Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Filozófia Tanszéke, a 2001-ben alapított pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézet (BGÖI) és a Goldziher Intézet a Vallásközi Párbeszédért 2009. november 6-án és 7-én (pénteken és szombaton egész nap) tudományos konferenciát rendezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán "Vallási élmény, tapasztalat és megértés jogtudományi, bölcseleti és teológiai szempontból" címmel. A konferencia iránt komoly érdeklődés mutatkozott mind az előadókkal történt előzetes egyeztetés során, mind a hallgatóság részéről. A konferenciára több egyetemről jelentkeztek egyetemi tanárok, valamint tudományos intézetek, ill. tudós társaságok kutatói. A jogi kar díszterme mindkét napon megtelt, a karzaton is álltak hallgatók, akik határozott tetszésüket fejezték ki a színvonalas előadások meghallgatása után.
Az összejövetelt megtisztelte jelenlétével többek között Varga István tudományos dékánhelyettes, a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője - aki egyben megnyitotta a konferenciát -, valamint a Filozófia Tanszék jelenlegi és előző vezetője, akik egy-egy ülés vezetését is elvállalták. Anyagi (és erkölcsi) támogatásáért és segítségéért külön köszönet illeti az ELTE ÁJK-t és annak dékánját, Király Miklóst, nemkülönben a Filozófia Tanszéket és munkatársait, valamint a Békés Gellért Ökumenikus Intézetet (BGÖI). A konferencia természetesen nem jöhetett volna létre az öttagú szervezőbizottság áldozatos munkája nélkül, amelynek tagjai e beszámoló szerzőin kívül Verebics Petra (Goldziher Intézet), Bakos Gergely OSB (Sapientia Főiskola Filozófia Tanszék és Békés Gellért Ökumenikus Intézet) és Sárkány Péter (Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Romológiai és Alkalmazott Társadalomtudományi Intézet) voltak. Reméljük, a tudományos konferencia közösségi élményét és tapasztalatát egyre foko-
- 175/176 -
zódó megértés is kíséri a résztvevőkben és a konferencia nyomán kiadott kötet olvasóiban.
Mezei Balázs nyitóelőadása az elmélkedés, szemlélődés és a tűnődés hagyományos elgondolásából és gyakorlatából indult ki, melyhez kacsolódva megmutatta gyökerüket a szabad szemmel folyó csillagvizsgálat ősi, világegyetem-teológiai fölfogásában. Rámutatott e hagyomány fokozatos elmélyülésére és lényegi átalakulására a görögség idején és a kereszténységben. A korunkban kibontakozott vallási válság kapcsán rámutatott a vallási élmény új fajtáinak megjelenésére, különös tekintettel a jezsuita bíboros, Avery Dulles új tudatosság fogalmára. Főképpen pedig be kívánta mutatni a tűnődés ama fogalmát, amelyet "Vallásbölcselet" c. összefoglaló munkájában fejtett ki (II. 7, 65sk.), és kiemelte azt, amire a könyv közreadása óta e téren jutott.
Máté-Tóth András William James életművében követte nyomon a vallási tapasztalat változatait, akit Edwin Starbuck és James Henry Leuba mellett a valláslélektan alapítójának tartanak. James 1902-ben jelentette meg "A vallási tapasztalat változatai" c. művét, amely a vallástudományi szempontból kiemelkedően fontos Gifford-előadásainak szerkesztett változata: nemcsak valláslélektani szempontból, hanem a vallástudomány módszertanát illetően is korszakalkotó mű. Az előadás a mű tartalmát, valamint egykori és mai jelentőségét méltatta.
