A tanulmány újból elemzi azt a problémakört, hogyan lehetséges - lehetséges-e egyáltalán - megteremteni a sportban a versenyzők közötti tényleges egyenlőséget. Bár a történeti fejlődés során számos előrelépés történt, a 2024. évi nyári olimpia ismételten felszínre hozta a sport területén a nemekről szóló vitát. Az Imane Helif-ügy jelentősége kiemelkedő, és bár feltehetően véleménye sok mindenkinek van, a megnyugtató megoldásra még bizonyosan sok ideig kell várni.
The study re-examines the problem of how it is possible - if at all - to create real equality between competitors in sport. Although many advances have been made in the course of historical development, the 2024 Summer Olympics have once again brought the gender debate in sport to the surface. The importance of the Imane Helif case is paramount and, while presumably there are many opinions to be shared, a reassuring resolution will certainly be a long time coming.
Die Studie untersucht erneut das Problem, wie es möglich ist - wenn überhaupt - eine wirkliche Gleichstellung von Konkurrenten im Sport zu erreichen. Obwohl im Laufe der historischen Entwicklung viele Fortschritte gemacht wurden, haben die Olympischen Sommerspiele 2024 die Geschlechterdebatte im Sport wieder an die Oberfläche gebracht. Die Bedeutung des Falles Imane Helif ist überragend, und obwohl es vermutlich viele Meinungen gibt, die alle teilen können, wird eine beruhigende Lösung sicherlich lange auf sich warten lassen.
A 2024. évi nyári olimpiai játékok egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó ügye volt az algériai ökölvívó, a női váltósúlyban végül aranyérmet nyert Imane Helif esete. A történések olyan mértékben határozták meg a közbeszédet, amely a társadalmilag annyira jelentős sporttevékenységek tekintetében is szokatlan. A néhol éles, markáns álláspontok jól mutattak rá arra a tényre, hogy bár a nemek közötti egyenlőség megteremtésében több előrelépés történt, de még mennyire sok a tényleges teendő. A megoldás keresése a sportolók, a sportszervezetek, a sportot befogadó közönség közös érdeke - de már a kommunikáció, a vita alapjainak a megteremtése is hatalmas nehézségeket okoz. Számos szubjektív és szakmainak mondott véleményt hallhattunk, olvashattunk az ökölvívó olimpiai versenyzése kapcsán; sajnos tárgyilagos nemzetközi sportjogi véleményt, tiszta szakmai irányultsággal azonban alig, illetve egyáltalán nem.
A sport területén a nemekről szóló vita nem új keletű, hiszen már Caster Semenya dél-afrikai futó volt a reprezentatív példája annak, hogy milyen kihívásokat jelent önmagában a nemi hovatartozás meghatározása is. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az érintett sportolók versenyzését szabályozni szükséges, ugyanakkor felmerült a kérdés, hogy mi az az elfogadható szabályozás, ami esélyegyenlőséget biztosít, ugyanakkor nem diszkriminatív.[2] Mindezek a kérdések a legújabb események miatt különösen élesen vetődtek fel.
Az 1999-ben született, Algéria északnyugati részén felnőtt Imane Helif (az arab név átírása folytán egyes források Imane Khelif névvel tüntetik fel) gyermekkora nem volt könnyű: a szomszédos faluba járt iskolába, és ahhoz, hogy fizetni tudja a buszt, fémhulladékot kellett árulnia. Először a labdarúgással próbálkozott, ökölvívó karrierje csak jóval később, de annál eredményesebben bontakozott ki: a 2018-as újdelhi világbajnokságon az első algériai nőként indult el, de már az első fordulóban kiesett. A 2021-es tokiói olimpián a negyeddöntőig jutott. Az első nagy sikerét a 2022-es isztambuli világbajnokságon érte el, ahol ezüstérmes lett. A 2023-as újdelhi világbajnokságon bejutott a döntőbe, azonban a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (a továbbiakban: IBA) - a tajvani Lin Jü-ting ökölvívóval együtt - kizárta, mert túl magas volt a tesztoszteronszintje, és az elvégzett tesztek szerint XY kromoszómái vannak. Bár a sportoló fellebbezett a döntés ellen a Nemzetközi Sport Választottbíróság (továbbiakban: CAS) felé, a fellebbezését később
- 15/16 -
visszavonta. Ennek ellenére, akárcsak a kizárt tajvani ökölvívó, indulhatott a párizsi olimpián, amit az tett lehetővé, hogy ott az ökölvívóversenyeket nem az IBA, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: NOB) rendezte, amely engedte a versenyt azért, mert az útlevele őt nőként határozta meg, egyébként nemi vizsgálat nem volt. Széles körű érdeklődést az első, az olasz Angela Carinivel vívott mérkőzése váltotta ki, ahol 46 másodperccel a kezdés után egy erős ütést követően ellenfele sírva feladta a küzdelmet. Ezt követően menetelését - beleértve az elődöntőbe jutásért a magyar Hámori Lucával vívott mérkőzést is - óriási visszhang kísérte, szélsőséges indulatoktól sem mentesen. Az olimpiát végül alapvetően egyhangú pontozások alapján nyerte meg, hazaérkezése után Algériában nemzeti hősként ünnepelték, elnöki fogadtatásban részesült.[3] Az IBA azonban közvetlenül a párizsi játékok után közölte: a 2025-ös belgrádi ökölvívó-világbajnokságon sem Imane Helif, sem az ugyancsak olimpiai aranyérmet szerzett Lin Ju-Ting nem vehetnek részt.[4]
A nemek közötti egyenlőtlenség hátterében többek között a férfiak és a nők társadalomban betöltött szerepéről szóló implicit felismerések és a nemek szerinti sztereotip képek állnak. A társadalom hajlamos "férfias" vonásokkal felruházni a sportot a fizikai erő, az agresszió, a versenyszellem miatt. Sokáig volt uralkodó az a nézet, amely a nőket törékenységük miatt a sportra kevésbé alkalmasnak ítélte, és azokat a nőket, akik az élsportban részt vettek, a "férfias" jelzővel illették izmos kinézetük miatt.[5]
Pierre de Coubertin, az első újkori olimpia alapítója és a NOB elnöke (1896-1925 között) az 1896-ban Athénban zajló játékokat ókori mintára csak a férfiak részvételével szervezte meg, a nők egyik sportágban sem indulhattak, maximum - legalább ebben eltérve az ókori hagyományoktól - nézőként vehettek részt. A báró határozottan és nyíltan ellenezte a nők részvételét a játékokon, ugyanis a véleménye az volt, hogy a nőknek nincs keresnivalója egy sportágban sem, és nem is lenne esztétikus, ha egy nő nyilvánosan mutatkozna izzadt testtel.
A 20. század első évtizedei a nemekkel kapcsolatos szemléletek formálásában döntő jelentőséggel bírtak a sport területén. Az 1900-ban megrendezett párizsi nyári olimpia volt az első, amelyen a nők részt vehettek, az 1225 sportoló közül 19 nő (1,6%) volt.[6] A brit Charlotte Cooper volt az első nő, aki aranyérmet szerzett, mégpedig teniszben. A részvétel az úgynevezett női sportokra korlátozódott, többnyire az arisztokrácia korábbi szabadidős tevékenységeire, mint a tenisz, a vitorlázás, a krokett, a lovaglás, a műkorcsolya. Ezek a sportok kímélték a nőiességet és a termékenységet, és kerültek mindenféle megerőltető vagy tartós erőfeszítést.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
