandó eljárás megindulását a nyilvántartásnak fel kell tüntetnie. ■
Visszaugrás