Fehér M. István az őskeresztény élettapasztalatról és a végidőről beszélt Martin Heidegger korai vallásjelenségtani előadásai nyomán. Meglátása szerint a századforduló német bölcseletének és teológiájának egyaránt meghatározó vonása az elfordulás a távolságtartó tudományos és elméleti beállítottságtól, ill. az ezzel összefüggő törekvés arra, hogy az élethez a tényleges megélés szintjén férjünk hozzá, e szinthez újra visszatalálva; amihez pedig megfelelő fogalmakra és nyelvre kell lelnünk. Az élethez visszafordulás megértéstani szempontjából a fiatal Martin Heidegger számára - amint az 1920-ban és 1921-ben tartott vallásjelenségtani előadásaiból is kitűnik - alapvető gondolkodási keretként az őskereszténység jelent meg. Az őskeresztény élettapasztalatot, amiként az a páli levelekben megjelenik, Heidegger újfajta módon, Edmund Husserl jelenségtani és megértéstani átalakítása révén igyekezett hozzáférhetővé tenni. Élmény, tapasztalat és megértés összefüggésének vallási és teológiai jelentősége innen szemlélve a hívő beállítódás megértéstani kikérdezéséből és jelenségtani fölfejtéséből adódik. Az előadás röviden ismertette Heidegger vallásjelenségtani előadásainak főbb gondolatait, különös tekintettel az alkalmas időre vonatkozó fölfogására.
Tatár György előadása Jób könyve nyomán az alapított tapasztalattal foglalkozott. A vallástudományi, azon belül pedig vallásbölcseleti jellegű kér-
- 176/177 -
désfölvetésbe illeszkedő előadás az egyes, elsősorban egyistenhívő vallások megalapítójának és megalapításának szempontjából különösen azt vizsgálta, hogy az alapítottság ténye és adottsága hogyan és miképpen hat az alapvetően vallási természetű élménynek és tapasztalatnak a mélyebb megértésére és a lehető legteljesebb értelmezésére. A viharra várás hangulatában Jób személyét és történetét Ábraháméval vetette össze, részben Immanuel Kantnak "A filozófia theodiceai próbálkozásának kudarcáról" szóló írása nyomán.
Bányai Ferenc a keresztény misztika középkori útjait a nem láthatóra figyelve és a kimondhatatlanról szólva kívánta fölfejteni. Előadása a misztika általánosan használt fogalmából kiindulva a keresztény misztika sajátos jegyeit emelte ki, melyek élesen mutatkoztak meg a középkori Nyugat szellemi életében. A misztika egyik szembeöltő ismérve a végső lényeg meglátása, ill. a mindent meghaladó megjelenése a bennfoglalt létező számára. Isten létének közvetlen élménye mint jelenvalóság történhetik tapasztalás, ill. megismerés útján. Ez a keresztény hagyományban kegyelmi adomány, látomások, csodák vagy megvilágosodás útján történik meg. A misztikus sajátos szemlélődéssel, ill. a teremtmények esetleges voltának, semmiségének tudatosításával törekszik a Minden felé emelkedni. Az elmélkedő misztikus a mindennapi tudáshoz, ill. az elemző gondolkodáshoz képest magasabbrendű tudásra törekszik, az örökkévaló érintésére. A misztikus megismerése azonban egyéni adomány; hasonlóképpen, aki misztikus élményben részesül, egyénileg, belsejében éli át azt. A misztikus tehát szembesül a nyelv és a fogalmak korlátaival és ellentmondásosságával; jelképeket, hasonlatokat használ, és nyelvújításra kényszerül. Az előadás az említett kérdéseket Szent Ágoston, Assisi Szent Ferenc, Bingeni Hildegard és Eckhart Mester példáin keresztül mutatta be.
Újházi Lóránd a csoda egyházjogi igazolását ismertette a római katolikus boldoggá és szentté avatási eljárásokban. A csodák és természetfölötti jelenségek ma is jelen vannak az Egyház életében. A szentté vagy boldoggá avatási perek egyik különleges kívánalma, hogy az avatás előtt lévő köztiszteletben és szentség hírében álló személy közbenjárására csoda történjék. Ennek leggyakoribb esete a csodás gyógyulás. Ilyenkor közbenjárásról van szó: az észérvekkel nem igazolható természetfölötti jelenség és csodás gyógyulás forrása nem az érintett személy, hanem Maga Isten. Aki egyedül ura minden természeti törvénynek. A csoda igazolása viszont az egyházi hatóság föladata. Bár a helyi egyházi hatóságok is részt vesznek az esetek kivizsgálásában és a bizonyítékok összegyűjtésében, az eljárás lefolytatásának irányítása a Szenttéavatási Kongregáció föladata. E hatóság munkáját a minden szentszéki hivatal életét szabályozó Pastor Bonus és Regolamento Generale della Curia Romana mellett külön apostoli alapszabály, a Divinus Perfectionis Magister is szabályozza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
