Dr. Tancsik Annamária: Mit ér az ember, ha családtag? - beszámoló a Családi Jog 2015. évi konferenciájáról (CSJ, 2015/3., 47-49. o.)

A Családi Jog folyóirat "Mindennapi családjog" főcímet viselő konferenciasorozatának ez évi, immáron negyedik ülése 2015. május 21. napján került megrendezésre. A fenti címnek megfelelően ezúttal az emberi jogok családi jogi vonatkozásait középpontba helyező rendezvénynek, a már megszokott módon ismét a Hotel Benczúr adott otthont. A korábbi évek programjához képest változást jelentett, hogy a délutáni kerekasztal-beszélgetés mindössze egyetlen blokkból állt, melynek keretében a résztvevők egy témát: a pszichológus szakértői véleményekkel kapcsolatban felmerülő problémákat vették górcső alá. Az alábbiakban az egyes előadások és a kerekasztal-beszélgetés során elhangzottak kerülnek röviden ismertetésre.

Milyen családjogi ügyekben fordulhatunk sikeresen Strasbourghoz? - Magyar ügyek az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt (dr. Weller Mónika, szakmai tanácsadó, Igazságügyi Minisztérium)

Az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez[1] történő csatlakozás óta eltelt tizenhárom évben az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) összesen 379 Magyarország elleni ügyben hozott ítéletet, további 300 eset pedig a felek között létrejött békés megegyezés jóváhagyásával zárult. A családi jogi vonatkozású ügyekben a kérelmezők elsősorban a 8. cikk (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) megsértésére hivatkoztak, de ezzel összefüggésben több esetben sérelmezték a 6. cikk (tisztességes tárgyaláshoz való jog) és az 5. cikk (házastársak egyenjogúsága) rendelkezéseinek megsértését is. A családi jogi esetek közül főként a kapcsolattartással, illetve a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyek kerülnek a Bíróság elé, de született döntés a házastársak névviselése, illetve a távoltartás tárgyában is. Az előadás során a Bíróság családjogi gyakorlata a legfontosabb magyar vonatkozású ügyekben hozott határozatok rövid ismertetésén keresztül került bemutatásra, kitérve a - Magyarország által a konferencia idején még alá nem írt - 15. Kiegészítő Jegyzőkönyv hatálybalépése esetén várható változásokra is.

A felek fegyveregyenlőségének biztosítása a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben (dr. Szemán Felicitász, tanácselnök, Fővárosi Törvényszék)

A "fegyveregyenlőség" szó - mely ebben a kontextusban anyagi- és eljárásjogi esélyegyenlőséget jelent - eleve rossz megközelítést sugall. A felek mintegy fegyverkezési versenyben állnak egymással: a fegyverarzenál folyamatosan bővül, ezzel szemben a jogi szabályozás csak utólag képes reflektálni a felmerült problémákra, mindez pedig sok esetben a kiskorú gyermek érdekeinek sérelmével jár. Ennek eredményeképp a másodfokú bíróságok elé ma már alig kerül alapeseti tényállás; a felek a korábbinál jóval gyakrabban folyamodnak olyan módszerekhez (pl. abúzusra hivatkozás, a kapcsolattartás ellehetetlenítése, titkos kép- és hangfelvétel, valamint magánnyomozó mint bizonyítási eszköz igénybevétele), melyek feloldhatatlan ellentétekhez és végeláthatatlanul elhúzódó eljáráshoz vezetnek, holott a cél az lenne, hogy a felek "kreatív fegyvergyártás" helyett tudatos megegyezésre törekedjenek. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a felek jogi képviselői működjenek együtt a bírósággal a jogvita lezárása érdekében. Ezt szolgálná a jóhiszemű eljárás, így különösen a felesleges erődemonstrációtól és az eljárás elhúzását célzó magatartástól való tartózkodás (pl. a beadványok időben történő, szabályszerű előterjesztése, rövidebb beadványok készítése, a magánszakértői vélemények, valamint az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmek számának csökkentése). Mindenekelőtt azonban elengedhetetlenül fontos lenne, hogy mind a bíróság, mind a jogi képviselők tudatosítsák a felekben: a szülők közötti konfliktus elmérgesedésének leginkább a gyermek látja kárát.

A kapcsolattartás mint a gyermek emberi joga - hozhat-e minőségi változást az új Ptk. Családjogi Könyve? (dr. Somfai Balázs, egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem)

A szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás mint emberi jog az ún. relatív jogok közé tartozik; érvényesülésének módját és mértékét tehát minden esetben az adott körülmények befolyásolják. Az új Ptk. Családjogi Könyve (a továbbiakban: Csjk.) szerint a

- 47/48 -

kapcsolattartás tartalmát elsősorban a szülők közös akarata határozza meg: a bírósági rendezésre csak a felek megegyezésének hiányában kerülhet sor. A szülők közötti együttműködés elősegítését célozza az az új rendelkezés, mely a kapcsolattartással összefüggésben is lehetővé teszi a közvetítői eljárás kötelező igénybevételének elrendelését. A Csjk. kibővíti a kapcsolattartásra jogosultak körét: immár nem csak a nagykorú, hanem a kiskorú testvéreket is megilleti a kapcsolattartás joga. A külföldre vitel jogával kapcsolatban jelentős változás, hogy a kapcsolattartás ideje alatt a különélő szülő a gyermeket rövidebb időre - a gyakorlat szerint legfeljebb két hétre - a másik szülő beleegyezése nélkül is magával viheti külföldre; a másik fél hozzájárulása kizárólag a letelepedés céljából történő külföldre vitel esetén szükséges. Az utazás költségei főszabályként a kapcsolattartásra jogosult szülőt terhelik, de azokat a bíróság a szülők között akár meg is oszthatja. Bár a jogszabály erre vonatkozó kifejezett rendelkezést továbbra sem tartalmaz, a nemvagyoni kártérítéssel kapcsolatos korábbi gyakorlat, mely szerint az a kapcsolattartás akadályozása esetén a különélő szülőt megilleti, a nemvagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj vonatkozásában továbbra is alkalmazandó. A Csjk. hatálybalépésével előtérbe kerülő, egyéb okokból is sokat vitatott közös szülői felügyelettel kapcsolatban aggályok merültek fel. Egyes nézetek szerint ugyanis a gyermekre nézve káros hatásokkal járhat, hogy közös szülői felügyelet esetén a kapcsolattartás kereteinek meghatározására nem kerül sor. Ennek kapcsán azonban hangsúlyozni kell: önmagában az, hogy a kapcsolattartás rendjének lefektetése nem kötelező, nem jelenti azt, hogy arra ne lenne lehetőség, ezenkívül a közös szülői felügyelet a jövőre nézve perben bármikor meg is szüntethető, ez esetben pedig a kapcsolattartás rendezésének általános szabályai irányadóak.

Távoltartás és emberi jogok (dr. Galajda Ágnes, tanácselnök, Fővárosi Törvényszék)

A távoltartási ügyekben minden esetben alapvető emberi jogok: a bántalmazott élethez és testi épséghez való joga, valamint a bántalmazó szabadsághoz való joga ütközik. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy e kollízió esetén az élethez és testi épséghez való jog élvez elsőbbséget, az államnak pedig pozitív kötelezettsége a személy testi-lelki integritásának védelme mások erőszakos cselekedeteivel szemben. A védelem egyik eszköze hazánkban a távoltartás, melynek a hatályos jogszabályok alapján két alapvető típusát különböztethetjük meg. Ezek közül az ún. büntetőjogi, azaz a kényszerintézkedés formájában elrendelhető távoltartás került korábban bevezetésre, melynek szabályait a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 138/A-139. §-ai[2] tartalmazzák. E jogintézmény alkalmazására csak ritkán kerül sor; annak ugyanis meglehetősen szűk körben, kizárólag akkor lehet helye, ha szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény miatt a büntetőeljárás már folyamatban van. Ennél sokkal gyakoribb a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvénnyel bevezetett ún. polgári jogi távoltartás, melynek további két fajtáját: az ideiglenes megelőző távoltartást és a megelőző távoltartást különböztethetjük meg. Ezek akár abban az esetben is elrendelhetők, ha a bántalmazásra még nem került sor; azt tehát a puszta veszélyeztetettség is megalapozhatja. A polgári jogi távoltartással kapcsolatos szabályozást az Alkotmánybíróság előzetes normakontroll keretében vizsgálta és kimondta, hogy az eljárás alá vont személy szabadságjogainak korlátozása az Alkotmány rendelkezéseivel összeegyeztethető, figyelemmel arra, hogy a családon belüli erőszakkal szembeni aktív fellépés nemcsak lehetőség, hanem az államnak az Alkotmányból is levezethető kötelezettsége[3].